Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-04 / 78 . szám

1989. április 4. 12 Pánlelt Hallott Ön róla? Régi mesterségek nyomában Békési fazekasok (Szemelvények külföldi tudósításokból) MIÉRT HÍVJAK fehér hAznak? (LÚD) Az amerikai elnökök hivata­lát és egyszersmind lakását, a Washingtoni Fehér Házat a XVIII. század végén kezdték építeni. John Adams volt az első elnök, aki ebbe az épületbe 1800-ban beköltözött. Az 1812— 14-es háború idején, pontosab­ban 1814. augusztus 24-én az an­golok az épületet Washington más nevezetességeivel együtt felgyújtottak. A háború után 1817-ben az épület külső falait fehérre festették, hogy eltüntes­sék a tűzvész nyomait. Ettől kezdve hívják az elnöki reziden­ciát Fehér Háznak. Az Egyesült Államok kong­resszusa 1902-ben teljesítette Theodor Roosevelt elnök kérését, hogy hivatalosan is ezzel a név­vel jelöljék az amerikai elnökök rezidenciáját. ÚJSÁG — MŰANYAGBÓL (ANSA) A húsz oldalon megjelenő pá- viai napilap, az „Hgiomale di Pavia” érdekes kísérlettel lepte meg az olvasóit: 20 oldalból 8 színes mélynyomással jelent meg, műanyag-papíron. A polietilén oldalakét a páviai műanyaggyár állítja elő. A szerkesztőség vezetői úgy vélik, hogy az új műanyagpapír — amelyet különlegesen tanul­mányoztak a színnyomás lehető­sége szempontjából —, több te­kintetben gazdaságosabb a kö­zönséges papírnál. MEGHALT A SIPKA­SZOROSI CSATA ÜTOLSÖ RÉSZTVEVŐJE (Rabotnicseszko Delo) Az 1877—1878 évi orosz—török háború meghozta Bulgária fel- szabadulását a közel 500 éves török rabság alól. Ennek a há­borúnak egyik legnagyobb csa­tája a Sipka-szorosban folyt le, s ez a csata Verescsagin orosz festő: „A Sipka-szorosban min­den csendes” című festményével világhírűvé vált. Ennek az ütközetnek egyik résztvevője volt az orosz Konsz- tantin Vlkentijevics Hrucki, aki most. 114 éves korában hunyt él. K. V. Hrucki volt az utolsó résztvevője ennek a csatának. MÉGIS LESZ AGYATÜLTETES? Die Presse A Santiago de Chile-i egyetem egyik állatorvos csoportja ku­tyán agyátültetést hajtott végre. Az új agyat kapott kutya 18 órá­val az operáció után elpusztult, mert nem állt elegendő anyagi eszköz rendelkezésre, hogy élet­ben tartsák. A dél-amerikai operációnál a műtét végrehajtása után két órával a kutya hőmérséklete erősen felszökött, ami infekcióra utalt. Ebbe pusztult bele 16 órá­val később. Az infekció elleni gyógyszerek túl költségesek let­tek volna. Ez volt a második ilyesfajta műtét; az elsőt szovjet tudósok hajtották végre. Nem szoktam én művészkednl... Surrog a korong, s a vatta pu­haságé agyag egyre határozottabb formát ölt. A bal kéz a leendő köcsög belsejét gyötri, a jobb kéz ujjai pedig a külsőt formázzák. Az agyagszínű, ösztönös tapintá­sú ujjak között varázslatos gyor­sasággal alakul, változik a masz- sza; s szinte újjászületett, mialatt a korong neki-neki lendülő for­gását végzi. Az utolsó békési fazekas mes­ter műhelyében vagyunk. A hely nosztalgiára késztet, a már-már kuriózumszámba menő mesterség most születő tárgyai láttán. Pe­dig a fazekasság, mint az agyag- művesség egyik ága, a legősibb foglalkozások egyike. A formá­lás legkezdetlegesebb módja a kézzel való mintázás. Fejlettebb és még ma is használatos a ko­rongolás, amelyet a régi görögök már a homéroszi korban művel­tek. A fazekasság azon nagy ha­gyományú kézműves mesterség egyike, ahol évezredek óta válto­zatlanok a munkaeszközök és munkamódszerek, csupán a fes­tékkészítés technológiájában van némi „modernizálódás”. Kállai János fazekasmester műhelye nem szűkölködik látni­valóban. A berendezési tárgyak egy ősi népi foglalkozás tündök­lésének és hanyatlásának élő rek- vizítumai. A vályúszerűvé koptatott ko­rong már legalább három gene­rációt szolgált ki. A diófából ké­szült, lyukas kagylóhéjhoz hason­ló formázó fakés, a szél-simítás­hoz használt „csípő-bőr”, a görbe „szelő”, a korsófület lyukasztó szotyogtató ősidők óta kizáróla­gos eszközei a fazekasoknak. Igaz, a korong felső tányérjában már golyóscsapágy segíti a köny- nyebb forgást; de a mester, hűen a hagyományokhoz és a megszo­káshoz még most is mezítláb rúgja a korongot. „Nem lehet ci­pővel, vagy harisnyás lábbal, — csóválja fejét Kállai János —, érzés kell hozzá. Ezért