Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-09 / 104. szám
W69. május 9. 5 Péntek Kereskedjünk az idővel is! Hajrá, Hazánk felszabadulásának negyed évszázados jubileuma tiszteletére Tiszán innen, Dunán túl címmel országos vetélkedőt indít a Magyar Rádió. A versenybe 16 megye, köztük Békés is benevezett. Az első fordulót szeptember és április között rendezik meg, amelyben a megyék páros vetélkedőben versengnek egymással. Az első adást, melyre Békés! ban, mind Békésben két várost jelölnek ki, ahonnan közvetlen kapcsolatot tartanak a stúdióval. A kérdésekre elsősorban az ottlevő versenyzők válaszolhatnak, de a megyéből bárki kisegítheti őket. A műsor közvetlen adásban megy, szervezői arra törekednek, hogy az ismeretterjesztés, politizálás szórakoztató játék keretében valósuljon meg. Egy félig-meddig tréfás, de nem minden alapot nélkülöző megállapítás szerint, nálunk három dologhoz mindenki ért: a focihoz, a gyermekneveléshez és a kereskedelemhez. Foci-szakért elmünket kétségbe vonni felesleges. A gyermeknevelés csínja-bínja legalább egyszer szóba kerül naponta. A kereskedelem pedig... Nos hát, a kereskedelemhez mindenki ért. Azok is, akik vásárlói minőségben, a pult innenső oldaszívesen a pult, vagy a pénztár előtt várakozók hosszú sorába. Mérések igazolták, hogy az így tétlenségre kárhoztatott ember háromszor, négyszer hosszabbnak érzi a várakozási időt a valóságosnál. Szinte önmagát kínálja a lehetőség, hogy csúcsidőben szaporítsák az eladóhelyek és a pénztárak számát. Ez, elsősorban technikai okokból, csak nagyon kevés helyen valósítható meg. Az önkiszolgáló rendszer bevezetébefolyásolható — és igényli is, hogy befolyásolják — az megkonzultálja a vásárlási listát egyik alkalmazottal és az utcára érve maga is élcsodálkozik az idő múlásán. Ahány ember, annyiféle vásárló. A szakirodalom 70 vevőtípust tart nyilván. Persze, tetszés szerinti csoportok alakíthatók ki, de érdemes néhány valóban létező vevőtípusról beszélni, különös tekintettel a címben tett felszólításra. előreláthatólag szeptember 26- án vagy 27-én kerül sor, érdemes lesz figyelemmel kísérni, mert a következő hónapban, valószínűleg október 24-én este fél 8-kor Békés megyének kell bizonyítania Szabolcs—Szatmárral szemben. A kérdések az eltelt 25 esztendő megyei eseményeit dolgozzák fel, a versenyzőknek ismerniük kell megyéjük felszabadulásának fontosabb mozzanatait és az azóta történt gazdasági, politikai, kulturális változásokat, eredményeket. A vetélkedőt a rádió 6-os stúdiójából Szepesi Györg^ irányítja, s mind Szabolcs—SzatmárA Békés megyeiek máris megkezdhetik a felkészülést: a vetélkedő ideje alatt ugyanis két URH-s rádióskocsi járja a városokat, falvakat, a riporterek ellátogatnak az ottlakókhoz, s kérdéseket tesznek fel az illető helység történetével, eseményeivel kapcsolatban. A versenyző feleknek, illetve megyéknek ismerniük kell egymás életét, eredményeit is, egy-egy kérdés ezzel kapcsolatban is elhangzik majd. ' } A háromfordulós versenyből győztesen kikerülő megyéről a rádió ünnepi műsort készíti. Módosították a műemlékvédelemről szóló rendeletet Napirendre került az építési engedélyek egyszerűsítése. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tervei szerint egy-két hónapon belül kiadják ezt a rendeletet, amely nemcsak az engedélyek beszerzését könnyíti meg, hanem kiterjeszti az engedély nélkül elvégezhető építési munkák körét. Többek között nem kell majd engedélyt kérni ahhoz, hogy ajtóvagy ablaknyílást vágjanak a lakóház falán vagy válaszfalat építsenek. Ez a változás azonban veszélyeztetné a műemlék-épületeket. Ennek megelőzésére az építés és városfejlesztési miniszter máris intézkedett, s módositotta a két évvel ezelőtt megjelent műemlékvédelmi rendeletet. Eszerint a műemlék vagy műmelék jellegű épület külső-belső felújításához, bővítéséhez vagy a műemléken művészi értéket bármilyen módon érintő egyéb munkálatok elvégzéséhez most már akkor Is feltétlenül meg kell szerezni a műemlék- védelmi hatóság hozzájárulását, ha egyébként építési engedélyre nem lenne szükség. A Magyar Közlöny május 8 számában megjeleni rendelet a kihirdetéssel hatályba lépett. (MTI) A japán tv műsorával szállodai szobámban ismerkedtem meg. Miután az éjjeliszekrényemre gondosan odakészített Biblia és az Űj-Testamentum nem kötött le túlságosan, gyakran forgattam a tv-készülék kapcsolóját. Tizenkét adó műsora között válogathattam. Nézhettem a soha véget nem érő baseball közvetítéseket, a nemzetközi krimi-parádét; alig öt perccel a Haneda-repülőtéren bekövetkezett szerencsétlenség után már láthattam a füstölgő gép roncsait és a mentési munkákat. Egy dolog azonban elviselhetetlen volt számomra: a műsorokot ötpercenként félbeszakító reklámok és hirdetések állandó ismétlődése. Amikor a Japán Nemzeti Televízió szerkesztőségében járva véleményemnek hangot adtam, az iskolai műsorok szerkesztője így vigasztalt: — Ha hosszabb ideig élne nálunk, fel sem tűnne, hogy az adók műsorának csaknem a felét a hirdetések teszik ki... Nagyon tetszett viszont a japán iskolatelevízió Ötletes kezdeményezése: heti 3 órában műsort sugároznak a levelező oktatásban részt vevőknek. Az Asahi szerkesztőségében Az Asahi vezető helyet foglal el a világsajtóban. Ueno és Murayama, a két osakai kereskedő, a lap alapítói bizonyára meglepődnének a vezérigazgató titkárának tájékoztatója hallatán. A fennállásának 80. évfordulóját nemrég ünneplő lap reggeli kiadása 5, a délután 3 millió példányban kerül az utcára. Nyolcezer alkalmazottat foglalkoztatnak, 5 fő- és 124 vidéki szerkesztőségük van, ahová legkésőbb — figyelembe véve a távolságokat — hét perc alatt eljutnak a tokiói főszerkesztőség híred. Lapzárta után 28 rotációs gép kezdi ontani a másnapi újságot... Jéghideg Cőca-Cola mellett a titkár azt is elmondta, hogy a lap bevételének ötven százalékát a hirdetések adják. A 700 fős újságíró-gárda részvényese a lapnak. Nyugdíjba menetelükkor részvényeik arányában kapnak végkielégítést. Ez és a legnagyobb újság — konszernek egyezsége — más konszerntől kilépett újságírókat nem alkalmaznak — eleve kizárja az újságírók munkahelyváltoztatásának lehetőségét. A 700 újságíró három váltásban, egy hatalmas teremben dolgozik. Külön szoba csak a rovatvezetőket és a szerkesztő- bizottság tagjait illeti meg... A titkár úr büszkén jelentette ki: az Asahi egyetlen politikai párttal sincs kapcsolatban; mindig „pártatlanul” tájékoztatják az olvasókat. A lefordított cikkek és híradások elolvasása után őszintén meg kell mondanom, hogy a fülnek oly szépen hangzó politikamentesség és pártatlanság bizony egy ici-picit sántít.. Bracsok István Következik: A múlt a jelenben is el. Ián találhatók. Nincs is ezen mit csodálkozni. A kereskedelemmel ilyen vagy olyan formában csaknem az egész lakosság közvetlen kapcsolatba van; az óvodásoktól az öregekig. A boltok, üzletek, áruházak — ha lehet így mondani — a leglátogatottabb nyilvános helyek. Egy átlagéletkort megélő ember ösz- szesen másfél-két esztendőt tölt el vásárlással. Ez az idő nemhogy csökkenne, hanem rohamosan nő, a kereskedelem fokozódó korszerűsödése ellenére is. Gondolt már ön arra, kedves vásárló, hogy egy-egy alkalommal mennyi időt tölt el a boltban? Ma még gyakran jogos a panasz, hogy rengeteget kell várni, amíg az embert kiszolgálják. Férfiasán be kell vallanunk, hogy az üzlethálózat fejlődése és az értékesítés körülményeinek