Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-27 / 119. szám

4 Kedd 1969. májas 87. L Arab vendégeket várnak megyénkbe A Békehónap keretében a Ha­zafias Népfront Békés megyei Bi­zottsága már több alkalommal rendezett megyénkben béke- és barátsági napot. Legutóbb bolgár vendégeket fogadtak megyénk la­kói, június 6-án pedig arabok lá­togatnak hozzánk. Ez alkalommal Szarvason tartanak béke- és barát­sági nagygyűlést a járási tanács dísztermében délután 3 órakor. A vendégek délelőtt megtekintik a város nevezetességeit, az ünnepi gyűlés után pedig ellátogatnak az Arborétumba. A békenagygyűlés szónoka Harmati Sándor, az Or­szágos Szolidaritási Bizottság el­nöke lesz. Egy chicagói milliomos a legjobb iskolába adta a ■fiát. A matematika órán a tanár így szól a fiúhoz: — John, rosszul oldottad meg a feladatot. Három dollárral kevesebb jött ki, mint kellett volna. Erre a gyerek a zsebébe nyúl, elővesz öt dollárt és mosolyogva odanyújtja a tanárnak: — Tessék, itt van öt dol­lár. Nem kell belőle visz- szaadni. Karnevál herceg és hercegné, valamint kíséretük fáklyás me­nete nyitotta meg a vár előtt rendezett zenés karnevált. (Fotó: iisztergály) Búcsú Erkel városától Gálaest, zenés karnevál zárta az Erkel Diákünnepeket Zsúfolásig megtelt szombat este 1 a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Ház nagyterme. Az Erkel Diákün­nepek versenyzői a háromnapos vetélkedő izgalmas-komoly per­cei után felszabadultan ünnepel­ték az aranyérmeseket. Ütemes taps, kitörő lelkesedés kísérte minden egyes aranyérem átadá­sát, hiszen a díjak nemcsak az egyének, hanem iskolájuk, vá­rosuk, megyéjük hírét-nevét nö­velték. A díjkiosztás után Ribán- szky Róbert, a KISZ KB titkára, az EDÜ egyik védnöke köszöntöt­te a diákünnepek résztvevőit, mél­tatta a fesztiválok jelentőségét, gratulált a győzteseknek. A gá­laesten, mely a május 22-től 25-ig tartó kulturális diákalálkozó hiva­talos záróünnepélye volt, még felléptek a legjobb eredményt el­ért csoportok és előadóművészek is, majd ünnepélyesen levonták a fesztivál zászlaját. Este 9 órakor előállt a konflis s a fáklyát tartó, jókedvű fiata­lok, valamint apródjaik kíséreté­ben indult karnevál hercege és hercegné a gyulai várba, ahol az érkezőt impozáns látvány fogod- ta: az est sötétjéből tömör fen­séggel magasodott ki a fellobogó­zott, megvilágított ősi vár, körü­lötte mintegy háromezres tömeg hullámzott: a tavon lampionos csónakok úsztak, a várfalakon sokszorosan nagyított árnyképek mozogtak. A város hangulatos bú­csút vett vendégeitől. — Hatvannégyen érkeztünk Kecskemétről, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnáziumból — mondotta tiznegynéhány csinos, fiatal lány nevében Krajnyák Éva. — Szinte nem is tudtuk, mi­nek örüljünk jobban: a sikeres szereplésnek (kórusunk ugyanis kiemelt aranyérmet kapott), a vá­rosnak, gyönyörű parkjainak, a szép strandnak, „remek csúszdája van!”, vágták közbe a lányok, vagy az emberek kedvességének? Csodálatos a mai este is, kár, hogy már 11-kor szállásunkon kell lennünk. Vasárnap utazunk, s hétfőn vár a matek óra, a hege­dűvizsga. Búcsúzóul még hozzá­fűzték: két év múlva is szeret­nénk részt venni „legalább ilyen sikerrel” az EDÜ-n. Aztán megérkezett a karnevál herceg és kísérete, s a búcsú meg­hatott perceit felváltotta a vidám­ság, a zene. A friss beat-muzsika