Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-12 / 106. szám
T * A x CQ. * K * cA—<2> • A * R * Kod A Népújság zsebszínháza KÖL TŐ A PÁCBAN NEVESSÜNK'. SZÍN: Egy irodalmi folyóirat szerkesztősége. SZEREPLŐK: Selezt, a költő, Ili, rovatvezető-helyettes. *** KÖLTŐ: Bocsánat..; azt hiszem, eltévedtem... IIA: Az könnyen lehet, kérem ... KÖLTŐ: Ugyanis a múltkor egy férfi ült a maya helyén... Leváltották? ILI: Ja? A rovatvezetőm... Dehogy kérem, csak most a másodállásába* ül... Házon kívül van... KÖLTŐ: Drága elvtársnő, én meg már magamon kívül... A rovatvezetője azt mondta: ma keressem fel... Én ugyanis... költő vagyok, és már fél éve vannak nála a verseim ... ILI: Aha. * Hogy is hívják az elv társat? KÖLTŐ: Ez az kérem! Másnak, ilyen tehetséggel már az egész országban ismert a neve* ILI; Bocsánat... a nevét kérdem ... Van itt annyi kézirat... KÖLTŐ: ...az ilyen tehetségek bezzeg, ha nevük nincs! Drága elvtársnő ... nem is szeretek a nevemre gondolni... ILI: Azért csak meg tudja mondani. KÖLTŐ: Inkább a verseimet hallgassa meg! ILI: Azt tetszett mondani: itt vannak, bizonyára át is nézte őket Neruzsii elvtárs, és hozzáfűzte a megjegyzéseit... KÖLTŐ: Ez az, amitől félek* inkább a verseimet... ILI: A nevét szabad? Azonnal előkeressük, de hát név nélkül ez nem megy ... KÖLTŐ: Nekem mondja! (szaval) „Mára rendeltek ide s itt állok, mint szamár a hegyen, akinek neve van, azé a bérlet is s a Parnasszusra féláron megyen. De, ki név nélkül születik... ILI: Kérem. Ha lehet ne ok- tatgasson! Inkább a nevét mondja meg, ha mindenáron a Parnasszusra akar jutni. KÖLTŐ: Ez egyik versem volt. Itt van fél éve maguknál. No! Erről sem ismer a nevemre? ILI: Verse? Ja! KÖLTŐ: Igen, igen a versem. És arra sem emlékszik, amelyiket A gubánál címmel írtam? A mottója az, hogy ha élne ma József Attila, hogyan irta volna meg a Dunánál-t;.. ILI: Kedves... izéköltő kartárs... nekem nincs sok időm, ma még kellene írnom a dilettantizmusról egy glosszát. Nem lehetne inkább a tárgyra... KÖLTŐ: Arra térek nyomban: Hallgassa! Mivel alapjában véve belátó ember vagyok, csak részleteket mondok belőle... ILI: De én..-. KÖLTŐ: (szava® »1. . én is úgy vagyok, hogy immár néhány éve, Nézem, amit nem latok sohasem. Egy-két óra és fuccs a fizetésem, / Mit harminc haver elkóstol velem. / Jó a pultnál, nem mondom én kérem, / De, oh! Jajj! Otthon, ha vallani kell! / — Megint elittad?! — üvölt a feleségem, / De ezt nem hallja az a sok haver. / — Én meg úgy teszek — mondtam neki vissza, / Hogy verset írok s abból pótolom, / Ügy fusiba, mi nincs a borítékba, / És mindenekkel megpróbálkozom, f Voltam zsoké, leértékelt áron j De nem futottam be még sohasem... ILI: Kérem, ne haragudjon... KÖLTŐ: (szaval) „Nem haragszom én idegenekre / kik azt sem tudják, mi az a rokon ) A „barátaim” mennek idegemre / kik átnéznek rajtam... ne vegye zokon... ILI: Ez is egy verse volt? KÖLTÖ: Igen, ha nem vette volna észre! Éppen kegyed inspirált az improvizálásra ..; ILI: Igazán eredeti... he-he... Dehát ,ne vegye zokon, nem érírta* Varga Dezső tem a logikáját. Barátokról szóit benne s rám, az „idegenre” dühös, mert firtatom a nevét... Egyébként mivel foglalkozik? KÖLTŐ: Egyébként a Nap- olajkészitö Vállalatnál vagyok hőedző... ILI: Igen? Kitűnő foglalkozás. Ugye azért edzik a hőt, hogy el tudják adni a napolajat? KÖLTÖ: Igen. Írtam is erről egy verset. Akarja hallani? ILI: Nem. KÖLTŐ: Jó, akkor elmondom. Politikai vers, abszolúte politikai... ILI: Inkább a nevét, mert tényleg nincs időm... Mondja, miért nem akarja megmondani? KÖLTŐ: Mert nagyon hétköznapi ... Ezzel is el akartam határolni magam a nagy nevektől. Ügyszólván a mélyből, ahová küldtek egyszer szeretnek ismertté válni... ILI: De hát ahhoz