is nem szabad motorral meghajtani.” A mester 13 éves kora óta ül a tenyérnyi ablak előtt, a fényes ülődeszkán. Jó harminc évvel ez­előtt még négy fazekas dolgozott a békési Dankó utcában, az egész községben pedig összesen kilenc. Mégis megéltek. A porcelán drá­ga volt; a nép cserépedényt vett inkább. Ma már állandóan pia- cozni kell. s van úgy, hogy alig egy-két edény talál csak gazdára. A megyében leghíresebb és leg­szebb darabokat produkáló béké­si fazekasság utolsó művelője csak többnyre tejesköcsögöket és csirkeitatókat készít. Néha azért bekopognak a földszagú műhely­be olyanok is, akik egyed» dara­bot rendelnek. „Megcsinálok én kérem mindent, amit agyagból meg lehet csinálni. Néhány éve itt volt a Janák. Tudja, az a pesti kerámikus. Az egyik ujját oda­csípte a villamos ajtaja, nem tu­dott korongolni. Megcsináltam neki néhány edényt, ö meg be­festette. Aztán azokat kivitték a brüsszeli világkiállításra” — mondja, s egy határozott moz­dulattal, a metsződróttal levá­lasztja a megpihenő korongról az újabb tejescsuprot. „A piacra dol­gozom, azt csinálom meg, amit el is tudok adni. Nem szoktam én művészkedni...” Pedig érdemes lenne, hiszen né­hány házzal arrébb dolgozott Fe- renczi János, Körmendi András és a nagy hírű Somogyi fazekas dinasztia. A hat esztendővel ez­előtt elhunyt Somogyi János ok­leveles mester fazekasművészeté­nek remekeit a múzeumok és a mester leányai őrzik. Művész volt; mesterségének mindentudó­ja. Az ő korsói, köcsögjei, tányér­jai hét határban a legdíszesebbek és a legkönnyebbek voltak. Ezen­kívül tűzálló cseréptálakat is ké­szített. Leszármazottai még min­dig azt állítják, hogy az általa készített cserépkannában jobb ízű a víz, mint a bádogkannában. Jó lenne összegyűjteni és át­menteni a későbbi korok folklór­szerető közönségének a békési fa­zekasok még fellelhető remekeit, szerszámait. Máskülönben az anyag elkallódik, s többnyire a magángyűjtők házi múzeumába kerül. Az utolsó békési mester is ötven felé jár már, s az a 12 köbméternyi agyag, amit éven­ként megdolgoz, kiéget, már csak a nyomait őrzi a régi díszítő mű­vészethez. A fazekasműhelyekből kikerülő használati és dísztárgyak hajdani széles skálája is össze­szűkült; többnyire tejesköcsögök és virágcserepek készítéséig ter­jed csak. Az ősi fazekasság hal­doklik. Eredeti formájában nem tudjuk és nem is akarjuk életre kelteni. De szeretnénk, ha az agyagból készített edények naív bája, sajátos művésziessége to­vább élne a modern kerámiák és népi ihletésű dísztárgyak formá­jában. Brackó István Helyzetkép az influenzáról A közegészségügyi szakembe­rek tájékoztatása szerint a fő­városban tovább tart az influ­enzajárvány. Szerdán mintegy kilencezren fordultak orvoshoz influenzás, hurutos megbetege­déssel. Vidéken csak néhány nagyobb gócban jelentkezett eddig az influenza. A legutóbb betegláto­gatási tilalmat rendeltek el a Veszprém, Győr és Békés me­gyei kórházakban. Győrből és Veszprémből az influenzás ese­tek számának növekedését je­lentik, Békés megyéből azonban eddig semmiféle jelzés nem ér­kezett, hasonlóan az ország töb­bi részéhez. (MTI) ItMli EPEZOG a Kondorosi Csárdában Már hírt adtunk ar­ról, hogy a Kondorosi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet vezetői az utób­bi hónapokban nagy­szerűt alkottak. A régmúlt történelem egy jelentős „darab­ját” hozták emberkö­zelbe, amikor a be­tyárvilágból ránk ma­radt rejtelmes alagút és folyosó-labirintus egy részét feltártak. Ugyanakkor a nagy kémény alatt egy olyan romantikus pin­ceborozót nyitottak meg, melynek híre máris túl nőtt me­gyénk határain. A megnyitás óta mind­össze tíz nap telt eL Azóta naponként egy­mást követik az or­szág különböző részé­ből Kondorosra láto­gatók. Az emlék­könyvben már egy szovjet csoportnak is ott olvashatjuk elis­merő sorait. A napokban fény­képezőgéppel látogat­tunk el a csárdába, hogy a feltárt roman­tikából néhány villa­násnyit itt bemutat­hassunk. Marika bemutatja a nagy ké­ményt, Rózsa Sándornak és be­tyártársainak egykori búvóhelyét. A szalonnasütő, ahol a jó egri bornak igazi alapot lehet te­remteni. S a jó hangulat csináló!, Lakatos Tamás és zenekara. Kép, szöveg: Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents