Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-12 / 106. szám
*•69. május 11. 4 Vasárnap Béke- és barátságvonat a Szovjetunióba — Szakmai kirándulás — Testvéri kapcsolat szovjet kolhozzal (Tudósítónktól) Az MSZBT Gyulai Járási Bizottsága Gyulán megbeszélést tartott a Hazafias Népfront községi vezetőivel és az MSZBT-felelősökkel. A tanácskozáson Dévényi Illés, a munkabizottság vezetője tartott tájékoztatót az eddigi munkáról és a további feladatokról. Többek között elmondotta, hogy a járás községeiben aktívan tevékenykednek az MSZBT-fele- lősök a szovjet—magyar barátság ápolásában. A különböző évfordulók alkalmából rendszeresen ünnepségeket, megemlékezéseket tartanak. Így többek között a Vörös Hadsereg, megalakulásának 51. évfordulóján is tartottak ünnepséget, valamint Lenin születésének évfordulóján megemlékezést. Több előadás is elhangzott a Szovjetunióról, melyekhez filmet vetítettek. Népszerű a járásban a Fáklya, a Szovjetunió, az Asszonyok Lapja és az Ország—Világ című folyóirat. Elmondotta a további terveket is. Eszerint Békés megye 12 szovjet csoportot fogad, mej lyek mindegyike Gyulán lesz | elhelyezve és természetesen a j város nevezetességeit is megte- ; kintik. Július és augusztus 15-e között a Szovjetunióba béke-és barátságvonat indul a megyéből, Kisinyov—Odessza útvonallal, 300 részvevővel, s ezen a kiránduláson a járás községeiből is sokan részt vesznek. ' Ezenkívül Moszkvába, Rigába, Szocsiba, Ungvárta, Kijev- be 30—30 fős csoportok utaznak szakmai tapasztalatcserére, s ezek iránt a gyulai járásban I szintén nagy az érdeklődés. A bizottság továbbra is segíti azokat a szerveket, intézményeket, munkahelyeket, melyek kollektívái kapcsolatot akarnak felvenni hasonló területen dolgozó kollektívákkal. A sarkadi Lenin Tsz például már hosszabb ideje szocialista szerződést kötött egy munkácsi kolhozzal, melynek vezetősége sok segítséget nyújt a sarkadiak- nak. A dobozi általános iskola tanulói pedig 40 pionírral leveleznek. Rácz Sándor Statisztikai könyvszemle Ausztria és Magyarország ipari termelésének és termelékenységének kétoldalú összehasonlítása A Központi Statisztikai Hivatal Iparstatisztikai főosztálya az utóbbi években már közzétett néhány olyan kiadványt, amelyben a magyar ipar termelékenységi színvonalát más országokkal vetette össze. Most első ízben készített és tett közzé azonban olyan kétoldalú ipari termelési és termelékenységi összehasonlítást, amelyet egy kapitalista ország (jelen esetben: Ausztria) statisztikusaival együttműködve, közösen állított össze. Mód nyílt arra is, hogy a kiadványban a termelékenységi színvonal eltéréseire ható néhány fő tényező — villamos- energia felhasználás, termelési koncentráció, szakképzettség — szerepét vizsgáljuk. Az összehasonlítás kísérleti jellegű ugyan, de nagyságrendi ösz- szevetésre feltétlenül alkalmas. Az ipar egészére és az ipari ágazatokra vonatkozó adatokon kívül, 45 fontosabb termék termelését és az egy lakosra jutó termelt mennyiségét is tartalmazza. A békéscsabai szimfonikusok Szolnokon (MTI-fotó — Benkő Imre felvétele) szín, három műsorösszeállítás. A békéscsabai zenekar (karmester: Sárhelyi Jenő), a barokk zenére fektette a fő hangsúlyt, bár a Vivaldi és Rosetti művek mellett romantikus és mai művet is bemutatott. A Farkas István vezetése alatt működő egriek magyar műveket hoztak, közte Farkas Ferenc Mátrai képek című szvitjét, amelyet A Kulturális Hetek keretében rendezték meg Szolnokon a szimfonikus zenekarok 'találkozóját. Első ízben próbálkoztak ilyen jellegű rendezvénnyel, és a próbálkozás — ezt nyugodtan megállapíthatjuk — teljes sikerrel járt. Három megye központi öntevékeny zenekara adott közös hangversenyt, s a színes, változatos műsoron kívül ez kitűnő lehetőséget teremtett a tapaszta- j a szerző az Egri Szimfonikus Ze latcserére. A három zenekar kü- nekarnak komponált, s az öt hó- lönböző alapokról indult, külön-! nappal ezelőtt ősbemutatón maga böző körülmények között dolgo- ; a szerző vezényelte az együtest. zik, egyben azonban megegyez- | A Szólnoki Szimfonikus Zenekar nek: tagjai sokszor igen nagy áldozatok árán, szabad idejüket fel- ; áldozva, a zene iránti rajongás- 5 sál jönnek össze, hogy muzsikál- j’anak. A három zenekar ma már megyéjük kulturális életének fontos tényezője. Ifjúsági körhangversenyek, filharmóniai bérletsorozatok jelzik, hogy lehet rájuk számítani. A békéscsabaiak 1959-ben alakultak, az egriek 1963-ban. de már 30 éves itt-ott bizony zsákutcába futott múlt áll mögöttük. A vendéglátó szolnoki szimfonikus zenekar is többszöri nekifutás után 1965-ben alakult meg. A zenekarok életében változást hozott az is, hogy szervezetileg a városi tanácsoktól a megyei művelődési házak vették át őket. Nagyon örvendetes volt, hogy nemcsak a zenekarok, de a művelődési házak illetékes szakelőadói is találkoztak, s meghallgatták egymást, ki hogyan tudja előteremteni a „szükségest”, hogyan tudják egyengetni a zenekar útját. Hiszen nem alakult — és még nem is alakulhatott ki egységes szemlélet a zenekarok fenntartásával kapcsolatban. Van, hogy az egyik még küszködik azzal, amin a másik már túljutott. Például a vidékről bejáró zenekari tagok útiköltség-térítése, hangszervásárlások stb. Az egyik együttes csak a zeneiskolai tanárokra, a magasabb osztályokba járó növendékekre támaszkodhat. A másik lehetőségeit a honvéd helyőrségi zenekar is segíti. A harmadik bázisának mondhatja a helyi színház zenekarát. Sokszor hangzott el a nap folyamán: ti hogyan csináljátok? A bemutatott műsorról annyit- a három zenekar éppen különböző lehetőségük folytán három (karmester Báli József) nagy hangversenydarabokat mutatott be: Rossini „A sevillai borbély nyitányát és Beethoven V. szimfóniáját. Rangsorolás, díjkiosztás nem volt, hiszen nem is ez volt a cél. A jól sikerült találkozón viszont megismerték egymás munkájának eredményeit, egymás életét, s az esti hangverseny méltó volt a Szolnoki Kulturális Hetek egyre terebélyesedő, egyre színvonalasabb és egyre átfogóbb programjához. (Kutas) Új termékek 1 a békési cukorka- és mézeskalács üzemben Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat békési üzeme az idén csaknem 6 vagon nyalókát gyártott, amely 50 százalékban exportra került. Most, a melegebb idők beállta után több színű, ízesített gömbnyalóka próbagyártását kezdték meg a belkereskedelem részére. Ez az új termék a melegben kevésbé olvad. Ugyancsak új termék lesz a kókuszos rúd, amelynek a gyártását a közeljövőben tervezik. Az üzem mézeskalácssütő termét az idén bővítik, ami — ha a kereskedelem igénye növekszik — lehetővé teszi újabb sütőberendezések üzembe helyezését. Kialakítanak egy TMK-műhelyt is. PAGODÁK. * és ttmiizisztűwk Ami furcsa és ami ió egy magyarnak Az Európából Japánba látogatóknak a hőséget és a japán konyhát a legnehezebb megszokniuk. A harminc-negyven fokos meleget még csak el lehet viselni, de a 80—90 százalékos páratartalmú levegő már kimondottan kellemetlen. A szikrázó napsütésben a ruha pillanatok alatt átnedvesedik, úgy érzi az ember, mintha megázott volna. Az igazi erőpróbát azonban a japán konyha jelenti. Languszta, krizantémlevél és egyebek A japán konyha alapanyaga a hal, a rizs és a zöldség, önmagában ezek az ételek táplálók, de a japánok gyakran félig nyers vagy füstölt állapotban eszik. Az alapanyagok felszervírozása viszont élményszámba megy! A tányérban pedig szárított hal, tengeri rák, kagyló, languszta, bábvirág, krizantémlevél, lótuszgyökér, bambuszhajtás, padlizsán, vízi gesztenye... Ha netán valaki ezek után sem lakna jól, csillapíthatja étvágyát a szójababmártásból, forró olajban sült rákból, reszelt tengeri retekből és kagylólevesböl álló japán ételkülönlegességgel, a tempurával. Szájöblítés — fakanálból Oldalakat írhatnék azokról a furcsaságokról, melyekkel megismerkedtem. Fárasztó gyárlátogatás után ebéden láttak vendégül. Már éppen hozzá akartam kezdeni az evéshez, amikor vendéglátóim javasolták: ebéd előtt ismerkedjünk meg egymással. A megismerkedés a név, a foglalkozás és az érdeklődési kör ismertetéséből állt. Négy-öt ember esetében ez még csak hagyj án. De ezen az ebéden — ötvenen vettünk részt... Tokió legnagyobb bazárja Asakusában — a főváros egyik része —, egy shintóista (Japán ősvallása) templom szomszédságában található. A bazár megtekintése után a látogatók a templomot is felkeresik. Mielőtt belépnének, a templom előtti kút vízéből mernek egy ott levő fakanállal, kiöblítik a szájukat és kezet mosnak, mert a szentélybe csak tiszta kézzel és szájjal lehet belépni. A kézmosást én sem hagytam ki, de a szájöblítéstől — remélem, megbocsátotta a shintóisták istene — eltekintettem... A japánok rajongnak a vallásos ceremóniákért. Kinntartóz- kodásom alatt a tokiói Kannon templomban ülték meg a lámpák ünnepét, azoknak emlékére, akik vízben haltak meg. A meggyújtott kis lámpákat apró csónakokban a Sumdda folyó vizére helyezték, s felajánlották őket a vízen bolygó lelkeknek, hogy megtalálják végső nyugalmukat. Japánban kézfogás és bemutatkozás helyett — számtalan, mély meghajlás közben — a névjegycsere a szokás. Az angol, japán nyelvű népjegyekre a név és a telefonszámon kívül térképet is nyomtatnak, amelyen fel van tüntetve a kártya tulajdonosának lakása. Ez különösen Tokióban szükséges; kevés utcának van neve, a házszám is elég ritka. Az áruházak nagyságánál — az egyik tokiói áruházon keresztül gyorsvonatok száguldoznak — csak az elárusítónők türelme és kedvessége nagyobb. Tucatnyinál több, művészi csomagolású doboz felbontása után, amikor a vevő közli, hogy nem talált megfelelő portékát, bájos mosollyal kémek elnézést és kedves szavakkal mondanak köszönetét, amiért egyáltalán figyelemre méltatta áruikat... Hírünk a Felkelő Nap Országában Mit tudnak rólunk, magyarokról, ebben a távoli országban? Viszonylag sokat. Gyakran emlegették a „rokonságunkat”; mindkét népnek Ázsiában volt az őshazája. Ismeretes előttük. hogy a szocializmust építjük; az ipar egyes ágaiban elért eredményeinket is számon tartják. Még ma is nagy elismeréssel beszélnek sportolóink olimpiai sikeréről. Az egyik tokiói könyvesboltban nagy örömmel vettem kézbe egy barna címlapú könyvet, A mélység vándorá-t, a modem magyar próza japán nyelvű antológiáját. A Kobuns- ha Co. „kelet-európai” sorozatában napvilágot látott antológiáról, amelyben Karinthy Frigyestől Gerelyes Endréig tizenkét író elbeszélése kapott helyet, így írt az Asahi Shinbun kulturális melléklete: „Mint a kelet-európai népek irodalmában általában, a magyar irodalomban is első szippantásra felfedezhetjük, hogy a markáns nemzeti jelleg és az európai kultúra iránt való fogékonyság ezt az irodalmat rendkívül értékes egyéniséggé alakíthatja. Ennek az antológiának a jelentősége túlnő azon, hogy megismertet egy távoli nép irodalmával: olyan irodalmat szólaltat meg nálunk, mely éles, mint a kés, de mély és belülről fakad egyszersmind” Japánban többen elmondták: Magyarországra készülnek, meg akarják ismerni hazánkat. Hasznosak ezek a látogatások, hiszen így jut el hírünk a messzi országba. Amikor nálunk esteledik, Japánban már kél a Nap. A távolság azonban azoknak, akik , őszintén keresik egymás barátságát, nem jelenthet leküzdhetetlen akadályt. Bracsok István Következik: A békéért tenni is kell...