mégiscsak tudnom kellene a nevét... KÖLTÖ: Az az érzésem, hogy éppen a nevem miatt nem nézték meg eddig a kézirataimat. Pedig direkt kartonra Írtam a verseket, hogy másra ne lehessen használni... ILI: Éppen ezért? Ugyan kérem, ez merő feltevés... KÖLTŐ: „Merész feltevés, hogy aki írni tud / már meg is értik ezt. / Én írni is tudom, s versemből / mégis ez se, az Selezt. ILI: Ez megint egy verse volt? KÖLTÖ: Amiben a nevem is bentfoglaltatik... ILI: Na végre! Csak nem Merész Kartársnak hívják? KÖLTŐ: Hideg... ILI: Hát akkor.,', mi az ördög? Árulja el végre! KÖLTŐ: De ne nevessen kü Selezt IIA: Egy pillanat, Selezt elvtárs ... Mindjárt megnézzük a fakkokati.. o... p... r... s... es... es... Selezt. Igen, igen ez az a dosszié. Hű, de nehéz! Valamit rá is jegyeztek... KÖLTÖ: Még szép, hogy nehéz! Az egész életművemet belepréseltem ... ILI: Igen, ez a főnők aláírása. (félre) „Merő dilettantizmus...” KÖLTÖ: Mi...? Hogyan tetszett ...7 ILI: ... Nézze, hérem... igen, igen... Már emlékszem. Persze, Selezt! Sokat beszéltünk önről a rovaton. Khm... khm ... KÖLTÖ: Komolyan? Na, is tessék mondani, de őszintén, mert én időnként szeretem a nyersességet; ez a versem hogy tetszett? Politikai, tele vau békeharccal! (szaval) „Feltámadt Tankréd, az is kretén*/ s a Bajuszos, ki lőtt * kaput, t Ne hagyjuk lőni, kisko- mák! / Zárjuk rája a Vaskaput!” ILI:... Az ős kretén... he-he- he...! Nagyon jó. Általában nagyon jók a versei.^ kedves. Selejt elvtárs. KÖLTŐ: Bocsánat, Selezt. ILI: (pukkedlizik) Ili. Bakháti Ili. Szóval... hogy is mondjam csak .., csákhát... nem eléggé maiak... modernek... KÖLTÖ: Megdöbbent, röppentyű szörnyen megdöbbent Bakháti elvtársnő... ! ILI: ... határozottan van magában valami... valami... amit ... amit igy nem is lehet kifejez, ni... KÖLTÖ: Egyszóval: kifejezéstelen vagyok? ILI: Ez az! No, most tetszett a fejet szögén találni... akarom mondani... KÖLTŐ: Tudtam ... tudtam, miért van mindez. A nevem miatt. ÍLI: Talán próbáljon a kartárs nevet változtatni. KÖLTÖ: Próbáljak? És mit ajánl? Mit ajánlhat? Sekszpir? Molié? Róna? Vagy Stanicli? Ezek a nagy menők. És mind lelőtték előlem a nevüket is! ILI: Hát... ez igaz. Követtek el ők is egy-két hibát anno det- to... KÖLTŐ: Különben sem az ö műfajukban dolgozom... ILI: Mondja csak... Más szerkesztőségnél nem volt még? Például az „Adok nektek egy nagy frászt” folyóiratnál? KÖLTŐ: Dehogynem. Életem egyik legjobban sikerült művét vittem oda, egyenesen nekik. A Vitustánc-balladát, amit Villon sem írt volna meg különbül. Ezt még hallgassa meg:.,. csak most egy kicsit ideges vagyok... Szóval: (szaval) „Ott ült a bohóc. Két kezében pörölyként állt a töltőtoll / A szolgalelkek szívszorongva figyelték / Mit mond? Mikor szúr le már ármányságukra / És bárgyúságukra palástja alól a lángpallos / De kritikus állt a válla balján. Mit mondasz?! / — üvöltött rá — Bohóc! Nincs szó, mit toliam / meg ne fúrna. Enyém az irodalmi KRESZ! j S míg este lett / Egy nagy görcs vánszorgott beléje, / És elvitték őt, mint egy tetemet. / Betegek vagyunk mindahányon / Itt nem a bikarbóna gyógyít; / Tisztítsd meg gyomrod jó humorral J S egyél te is több makarónit... ILI: Szörnyű... 1 Akarom mondani, rettenetes ... márhogy ezt az igazán eredeti versét az „Egy frászt nektekben” nem fogadták él... KÖLTŐ: Látja! Biztos a nevem miau. Pedig egyenesen rendelésre írtam... HA: Csak nem ők kérték rá? KÖLTÖ: Nevetni fog. ök. A makaróni készítők. És tudja, mit felelt rá, az az agyalágyult főszerkesző, amikor mar ötödször jártam nála B a kiadatásom ügyében? Rám tamadt és* ILI: Miért? neki is szavalt? Késsel támadt magára? Mondja, van magának bicskája? KÖLTÖ: Fenét. Improvizációval, mintha mindenki össze akarna fogni ellenem .