Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-19 / 112. szám

1969. május 18. 6 Vasárnap Négysxáxnegyvenkilenc kedvezményes üdülő jeggyel több9 mint tavaly — Sok még a „befagyasztott66 beutaló — Növelni kell a fizikai dolgozók üdültetési részarányát Tájékoztató az SZMT-ben A Szakszervezetek Megyei Ta-' nácsának üdültetési albizottságai csütörtökön délután tájékoztatót j tartott az üzemek, intézmények í és vállalatok szakszervezeti üdül­tetési felelősei előtt, az 1968. évi munkáról. A tájékoztató megálla­pította, hogy tavaly 3575 kedvez­ményes felnőtt, 450 külföldi cse­returista és hajó, 206 szanatóriu­mi, 442 családos, 585 belföldi hajó- és 930 iskolás gyermek ré­szére szóló üdültetési jegyet ad­tak ki megyénkben. Ezek értéke csaknem kétmillió forintot tett ki. A kiadott kedvezményes üdü­lőjegyeket a szakszervezeti tagok mintegy 6,45 százaléka vette igénybe. Ezen túl azonban a vál­lalatok saját bérleményű üdülőik­ben külön 3119 felnőttet és 1093 gyermeket üdültettek. A tájékoztató kitért arra, hogy akadnak még hibák az üdülteté­sek lebonyolításában. Tavaly pél­dául kilenc szabálytalan beutalás történt, s elsősorban hanyag-] ság miatt sok az úgynevezett: „befagyasztott” üdülőjegy. A Békési Kosárgyárban például 1 az elmúlt évben 13 beutaló ma­radt a fiókban, az orosházi kór­házban pedig még súlyosabb sza­bálytalanságok történtek, amiért is a felelősök ellen bűnvádi eljá­rás indult. Ennek ellenére összes, ségében 1967-ről 1968-ra 21 da­rabbal csökkent a felhasználásra nem került beutalók száma. Visszatérő és nem javuló jelenség, hogy az üdülésben részt vevő fizikai dolgozók részaránya sem nö­vekszik kellő mértékben. Ezért az üdültetési albizottság a tavaly indított üdültetési felelő­sök közötti versenyt a tapasztalt hiányosságok további kiküszöbö­lése irányába kívánja fejleszteni. A versenypontokhoz sorolták, hogy a visszamaradt üdülőjegye­ket az alapszervezet felelőse a szakma más területére is elhe­lyezze. Az üdültetési albizottság ez alkalommal hirdette ki a tavaly indított üdültetési fele­lősök közötti verseny eredmé­nyeit. Nagyság szerint három csoportba Hódmezővásárhelyen sorsolják a gépkocsinyeremény-betétkönyveket Az Országos Takarékpénztár jövő héten kedden a hódmezővá­sárhelyi Petőfi Művelődési Ház­ban tartja a gépkocsinyeremény- betétkönyvek 32. sorsolását. A húzáson az 5000 és a 10 000 fo­rintos betétkönyvek tulajdonosai között összesen 355 személygép­kocsit sorsolnak ki. Ezúttal már nemcsak Moszkvics, Skoda, Wart­burg és Trabant kocsit, hanem Ford Escord, Renault R—4 és Warszawa Combi típusú autót is nyerhetnek a szerencsés betét­könyv-tulajdonosok. |sorolták a szakszervezeteket: a | kisebb, a közepes és a nagy tag- | létszámú szakszervezetek csoport- | jába. A verseny feltételei közé j tartozott a fel nem használt üdü- I lőj egyek csökkentése, a szociális ! arányok javítása, a befizetési ha- | táridő betartása és egyéb statisz- j tikai munka nyilvántartása, vala- j mint a szabálytalan beutalások j megszüntetése. Az első csoport­ban a postás szakszervezet üdül- ! tetési felelőse, Békefi Istvánná i lett az első, második