Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-11 / 81 . szám

1969. április 11, 5 Péntek Befejezés előtt az iskoláztatási munka első szakasza Az 1969—70-es oktatási évet érintő iskoláztatási munka első szakasza befejezéshez közeledik. Az eddigi tapasztalatokról tájé­koztatták az MTI munkatársát az illetékesek. Csakúgy, mint a fővárosban, vidéken is elsősorban a szakkö. zépiskolákban jelentkeztek töb­ben a felvehetők számánál. A fiú- gimnáziumokban ugyanakkor ke­vesebben akarnak tovább tanul­ni, mint ahány hely azokban ren- rendelkezésire áll. A szakmunkás- képző iskolák iránt vidéki vi­szonylatban kellő érdeklődés mu­tatkozik. ' Az iskoláztatási munka további ..menetrendje” a következő: azok. ban a gimnáziumokban, ahol két­szeres vagy még nagyobb a túlje­lentkezés, tájékoztató jellegű be­szélgetést folytatnak a diákokkal, a szakközépiskolákban a tavaszi szünetben bonyolítják le a pálya­alkalmassági vizsgálatokat, s fel­nem vett tanulók jelentkezési lapját április 25-ig küldik meg a második helyen megjelölt tanin­tézetnek. A gimnáziumokba vagy a gyors- és gépíró iskolákba fel nem vett fiatalok jélntkezési lapját a második helyen megje­lölt iskolába április 30-ig juttat­ják el. Az esetben, ha a kérelme­zőt a második helyen megjelölt tanintézetbe sem veszik fel, a je­lentkezési lapot május 15-ig meg­küldik az illetékes megyei műve­lődésügyi osztálynak, hogy az ér­dekelt tanulókat a még esetleg üres^ helyekre irányíthassák, A szülő a felvételi kérelmet eluta­sító döntés ellen az értesítést kö­vető nyolc napon belül a döntést hozó iskolánál — a két iskola esetén azok egyikénél — benyúj­tott. de annak közvetlen felügye­leti szervéhez címzett fellebbe­zéssel élhet. A középiskolába fel nem vett fiatalok felvételi kérel­mére az illetékes művelődésügyi osztály június 15-ig ad választ, Üj raktárhelyiség saját erőből ■ Rövid- és Kötöttáru Nagyker. békéscsabai lerakatában Egy új raktárhelyiség bemuta­tójára szóló meghívó apropóján kerestük fel a héten Baróczai Sándomét, a Délmagyarországi Rövid, és Kötöttáru Nagykeres­kedelmi Vállalat békéscsabai le­rakató nak helyettes vezetőjét. Kérésünkre elmondta, hogy az új raktár létrejöttével tizenötéves gondjukon könnyítettek. Az el­múlt évek jó eredményei alapjan megvásárolták az AGROKER- telepet az Orosházi út 1 szám alatt, s itt elsőként egymillió fo­rintos költséggel korszerű raktár­rá alakítottak egy épületet. E raktárban 9 millió forint értékű árut tárolnak, de ennél többet is el tudnak helyezni, ha szükség van rá Az AGROKER 1970-re adja át teljesen a telepet, s akkor a te- I rakat másik két raktárában, s a | tárolóraktárban elhelyezett áruk — alsókonfekció és rövidáru — is a kialakuló központban kap­nak helyet A RÖVIKÖT békés­csabai egysége látja el alsókon­fekcióval, rövidáruval, kötött­áruval és harisnyával egész Bé­kés megyét, de állandó vevői a Szolnok és Hajdú-Bihar megyei­ek is. A lerakat szerződések alap­ján rendszeresen kap árut töb­bek között a Budapesti Finom- kötöttárugyár minden egységé­ből, a Budapesti Harisnyagyárból, a Habselyem Kötöttárugyárból, a Férfi- és Női Fehémeműgyárból, a Békéscsabai Kötöttárugyárból, a Hódmezővásárhelyi Divat-Kö­töttárugyárból, s számos ktsz-ből. Jelenleg csaknem 17 millió forint értékű a raktárkészlet, s az idei jév első három hónapjában 49 I millió forint volt a forgalom. Rejtvény-tavasz, 69 19. rejtvényünk Törőcsik Mari játssza annak a filmnek a főszerepét, melyből a fenti képet közöljük. A film sok vitát váltott ki, s az ellenérzé­sek nagyrészt jogosak is voltak. A filmben szerepet kapott a táncdalénekes, Kovács Kati is. Kérdés: Mi a film címe? Rejtvény tavasz, 69 I969. április II. II Tanácsköztársaság Békés megyéken A Vörös Hadsereg harcai a Viharsarokban 0 A ROMÁN támadás kezdeté­nek időpontjában a szembenálló felek erőviszonyai így körvona­lazhatók: A románokkal szembe­ni mintegy 300 kilométeres ke­leti arcvonalon az öszesen 34 zászlóaljjal és 16 üteggel (ez elv­ben 96 ágyú) rendelkező két vö­rös hadosztállyal (az 5., 6. had­osztályok) és egy önálló dandár­ral (a 39, dandár) szemben 6 ro­mán gyaloghadosztály, egy lovas­hadosztály és egy erős különít­mény állott. Ez 64 gyalogzászló­aljat, 28 lovas századot és 48 üte­get jelent. A románok így élő­erőben több mint kétszeres, tüzér­ségben háromszoros túlerőben voltak. A 46. dandárnak 4, a 101. dandárnak 6 zászlóalja alakult meg április 16-ig és 5 zászlóalj volt szervezés alatt. A 6. hadosztályban a 101. dan­dárcsoport közvetlenül a 2. és az 1. román vadászhadosztállyal, tá­volabbról a 18. román hadosztál­lyal állt szemben. A 46. vörös dandárcsoport Szeged és Makó között a 76. francia gyarmati had­osztállyal, Arad térségében pedig a 214. francia hadosztállyal volt szemközt. A 46. dandárcsoportot magában foglaló déli fronton az ellenség hatszoros túlerőben volt. A 6. VÖRÖS hadosztálynak a felszereltségi helyzetéről tanús­kodó április 17-i jelentése szerint a 46. dandárcsoportnak a front­vonalon '1608 puskája és 13 gép­puskája, a 101. dandárcsoportnak pedig 2624 puskája, 40 géppuská­ja és 2 db könnyű német akna­vetője volt. Ugyanekkor a fel­fegyverzésre váró, kiképzett ka­tonák számára 3 ezer 700 puskára lett volna sürgősen szükség, a hadosztály megállapítása szerint. A román támadás előtt hat nappal még a szervezés stádiu­mában volt a 6. hadosztály tü­zérsége is. Április 16-ig két üte­get sikerült menetkésszé tenni, hat üteg felállítása folyamatban volt. A kiszabat szerint járó ágyúk felé kiutalták ugyan, de még nem érkeztek meg. A lőszer­készlet is csak két napra való volt. Különösen hiányzottak az ágyúk vontatásához szükséges lo­vak. A tisztek és a legénység ösz- szeállítása gyorsabban ment, ál­talában sikerült, a lovaknak vi­szont csak a fele volt meg. Nem tudunk pontosabb adatokat a 6. hadosztály mellé rendelt, elsősor­ban felderítésre használt repül 3- század gépeinek számáról. A szá­zad parancsnoka Korbuly László volt. Április 10-e körül 83 kato­nája volt. 19X9. április 16-án reggel 6 óra­kor a román királyi csapatok ál­talános támadást kezdtek a 6. vö­rös hadosztály frontszakaszán is a Magyar Tanácsköztársaság el- tiprására. A meglepetésszerű, erős támadást a hadosztály egysé­gei nem tudták feltartóztatni, az ellenállás megkísérlésére sem volt sok lehetőség. A gyors ro­mán előretörés miatt a bekerítés­től félő vöröskatonák rendezetlen, felbomlott visszavonulásba kezd­tek. Április 16-án már három őket szállító szerelvény érkezett a bé­késcsabai vasútállomásra. A ka­tonák erőszakkal megszállták a frontvonalhoz közel eső vonatokat és a vasúti személyzetet arra kényszerítették, hogy Békéscsaba j felé szállítsa őket. A román túl­erő láttán megijedt, de egyébként is demokratizált katonákat a pa_ rancsnokok és a politikai megbí­zottak sem tudták feltartóztatni vagy az ellenállás felvételére bír­ni az első napokban, a visszavo­nulók nem engedelmeskedtek a parancsnoknak, lelövéssel fenye­gették meg elöljáróikat. A 6. had­osztály parancsnoksága azt ter­vezte, hogy az önkényesen mene­külő egységeket Kisjenö—Simánd területén összegyűjti és újra harc­ba vethetővé szervezi. Ezt azon­ban nem lehetett megvalósítani. A 6. hadosztály a 101. dandár IV. és V. zászlóaljával Kőkaró—Déz- na vonalában próbált védőálláso­kat berendezni április 17-én, szí­vós ellenállási szándékkal. A FEHÉR-KÖRÖS völgyében támadó románok az első napon birtokba vették Halmágycsúcsot. Előretörésüket egyedül a nagy hí­rű 8. sz. páncélvonat személyzete akadályozta bátor harcával. A vonat mozdonya Halmágycsúcs- nál telitalálatot kapott, de — mint az egykorú jelentés kiemeli — „kiváló odaadással fedezte a visszavonulást és hatásos ellen­séges tűz közepette nagy mennyi­ségű visszahagyott fegyvert, élel­met stb. mentett meg, úgyszin­tén a Honctőnél visszahagyott három ágyú közül kettőt felrob­bantott. Miután a Kőkaró—-Dézna vo­nalon tervezett ellenállás meg­szervezése a román átkarolás ve­szélye és a mindössze öt század­nyi ottlevő vöröskatona csekély­sége miatt nem sikerülhetett, még április 17-én Világos—Terno- va—Selénd—Bokszeg—Sólyom vo­nalában kísérelte meg a 6. had­osztály az újabb védelmi szakasz elfoglalását. Olyan elképzelése is volt, hogy három napon belül négy zászlóalj és egy üteg erősí­tést kapnak, s azzal ellentáma­dást hajthatnak végre. Sajnos, az ellenlökésre nem ke­rülhetett sor, így még aznap a támadási sávban levő négy és fél zászlóaljból egyet a Tenke-Tal- pas, kettőt a Vadász—Seprős- Apáti szakaszra, egyet Kisjenőre irányítottak. A jelzett vonalakra Hódmezővásárhelyről, Makóról és Békéscsabáról újabb zászlóalja­kat vártak. Féló volt az is, hogy a támadó románok balszámya kapcsolat», teremt az aradi fran­ciákkal. Ennek megakadályozá­sára mindössze néhány század állt rendelkezésre. Aradon ebben az időben újra elkezdték a ma­gyar ellenforradalmárokból álló fehérgárda toborzását, az ott szervezkedő „kormány” mellé, de kétszáznál alig sikerült több em­bert összeszedni. A déli (marosi) frontszakaszon egyébként egy­idejű francia támadás jelei nem mutatkoztak. A 6. hadosztálytól április 17-én a Hadügyi Népbiztossághoz befu­tott jelentés szerint körülbelül 5 —6 ezer román katona állt szem­ben mintegy ezer fegyelmezetlen, a tiszteknek nem engedelmeske­dő és a politikai megbízottakat állandóan fenyegető vöröskatoná- vaL „A csapatok elvesztették minden harci kedvüket, azt han­goztatják, hogy ők tovább harcol­ni nem akarnak, kérik a fizetésü­ket, hogy haza akarnak menni” — jelentette a hadosztály vezér­kari főnöke. A katonák félelme elsősorban abból eredt, hogy tud­ták: ha az ellenség fogságába es­nek, aligha maradnak életben. Mindezzel szemben alig tehetett valamit a vezetés. Nem lehetett a gyakorlatban végrehajtni a Hadügyi Népbiztosságnak azt a rendelkezését sem, hogy a rend­bontókat forradalmi törvényszék elé kell állítani, mert ez nagy katonatömegeket érintett volna. NEM KÉTSÉGES, hogy a túl­erejű román támadás már az el­ső napokban felszínre hozta mindazokat a politikai, szervezési és katonai problémákat, amelyek megoldása nélkül a Vörös Hadse­reg nem válhatott igazi proletár­hadsereggé. A rendezetlen visz- szavonulást és annak gyökereit a Vörös Hadsereg egykori kommu­nista vezetői is kemény szavak­kal bírálták. Münnidh Ferenc rá­mutatott arra, hogy a hadműve­letek központi irányítására ren­delt Hadügyi Népbiztosság a fel­adat ellátására alkalmatlan volt, távol esett a harctéri események­től, nem volt jó összekötettése a csapatokkal, intézkedései késve érkeztek. Célszerűtlen volt a had­sereg tagozódása is: a hadosztá­lyok a szomszédos egységekkel nem tartottak szoros kapcsolatot. A laza fegyelem és az erőteljes központi vezetés hiánya lehetővé tette a reakciós beállítottságú tisztek önhatalmú és indokolatlan hátrálását. A vörös csapatok po­litikai irányítása sem volt kielé­gítő, kevés és nem mindig meg­felelő politikai megbízott műkö­dött. EZEKNEK az alapvető kérdé­seknek a megoldására csak hetek­kel később kerülhetett sor, a csa­patok harci szellemét, politikai légkörét a rendezetlen visszavo­nulás körülményei között számot­tevően megváltoztatni nem lehe­tett. (Folytatjuk) Szabó Ferenc Viharsarki vöröskatonák egy csoportja.

Next

/
Thumbnails
Contents