* mert tehetséges vagyok. ILI; Ugyan már? Hz csak amolyan üldözési mánia.. 1 KÖLTÖ: Igen? Hát figyeljen ide, ezt felelte: „Jó Selezt úr! Epés rohamát, ha most f, rögtön nem hagyja abba...' ILI: (közbevág) Monája, költő ér! Nincs egy kése? KÖLTŐ: Nekem a toti a fegyverem! Hagyjon szavalni! Tehát: Nem hagyja abba ... 1 Mondok Önnek egy akkorát, f amitől felmászik a falra ... IIA: Elég! Ha nincs kése, ént is mondok egy ugyamakkorát. KÖLTÖ: Hogyan? Szintén költőnek tetszik lenni? ILI: (remegve) Nézze, Selezt- ke! Tagadhatalan, hogy Ön szörnyű hatással van a hallgatóira* de ugyebár, az előbb mondtam* KÖLTŐ: ...Én mondtam, hogy a nevem miatt nem vagyok képes érvényesülni? Mit csináljak, ha nem a befutott Nagyok műfajában dolgozom?... ILI: Jaj! Hát változtasson műfajt, ha már nettet nem tud. KÖLTŐ: Műfajt? Ez nem is olyan rossz ötlet. Becsület szavamra nem is olyan rossz! De milyen műfajra térjek át...? ILI: Maradjon a szakmájánál. Találja ki: hogyan lehet nap nélkül is használni azt az olajat... KÖLTÖ: Kérem! Én nem kap. cáskodom abba, amihez nem értek. ILI: Hát akkor... Írjon beat- szövegeket, vagy komponáljon modern zenét... ajjajjjajaj...! Ott biztosan befut... KÖLTŐ: Je—je—je! Gondoltam már erre. Dehát nincs semBUWTJLASZTOTT LEHETŐSÉGI Texas legeldugottabb resaäjen történt, ahová viszonylag későn érkezett el a civiiizácáó. A „régi jóvilág” egyik úttörője az egyik texasi városka bárjában néhány fiatalemberrel ült együtt. „Fiúk — szólt az öreg pionír —, alig 60—70 évvel ezelőtt ezt az egész területet, ahol most városunk fekszik, egészen a hegyekig, ahol az oüajtornyok áönak, meg tehetett vásárolná egy pér öreg csizmáért?" „Én ön miért vásárolta meg)* — kérdi az egyik fiatalember. „Fiatal barátom” — válaszol az öreg pionír, s nagyot kortyol poharából — „akkaribnam az egész vidéken, engem is beleértve, egyetlen ember sem élt, akinek egy pár öreg csianája lett volna.” NEVELÉS _ A család ebédel. „Papa...” szólal meg a kis Péter. Ekkor azonban a papa közbeszól: „A gyermekeknek étkezés közben nem szabad beszélniük, csak ha kérdik őket!” De Péter ismét elkezdi: „Papa...”, de ismét rend- rentasítják. Végre, az ebéd végén apja így szól: „Nos, fiam, most már beszélhetsz! Mit akarsz?” mi zenei érzékem, hallásom. Egyenesen mankón járnak a füleim. ILI: Hah! Érzék? Hallás? Az nem akadálya a komponálásnak! Ha nem tudná, Beethoven is süketen alkotta utolsó, hallhatatlan művét. KÖLTŐ: Ilike! Drága, Ilike! Ez igaz. Én is vagyok olyan süket. Talán az ő útja vezet engem is a hallhatatlansághoz. Jttast már késő, papa. már megetted a hernyót a salátával ” VESZÉLYES SZEREP A színész megérkezik a filmforgatás szánhelyére s egy ismeretlen embert talál ott — ön kicsoda? — Én vagyok az ön Veszélyes jelenetekben én játszom ön helyett — Ebben az esetben menjen el a lakásomra, és magyarázza meg a feleségemnek, hol voltam ma éjszaka. NEM ELVESZTETT GYEREK Amikor a tudós befejezte előadását a dzsungelben kutatásairól, egy diák hozzá lépett és tíz autogramot kért tőle. — Tíz autogram? — csodálkozott a tudós, akinek hizelgett, hogy ilyen sikere van. — A barátaidnak is adsz egy-egy autogramot? — Egyelőre nem. Csak amthor Ont széttépték a tigrisek! HÜ SZERELEM — Beleszeretett az első látásra? — Nem, csak amikor másodszor látta. Először még nem tudta, mennyi a hozománya; ÖNZETLEN A feleség a férjéhez: — Ne felejtsd a titkárnődnek megmondani, hogy az ÉVA áruházban olyan rúzs kapható, amelyik nem hagy nyomokat. ILI: JŐ. Arra tessék kivándorolni(feláll és készségesen kituszkolja) Viszontlát... hehe ... Jó napot, Selezt kartárs ! KÖLTŐ: (a folyósóról vissza) Jaj, Baj van, Ilike __ I LI: Még mindig? Micsoda, jó ember? KÖLTÖ: Nincs térképem. Csak Martonvásárhelyig isme. rém Beethoven útját. (Vége)