Darabos Györgyné, a ruházati szakszerve­zettől. A közép szakmában Lipták és Vajda elvtársak a vas­utas megyebizottságtól nyerték el az első helyezést, második a textil szakszervezettől Gyurko- vics Ferencné, harmadik a j HVDSZ-től Balatoni Lászlóné lett. A nagy taglétszámú szak- j szervezetek között az ÉDOSZ lett j az első. Lipták Jánosné és Va- | lentinyi Mártonná megosztották a j jutalmat. Külön kiemelték a j MEDOSZ-t, minit a legnagyobb i taglétszámú szakszervezetet, mely I az üdülőjegyek tekintetében is a legnagyobb mennyiséggel rendel­kezik (tavaly 1250 beutalót osz­tott szét) és jutalomban részesí­tették Molnárnát és Csipái Józse­fet. Az értékelés után az üdültetési albizottság képviselője ismertet te az 1969. második félévre szóló üdülőjegyek elosztását. Mint min­den hazánkban, az üdültetések száma is évről évre fejlődik. Míg tavaly 5213 kedvezményes be­utalót kapott megyénk, addig az idén 5662 üdülőjegy áll dolgozó­ink rendélkezésére. v. rt. űt&zgyy ÍMUjsA-(retnrqy O&CEFOßP/TOrm: éTASSA/ F£ft£rrC 1. — Bármit is mondasz, ennél még a mahorka is jobb. Ezek a füstszűrös cigaretták besava­nyítják a tüdőmet. — Sarapov lassan, kimérten szűri a szava­kat, mintha a fogsorán mérle­gelné őket. Tyihonov viszont türelmetle­nül dobol a szék karfáján, s alig hallhatóan dünnyögi: — Érthetetlen... Sarapov nyugodt: — Megtaláljuk, ne félj sem­mitől. — És ha nem? — Különbeket is elcsíptünk már. — Akkor inkább erről beszél­jünk, ne a mahorkáról! Sarapov teát tölt a magas kristálypohárba, akkurátusán kavargatja Tyihonov behunyja a szemét. Nem álmos. Inkább türelmetlen. Sarapov tapintato­san mormolja: — Ébresztő. Ébredj fiacskám. Kezdjünk dologhoz. Tyihonov kinyitja a szemét és felüti a dossziét, amelynek bo­rítóján ez áll: „A 2834. sz. bűn­ügy aktái. Tárgy: T. Sz. Akszjo- novo polgártársnő meggyilkolá­sa. A nyomozás kezdete: 1966. február 14. befejezése: ...” HÉTFÓ A szél elállt, sűrűsödött a hó­esés. Csodálatos csend volt, amelyet hirtelen átható kiáltás tört meg. — Mi ez? — kérdezte Tyiho­nov a sarkon posztoló rendőr­től. — Ezek az átkozott pávák... Itt a botanikus kertben ketrec­ben tartják őket. Az ember csak csodálkozik: milyen királyi ma­darak, a hangjuk meg egyene­sen nevetséges... — Rendben. Kérem a lámpá­ját. A lámpafény kihasított egy fényes kört a sötétségből. A kör közepén feküdt a holttest. Tyihonov hirtelen arra gon­dolt, hogy így világítják meg az artistákat is. Térdre ereszkedett. Első megfigyelése az volt, hogy az asszony szempilláján már nem olvadtak meg a hópely- hek. Ügy tűnt, az asszony nyi­tott, nagy szeme megrebben az erős fénytől. Ez azonban csak optikai csa­lódás volt. Az asszony mozdu­latlanul feküdt és csodálkozó mosollyal nézte az erős fényen át a sötét eget... Tyihonov óvatosan, a szélénél fogva tartotta maga előtt az asz- szony táskáját. Az asztali lámpa melegétől olvadni kezdett a rá- fagyott hó, a fekete bőrt belep­te a pára. Tyihonov felkattintotta a zá­rat és egy fehér papírlapra bo­rította a táska tartalmát. Egy csomag „Jáva” cigaretta, jegy­zetfüzet, töltőceruza, szempilla­festék, egy tízrubeles bankjegy, ►♦♦♦♦♦• « ♦ ♦ ♦ ♦ « ♦ ♦ « » ♦ ♦ ♦ némi aprópénz, pudertartó és 1] egy fehér zsebkendő hullott a" papírra. Tyihonovon kényelmet-" len érzés vett erőt, mintha en-" gedély nélkül lépett volna be" egy idegen életbe... Egy idegen halálba... A táska oldalzsebében boríték- lapult, mellette az asszony iga-" zolványa. Barna könyvecske, < • aranybetűs felírással: „Akszjo-" nova Tatjana Szergejevna. a- ’Sztrana Szovjetov’ külön tudósí-" tója”. A fényképen: nagy, cső-]] dálkozó szemek, a száj szegle-11 tében mosoly bújkál. Á portos ]] borítékon látszott a moszkvai- postahivatal bélyegzője. Egy]] kockás iskolafüzetből sietősen]! kiszakított papírlapot tartalma-'' zott, rajta ez állt: „Maga aljas- és gonosz! Ha nem hagyja bé-" kén, hamarosan póruljárhat. ] ] Rendkívül veszélyes helyzetbe • ’ hozza önmagát”. ' „Kezdetnek nem rossz” —- gondolta Tyihonov. < ■ A címzés: Moszkva, Tyoplij" utca 67. 12. sz. lakás. T. Sz - Akszjonovának. ] ] Tyihonov felemelte a telefon- kagylót. — Nyilvántartó? Itt Tyihonov]! a bűnügyi rendőrségtől. Aksz-" jonova Tatjána Szergejevna új-]] ságírónő adatait kérem. Igen.]] Köszönöm. ' .. A feladót nem tüntette fel a]] boríték. A levelet két napja- kézbesítették. ] ] A jegyzetfüzet majdnem üres," csak első két oldalára írt a gaz-]] dája. Helyesebben nem is írt:!! rajzolt. Vonalakból rótt apró" figurák, közöttük rövid monda-]] tok, mondattöredékek: „Feni a" fogát”, „A gyűlölettől fehér a]] szeme”, „Az öreg Oduvancsik”,- „Szörnyű, hogy még mindig...”,]] „Lehet, hogy mégsem ő?”. „Q- az.” ] ] ‘Folytatjuk) Levél az újságíróknak ! „Futni vagy meghalni — ez itt a kérdés” Ismét elérkezett az év vége, amikor erőinket össze szoktuk mérni a zöld gyepen. Ha jól számoljuk, ez a 10. mérkőzés lenne, tehát jubileumi, s mint ilyen bizonyára a legtöbb élményt nyújtó mérkőzés lesz, ha van bátorságotok és merszetek kihívásunkat el­fogadni. A Jókai Színház művészei nevében kihívlak benneteket egy barátságos labdarúgó-mérkőzésre. Hangsúlyozni szeretném, hogy barátságos legyen a szó szoros értelmében. Mi vállaljuk, hogy mentőről, orvosról gondoskodunk. Természetesen a zenekarról sem feledkeztünk meg, kik buzdító gyászindulókat játszanának, ami feltétlen megnyugtatólag hatna a hordágyon levő játékosoknak és ugyanakkor emelné a fociszertartás hangulatát. Vállaljuk még, hogy a nagyérdeműt is szórakozhatni fogjuk a szünetben, de csak szünetben, a meccs alatt erre nem számíthat, mert annak ellenére, hogy ez barátságos mérkőzés, számukra nérm izgalmat f°9 szerezni. Számotokra pedig fájdalmat az elszenvedett vereségért, merthogy kikaptok, azt már mi eldöntöttük. Az összeállításról keveset írok most, nem azért, mintha össze­állítási gondjaink lennének, csupán nem akarlak benneteket meg­ijeszteni, mert képesek lennétek félelmetekben kihívásunkat válasz nélkül hagyni. Így aztán röviden csak annyit; az előkészületeket már megkezdtük. Az erőnléti edzés folyik délelőtt, délután próbá­lunk, este játszunk. így tehát játékosaink kitűnő erőnlétben van­nak, s arra a hírre, hogy focizhatnak veletek, egyiket-másikat az éjszakai edzéstől is alig lehet visszatartani. Kedves