általános modernizálása elmarad a forgalomnövekedéstől. A vásárlási csúcsok idején (élelmiszereknél például reggel vagy délután 4—5 óra között és szombaton) mozdulni is alig lehet az üzletekben. A torlódás nemcsak bosszúságot okoz, hanem az áru- beszerzés rovására is megy. Gyakran hangoztatott jelszavunk közé tartozik a kiszolgálás színvonalának javítása és a vásárlási idő csökkentése. Ennek elsősorban anyagi feltételei vannak. A kereskedelmi vállalatok nem tudnak máról holnapra kellő számú, új ás korszerű üzletet nyitni. Rövid távon tehát az adott lehetőségeket kell okosan kihasználni. hogy ne nyúljon maratho- ni hosszúságúra egy-egy vásárlás ideje. A kereskedelem napjainkban gyakran szerepel témaként, — mert ehhez ugye mindenki ért. De az idővel tudunk-e „kereskedni”? Vizsgáljuk most a vevő oldaláról a kérdést! Mint leggyakoribbat, vegyük az élelmiszervásárlást! A csúcsforgalmi időben a várakozási idő a tényleges vásárlási idővel azonos. Legtöbb vevő türelmetlen. Joggal. Munka után, útban hazaleié, senki sem áll be se rövidített az értékesítés idő- szükségletén, mind a kereskedelem, mind pedig a fogyasztó javára. De érdekes módon, az élelmiszerek önkiszolgáló árusítása a kereskedelem szempontjából csak mintegy 30 százalékos munkamegtakarítást jelentett. Ugyanúgy szükséges az áru előkészítése, darabolása, csomagolása, mint azelőtt Igaz, hogy ezek a műveletek a forgalomtól mentes időben végezhetők el, s a háziasszonyok szempontjából ez a döntő. Ez a relatív időmegtakarítás növeli a bolt áteresztő képességét, gyorsítja a vevőmozgást, csökkenti egy-egy vásárlás idejét, önkiszolgáló boltban maguk a fogyasztók végzik el a klasszikus értelemben vett kiskereskedelem egyes munkafolyamatait. Az árubemutatás a nyitott polcok és gondolák dolga, a kívánt árut pedig a fogyasztó választja ki és teszi kosarába. Különösen az idősebbek érezhetik annak hiányát, hogy így a kereskedő és a vásárló közvetlen kapcsolata szinte minimálisra csökkent, s az értékesítés személytelenné válik. A vevő tehát csak a pénztárnál vagy jobbik esetben a „nem ön- kúszolgálósa'tható” áruk (például felvágottak) beszerzésénél találkozik a bolti alkalmazottal. Pedig legtöbb ember igényli, hogy foglalkozzanak vele. A magáraha- gyatottság különben is az idő meghosszabbodását jelenti. A kereskedelem fokozódó elszemélytelenedése (gondoljunk csak az automata boltokra!) látszatra a vásárlóközönség egyneművé válása felé hat. Azért csak látszatra, mert az új kiszolgálási formák mindenkire más-más hatással van. Vegyük például a nálunk legelterjedtebb önkiszolgáló formát! A határozott vásárló viszonylag a legrövidebb utat megtéve, gyorsan végez. Csali azt az árut emeli le a polcról, amelyikre szüksége van. A bizonytalan vevő hosszabb időt tölt az önkiszolgáló boltban, mint a hagyományos rendszerűben! Aki ráadásul még Az idősebbek általában szerények, de roppant érzékenyek. Alaposan megnéznek, megbeszélnek mindent, s a legtöbb időt tőlük a boltban. Egy nyugdíjasnál például a nap fő programja lehet a bevásárlás. A kisgyermekkel érkező vevő igyekszik sietni, nem tölt el feleslegesen egyetlen másodpercet sem az áruk között. A gyerek zavarja, nem figyel a reklámra, gyakran a beszerzett árura sem. A gyerekek, legyenek akár 7—8 évesek is, ma már egyre inkább önálló vásárlóknak számítanak. Kiszolgálásuk, fokozott gondot és figyelmet igényei, mert. ha a gyerek egyedül vásárol, az a szülő bizalmának a jele. Az egészen fiatalokat egyébként kevésbé bosszantja a hosszas várakozási idő; türelmesek és szemlélődök. Általában még elmondható, hogy a nők több időt fordítanak azonos mennyiségű árucikk beszerzésére, mint a férfiak. (Egyeseknél a bevásárlás külön élvezetet jelent, az otthoni sütés-főzés szertartásának előjátékát.) Megjegyzendő még, hogy a reklám kevésbé van rájuk hatással, és a választásnál az áru prakü- kumát helyezik előtérbe. A férfiaknak nincs az asszonyokéhoz hasonló türelmük (és gyakran érzékük, kedvük sem) latolgatni vásárlás közben. Gyorsabb elha- tározásúak, igyekeznek hamar kiszabadulni a boltból. Az üzletben eltöltött idő hosszát elsősorban a szükséges árucikkek száma határozza meg. A vevő úgy csökkentheti a bevásárlási időt: ha egyszerre a lehető legtöbb árut a lehető legkevesebb helyen szerzi be; ha a boltba lépve „haditervet” dolgoz ki, hogy mit és milyen sorrendben vesz le a polcról; ha lehetőség szerint elkerüli a csúcsforgalma időt. De, mint ahogy az éremnek (és a pultnak) is két oldala van, a vásárlási idő alakulása a kereskedelemtől függ elsősorban. Brackó István Desmon Morris, angol .zoológus évekig tanulmányozta őseink fejlődését. Különös figyelmet szentelt annak a folyamatnak, amikor a szőrös majom csupasszá változott. Utóbb kifejtett elmélete szerint ma, jom-elődeink élelemke. resés közben a dzsunge- lekből vándoroltak a tengerpartra. Nagyon megtetszett nekik a finom falatokat kínáló tenger, tehát megtanultak úszni. Ezért szépségükkel fizettek, elvesztették a testüket fedő szőrzetet, mint minden emlős, amely életteréül a vizet választotta. Viszont „áramvonalasak, ká” váltak. A napokban eszembe jutott Morris elmélete. A divat ugyanis újabban a férfiakat is leigázza. A majmok egyes leszármazottai igyekeznek újfent szőrrel borítani testüket. No, nem azokra gondolok, akik hosz- szú hajat, szakállt, vagy bajuszt növesztenek.. InVissza az őserdőbe? kább azokra, akik jó vastag, egész testüket borító, göndörszörű bún. dáról álmodoznak. Szerintük ez a férfitársadalomhoz való tartozás kétségtelen bizonyítéka. Az egész dolog Ausztráliában kezdődött. Az ötödik kontinens lidóin nagyon sok — 15—60 éves — férfi mellét, vállát és hátát dús szőrzet borítja. Legnagyobb bánatukra most lelepleződtek: a bunda hamis. Az ismert Sidney-i parókagyár nyilvánosságra hozta, hogy sokkal több „műszőrt” ad el, mint bajuszt, szakállt, vagy barkót. — A szőrös mell hatalmas népszerűségnek örvend — mondta a cég igazgatója. — A melles hátszőrzet rendelésre készül, többször kell próbálni. A szőrt vékony, szabad szemmel láthatatlan anyagba szövik, majd felragasztják. Lehetetlen letépni. A ragasztó nem oldódik sem a tengervízben, sem a fürdőben, ezt a gyár garantálja. A Reuter hírügynökség felbecsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek, amikor szét- kürtölte az új bunda hírét. Hatéves kisfiam — mikor meghallotta — örömében felkiáltott: — Nekem is kell szőr a mellemre! A születésnapomra vegyétek meg! Egy kis közvéleménykutatást végeztem. Egy ötgyermekes családanya így válaszolt: — Csodálatos találmány! Ezentúl „ férfiaknak nem lesz szükségük gyapjúpulóverre. De ha a férjecském is ezután a divat után megy, ketrecbe ültetem, s nyakörvet, pórázt szerzek neki. ... Az üzletemberek — ügyes fickók. Ma mesterséges szőrt árulnak, holnap olyan könyvet reklámoznak, amely megtanítja a férfiakat négykézláb mászkálni és füvet legelni. Az értelmes nők véleménye ellenére az ausztráliai divat a Hong Kong-i influenzához ha. sonlóan terjed. Már Amerikában is megkezdték ' a mesterséges szőr gyártását. Lesz-e a nyugati világ strandjain egyetlen férfi, akinek a mellét ne borítaná sűrű — méretre szabott — szőrzet? Szeretnék biztonságom érdekében végül is semleges maradni. De engedjék meg... eszembe jutott az egyszeri diák. Darwin elméletéből vizsgázva megbot1 lőtt a nyelve, azt mondta: „A majom az ember, tői származik." Lehet, hogy mégsem tévedett akkorát? M. L.