csakhamar népes hallgatótábort csalogatott a fürdő előtti térre, ahol Máthé Péter együttese és Dékány Sarolta közreműködése nyomán csakhamar számos fiatal Szkíta-kori edényt találtak Gyulamezőn Évekkel ezelőtt a Népújság ha- , szkítáktól jutott hazánkba elő­" —- i,----„„„n- edénykészítés m ár beszámoltunk arról, j szőr a korongolt tótkomlósi Haladás Tsz ; technikája. Temetkezési sábjain hogy a gyulamezői agyagbányájával ezer éves rombolták össze. A lelőhely az téglaégető jének szokásuk nem volt elföldelést és a alkalmaz­1961-ben több egységes. Az települések rétegeit j hamvasztást egyaránt ták. Fejedelmeiket magas hal-- --------„ mok, úgynevezett kurgánok alá k omlósi műút nyugati mentén, a i temették. Nagy kiterjedésű köz­a i Lv-í.i-1. v. ----- —-­é szaki partjának a be- j népi temetőikben szegényes mel- Pál- j lékleteket találunk, míg a feje­delmi sírokból nagy értékű fém­kerülnek Ribánszky Róbert, a KISZ KB titkára átadja az aranyérmet a békéscsabai MÄV Nevelőintézet kamarakórns képviselőjének. Az aranyérmes orosházi Táncsics Mihály Gimnázium vegyes­kórusa a szombati gálaest bemutatóján. ropta a táncot. Sokan a strand­vendéglőben vertek tanyát, han- gos-nevetve beszélgettek, viccel­tek, meséltek egymásnak p ver­senyek izgalmairól, eredményei­ről; az itt szövődött barátságról és szerelemről, a barátságos-han­gulatos városról, szépségeiről. A várnál rendezett zenés kar- revál méltóképpen zárta a diák- ünnpeket. Vasárnap már megkez­dődött a csoportok hazautazása, de a rendezőbizottság gondoskodott az itt maradottak szórakozásáról mi nézők szórakozását a városban felállított szabad pódiumokon, ahol művészeti csoportok, szólisták tartottak bemutatót. A negyedik Erkel Diákünnepeik fejeződtek be Gyulán. Immár ne­gyedszer búcsúzott a város, a Du­na—Tisza-köze és a Dél-Tiszántúl középiskolás és szakmunkás tanu­ló diákjaitól. Nyolcvanhárom tan­intézet 2300 fiatalja tizenegy mű­vészeti ágban vetélkedett, írásbeli, képzőművészeti pályázatokkal, személyes művészi szerepléssel bi­Szárazér nyomuló félszigetén (Tóth féle tanya) terül el, ami telepü­lésre kiválóan alkalmas volt Az előkerült leletek tanúsága szerint ■ már a történelem hajnalán, a fia- I talabb kőkorszak embere meg­jelent itt, majd a szkíták, szarma­ták, avarok és az Árpádok korá­nak magyarjai települtek a su­sogó nádasok mellé. Különösen a szkíta-kori telepanyag a jelentős, mert nagyon kevés telepet isme­rünk ebből a korból az ország területén. Sajnálni lehet, hogy az agyagbányászás e kevésbé ismert korszak objektumait is teljesen szétrombolta, s csak kevés edény­cserepet sikerült begyűjteni. Néhány nappal ezelőtt azon­ban újabb leletre bukkantak. A régebben kitermelt földben egy edénykét találtak, ami eredeti­leg sírban lehetett elhelyezve. A szürkés színű, korongon készült, kettős csonkakúp formájú magas­fülű bögre a szkíta-kor jellegze­tes edényformája, amely telepek­ben és temetőkben egyaránt ott­honos. A lelet nyomán megelevene­dik a több ezer éves múlt. Az észak-iráni eredetű lovas-nomád szkíták a vaskorszak közepén, ie. 550 táján nyomultak hazánk területére a dél-olaszországi ősha­zájukból. Tökéletesebb vasfegy­vereikkel a helyi őslakosságot rövidesen leigázták, és elfoglal­ták az Alföld egész területét Fokozatosan összeolvadtak a he­lyi lakossággal, s kb. 250 évig éltek