barátaink! Ha ezek után még mindig van bátorságotok kiállni ellenünk és a félelemtől nem remeg a toll kezetekben, vála­szotokat várjuk. S ha van köztelek olyan, ki levelünk olvasása után még mindig érez magában annyi bátorságot, hogy erejéből egy pár rövid jelenet megírására telik, azt mi örömmel játszanánk el a szünetben, mivel annak a szerencsétlen bőrgolyónak is pihenni kell. 1 Levelem azzal zárom, hogy ott esünk mi el a harc mezején, de az utolsó leheletünkkel is azt kiáltjuk „Ez jó mulatság, férfimunka volt’’. Baráti üdvözlettel: SZERENCSI HUGÓ A béke és barátság küldötteivel a Szovjetunióban q Kijevi séta A moszkvai tartózkodást — út­ban hazafelé — félnapos kijevi program egészítette ki. -Jóllehet csak mintegy 3 órás autóbuszos­gyalogos városnézésen vettünk részt, — e futó ismerkedés is meggyőzhette a csoport tagjait ar­Tornyok ról, milyen gyönyörű Ukrajna fő­városa, ez a közel másfél milliós metropolis. Kijev — a legősibb orosz vá­rosok egyike, régi krónikák sze­rint „az orosz városok anyja”,— a Dnyeper folyó két partján fek­szik. A letűnt századokat az egykori Lavra (Barlang) kolostor épület- komplexuma jelképezi. A ma jó­részt múzeumi célokat szolgáló egyházi épületeket, templomokat az év minden részében bel- és külföldi látogatók tízezrei keresik fel. Valóban gyönyörűek á nap­fényben csillogó aranyozott hagy­makupolák, az évszázados iko­nok. neves kijevi mesterek és te­hetséges jobbágyok alkotásai. Megrendítőek a gy.ertyafüsttől kormos egykori szerzetesi cellák, a mumifikált tetemek, a zarándo­kok térdeitől koptatott lépcsők, — évszázadok tanúi. A város egyik leszebb terén álló Hmelnickij-szobor immár Kijev emblémájává vált. A grá­nit alapon álló bronz lovas bal- ! lal fékezi ágaskodó lovát, a jobb- ] jában tartott buzogánnyal pedig Moszkva felé mutat. — Ez sze­repel azután Kijev szimbóluma- | ként képeslapokon, jelvényeken, j reklámokon. Az új, a mai Kijev létesítmé­nyei méltán sorakoznak a sok­százados múlt emlékei mellé. A városnéző autóbusz ablakából ] szinte csak villanásnyi időre pil- ! lanthattunk meg egy-egy fonto- j sabb épületet, azonban ez a futó ismerkedés is elég volt, hogy megcsodáljuk a stadion, a kon­zervatórium, az operaház vagy a Sevcsenkóról elnevezett egyetem impozáns épületét. A legújabb kort a város főút­vonala, a Krescsatyik képviseli. Este végigsétálva a több kilomé­ternyi hosszúságú sugárúton, fi­gyelve a járművek s az emberek áradatát, gyönyörködve a fényes üzletek kirakataiban, hallgatva az | éttermekből, kávéházakból kiszű- j rődő muzsikát, szinte valószínűt- ] lennek tűnik, hogy ezen a helyen i alig negyed századdal ezelőtt minden a földdel egyenlő volt a háborús pusztítások nyomán. Jelkép is ez a sugárút, az em­beri teremtőerőé, az emberi aka­raté, mely előbb-utóbb győzedel­meskedik a háború, a rombolás, a pusztulás fölött. Napjaink alko­tó munkájának jelképe a nemrég átadott Metró lehetne, melynek mélyben robogó szerelvényei nemcsak összekötik a város leg­fontosabb pontjait, hanem hirde­tik az emberi munka, az alkotás diadalát is. Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents