Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-26 / 118. szám

19««. május 25. 12 Vasárnap T * A x CQ * IC « cÁ — CZ> • A ® K * Kod a*»w»wwvwwww%wvwwwwvwv%%%wwvwvvv%wvwvv uwmwwvwmwwvvmwwwmvwwwww wmwwwwwwvwm<wvwwwwww CSINÁLD Természetesen csak akkor, ha tudod. Illetve, néha akkor is, ha nem tudod, de kelL Mert pél­dául nem akarod csöpögő csa­pod monoton kopogását hetekig hallgatni. Ugorj neki és magad uram, ha szógád nincs! Hacsak nincs egy maszek jóismerósöd. Elvégre, ki vállal ma egy potom ötforintos munkát? Jó ismerős, szívességből — egy húszasért! ilyenkor gyűrkőzöl neki, mond­ván, hogy majd megtanulod. Nekilátsz, és az első, arpit meg­tanulsz, hogy hiába öntöd ki a konyha közepére a szerszámos ládát és a lomos fiókot, nem ta­lálod azt, amire szükséged van. Az igazi lecke ezután jön: a hi­ányzó mütyürért a Katáitól a Kispenész utcai tenyérnyi bol­tig az Otthon Áruháztól az ABC- ig mindent végigrohansz gyalog, villamoson, buszon, netán taxin. Végül a szomszéd házban levő üzletben sikerül megvenned és boldogan sietsz vele haza. Otthon nejed éppen dohog, mert valami összeolajozta a tiszta ruhát. „Hogy került ez oda?” — felkiáltással orrod alá tartja az általad fél napig haj­szolt mütyürt, amiről csak azt tudtad, hogy kell lennie belőle valahol. Tehát van most már két mütyüröd, kezdődhet a munka. Odarendeled a fiad, a lányod, a feleséged, az anyósod, és dirigálsz, mint a sebésztanár, egy súlyos operációnál. A ház- felügyelővel némi vita után a léi házban elzáratod a vizet, mert a lakásban levő elzáró nem működik, aztán — egyik kezed­ben az „Ezermester” című szak­folyóirattal — nekiesel a csap­nak. Anyósod csőkulcs helyett srófhúzót ad a kezedbe, amit fi­ad sürgősen laposfogóra cserél, miközben rosszalóan csóválja a fejét. Még szerencse, hogy fe­leséged megállás nékül dicséri az ügyességiedet. Óvatosan rákod le a kiszedett alkatrészeket — egyiket a má­sik után — a gyúródeszkára, MAGAD! hogy később tudd, melyiket ho­va kell visszatenni. Végre el-; jutsz a mütyürhöz, és kiemeled! rejtekhelyéből. Ekkor derül ki,' hogy a vásárolt mütyür is, meg az is, am, t otthon találtatok, j más méretű. A társaságodban levő fiatalkorúakra tekintettel j csak nagyot nyelsz. A szomszédok és a házfel­ügyelő legalább ötször zavar el­mélyülést és figyelmet követelő munkában: mikor lehet már kinyitni a főelzárót. Ilyen kö­rülmények között aztán nem csoda, hogy — visszatéve a régi mütyürt a csapba — a szere­lés befejezése után egy kis göm- bölyűség marad a gyúródeszkán és hiába szeded szét még két­szer a csapot, nincs' helye. Ami­kor pedig a házfelügyelő kinyit­ja a főelzárót, a te csapod nem csöpög Ömlik. Mint a Niagara. Csűrheted, csavarhatod, üthe­ted, simogathatod, vízözönne! fenyeget. Végül is — miközben családod néhány közvetlen szó­val aposztrofálja műszaki isme­reteidet — nagykalapáccsal pa­rafadugót versz a csapba. Assizisztenciád magadra hagy, szerszámaidat és a sok egyéb limlomot egyedül rakhatod vissza a szerszámosládába és a lomos fiókba, sőt még a gyúró­deszkát is sikálhatod, mivel egy kissé olajos lett a sok vacaktól. A családi kupaktanácson óva­tosan megpendíted, hogy mégis­csak egy mesterembert kellene keríteni ahhoz az átkozott csap­hoz. Javaslatod kitörő örömmel fogadják, de sietve hozzáteszik, hogy a csöpögő csap megrend- szabályozására hozandó intézke­dések a ház urának ügykörébe tartoznak. így aztán eme meg­tisztelő cím birtokában ismét nyakadba veheted a várost, im­már nem mütyürért, hanem mesteremberért ató hajlandó potom ötforintos munkát elvé­gezni. És természetesen egyedül, családi segítség nélkül. Elvégre: csináld magad... Hogy mik vannak...?! A BECSÜLETESSÉG Tegnap egy éjjeliőr bácsikától tanultam valamit. — Az borzasztó, hogy mennyit lopnak az emberek. Hun ezt lop­nak, hun azt. A boltos a cukrot, a másik a takarmányt, olvasom az újságban, — amit megfoghat­nak. Pedig fő a becsület! Én már második éve vagyok itt, ezen a telepen, de egy darabhoz hozzá nem nyúltam volna. Egy­hez se. Az én kezem nem ragad. Nem úgy, hogy aki hol van, mit, viszi... A bácsika becsületességében egy pillanatra sem kételkedem, de csak elmondom, mát láttam a telepen... Több tonnás panelokat! AZ ÉRZÉKENYSÉG Himest hivatta a dirije. — Azt beszélik magáról, hogy a murmanszki vasutaktól ello­pott egy mozdonyt. Nem tudjuk, pontos-e az információnk, de amilyen ember maga... Emberünk tiltakozott, ki sem tette a lábát a Vadkecske utcá­ból, nem hogy még.. S megsér­tődött. — Nagyon érzékeny — mond­ták róla. Aztán elterjedt, hogy a biator- bágyi viaduktot robbantotta fel. Hirnes bizonyította, hogy akkor még nem is élt... Tovább sértő­dött. Túl érzékeny!