Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-26 / 118. szám
19««. május 25. 12 Vasárnap T * A x CQ * IC « cÁ — CZ> • A ® K * Kod a*»w»wwvwwww%wvwwwwvwv%%%wwvwvvv%wvwvv uwmwwvwmwwvvmwwwmvwwwww wmwwwwwwvwm<wvwwwwww CSINÁLD Természetesen csak akkor, ha tudod. Illetve, néha akkor is, ha nem tudod, de kelL Mert például nem akarod csöpögő csapod monoton kopogását hetekig hallgatni. Ugorj neki és magad uram, ha szógád nincs! Hacsak nincs egy maszek jóismerósöd. Elvégre, ki vállal ma egy potom ötforintos munkát? Jó ismerős, szívességből — egy húszasért! ilyenkor gyűrkőzöl neki, mondván, hogy majd megtanulod. Nekilátsz, és az első, arpit megtanulsz, hogy hiába öntöd ki a konyha közepére a szerszámos ládát és a lomos fiókot, nem találod azt, amire szükséged van. Az igazi lecke ezután jön: a hiányzó mütyürért a Katáitól a Kispenész utcai tenyérnyi boltig az Otthon Áruháztól az ABC- ig mindent végigrohansz gyalog, villamoson, buszon, netán taxin. Végül a szomszéd házban levő üzletben sikerül megvenned és boldogan sietsz vele haza. Otthon nejed éppen dohog, mert valami összeolajozta a tiszta ruhát. „Hogy került ez oda?” — felkiáltással orrod alá tartja az általad fél napig hajszolt mütyürt, amiről csak azt tudtad, hogy kell lennie belőle valahol. Tehát van most már két mütyüröd, kezdődhet a munka. Odarendeled a fiad, a lányod, a feleséged, az anyósod, és dirigálsz, mint a sebésztanár, egy súlyos operációnál. A ház- felügyelővel némi vita után a léi házban elzáratod a vizet, mert a lakásban levő elzáró nem működik, aztán — egyik kezedben az „Ezermester” című szakfolyóirattal — nekiesel a csapnak. Anyósod csőkulcs helyett srófhúzót ad a kezedbe, amit fiad sürgősen laposfogóra cserél, miközben rosszalóan csóválja a fejét. Még szerencse, hogy feleséged megállás nékül dicséri az ügyességiedet. Óvatosan rákod le a kiszedett alkatrészeket — egyiket a másik után — a gyúródeszkára, MAGAD! hogy később tudd, melyiket hova kell visszatenni. Végre el-; jutsz a mütyürhöz, és kiemeled! rejtekhelyéből. Ekkor derül ki,' hogy a vásárolt mütyür is, meg az is, am, t otthon találtatok, j más méretű. A társaságodban levő fiatalkorúakra tekintettel j csak nagyot nyelsz. A szomszédok és a házfelügyelő legalább ötször zavar elmélyülést és figyelmet követelő munkában: mikor lehet már kinyitni a főelzárót. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy — visszatéve a régi mütyürt a csapba — a szerelés befejezése után egy kis göm- bölyűség marad a gyúródeszkán és hiába szeded szét még kétszer a csapot, nincs' helye. Amikor pedig a házfelügyelő kinyitja a főelzárót, a te csapod nem csöpög Ömlik. Mint a Niagara. Csűrheted, csavarhatod, ütheted, simogathatod, vízözönne! fenyeget. Végül is — miközben családod néhány közvetlen szóval aposztrofálja műszaki ismereteidet — nagykalapáccsal parafadugót versz a csapba. Assizisztenciád magadra hagy, szerszámaidat és a sok egyéb limlomot egyedül rakhatod vissza a szerszámosládába és a lomos fiókba, sőt még a gyúródeszkát is sikálhatod, mivel egy kissé olajos lett a sok vacaktól. A családi kupaktanácson óvatosan megpendíted, hogy mégiscsak egy mesterembert kellene keríteni ahhoz az átkozott csaphoz. Javaslatod kitörő örömmel fogadják, de sietve hozzáteszik, hogy a csöpögő csap megrend- szabályozására hozandó intézkedések a ház urának ügykörébe tartoznak. így aztán eme megtisztelő cím birtokában ismét nyakadba veheted a várost, immár nem mütyürért, hanem mesteremberért ató hajlandó potom ötforintos munkát elvégezni. És természetesen egyedül, családi segítség nélkül. Elvégre: csináld magad... Hogy mik vannak...?! A BECSÜLETESSÉG Tegnap egy éjjeliőr bácsikától tanultam valamit. — Az borzasztó, hogy mennyit lopnak az emberek. Hun ezt lopnak, hun azt. A boltos a cukrot, a másik a takarmányt, olvasom az újságban, — amit megfoghatnak. Pedig fő a becsület! Én már második éve vagyok itt, ezen a telepen, de egy darabhoz hozzá nem nyúltam volna. Egyhez se. Az én kezem nem ragad. Nem úgy, hogy aki hol van, mit, viszi... A bácsika becsületességében egy pillanatra sem kételkedem, de csak elmondom, mát láttam a telepen... Több tonnás panelokat! AZ ÉRZÉKENYSÉG Himest hivatta a dirije. — Azt beszélik magáról, hogy a murmanszki vasutaktól ellopott egy mozdonyt. Nem tudjuk, pontos-e az információnk, de amilyen ember maga... Emberünk tiltakozott, ki sem tette a lábát a Vadkecske utcából, nem hogy még.. S megsértődött. — Nagyon érzékeny — mondták róla. Aztán elterjedt, hogy a biator- bágyi viaduktot robbantotta fel. Hirnes bizonyította, hogy akkor még nem is élt... Tovább sértődött. Túl érzékeny!— mondták róla. Aztán elterjedt, hogy fűtő volt Mauthausenben, terrorbombázó Vietnamban... Különben is megölte apját, anyját... Himes tiltakozott: — Ne én bizonyítsam be, hogy nem igaz, amit állítanak, hanem, akik állítják, azok bizonyítsák, hogy igaz... — Hiper érzékeny!— mondták róla. Himes nem bírta, leugrott a vállalati toronyház tetejéről. A temetését a dirije szervezte. — Vegyenek neki egy szál mimózát, tudják, hogy milyen érzékeny volt, szegény... AZ EMBERSÉG Amikor betérek valahová egy féldecire és hozzák a konyakot szódavízzel, mindig jóanyám és megboldogult gyermekkorom jut eszembe. Sokáig nem tudtam, hogy máért. Most már megvilágosodtam. Eszembe jutott: kis srác koromban, amikor beteg voltam, s anyácskám valami förteltnes port próbált belémdiktálni, orvosság gyanánt, mindig ezt mondta: — Vedd csak be kisfiam, itt van utána gyorsan a víz! Nem is érzed, hogy milyen rossz. Gyorsan a vizet... Ahá! Innen a képzeüettársítás A kommersz magyar röviditalok után is ilyen megfontolásból hozzák biztosan a ..kísérőt”... Emberségből! — ti — Egy kis egyveleg Olvasom a hirdetést: „Egy beteg tolószék eladó” Szegény, vajon mi baja lehet? • * * Mielőtt megszólsz valakit, hogy „de nagyon felkapaszkodott”, előbb azt nézd meg, nem te süllyedtél-e nagyon mélyre? • « * Az önbírálat és az utolsó kenet egyaránt feloldozást jelent, de ne felejtsd, hogy az előbbivel még a földön megdicsőülsz. * * * Kopasz emberrel is történhetnek hajmeresztő dolgok. * * * Az aktmodell a levetkezéssel ölti fel munkaruháját. Vegytisztítóba adom a nadrágom. Amikor visszakapom, a jobb szárán csak ott van egy szilvamagnyi folt. — Ügy látszik, ezzel a vegyszerek sem bírtak — tárta szét karjait a kiadó dolgozó. Otthon bánatomban olyan „úgyis mindegy” alapon megdörzsöltem egy kis langyos vízbe mártott ruhával. Ha nem látom, el sem hiszem: a folt azonnal eltűnt. Hiába, csak vannak még csodák! • * * Tanulmányoztam a betegségmegoszlási statisztikát és megnyugtatásul közlöm, hogy munkaláztól még nem dőlt ágynak Senki. » • • Higgyék el, nem mindegy*, a szocializmusból vagy a szocializmusért élni. Hatóanyagok hatása A jó öreg Pista bácsinak már napok óta annyira fájt a foga, hogy munka közben nappal is a fiastyúkot látta. Lesz, ami lesz, gondolta magában, elmegy a fogorvoshoz és megválik utolsó fogától is. Előbb azonban a sarki kocsmába ment egy kis bátorságot meríteni. Majd beült a fogorvosi székbe. Az injekció hatott, de az ital is!... — Mi az doktor úr, maga kettőt húzott egyszerre?... Kérdezte Pista bácsi, amikor a fogorvos eléje tartotta fogójával a kihúzott fogat. Kesztyűs Ferenc Ravasz indok Az idei BNV híre az újságok hasábjain keresztül Sarkadra is eljutott. Nem csoda tehát, hogy az esedékes napon Kiss bácsi is útrakelt feleségével együtt, hogy ők is részesei legyenek ennek a nemzetközileg is híres vásárnak. A vásár nagyon érdekesnek bizonyult, a férj részére méginkább a büfé. A feleség azonban ezt csakhamar fel is fedezte, majd így szólt: — János, már tizenegy pohár sört ittál! — Ez így stílszerú, drágám, I mert ez a vásár is éppen a tizenegyedik... Nyugtatta meg feleségét Kiss bácsi. — Honnan tudnék hózentrágert olcsón hazavinni? (Zsoldos Sándor rajza) uvvwvwwwvwwww' K ETTESBEN Kezdő a szakmában — Nevetséges! A főnök azt mondta, hogy szalagra diktált és én egy betűt sem látok rajta! (A Weltwoche karikatúrája). Szolgálatkész kutya. (A Paris Match karikatúrája)