itt. Herodothos görög történetíró szerint kiváló, de kegyetlen har­cosok voltak. Nagy állattartással, ló- és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, s lovakat exportál: tak az ókori Görögországba. Tár­sadalmi szerkezetük és termelési módjuk aránylag magasan fej­lett volt, s a görögök hatására a művességi termékek elő. Előkelőikkel együtt elhan- tolták a rabszolgáikat, lovaikat kocsikkal együtt. Isteneiknek ál­latokat és embereket is áldoztak. A nap azonban felettük is le­áldozott. Az i. e. IV. század fo­lyamán több hullámban kelta törzsek hatoltak a Kárpát-meden. cébe, és nehéz harcok árán le­igázták a illír—trák—szkíta la­kosságot. Hódításuk nyomán Magyarország földje, így vidékünk is, bekapcsolódott az Atlanti­óceántól Kis-Ázsiáig terjedő kel­ta világba, az akkori Európa kulturális vérkeringésébe. ifj. Olasz Ernő kutató Ankét a robbanás I is. Egésznapos szabad kulturális és ! zonyított. ötvenkilenc arany, sportprogram biztosította az alkal- ezüst és 62 bronzérem talált I n mir gazdára a művészeti bemutatókon, az írásbeli pályamunkák verseny­zői 57 arany, 61 ezüst, 78 bronz­érmet, a képzőművészeti és fotó- pályzat benevezettjei 16 arany, 10 ezüst és 18 bronzérmet szerez­tek. Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye és Szeged város fiataljai méltóképpen ünnepelték hazánk nagy forradalmi hagyományait, a Tanácsköztársaság 50. évforduló­ját. tanulmányozására Milyen módon lehet megelőzni vagy megakadályozni a robbaná­sokat az erre „hajlamos” üze­mekben — ennek a kérdésnek a megtárgyalására hívtak össze an­kétet hétfőre a Technika Házá­ba. Amint megnyitójában Boro- misza Gyula, a Műszeripari Kutatóintézet főosztályvezetője hangsúlyozta, az ipar főleg a vegyipar — azon belül is elsősor­ban a földgáz- és kőolajipar roha­mos fejlődése egyre több üzem­ben teszi szükségessé a robbaná­sok elleni védekezést. Nehezíti a feladatot, hogy mind újabb és újabb robbanásveszélyes gázok jelennek meg az üzemekben. Az ankét részvevői áttekintik a hazai védőkészülékeket, és igyekeznek megállapítani a további teendő­ket. Megemlékezés Lipthay Gabrielláról és Dapsy Gizelláról A Szarvasi Óvónőképző Inté­zet ének-zenei szakcsoportja ünnepi ülésen emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság két Békés megyei harcosáról, Szabó Pálné Lipthay Gabriellá­ról és Rozsnyai Kálmánné Dap­sy Gizelláról. A két óvónő a ne­velésügy, közelebbről az óvodai nevelés érdekében kifejtett te­vékenysége jelentős volt a Ta­nácsköztársaság oktatáspoliti­kája segítésében, a Horthy-reak- ció éveiben elszenvedett meg­hurcoltatásuk pedig példaként állhat a mai ifjúság előtt arra, hogy hogyan kell a nehéz élet- körülményekben is kitartani az igaznak vallott eszmék mel­letti Baka János és dr. Elek Lászlöné intézeti tanárok fárad­ságos munkával gyűjtötték ösz- sze előadásukhoz a két óvónő életútját, küzdelmeit és meg­próbáltatásait dokumentáló adatokat A bensőséges megem­lékezésnek megható színfoltja volt Lipthay Gabriella férjének, Szabó Pálnak a személyes meg­jelenése és a sok apró emlék felelevenítése felesége életének boldog és nehéz napjairól. Sza­bó Pál — felesége iránti kegye­letből — az intézet óvodapeda­gógiai múzeuma részére értékes dokumentumokat nyújtott át: oklevelet, korabeli újságcikke­ket, képeket Megszokta

Next

/
Thumbnails
Contents