— mondták róla. Aztán elterjedt, hogy fűtő volt Mauthausenben, terrorbombázó Vietnamban... Különben is meg­ölte apját, anyját... Himes tiltakozott: — Ne én bizonyítsam be, hogy nem igaz, amit állítanak, hanem, akik állítják, azok bizonyítsák, hogy igaz... — Hiper érzékeny!— mondták róla. Himes nem bírta, leugrott a vállalati toronyház tetejéről. A temetését a dirije szervezte. — Vegyenek neki egy szál mi­mózát, tudják, hogy milyen ér­zékeny volt, szegény... AZ EMBERSÉG Amikor betérek valahová egy féldecire és hozzák a konyakot szódavízzel, mindig jóanyám és megboldogult gyermekkorom jut eszembe. Sokáig nem tudtam, hogy máért. Most már megvilágosodtam. Eszembe jutott: kis srác korom­ban, amikor beteg voltam, s anyácskám valami förteltnes port próbált belémdiktálni, or­vosság gyanánt, mindig ezt mondta: — Vedd csak be kisfiam, itt van utána gyorsan a víz! Nem is érzed, hogy milyen rossz. Gyor­san a vizet... Ahá! Innen a képzeüettársítás A kommersz magyar röviditalok után is ilyen megfontolásból hozzák biztosan a ..kísérőt”... Emberségből! — ti — Egy kis egyveleg Olvasom a hirdetést: „Egy beteg tolószék eladó” Szegény, vajon mi baja lehet? • * * Mielőtt megszólsz valakit, hogy „de nagyon felkapaszko­dott”, előbb azt nézd meg, nem te süllyedtél-e nagyon mélyre? • « * Az önbírálat és az utolsó ke­net egyaránt feloldozást jelent, de ne felejtsd, hogy az előbbi­vel még a földön megdicsőülsz. * * * Kopasz emberrel is történhet­nek hajmeresztő dolgok. * * * Az aktmodell a levetkezéssel ölti fel munkaruháját. Vegytisztítóba adom a nad­rágom. Amikor visszakapom, a jobb szárán csak ott van egy szilvamagnyi folt. — Ügy látszik, ezzel a vegy­szerek sem bírtak — tárta szét karjait a kiadó dolgozó. Otthon bánatomban olyan „úgyis mind­egy” alapon megdörzsöltem egy kis langyos vízbe mártott ruhá­val. Ha nem látom, el sem hi­szem: a folt azonnal eltűnt. Hi­ába, csak vannak még csodák! • * * Tanulmányoztam a betegség­megoszlási statisztikát és meg­nyugtatásul közlöm, hogy mun­kaláztól még nem dőlt ágynak Senki. » • • Higgyék el, nem mindegy*, a szocializmusból vagy a szocia­lizmusért élni. Hatóanyagok hatása A jó öreg Pista bácsinak már napok óta annyira fájt a foga, hogy munka közben nappal is a fiastyúkot látta. Lesz, ami lesz, gondolta magában, elmegy a fogorvoshoz és megválik utolsó fogától is. Előbb azonban a sar­ki kocsmába ment egy kis bá­torságot meríteni. Majd beült a fogorvosi székbe. Az injekció hatott, de az ital is!... — Mi az doktor úr, maga ket­tőt húzott egyszerre?... Kérdez­te Pista bácsi, amikor a fogor­vos eléje tartotta fogójával a kihúzott fogat. Kesztyűs Ferenc Ravasz indok Az idei BNV híre az újságok hasábjain keresztül Sarkadra is eljutott. Nem csoda tehát, hogy az esedékes napon Kiss bácsi is útrakelt feleségével együtt, hogy ők is részesei legyenek en­nek a nemzetközileg is híres vá­sárnak. A vásár nagyon érde­kesnek bizonyult, a férj részére méginkább a büfé. A feleség azonban ezt csakhamar fel is fedezte, majd így szólt: — János, már tizenegy pohár sört ittál! — Ez így stílszerú, drágám, I mert ez a vásár is éppen a ti­zenegyedik... Nyugtatta meg fe­leségét Kiss bácsi. — Honnan tudnék hózentrágert olcsón hazavinni? (Zsoldos Sándor rajza) uvvwvwwwvwwww' K ETTESBEN Kezdő a szakmában — Nevetséges! A főnök azt mondta, hogy szalagra diktált és én egy betűt sem látok rajta! (A Weltwoche karikatúrája). Szolgálatkész kutya. (A Paris Match karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents