Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-24 / 117. szám
1969. május 24. 7 SzomSat A testvérváros: ZRENJANIN I gulatot, benyomásokat kívánunk | visszaadni a testvérvárosról, melynek bemutatkozása ma kezdődik Békéscsabán a Zrenjanini Héttel. Azokat kerestük elsősorban, akik Békéscsaba vendégei lesznek. így ismerkedtünk meg Hartig Sándorral, a bábszínház igazgatójával, Halesev Borovaü, az Ifjúsági Ház vezetőjével, I Mandic Zdravkó festőművésszel, Cuk Dusánnál, a „Zrenjanin” cí- | mű lap főszerkesztő-direktorával, és tettünk látogatást a skupcsina j társadalmi tanácsa elnökénél, dr. I Bodó Antalnál, akit a városi kórház főorvosaként választottak meg négy esztendőre erre a tisztségre. És persze sokan másokkal is. Tanulságos és percek alatt közvetlenné formálódó beszélgetést folytattunk a szerb színház igazgatójával. Sava Dam- janoviccsal és a színház művé-| szeivel; Ormai Máriával, a ..Madách” Amatőrszínház alapító tagjával; a bábszínház együttesével; Nadaskic Krisztinával, Mia- tov Mirianával és a többiekkel; Ruzsica Stojciccsal, az ifjúsági ház népitánc-együttese tagjával és a koreográfussal: Acin Slav- kóvai, aki „civilben” tornatanár. Az együttes éppen főpróbát tartott, „Brankovo kolo” lesz a táncösszeállítás címe, amit a csabaiak is látnak majd a szabadtéri színpadon. Csodálatos, sodró táncok füzére a Brankovo kolo, tíz lány és tíz fiú táncolja hihetetlen energiával és megkapó bájjal. Az Ifjúsági Ház vasárnap is népes volt, és az igazgató, Halesev Boro készséges interjúalany. Külön riportot írhatnánk a „Dom Omladi- ne” életéről, változatos és ropHartig Sándor és Nádaskic Krisztina Palkóval, a Varázssziget főszereplőjével. egész történetét. Tizenhárom év alatt 2500 előadást tartottak és 45 bemutatójuk volt. Készítettek vagy 300 bábut és 110 városban, községben játszottak. Csabára a „Varázsszáget” című darabbal jönnek, ez egy kisfiú, Palkó kalandjait eleveníti meg. (A bábosok különben régi ismerősök, a tavalyi békéscsabai bábjátékos fesztiválon is jártak itt és nagy sikert arattak.) A zrenjanini „Madách” Amatőrszínház magyar együttes. A bábszínház igazgatója. Hartig Este 7 óra volt. amikor megérkeztünk Trabantunkon a Bánát fővárosába, Zrenjaninba. A főtéren némi ügyeskedéssel sikerült parkírozóhelyet találnunk a Fiatok, Zasztavák, Citroenek és ki tudja még miféle márkájú kocsik tömegében. Az előzetes mes^ beszélés szerint kollégánk, Hegyi József, a noviszádi rádió és a Magyar Szó zrenjanini tudósítója volt az első zrenjanini polgár, akit megismertünk. Éktől a perctől gyorsan teltek az órák és a napok, zsúfolt programot állítottunk össze, hiszen mindenhová eljutni: ez volt a célunk. Kitűnő lakosztály várt bennünket a Hotel Vojvodinában, majd még kitű- nőbb vacsora és szíves vendéglátás. Közben sétáltunk egyet, megcsodáltuk a Béga-híd karcsú ívét, a 10 emeletes toronyházat (melynek legfelső traktusán 1 millió literes víztartály biztosija a város vízellátását), jártunk az Ifjúsági Parkban, végül a Hotel Vojvodinc kerthelyiségében kötöttünk ki, ahol a „Zrenjanin” című lap munkatársai vártak bennünket, ismerkedtünk velük kellemes és hosszú órákon át. megízlelve közben a szerb ital- különlegességeket is. Az első benyomások még nem igazítják el az embert pontosan, egy azonban hamar kiderült: Zrenjanin iflOOO előtt N agybooo korok) hasonlít a mi Békéscsabánkra, de amennyi a hasonlóság, annyi a különbség is. Hasonló az utcák, a régi épületek hangulata, a város modernizálására való törekvés. az emberek közvetlensége és barátságos mosolya, segítőkész, sége; más viszont a forgalom (az alig valamivel több, mint 60 ezer lakosú városban 3000 magángépkocsi fut és vezetőik nincsenek hadilábon a sebességgel), hagyományosan nagyobb az ipara, és este 10 óra után alig járnak az utcán, egy-két éttermet, kerthelyiséget’ kivéve nincs éjszakai szórakozóhelyük. Nem teljes ez a kép, nem is I lehet az, de ezek a sorok sem I tanulmány-jelleggel íródnak, hanvárostól. a hajdan volt Lazar Lukacs gróf „vörös kastélyában” 1955-ben képzőművészeti galériát és művésztelepet rendeztek be. Az ország minden részéből felkeresik az alkotók, évente nyüó állandó kiállításai a művészeti élet eseményed. Itt dolgozik Vanyek | Tivadar és Mandic Zdravko festőművész is, akik most. a Békéscsabán megnyíló zrenjanini kollektív tárlatot, szervezték. A húsz- hektáros park susogó fái alatt érdekes szobrokat lát a vendég, a legszélsőségesebb irányzatok képviselői mellett mégis a művésztelep egyik alapító tagjának, Tatjana Zarin szobrászművésznőnek „Leány madárral” című klasszikus formanyelven megfogalmazott szobra a legmegkapóbb. Három nap Zrenjaninba-n nagyon kevés ahhoz, hogy egy soha nem látott várossal egészen megismerkedjünk. A testvérváros azonban nem zárkózott el előlünk, sokféle arcát megmutatta, ez vagyok, így élek. Esti neonfényeit, rohanó forgalmát, művésztelepének meghitt csendjét, és lakóinak közvetlenségét hoztuk magunkkal az útról és nyújtjuk át az olvasónak. Sass Ervin Fiatal szobrászok az écskai mű vésztelep kiállító termében. pant ötletes programjáról, most azonban csak a Magyarországra készülő néptáncosokkal ismerkedtünk. A „Dom Omladine” közelében, zöldeilő park mélyén áll a bábszínház. Ellőadás előtt érkeztünk, az együttes teljes létszámban ott volt. Igazgatójuk, Hartig Sándor jól beszél magyarul, remek török-kávéval kínál bennünket, miközben felvázolta az 1956-ban alakult bábszínház Sándor az amatőrszínház társadalmi vezetőségének is elnöke, „két feladatat is ellát az ember, ha szereti azt, amit csinál” — mondja, és máris a színház élete a csevegés témája. Valamikor hivatásosak voltak, és lehet, hogy nemsokára újra azok lesznek, tény viszont, hogy a nagy jugoszláviai fesztiválokon sorra nyer- j ték a díjakat. Hozzánk zenés víg- I játékkal jönnek, a ..Majd a papáival. ..Szolid együttes — folytatja Hartig Sándor — tehetségesek. és hivatásos rendező állít i színpadra minden darabot. A j kezdők a „Petőfi” művelődési j egyesület csoportjában ismerkednek a színjátszással, a „Madách”-' ba csak azok léphetnek át, akik, túlszárnyalják a legjobb műked-; Yfilő ^színvonalat is.” Békéscsabára készül a Dom Omladine néptánc-együttese. v*ik nap este a szerb színházi előadását láttuk-, James Joyce) Száműzettek című drámáját ad- i ták, kitűnő előadásban. Nagysze-1 rű színészek, játékmodoruk természetesen egyszerű, tiszta. Sava Damjanovic, Zagorka Bogdano- vic, Bogdanka Vakanjac és Ste- van Gardinovacki alakítása élményszerű volt. A társulat különben egészen kis létszámú, évente 200 előadást, 7—8 bemutatót tartanak és saját autóbuszokkal járják a környező községek művelődési házait. Zrenjanin még valamiről nevezetes: alig néhány kilométerre a Színházi pillanatkép: Bogdanka Vakanjac és Sava Damjanovic. (Demény Gyula felvételei)
