Békés Megyei Népújság, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-19 / 112. szám
1969. május 18. 4 Vasárnap univerzal univerzal univerzal univerzal univerzal univerzal univerzal univerzal univerzal univerzal t Egy nap Vésztőn Szikes, zsombékos birkalegelőt, kietlen pusztaságot szel át az út, amelyen Vésztőre közeledünk. Igazi hazája ez a bíbiceknek, melyek bukdácsolva ereszkednek le a magasból, aztán néhány szárny- csapással hirtelen újra felemelkednek. Mintha csak táncot járnának örömükben, hogy a természet ilyen bőkezűen gondoskodik róluk. Mi az a halvesztő Amikor még az emberi értelem és kéz nem szabályozta a folyókat és csatornákat sem épített a vizek lecsapolására, az itteni elszórt településeket tavak, nádasok vették körül. Az őslakók főleg halászatból, vadászatból éltek. A halat fűzvesszőből font, varsaszerű alkalmatossággal fogták, amit halvesztőnek neveztek. Dr. Vargha István körzeti orvos, aki hosszú évek óta kutatja a község történetét, a halvesztőről származtatja Vésztő elnevezését. Száj- hagyomány szerint azonban a név még a tatárjárás korából ered. A tatárok a Sebes-Körös felől özönlöttek az itteni települések felé. A lakosság a szombékok tövébe kaszákat kötött, s ezek elvágták, megsebezték a lovak lábát. A tatárok így kénytelenek voltak visz- szafordulni. A vésztőieket egyébként nagyon érdekli szőkébb hazájuk története. Amikor arról volt szó, hogy egy munkacsoport elkészíti a község monográfiáját, a tanács egyből 30 ezer forintot szavazott meg az induláshoz szükséges költségek fedezésére. Kezdeményező szerepe van ebben dr. Vargha Istvánnak, aki a maga részéről ezt — az orvosi hivatás mellett — amolyan hobby- nak tartja. Éppen úgy, mint a rózsatermesztést és a különleges fajták meghonosítását. Demeter István szarvasi rózsakertésszel június elején még kiállítást is rendez. Nagyon szeretik a rózsát Vésztőn. Nyolcfojásos csigMészta Csathó Zsigmond, az Aranykalász Tsz elnöke és Rábai Bálint párttitkár éppen a tésztaüzem fejlesztéséről tárgyal a tsz-irodában. Nem veszik rossznéven, hogy egy | újságíró megzavarja őket, mondván: — Ritka alkalom, hogy valaki : jóhírünket költi. J Aztán kiderül, hogy nincs is j nagy szükség a hírverésre, mert nem tud a másfél éve létrejött üzem annyi tésztát gyártani, amennyit át ne venne a kereskedelem. És hogy ez kinek az érdeme? Az ügyes kezű vésztői asz- ; szonyoknak. Különösen a 8 tojásos csigatésztának van messze föl- | dön is keletje. | Érthető tehát, ha a szövetkezet j vezetősége most bővíti az üzemet. Áprilisban el is készült az épület, most még berendezik a helyi- 1 ségeket és a szárítóberendezést nagyobb teljesítményűvé alakítják át. L SZAKÜZLETBŐL ELŐNYÖSEBBEN VÁSÁROLHAT rEKÉSCSABAN, OROSHÁZÁN, GYULÁN, SZARVASON, BÉKÉSÉN Százhuszonöt asszony várja, hogy dolgozhasson, s így a régiekkel 140-en lesznek majd összesen. Ezért két műszakot kell szervezni. Terv szerint május 20 és 25 között kezdődik a termelés. Addig a vezetőknek még sok mindent el kell intézniük. Nekünk jár Népújság A kosárfonásnak nincs különösebb hagyománya. Az Aranykalász Tsz egy éve létrejött kosárfonó üzemében azonban máris igen szépen, ügyesen dolgoznak az asszonyok és lányok. Hogy közülük is kik érdemelnek különösen elismerést, azt Pusztai Imrétől, az üzem vezetőjétől tudjuk meg ö ugyan előbb egy kicsit bizonytalankodik, majd sorolja: — Kincses Istvánné, Jámbor Zsuzsa, Püski Ilona, Tölcsér Zsuzsa és természetesen Pardi Zol- tánné, a brigádvezető is. — És hogy ebből ne legyen ellentét, megjegyzi még: — Lényeges különbség nincs, mindenki igyekszik. Az asszonyok, lányok bókja sem marad el: — Jó oktatónk van — mondják, ami Pusztai Imrére vonatkozik. — Szabad kérdeznem, melyik újságban jelenik meg? — szólal meg aztán Nagy Lajosné. — A Békés megyei Népújságban — fordulok felé. — Szokta olvasni? — Hogyne. Nekünk is jár — válaszol. — Mi érdekli a legjobban? Erre egy kis hangzavar támad, mert mindenki a magáét hajtja. Abban közös nevezőre jutnak, hogy szívesen olvasnak Vésztőről, szeretik a Szerkesszen velünk rovatot, a híreket, a jó vicceket. Többen a sportot is. Kérem a panaszkönyvet A község kisvendéglőjében jóízűen ebédelünk. Asztaltársam, Jurik Kálmán nem is hagyja szó nélkül: — Nagyon finom. Miért nem főznek így máshol is? — kérdezi, csak úgy inkább önmagától. Sok helyen megfordulunk, tudunk összehasonlítást tenni. Az- ! tán arról beszélgetünk, hogy milyen hálátlan dolog a szakácsnők munkája. Ha jó a főztjük. azt I mindenki természetesnek tartja, j de csak egyszer ne sikerüljön va- | j lami... Neki a „selejtet” nemigen I bocsátják meg vagy legalábbis so- I káig nem felejtik el. Egy ötletem támad: — Kérem a panaszkönyvet! — szólok a fiatal felszolgálónak Látom, szinte földbe gyökeredzik a lába. — Igen, igen, legyen szíves, hozza ide a panaszkönyvet! — mondom még egyszer, hogy tudja meg, jól hallotta. Elmegy és pár pillanat múlva megjelenik egy nála kissé idősebb felszolgáló. Sápadtan, idegesen. — Valami panaszuk van az úriknak ?— kérdezi udvariasan. Végül előkerül a panaszkönyv. A felszolgálót kérem, hogy nézze meg, mit írok be. Ezt olvashatja: — Kitűnő a koszt, udvarias a kiszolgálás. Köszönettel. Barátunk szívéről nem nagy kő esik le, hanem egy egész szikla ö egyébként Kovács János, a főpincér. A fiatal, még csak tanuló, a neve Huszár Ferenc. Érettségizett fiú. Mi a legnagyobb gond? — Higgye el, többet öregedtem itt egy, mint a vállalatnál öt év alatt. Szó szerint jegyzem fel Pardi Sírdornak, a községi tanács vb- elnökének szavait, amikor két év után most újra találkozunk. Akkor még a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál dolgozott, egy éve választották meg tanácselnöknek. Valóban látszik rajta egy kis fáradtság. És hogy magyarázatot adjon rá, elmondja, hogy az elmúlt év tulajdonképpen az ismeretszerzés időszaka is volt. Ennek a 10 ezer lélekszámú községnek bizony van elég gondja-baja, s 5 szeretne a megbízatásának eleget termi. — Mit tart most a legnagyobb gondnak? — vetem közbe. — A község vízművesítésének kérdését. Elmondja, hogy 1967-ben alakult meg a vízműtársulás 3236 családdal és 100 jogi személlyel. A hozzájárulási díjat, 3300 forintban határozták meg. Terv szerint a költség 16 és fél millió lett volna, ám az építési anygok árkülönbözete miatt talán még 20 milliónál is több lesz. Ezzel kapcsolatban állapítja meg: — Ha nem kap a község segítséget, csökkenteni kell a hálózat hosszát. Akkor pedig végeredményben megszegjük a szavunkat és elveszítjük a lakosság bizalmát. — Kitől vár segítséget a község? — A megyei és a járási tanácstól. A baj ugyan majd csak 1971- ben, a vízmű építésének befejezési időszakában jelentkezik, amikor elfogy a pénz. Reméljük, addig megoldódik ez a gond. Egy jó hír: Az idén megkezdik a víztorony építését, ami jövőre készül el. Érdemes tudni, hogy 42 méter magas lesz. Magasabb, mint a református templom tornya. Elég furcsa dolog Egy másik gond: a szolgáltatóház építése. — Még tavalyelőtt lebontattunk egy 160 ezer forint értékű téglaépületet, aminek az anyagát átadtuk a Sarkadi Építőipari Ktsz-nek. Vásároltunk telket 40 ezer forintért és 260 ezer forint támogatást biztosítottunk az építkezésihez. És mit gondol, mi történt? A sarkadi szövetkezet levélben közölte, hogy 1968. december 31-ig megépül a szolgáltatóház. Majd az építkezés kezdetét 1969. I. negyedévben ígérte ugyancsak levélben — magyarázza el Pardi Sándor. Enyhén szólva elég furcsa dolog a ktsz eljárása. Azt is érdemes tudni, hogy a szolgáltatóház helyére anyagot hordott a szövetkezet és most már elhordja onnan máshová. A tanácstagi beszámolókon türelmetlenül kérdezik az emberek: „Mi lesz már a szolgáltatóházzal, hiszen a tanácsülés már két éve megszavazta az építését?” Egyébként kétszintes lenne az új létesítmény. Az emeletre kerülne a Békéscsaba és Vidéke Textilfeldolgozó Ktsz varrórészlege, amely ideiglenesen az Aranykalász Tsz kultúrtermét foglalja el. Erre a kultúrteremre is szüksége van már a tsz-nek. Beszélne még egy gondról Pardi Sándor, de átadja a szót Leiner Gyulának, a 2-es számú általános iskola és gimnázium igazgatójának, a kérdés legjobb ismerőjének. Ezerhatszázötven iskolás Az új gimnáziumot a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói építik. Leiner Gyula arról tájékoztat, hogy a műszaki ellenőr véleménye szerint a munkában lemaradás van. A létesítmény július 1 helyett csak október közepére készül el. — Ha pedig majd meglesz az új gimnázium, akkor még kollégium is kellene — folytatja ezután, amit azzal indokol, hogy Okány, Zsadány, Biharugra, Körösnagyharsány, Bélmegyer, Körösújfalu, sőt még Komádi fiataljai is ide járnak. Korán reggel indulnak, este érkeznek haza. A kollégium céljára rendelkezésre áll a mostani gimnázium épülete, amelyben 60 tanuló helyezhető el. Csakhogy az átalakításhoz 400 ezer forint kellene. Na meg berendezés is, a hálószobákba. Leiner Gyula már járt a Művelődésügyi Minisztériumban, ahol közölték vele, hogy jövőre „megvizsgálják a kérdést”. A község már megrendelte az átalakítás tervének az elkészítését. Azt meg Rábai Bálinttól, a község párttitkárától tudom meg, hogy az 1-es számú iskolában sincs minden rendben. A politechnikai műhely egy régi élet- veszélyesnek látszó vályogépületben van. Négyszáz gyermek fordul meg benne... A két iskolába egyébként 1650 gyerek jár. Sajnos nincs tornaterem és egyetlen szertárhelyiség sem. (íratáskor otthon lesznek A községtől vagy öt kilométerre lehet Mágor puszta, ami arról nevezetes, hogy itt van a Kétegy- házi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola vésztői kihelyezett tagozata. — Ritka nálunk a vendég — mondja Erdei Béla, a tagozat vezetője, amikor Ráibai Bálinttal váratlanul betoppanunk és mindjárt arról is tájékoztat, hogy felnőtteket az egész országban csak itt képeznek ki. Most éppen 5 hónapos mező- gazdasági erő- és munkagépszerelő tanfolyam van. Az „öregdiákok” traktorvezetői oklevéllel rendelkeznek, s ha majd levizsgáznak, szerelők lesznek. Erdei Béla nem fukarkodik a dicsérettel: — Derék, szorgalmas emberek, akik meg akarják tanulni a szakmát. Gyurcsik Elemér, a dévaványai Lenin Tsz-ből, Botyánszki Mihály a békéscsabai Szabadság Tsz-ből, Márta Ferenc pedig Fényesünkére?! került a szakiskolába. Mind a hárman jól érzik magukat. Kifogástalan a koszt, az elhelyezés, no meg keresetcsökkenés s:ncs, mert a gazdaságuk és az iskola is gondoskodik róluk. Persze sokat kell tanulni. Szigorúak a tanárok. Botyánszki Mihály ezzel kapcsolatban állapítja meg: — Most látja az ember, hogy még mennyi mindent nem tud. — Mit üzennek haza? — kérdezem. — Aratáskor otthon leszünk. Akiknek pedig kedvük van, szeptembertől részt vehetnek egy újabb 5 hónapos tanfolyamon, amelyen járművillamossági szak- képesítést szerezhetnek. Máris lehet jelentkezni. * Esteledik, elbúcsúzunk Vésztőtől. Nem poros már az út, lemosta délután a kiadós májusi eső. A növények pedig mintha új életre kelnének a határban. A munkából hazatérő emberek is vidámabbak. Többen betérnek az italboltba, hogy egy-két pohár sör vagy bor mellett megbeszéljék a napi eseményeket. Aztán hazamennek pihenni, mert másnap ismét várja őket a munka. Pásztor Béla A HAJTÓMŰ ÉS FELVONÓGYÁR 5. SZ. GYÁREGYSÉGE, Békéscsaba, Kazinczy u. 1/5 {elvételre keres jó kereseti lehetőséggel esztergályos szakmunkásokat 44 órás munkahét. Jelentkezés a felvételi irodában.