Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-02 / 124. szám
J9S9. június 1. 2 Vasárnap Egy faét a világpolitikában Pock Jenő Ausztriában—Fártplénum Prágában — Urnák előtt a franciák — A NATO és a Közel-Kelet — Fordulat Szudánban Eseményekben gazdag «tán. számottevő szavazatmennyi- voit a hét, s a felsoroltakon kívül! »8 adhatna figyelmeztetést már okkal lehetne még tárgyalni fon- a startnal az UJ elnöknek, tos problémákat, mindenekelőtt a ! A francia helyzet alaku. hétről hétre fő_ és állandó válságnak számító vietnami háborút, amelyben sajnos, a helyzet változatlan, s csupán az érdemelt különös figyelmet: hogy „házi válság” kerekedik a Washington és saigoni bábja nézetkülönbségeiből (persze a farok csak azért kísérel, heti meg csóváim a kutyát, mert befolyásos amerikai körök állnak Saigon és a háború folytatása mő. lása élénk izgalmat kelt nyugati körökben. E tekintetben a legharsányabban persze a nyugatnémetek — főleg az „erős ember”, Strauss — viselkednek. Éppen emiatt sem minősíthető csupán rutintalálkozónak a NATO- hadügyminiszterek heti brüsszeli konferenciája, amelynek a fegy. verkezési program szerepelt napi. rendjén és mind több szó esett gött. (A főbb események sorában és várhatóan esik még — a nyumostnában mind gyakrabban szerepelnek kontinensünk ügyei; a gat-európaiak atomfegyverkezésé, ről; S, ha Wilson elutasította is két világrendszer határán egyre a napokban Straus» Londonban követeJőbben, egyre sürgetőbben felvetett „nukleáris elképzeléseit”, jelentkezik az európai biztonság nem szabad elfeledkezni arról, problémája. - j hogy nemcsak Párizsban változik A magyar-osztrák kap- 3 helyzet, de Wilson sarkában is csői a tokon túlmenően, nemzetközi jelentőséget éppen az adott miniszterelnökünk ausztriai tárgyalásainak, hogy a fő téma az európai biztonság volt. Abban' — Foek Jenőnek, a pénteki sajtóértekezletén elmondott szavai szerint — alapvetően egyeznek a két fél nézetei, hogy: meg kell renott vannak a konzervatívok. A NATO-értekezlet ráütötte a pecsétet a Földközi-tengeri közös Gotta tervére. Ez is jelzi számukra a közel-keleti válság igazi közelségét, ahol a tűzpárbaj szinte állandósult az arab és az izraeli erők között. Hír érkezett viszont arról, hogy a New York-i négyd^ni^íWzeurópai értekezletet: konferenciát elnapolják. e tárgykörben. Ekként a magyar —osztrák tárgyalás fontos része lett annak a folyamatnak, amelyet a budapesti felhívás nyomán a finn kormány kezdeményezése indított el. Fock Jenő bécsi útjának e momentuma beleillik a szó. cialista és más európai országok erőfeszítéseibe, s nyilvánvalóan Valójában eddig nem derült ki, hogy az általános elvek leszöge- zésén kívül ért-e el eredményt a négyhatalmi értekezlet. A közel-keleti térség fontos eseménye a szudáni politikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfeszítések eredménytelenségét az arab világ hajelzi, hogy valóban mit is kell ladó folyamatainak megállítására, értenünk a konferencia előkészí- éppen a közel-keleti tarthatatlan tési szakaszán, amelynek tartalma helyzetben. Igaz, Szudánban 1964. és hosszúsága viszont már vita 1 októberében már 'végbement né- tárgya nemcsak a NATO-orszá- 1 mileg hasonló változás, amelyet gok, hanem például Ausztria és köztünk is.- Aligha vitatható. hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevékenysége következményeinek felszámolása és a velük kapcsolatos nyugati remények végleges lehűtése közvetve — és alapvetően — érinti az európai biztonság kérdését. A csehszlovákiai szocialista konszolidáció fontos állomása volt a héten a CSKP Központi Bizottságának plénuma, amelyen a párt első titkára, Gustáv Husák tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat és elemezte valamennyi ellentmondásában a kialakult helyzetet. Husák alapvetőnek minősítette a párt marxista— leninista egységének helyreállítását, mert csak ekként növelhető a CSKP cselekvőképessége, ami az ország feltomyosult gazdasági problémái megoldásának záloga. Az sem kéíséges, hogy kontinensünk politikai légkörét, s a kelet—nyugati kapcsolatokat is befolyásolja, ki lesz az Elysóé- palota új lakója. Ez a kérdés alig. ha dől el az elnökválasztás első fordulójában. Eképpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniuk az emiatt egyre jobban zúgolódó franciáknak. Nem új dolog, hogy Pompidou és Poher a nagytőke két variánsa. Ennek megfelelően programjuk is sokban hasonló. Az Humanité „Pom—Poher” szóvicce teljesen jogos. Ami Pompidout illeti, kétségtelen, hogy máris végrehajtotta azokat a változtatásokat De Gaulle-vonalán, amelyek a gaul- leiaták és a mögöttük álló tőkés körök szemszögéből elkerülhetetlenek és szükségesek voltak. Poher Viszont az atlantisták törzsaztán a reakció kitérített iránya ból. Nem szabad tehát elhamarkodottan megítélni a szudáni baloldal lehetőségeit, hiszen most olyan erőkkel szövetkezve lett részese a hatalomnak, amely erők eddig egyensúlyozni próbáltak a jobboldal1 és a baloldal között. Mindenesetre a hét második felére olyan hírek érkeztek, hogy az új kormányzat okulni látszik a korábbi tanulságokból és kémé- | nyen leszámol a reakció képvi- ! selőivel. Avar János Fock Jenő visszaérkezett ausztriai látogatásáról Szovjet küldöttség Laosz felszabadított területein Fock Jenő, a Minisztertanács el- dására a Nyugati pályaudvaron nöke, aki az osztrák kormány! megjelentek: Fehér Lajos és dr. meghívására — felesége társasá- [ Ajtai Miklós, a Minisztertanács gában — hivatalos látogatást tett \ elnökhelyettesei, dr. Bíró József ... Ausztriában, szombaton délután külkereskedelmi, dr. Csanádi szervezet szovjet visszaérkezett Budapestre. A mi- György közlekedés- és postaügyi, ! küldöttsége niszterelnök kíséretének tagjai dr. Dimény Imre mezőgazdasági i Hanoi Május 21-től május 26-ig Laosz felszabadított térségeiben tartózkodott az afroázsiai szolidaritási bizottságának voltak: dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, dr. Rosta Endre, a kulturális kapcsolatok intézetének ügyvezető je. (MTI) elnöke, Kurtán Sándor, a Kültigy. minisztérium csoportfőnöke, dr. Slmó Jenő, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, dr. Randé Jenő. a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, Kovács Sándor, a Minisztertanács elnöke titkárságának vezetője és dr. Szatmári István, a Külügyminisztérium osztrák referense. Fock Jenő és kíséretének fogaés élelmezésügyi miniszter, Szi- 1, A ^gatás befejeztével kiadott lágyi Béla külügyminiszterhelyet- közleményben a szovjet küldött- tes, továbbá a Minisztertanács tit- üdvözölte a laoszi fegyveres, kársága és. a Külügyminisztérum j hazafias erők által elért erednie- több vezető beosztású munkatársa,. nyékét. Az afroázsiai szolidaritási Jelen volt az érkezésnél az j szervezet laoszi bizottságának kül- Osztrák Köztársaság budapesti j döttsége háláját fejezte ki a szov- nagykövetségének több képviselő- I jet nép által nyújtott segítségért. (MTI) Letartóztatás! hullám Görögországban Athén j szerepelnek a tartományt székhe- Négy napon belül 65 embert! lyeken feltehetően ugyancsak letartóztattak le Athénben és Szalo- j tartóztatott királypárti személyek nikiben, és ebben a számban nem ! — jelenti Athénből az AFP hírügynökség. Ismeretessé vált, hogy a nyugalmazott tábornokok letartóztatása, amelyet csak háromnapos késéssel, pénteken jelentettek be, nem volt elszigetelt jelenség. Az Athén környékén foganatosított 65 letartóztatás jobboldali politikai beállítottságú, royalista köröket sújtott, közöttük nyugalmazott tábornokokat és ezredeseket, valamint aktív katonatiszteket és rendőrtiszteket. Pénteken este arról érkezett hír, hogy négy ismert újságírót vettek őrizetbe Athénben. Közülük ketten úgynevezett „szabadúszók” voltak, a másik kettő pedig nagy példányszámú athéni lapok munkatársa. Közben tovább folyik a leszámolás a baloldallal is. Pénteken egy szaloniki bíróság különböző vádakkal, amelyek között gazdasági szabotázs és „a társadalmi rend megdöntésére irányuló propaganda” is szerepelt, ítéletet hirdetett a görögországi „hazafias front” 39 tagjának perében. Három vádlottat — közöttük Alexisz Papalexu 48 éves kommunista újságírót — életfogytiglani börtönre ítélt a bíróság. A többiek büntetése három hónaptól 25 évig terjed. Csak két vádlottat mentettek fel. (MTI) Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Bécsben sajtókonferencián számolt be ausztriai útjának tapasztalatairól. Jobbra tőle: Hajnal Kornél nagykövetségi sajtótanácsos. «■■•■■■« ■■•MSI A moszkvai tanácskozás elé Közös a harcunk ® Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a kommunista és munkáspártok 1969 júniusára Moszkvába összehívták nemzetközi tanácskozásukat, mind gyakrabban hallani a kérdést: lehet-e egységet teremteni a nemzetközi munkásmozgalomban, amelynek egyes osztagai a legkülönbözőbb körülmények között tevékenykednek. A kérdés érthető, hiszen a kommunista pártok ma nagyon eltérő körülmények között végzik munkájukat. Az egyik párt a szocialista társadalom építését irányítja, a másik pártra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet feladatai várnak. Egyes pártok fejlett tőkés országokban működnek, mások a nemzeti fel- szabadításl mozgalom övezetében vívják harcukat. Az egyik hatalmon levő párt, a másik ellenzéki tömegpárt, a harmadik a forradalmi zászlóbontás elején tart. A mozgalom színképe tehát igen tarka. E nnek a sokszínűségnek azonban van egy egységes alaptónusa: a szocializmus és a kommunizmus építésének közös célja, a marxizmus—leniniz- mus közös eszméje. Világos azonban, hogy az egyes pártok harca — napjainkban sokkal inkább, mint valaha — nemcsak a belső társadalmi és politikai körének „bosszúját” képviseld, i helyzettől, hanem a nemzetközi Így mégis csak tetemes a különb, ség Pompidou újsütetű atlantíz- musa és Poheré között. Pompidou a gaulleizmus revideált politikáját jelenti, Poher a korábbiak teljes elvetését. A megosztott baloldalának sok szavazata vész el — ’ éppen a megosztottság folytán. Pedig, ha Duclos lehetne a második helyezett az első forduló erőviszonyoktól, a két világrend- szer közötti verseny, a béke és a háború erői közötti harc kimenetelétől függ. Egységbe fűzi a testvérpártokat az is, hogy mindenütt ugyanazzal a jól szervezett, tapasztalt, ravasz és erős ellenséggel találják szemben magukat: az Imperializmussal. A marxisták—leninisták nem hunytak szemet az eltérő viszonyok felett. Felismerik, hogy a pártok — a különböző feltételek és tapasztalatok alapján — nem mindig egyformán fogalmazzák meg politikájukat, s sokszor más-más. formában határozzák meg harcuk taktikáját. Az eltérő sajátosságok tiszteletben tartása mellett azonban mindennél fontosabb az, ami közös, ami összefűz. Világos tehát, hogy az eltérő viszonyok között tevékenykedő pártok között is lehetséges, sőt szükséges az egység Nyilvánvaló azonban, hogy teljes egység rövid idő alatt nem teremthető meg, az egységet leginkább akadályozó fő ellentéteket rövid időn belül nem lehet felszámolni. Addig is azonban, amíg helyreállhat a teljes egység erőfeszítéseket kell tenni az akcióegység létrehozására a legfontosabb és a leghalaszthatatlanabb kérdésben: az imperalistaellenes harcban. Ä szocialista országok kommunista pártjai több fronton is szemben találják magukat a szocializmus megdöntését célzó imperialista próbálkozásokkal. Az európai szocialista országok vonatkozásában általában a fellazítás módszerét igyekeznek alkalmazni, más földrészeken elmennek a legdurvább agressziókig amint azt a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni háborújuk, a Kubai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni fegyveres provokációik mutatják. A “pártok feladata az imperializmus taktikájának hatástalanítása, — nemcsak országaikon belül, hanem határaikon kívül is. A fejlett tőkés országokban a kommunista- és munkáspártok harca a monopoltőke hatalmának korlátozására, majd megszüntetésére irányul. Céljuk a dolgozók politikai jogainak védelme, a demokrácia kivívása, a munkásosztály és más dolgozó rétegek életkörülményeinek megjavítása. Ez viszont nem választható el a fegyverkezési hajsza megszüntetésétől, az ag. ressziók visszaszorításától, — az imperialisták megfékezésétől. A z úgynevezet harmadik világban működő kommunista- és munkáspártok éles harcban állnak az imperializmussal. A tőkés világ hatalmasai durván beavatkoznak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok belső ügyeibe, védelmezve a monopóliumok érdekeit. Ahol pedig már győzött a nemzeti fel. szabadító mozgalom és a régi gyarmatok helyén önálló nemzeti államok keletkeztek, ott agresszióval, gazdasági blokáddal, belső aknamunkával, puccsokkal igyekeznek visszaszerezni elvesztett pozícióikat. Néhány országban a helyi földbirtokos osztály és a burzsoázia lepaktái az elnyomókkal, hogy fenntarthassa kizsákmányoló rendszerét A kommunistáknak tehát a belső és a külső ellenség ellen egyaránt küzdeniük kell, mert csakis így háríthatják el az országuk szabadsága és függetlensége, a haladás ellen irányuló imperialista támadásokat. E vázlatos áttekintés is mutatja, hogy az imperialistaellen« harc alapvető feladata minden kommunista és munkáspártnak, — függetlenül attól, milyen társadalmi rendszerben, milyen fejlettségű országban, melyik földrészen, milyen körülmények között tevékenykedik. Ez indította a pártok túlnyomó többségét arra, hogy a júniusi nemzetközi tanácskozás központi témájának azt válasszák, miként lehet akcióegységet teremteni az irnpe- rialistaellenes harcban. P. X.
