Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-27 / 119. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. MA JÓS 2*„ KEDD Ara 1 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM Lapunk tartalmából: Fock Jenő nyilatkozata az MII munkatársának Rossz tanácsadó Wem a szerelmi féltékenység­ről akarunk szólni. Ámbár, így tavasz táján, erről is lehetne mondani egy és mást Amiről beszélünk, az nem függ az évszakoktól, viszont hatásában egyértelműen káros jelenség. Szakmai féltékeny­ségnek, pozícióféltésnek egy­aránt nevezhetjük. Könnyedén legyinthetnénk rá, s egyetlen tollvonással kipipálhatnánk a gondok közül, ha csupán az emberi gyarlóság, a kicsinyes önzés ártatlan jelensége lenne. Sajnos, több ennél. Politikai — ha tovább gombolyítjuk a fonalat —, gazdasági probléma is. Nemrég egy értekezleten hir­telen vita robbant ki. Jobbára agrárszakemberek váltottak itt kemény szavakat, s többen ki­jelentették, hogy az a gazda­sági vezető, aki vonakodva al­kalmaz újabb szakembereket — saját presztízsének védelmére, de a társadalom sérelmére — bűnt követ el! Az ilyen veze­tő nem örül a nagyobb tu­dással érkező munkatársnak, hanem remegés fogja el: jaj. nehogy a fejemre nőjön! De hát nem olyan könnyű ám a növekedés. Régi és bevált re­ceptek állnak a féltékeny ve­zető rendelkezésére. A legké­zenfekvőbb: elkedvetleníti az új munkatársat, hátha odébb­áll. Ez elérhető kellemetlen beosztással, jól irányzott leki­csinyítéssel, sértéssel. Legjobb azonban mindjárt az elején ki­tapintani az „ellenfél” gyen­ge pontját, ha nincs, akkor ki kell találni, s ennek feltünte­tésével kell mindjárt leltárba venni. S állandóan emlegetni a meglevő vagy kitalált fekete pontot Ezzel együtt már elis­merhetjük tehetségét, szorgal­mát, jó indulatát, hiszen biz­tosítékként mindig odatesszük, hogy: csakhát.... Ezt a csak- hát-ot aztán őrzik, mint a kin- eset. A féltékenységről vitázva úgy tűnik, nemzedéki vitát is folytatunk. Ez a dolog termé­szetéről adódik: az új szak­emberek általában fiatalok. Friss elméleti tudással, ifjúi lendülettel vágnak neki az életnek, amelyre készültek. Tény viszont, hogy híjján van­nak gyakorlati ismereteknek. Jó, ha ezt számításba vesz- szük, de helytelen, ha ezt vá­lasztjuk „fekete pontnak”, ki­záró tényezőnek, „csakhát”- nak. Mert a gyakorlati isme­retekről nem szokás bizonyít­ványt kiállítani, szenosztereket kijelölni. Meddig köteles hát cipelni a fiatal szakember ezt a „csakhát”-ot? Egy év, öt év, tizenöt év? Könnyű lenne klasszikus példákat idézni az irodalomból, művészetből, tu­domány-történetből. Zseni persze nem születik minden órá­ban. Vezetésre, felelős, „fel­nőtt “-beosztásba való fiatal azonban bizonyára tübb akad­na, mint amennyi jelenleg a képességeinek megfelelő he­lyen van. A közvélemény érte­sült már arról a felmérésről, amely adatai szerint a tsz-ek többségében például egyálta­lán nincs harminc éven aluli vezetőségi tag. De ismerjük a fiatal műszaki értelmiségiek panaszait is: várjunk, várjunk, fiatalok vagyunk! A félreértés elkerülése vé­gett: senki nem kívánhatja, hogy mindenütt fiatalokat kell főmérnöki, igazgatói vagy tsz- elnöki székbe ültetni, s azokat, akik eddig ott ültek, a „kis- padra” tanácsolni. A tapaszta­lat éppen azt igazolja, hogy a jó elméleti felkészültségű, nagy gyakorlattal rendelkező szak­emberek, a derékhad katonái azok, akiken a legtöbb múlik. Amíg győzik kedvvel és ener­giával, posztjukon a helyük. De igenis figyelni kell a fiata­lokra, akik kellő tudással, hasznos igyekezettel, illedelme­sen kopogtatnak a nagyobb le­hetőségek kapuján. Nem sza­bad megengedni, hogy kine­vezésük, megválasztásuk egyet­len akadálya születésük dá­tuma legyen, ha egyébként a felelős, „felnőtt” munkára alkalmasak. Könnyű a felelőt­len, szemtelen, cinikus ifjúság­ról elmarasztaló véleményt fo­galmazni. Akadnak sajnos olyanok, akik példát is szol­gáltatnak ehhez. Kecskére va­lóban nem bízhatjuk a ká­posztát. De most nem ezekről van szó. Hanem azokról— s bizton hisszük, hogy ők van­nak többen —, akik tudást is szereztek a felkészülés idősza­kában, nem csupán az éveket töltötték. Tudom, egyszerű lenne el­lenérveket sorakoztatni. Az idősebb, tapasztaltabb, higgad­tabb ember biztonságosabban vezethet, irányíthat. Átmeneti években semmi szükség arra, hogy néhány szeleburdi gye­reket beengedjünk a „nagy pályára”, hogy ott zavarjanak bennünket a mozgásban. No­de — folytatva a hasonlatot, — valahol meg kell tanulnia „játszani” a gyereknek is. Mint ahogy úszni is könnyebb vízben tanulni, mint a torna­teremben vagy a medence partján. Erről van hát szó. Az arra érdemeseket támogat­ni, bátorítani, türelmesen „ed­zeni” kell. A féltékenység itt igen rossz tanácsadó. Aki le­endő vezetőt nevel, az nem ellenfelet nevel, hanem — utó­dot. Márpedig egészséges er­kölcsi érzékkel rendelkező em­ber aligha lehet gyermekeire féltékeny. A. J. Sikeresen Földet értek az Apollo—10 utasai Közlemény a 2-ik oldalon Több mint egymillió látogató — Az idei vásáron 54 ország ipari, kereskedelmi körei vettek részt kiállítóként, s most első íz­ben jöttek kiállítók Kolumbiából és Kanada Ontana tartományá­ból. Az UNIDO pedig ezúttal, Budapesten jelent meg először a Nemzetközi Vásáron — mondotta a BNV befejezése alkalmából az MTI munkatársának adott nyilat, kozatában Droppa Gusztáv, a HENGEXPO vezérigazgatója. A vásáron sok ezer külföldi keres­kedelmi és ipari szakember tár­gyalt magyar partnereivel és en­nek megfelelően alakultak az üz­letkötések is. Véleményem sze- nnt azonban a vásárt, illetve an­nak sikerét sem a látogatók szá­mából, sem az üzletkötések szá­mából és értékéből nem lehet közvetlenül megítélni már csak azért sem, mert az itt megkezdett tárgyalások jó része csak később zárul le és realizálódik. Az érté­kelés alapja csak az lehet, hogy mennyiben felelt meg a célnak a BNV. — Ha ennek figyelembevételé­vel tesszük fel a kérdést: akkor a válasz egyértelmű. A vásár sikere a magyar népgazdaság sikerét is bizonyítja; az új gazdasági me­chanizmus kibontakozását köve­tően ez volt az első Budapesti Nemzetközi Vásár, amely alkal­mat adott ama, hogy bebizonyít­suk: vállalataink igyekeznek lé­pést tartani az egész világon ta­pasztalható gyors technikai elő­rehaladással, fokozottabban kí­vánnak részt venni a nemzetközi munkamegosztásban. — A vásár számos jelentős üz­letkötés színhelye volt, a szerző­dések több milliárd forint értékű export-importra vonatkoznak, de külön figyelemre méltó, hogy bő­vültek a kooperációkra irányuló kezdeményezések, tárgyalások. Hasznosnak bizonyult a vásár a jó műszaki ötletek, a szellemi ér­tékek cseréjére is. A hazai vál­lalatok is jobban megismerhették egymás produktumát és nem egy esetben előfordult, hogy egy má­sik gyár hazai termékében főt fedezték azt, amit egyébként külföldön kerestek és importál­ni szándékoztak. — Örömmel tapasztaltuk, hogy a BNV hazai és külföldi látoga­tói nem udvariasságból, hanem őszintén úgy nyilatkoztak: érde­mes volt az idei vásáron részt venniük. Megnyílt Békéscsabán a „Zrenjanin és környéke” képzőművésze fi kiállítás Ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága Molnár Ernő elnökletével hét­főn a Parlament Goblein-termé- ben ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága. A tanácskozás része volt annak az ülessorozat- nak, amelyen az országgyűlés ál­landó bizottságai a kormány fel­kérésére megvitatják az ipari, ke. reskedelmá és áruszállítási szol­gáltatások fejlesztésének irány­elveit. Az ülésen részt vett dr. j Beresztóczy Mi klós, az ors zág - | gyűlés alelnöke és Nagy József - né könnyűipari miniszter is. A referátumot követő vitában a képviselők főként a téma ipari I vonatkozásait elemezték, s szá­mos észrevétellel, értékes javas­lattal gazdagították a szolgálta­tások fejlesztésére vonatkozó el­képzeléseket. Vasárnap délelőtt fél 12 órakor nyitotta meg dr. Bodó Antal, a zrenjanini községi tanács társa­dalmi tanácsának elnöke és Füs- ki Gábor, a Megyei Művelődési Ház igazgatója a „Zrenjanin és környéke” képzőművészeti kiál­lítást. mely kitűnően reprezen­tálja a város közelében szerve­zett écskai művésztelep alkotói­nak munkásságát. képünkön: Ezüst György, Mandlc Zdravko, Tivadar Vanyek és Lipták Pál festőművészek a kiállításon. A Zrenjanin című hetilap fő­szerkesztő-direktora és munka­társai is ellátogattak Békéscsabá­ra. Képünk: a vendegek lapunk szerkesztőségében. Szemben Dusán Cuk főszerkesztő-direk­tor, jobb oldalról a második Cserei Pál, lapunk főszerkesz­tője. (Fotó: Demény)

Next

/
Thumbnails
Contents