Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-02 / 99. szám

BEMUTATKOZUNK Lapunkban külön rovata van a bélyeggyűjtőknek, a házi­asszonyoknak, a tudomány- és technika kedvelőinek, stb. Miért ne lehetne a fiataloknak is? VOLÁN Múltjuk tulajdonképpen nincs. Ez persze legtöbb esetben nem jelent hátrányt egy amatőr ze­nekarnál. Sőt! Amikor például feltűntek a könnyűzenei feszti­vál megyei döntőjén, valaki megkérdezte tőlük: mi van, fiúk, próbálni jöttetek? Nem szóltak semmit. Aranyoklevelet nyertek. Csattanós válasz volt! Április elején a KISZ Történelmi Szín­padával turnéztak. Bejárták a tanyavilágot. A Volán, alighanem a legfia­talabb zenekar a megye szép számú együttese között. Ebben az összeállításban még csak né­hány hónapja játszanak. Kísér­leteznek. Az eddig eltelt idő őket igazolta. Kik ők? Ismer­kedjünk meg velük. A zenekarvezető Csák Géza 23 éves, csaknem féltucatnyi hang­szer ismerője. Zongorán, orgo­nán játszik, annak idején zene­szerzést tanult. Hatvanhét saját számuk az ő fantáziáját dicséri. Civilben az AKÖV újítási elő­adója. A zenén kívül még két dolog érdekli: az űrhaj ózás és az emberek. Botyánszki Sándor nyomdász, 20 éves, és a Volán dobosa. „Azért kezdtem el dobolni, mert azt hittem, ez a legkönnyebb hangszer. Tévedtem. De a dobo­lást nem hagytam abba.” Zsi­linszky Endre a legfiatalabb. Basszusgitáros és autószerelő. Nála a muzsikaszeretet motor­mán iávail keveredik, A nyáron jugoszláv—olasz túrára megy. Kerékpárral! Ki érti ezt? Fábián Lajos a kvartett egyetlen csa­ládos embere. Nyolcéves kora óta zenél, a fúvóshangszerek ér­deklik. Az együttes pozánosa. Kétszer beszélgettünk a fiúk­kal. Salgótarján előtt és után. Mert ott voltak az amatőr könnyűzenei fesztivál országos döntőjén is. A pol-beat kategó-1 riában bronz diplomát nyertek. „Ha nem fütyült volna be a köl- csönhangfal, őszintén örülnénk ennek is...” A Népújság hasábjain első al­kalommal jelentkezik a Mini Magazin. Az MM a fiataloknak, a fiatalokról szól. Minden'alka­lommal bemutatjuk megyénk valamelyik amatőr-zenekarát, vagy művészegyüttesét. Redsze. résén közlünk olyan riportot, amely aktuális ifjúsági témával foglalkozik. Beszámolunk az új tudományos-technikai hírekről, könyvekről, hanglemezekről. A világ néhány érdekes eseményét Tarka-barka címen nyújtjuk át az olvasóknak. Közlünk izgal­mas írásokat is, jelen esetben j egy világjáró több folytatásból i álló kalandjait. Reméljük, az MM első jelent­kezése nem lesz visszhangtalan. ' Egy héj múlva újra találko- I zunk! Érvényesülni? De ! Apropó. Mi kell a jó zenéhez? Mindenekelőtt elsőrangú szere­lés. Természetesen Selmer. Az apróságokról nem is beszélve. A Volán — bár patrónusa nincs — a felszerelés dolgában most már egyenesben van. Csak az a fur­csa, hogy Salgótarjánban hama­rabb mutatkoztak be, mint Csiá- bán. Pedig érdemes lenne meg­hallgatni őket. Muzsikájuk nem szentimentális, bár „a lélek apró rezdüléseit igyekszik a felszínre hozni”. Sokkal inkább konok s kesernyés, mint a nedves fahasá­bok füstje. Beat-rajongó és jazz- | tisztelő törekvéseik középponttá- , ban az őszinteség és a természe- i tesség van. Pompás kis zenekar, j Biztosan hallunk még róluk. 1 PECH! Hétfőn délelőtt nyílt meg a gyulai szupermarket. A szakem­berek kíváncsian várták, hogy ki lesz az első vásárló. Amikor az olló átvágta a bejárat előtti kék szalagot, egy hosszú hajú fiatal­ember mindenkit megelőzve ma­gához ragadott egy doboz Sim- phóniát és a pénztárhoz futott. Arcán a győztesek olymposzi mosolya fénylett Mégsem ő lett az első! A nyug­díjas Veres Erzsiké néni vitte el a pálmát. A gyors lábú fiatal­ember ugyanis egy üzemen kí­vül helyezett pénztárgép előtt állt meg. Micsoda pech! Ki nem sóhajt föl látva Z-t, amint kilép 220 lovas Menüjé­ből és hadvezéri mozdulattal utasításokat ad tengernyi beosz­tottjának? Ki nem csettint így, amikor tudomást szerez N. csil­lagászati jövedelméről, kacsalá­bon forgó villájáról: Ez egy me- np fej, befutott ember. Ez tudja hogyan kell érvényesülni! Valóban tudják? Az érvénye­sülés, mint komplex folyamat egyrészt az illető becsvágyát elé­Lemez-piac A legfrissebb magyar sláger­listán ismét egy Illés-szám, a „Mondd, hogy nem hiszed el” került az első helyre. Ez a dal, akárcsak a második „Az a sárga liliom” című kapható a békés­csabai hanglemezboltban. Meg­van a már hetek óta előkelő he­lyen tanyázó Trombitás Frédi és a Pár csepp méz. Zalatnay száma, a Tölcsért csinálok a ke­zemből fokozatosan lefelé csú­szik az élmezőnyből, de az És most itt vagy velem (Koncz Zsuzsa) című számmal együtt sok lemezrajongó keresi. A csabai lemezpiac hiánycikk­listája a következő: Hull a hó (Kovács Kati), Holdfény 69 (Il­lés), Csepeg az eső (Hungária). Visszatérek én (Korda György). gíti ki, másrészt az átlagost meg­haladó erkölcsi és anyagi elő­nyöket biztosít. Ha megfelelő szabályozókkal a helyes irányba tereljük a becsvágyat, s a mun­ka, az alkotás lesz a fő eszköze és célja az érvényesülésnek; nem kell fejet csóválnunk, ha valaki „karriert csinál”. Az elmondottak hatványozot­tan foglalkoztatják a fiatalokét. Türelmetlenségük és a pályakez­dés nehézségei fordított előjelű­vé változtathatják ambíciójukat. Ám legtöbbjüknél a közös vágy munkál: sportszerű eszközökkel érvényesülni a választott szak­mában és előrejutni az élet min­den területén. Milyen tulajdon­ságok szükségesek hát az érvé­nyesüléshez? — tettük fel a kér­dést három fiatalembernek. Dr. Szabó Gábor, az Állat­egészségügyi Állomás szakállat­orvosa: Megfelelő ítélőképesség, hatá­rozottság, szakképzettség, szor­galom. Ez a véleményem, de a tapasztalataim alapján kissé mó­dosítani kellene ezt a felsoro­lást. A megfelelő ítélőképesség hellyel-közzel alkalmazkodóké­pességet is jelenthet, amely né­ha a megalkuvással egyenlő. A határozottság álarca mögött pe­dig gyakran a gátlástalanság bú­jik meg. Bártfay Gusztáv. a Békés me­gyei Jókai Színház művésze: — Erről a témáról órákig le­hetne beszélni. Kimeríthetetlen. Szerintem a tehetség, a szorga­lom és nagy-nagy türelem az érvényesülés legfontosabb kellé­ke. (Persze, akadnak olyanok is, akik sportszerűtlen eszközöket használnak, de akkor a „játék­vezető” megállítja a játékot.) Merjünk nyíltan vitatkozni, örülni, fellázadni és ez minden­képpen segíti az egyén- és a közösség boldogulását! Az em­bernek sohasem pottyan csak úgy az ölébe a siker, a népsze­rűség. Pláne ezen a pályán, ahol az adminisztratív intézkedések kevésbé akadályozzák az érvé­nyesülést. Boldizsár Antal, a békéscsa­bai 129. számú Fűszer- és Cseme­gebolt népszerű eladója: — A siker titka a biztos fellé­pés, jó adag szorgalommal és in­telligenciával megtetézve. Az. én szakmámban nagyon kell tudni alkalmazkodni a közösséghez. Véleményem szerint nálunk biz­tosítva vannak a szakmai érvé­nyesülés feltételei. Végezetül még egy mondat, anélkül, hogy a három válasz­ból általános következtetéseket vonnánk le. Érdekes módon csak egyikük említette az előrehala­dás egyik, rajtunk kívülálló mozgatóját, a szerencsét. Pedig Zrínyi Miklósnak kedvenc mon­dása volt: Sors bona, nihil aliud! (Jó szerencse. semmi más.) Hiába, változnak az idők. Brackó István Mini Magazin Békés Dezső: A Bácskától Afrikáig i Néhány évvel ezelőtt egy bácskai riportutamon is­merkedtem meg a nyugtalan vérű, bajai mérlegkészí­tővel, akit szűkebb pátriájában gyakran együtt em­legetnek a város nagy szülöttjével, a világjáró Jelky Andrással. — Ha érd.ekes emberrel akar találkozni, keresse fel Krammer Józsefet. A két világháború között beba­rangolta egész Európát, sőt Afrika északi részét is, s eközben olyan kalandokon ment keresztül az idegen­légióban, a spanyol bikaviadal-arénákban, melyeket P. Howard hősei is megirigyeltek volna — így aján­lották figyelmembe, hozzáfűzve, hogy közszájon forgó kalandjait ezernyi dokumentummal igazolni tudja. Egy zsákra való fényképet, újságkivágást őriz. A messzi földekről küldött leveleit, tudósításait ugyanis akkoriban rendszeresen közölte a bajai helyi sajtó, sőt néhány vele kapcsolatos sztoryt megírtak az országos és külföldi lapok is. Ezek után érthető felfokozott kíváncsisággal vár­tam a találkozást, és nem csalatkoztam. A 70. éve felé közeledő nagy kalandozó olyan szívélyes közvet­lenséggel fogadott, mintha legalábbis együtt szolgál­tunk volna valaha az idegenlégió oráni garnizonjá- ban. Azon a felejthetetlen délutánon és még sok mási­kon képzeletben bebarangolhattam a világjáró, néha lélegzetelállítóan igzalmas, néha vidám kalandokkal tarkított útjait. Amelyben a képviselőjelölt megsértődik és rövid­del később Jóska átússza a zajló Szajnát. Egy pá­rizsi sportláp szenzációs tudósítása a „paprikás” magyar legényről, aki a hídról startolt. Valamikor a 20-as években indult először világgá Krammer József, a neves bajai mérlegkészítő dinasz­tia legifjabb sarja. Gimnáziumi tanárai számos ka­landregényt koboztak el tőle az órákon, de ő maga is csak álmodozott róla sokáig, hogy apja szerszámai helyett a vándorbotot választja. Ma már azt állítja ugyan, hogy mindenképpen nekivágott volna a nagy­világnak, de első útjára mégis a politika indította. Egy választási cirkusz zajlott a városban, az akko­riban szokásos kortesbeszédekkel, zenebonával, in­gyen sörrel. A jómódú képviselőjelöltről azonban mindenki tudta, hogy a fehér terror idején tollaso­don meg, s azóta is embertelen munkásnyúzóként szaporítja vagyonát. Ebből futotta neki a nagylelkű­en csapraütött hordó sörökre. Szóval ezt mindenki tudta, de csak nagyon kevesen merték — suttogva is — véleményüket nyilvánítani. A csendőrök ugyanis éberen vigyáztak rá, hogy mint a jól rendezett szín­játékokban, úgy történjen minden. Néhány fiatal azonban Krammer Jóska vezérleté­vel mégis alaposan megtréfálta a hatalmat. Az egyik reggelre életnagyságú szalmabábút akasztottak nya­kánál fogva a város központjában levő öreg geszte­nyefa csúcsára. A madárijesztő hasán, jól látható be­tűkkel a képviselő neve fityegett. Még le sem oldották a csutakfejű figurát a teljes aparátussal kivonult tűzoltók, amikor megindult a nyomozás a vakmerő után és Jóska — barátai taná­csára — jobbnak látta, ha egy időre elhagyja a szü­lői házat. Először Bécsbe ment, de úgy gondolta, ha már itt van, elmehet egy kicsit messzebb, Párizsba is. Rész­ben gyalog, részben vonaton — többször is összeüt­közve az útbaeső országok hatóságaival — alig egy hónap alatt céljához ért, üres zsebbel, minimális nyelvtudással. Már akkor sem tartozott a „begyulladós” emberek közé, de néhány heti tengődés — alkalmi munka, nyomortanya — után, kénytelen volt azzal a gondo­lattal megbarátkozni, hogy jelentkezik a követségen és vállalja a hazatoloncőlást, majd a felelősségre vo­nást. A szülők szigoráról nem is beszélve. Talán így is tesz, ha a fagyos téli utcákon bo­lyongva, szemébe nem akad a hagyományos Szajna- átúszást hirdető plakát. Abban a pillanatban elhatá­rozta, hogy ő is indul és ily módon hírnevet, pénzt szerez. Fürdőit ö már Baján a Duna jegében vágott lékben is és bízhatott úszótudományában. De amikor figyelmesebben elolvasta az indulni szándékozó baj­nokok névsorát, mégis visszarettent egy kissé. Ügy gondolta, hogy ezek mellett aligha lehet győztes. Tű­nődve sétált ki a versenypályául megjelölt partrészre, és a szürke hullámokban sodródó jégtáblák láttán, még pesszimistábban ítélte meg esélyeit. Egészen ad­dig, míg fel nem figyelt a közelben ívelődő hídra. Talán mégsem halálra ítélt a kockázatos vállalkozás — villant agyába egy furcsa gondolat, s már rohant is a vásárcsarnokba, hogy úszódresszre és kiadós táp­lálékra valót trógeroljon össze egy-két nap alatt. És harmadnap... A télikabátban toporgó tömeg lelkes buzdítása közepette dörrent a start-pisztoly és abban a pillanatban, amikor az ujjnyi vastagon be­zsírozott bajnokok nekivágtak a dermesztő haboknak, egy vézna, fehér dresszes alak vált él a közeli híd korlátjától. Jóska — ahogy azt jóelőré kifundálta — egy jól sikerült toronyfejessel startolt és a nézők él- szörnyedt morajától kísérve csatlakozott a mezőny­höz. Nem lett első, de átvergődött a túlsó partra és a versenytársai legnagyobb bosszúságára minden fény­képész őt kereste. Máig őrzi az egyik francia sportláp képes riportját. Hős lett néhány napra és az ország párizsi képviselői egy öltözet ruhával, valamint némi készpénzzel honorálták a jő propagandát. Dehogy akart ezek után visszatérni Krammer József. Kalan­dos utazásai tulajdonképpen a Szajna-hídi starttal kezdődtek. KÖVETKEZIK: Az idegenlégiónál még az orosz­lánetetés is jobb, de a fölfalt idomár sorsán okul­va, Jóska a madridi bikaviadalok szürke szerep­lőjévé szegődik.

Next

/
Thumbnails
Contents