Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-29 / 96 . szám
1969. átwtth M. 2 Szerda Vezető párt vagy a vezér pártja? Két esztendővel fennállásának fél évszázados jubileuma előtt rendkívüli állomásához érkezett a Kínai Kommunista Párt. Sajnos, olyan állomáshoz, amely a párt több évtizedes forradalmi vívmányait veszélyezteti. A napokban befejeződött a IX. pártkongresz- szusról van szó, amely külsőségeivel és tartalmával egyaránt kiérdemelte a rendkívüli jelzőt« Titkolódzás Kezdjük a megrendezés körülményeinél. A kínai vezetők hosz- szú előkészítő munka után szánták el magukat a kongresszus osz- szehívására. S ebbe a lélektani elkészítésbe beletartozott a féktelen szovjetellenesség felszítása, ami már sejtetni engedte, milyen irányvonal elfogadtatásához próbálnak közvéleményt teremteni. Sem a párttagság, sem a nép körében nem törekedtek valamiféle konstruktív program kikristályosítására; a kongresszus céljai között ilyen program kidolgozása nem is szerepel. Minthogy a kongresszus nem kívánt az egész párttagsághoz, Kína dolgozóihoz szólni, nem is keltett meglepetést, hogy a kijelölt küldötteket nagy titokban Pekinbe szállították és megkezdődött a tanácskozás. A részvevőket végig falak, katonák, figyelő őrök zárták el légmentesen a lakosságtól, — a kongresz- szus munkájáról csak gondosan „preparált” közleményekből értesülhetett a külvilág, s benne az egész kínai nép is. A több napos tanácskozás érdemi munkájáról, mindeddig nagyon gyérek a megbízható információk, s nem valószínű, hogy egyhamar teljesebb képünk lesz a vitáról. Ezen még egy-két „szalonképessé” tett beszéd nyilvánosságra hozatala sem változtatna lényegesen. Éppen ez a titokzatosság jelzi azonban, hogy a kongresszus nem a kommunista párt- kongresszusok megszokott funkcióját látta el, hanem más feladata volt. Minden bizonnyal azok járnak közel az igazsághoz, akik a maoisták hatalmi harcának szükségszerű következményeként értékelik, amelynek a „proletár kulturális forradalom” után rá kellett tennie a pecsétet a maoiz- mus, a maoisták egyeduralmára. Erre utal mindaz, ami a kongresz- szusról kiszivárgott vagy amit a kiadott közleményekben olvashattunk. Mivel állhatták elő a maoisták a kongresszuson? Távol a marxizmustól Gazdasági téren egy újabb „nagy ugrás” sejtelmes elképzeléseivel, amely már szakított a korábbi fogalmazásokkal, miszerint Kínában a szocialista építés támasza a tervgazdaság és a baráti országokkal való együttműködés. Ehelyett olyan távlatokat körvonalazott, amely „marxista elméletekre és a permanens forradalomra” épül. Mindennek persze semmi köze sincs a marxizmushoz, inkább a trockizmus egyik kései visszhangja és alkalmas további kalandok „elméleti megalapozására”. Nagyon jellemző, hogy a kínai vezetés a szocializmus felépítését a „világforradalom” győzelmével hozza összefüggésbe, vagyis a meghatározatlan jövőbe helyezi. Ideológiai téren a kongresszus teljes szélességében kibontotta a maoizmus zászlaját. Mao Ce-tung eszméit korunk marxizmusának kiáltotta ki. így jelenti ezt az Űj Kína hírügynökségnek a kongresszusról kiadott hivatalos közleménye is: „A kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításának és még nagyobb győzelmek elérésének alapfeltétele, hogy az egész párt, az egész hadsereg és az országban élő minden nemzetség Mao Ce-tung eszméjének nagy vörös zászlaja alatt egységet teremtsen a gondolkodásban, a politikában, a tervezésben, a harcban és a cselekvésben.” A maoiz- musnak, „mint a proletárdiktatúra időszakában a forradalom elméletének” az elfogadtatás® arra kényszeríti a kínaiakat, hogy vezérfonalnak tekintsenek olyan gondolatokat, amelyek a kínai for. radalom bizonyos időszakában ta_ Ián helytállóak lehettek, de ma már túlhaladottak, s nacionalista, soviniszta irányban egyre mesz- szebb távolodnak a marxizmustól. A társadalom életében a kongresszus megerősítette a mostani sémát: a katonai segédlettel fenntartott bürokratikus diktatúrát. Továbbra is a hadsereg játssza a vezető szerepet, de nemcsak a honvédelem, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a tömegek átneve- lésének területén is. a személyi hatalom eszköze A párt számára sem nyitott más távlatokat a kongresszus. Egyszerűen Mao Ce-tung személyének engedelmes eszközévé tette a Partot, hátat fordítva a kommunista pártokban uralkodó minden normának, a demokratikus centralizmus elvének, a kollektív vezetésnek. S arra sem volt még példa, hogy a pártelnök a párt szervezeti szabályzatában kijelölje utódját, mint ahogy azt Mao Ce-tung Lin Piao esetében tette. A külpolitikában a maoisták a jól ismert veszélyes platformra helyezkedtek. Megerősítették szov- jetellenességük hivatalos politikai rangját, nagy szolgálatot téve ezzel az imperializmusnak. Nem hagytak kétséget a tekintetben, hogy a Szovjetuniót és a szociális, ta világot egyik fő ellenségüknek tekintik. A nemzetközi munkás- mozgalomban szintén a marxista —leninista pártokétól eltérő stratégiát vallottak, s elszánták magukat az egység ellen törő szakadár tevékenység folytatására. Mindez érthetővé teszi a titokzatosságot — ezekkel a Mao Ce- tungi elképzelésekkel, amelyek az elmúlt években sorra leszerepel- j tek és sok megpróbáltatást okoz- j tak a kínai népnek, nem vállal - Jták a nyilvánosság próbáját. A szókimondás helyett sokkal „kényelmesebb” bölcselkedő kinyilatkoztatásokba burkolni és gondolkodás nélkül szajkóztatni a mao izmus tételeit. S azért is el kellett kerülni a nyilvánosságot, mert a kongresszus valójában nem hozott konkrét határozatokat: hiszen Mao Ce-tung és csoportja meg akarta őrizni teljes cselekvési szabadságát. R történelem figyelmeztet A IX. kongresszus arra utalt, hogy Pekingben a Kínai Kommunista Párt régi és dicső elnevezése alatt új politikai szervezet született, — új elmélettel és új szervezeti szabályzattal. Az egykori, sok-sok forradalmi harc tüzében edződött és a kínai népet győzelmekre vezető pártból a vezér pártja lett, amely Mao Ce-tung és csoportjának korlátlan szellemi és tényleges egyeduralmát hivatott leplezni és erősíteni. Ezt a folyamatot a szocialista Kína min. den barátja a testvéri párt, a test. véri nép sorsa iránti aggodalommal szemléli. Nyilvánvaló azonban az is, hogy amit ma a maoisták mondanak és tesznek, teljes ellentétben áll a történelmi realitásokkal, a történelmi tendenciákkal. És ez hosszú ideig nem tartható. A személyi kultusz ideje lejárt, a szocializmus és a kapitalizmus harca korunk vitathatatlan fő ellentéte, a szocialista építés általános törvényszerűségei tartósan nem hagyhatók figyelmen kívül, a nemzetközi munkás, mozgalomban erősödnek az egy- 'égtörekvések. A történelem pedig '•érlelhetetlen tanítómester. A tényekkel szemben pedig a maoizmus dogmái végül is erőtlennek -I bizonyulnak. Újságok — De Gaulle vereségéről BELGRAD De Gaulle elnök távozása a politikai színtérről nem volt ugyan várható, de nem jelent nagyobb meglepetést — hangoztatja a franciaországi változásokat kommentálva a Tanjug jugoszláv hír- ügynökség. A Tanjug szerint — amelynek ilyen jellegű állásfoglalásai mindenkor a hivatalos jugoszláv nézeteket tükrözik — „belgrádi politikai körökben a vasárnapi népszavazás kimenete, lét illetően hangsúlyozták, hogy De Gaulle 11 évig tartó kormányzása alatt olyan eredményeket ért el, amelyek megerősítették Franciaország nemzetközi helyzetét. Külön kell hangsúlyozni a jugoszláv—francia kapcsolatok jelentős fejlődését a De Gaulle-kor- azak idején. A tábornok nem az ország külpolitikájával kapcsolat-' ban felmerült nézeteltérések mi. att távozik az elnöki tisztségből. A jelen pillanatban, aligha feltételezhető, hogy Párizs változtat függietlen külpolitikáján, amely sokban növelte Franciaország tekintélyét nemcsak Európában, hanem az egész világon — hangoztatja a jugoszláv hírügynökség OTTAWA Mitchell Sharp kanadai külügyminiszter De Gaulle tábornok lemondásával foglalkozva kijelentette, reméli, hogy a jövőben megjavulnak Kanada és Francia- ország kapcsolatai. A kanadai kormánynak időnként az volt az érzése — mondotta Sharp —, hogy De Gaulle intézkedései nem mindig szolgálták a két ország közötti jó kapcsolatokat. De Gaulle lépései néha szükségtelennek látszottak — mondotta. Emlékezetes, hogy Franciaország és Kanada között akkor romlott meg a viszony, amikor De Gaulle támogatással felérő együttérzéséről biztosította 1967- es kanadai látogatása során a francia nyelvű tartomány, Quebec szeparatista mozgalmát. (MTI) [Meghalt Bella Elek elvtárs 1969. április 39-én, életének 73. évében meghalt Endrédén Bella Elek elvtárs, a Szarvasi Járási Pártbizottság tagja, az End- rődi Földmunkás Mozgalom régi harcosa. Fiatalon, 18 éves korában kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A szeratói harmadik nemzetközi ezred tagjaként részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért vívott harcokban. Hazatérése után a Vörös Hadseregben harcolt a Tanácsköztársaság védelmében. 1931-ben Endrődön Hunya István elvtárssal részt vett a földmunkás szövetség megalakításában, 1931 óta tagja a pártnak. Har- cosságát többszöri letartóztatása sem tötre meg. A felszabadulás óta minden idejét, tudását a mozgalomnak szentelte. Fáradhatatlan harcos tevékenységéért többször részesült magas kitüntetésben. Internacionalista tevékenységéért megkapta a Szovjetunió Vörös Csillag és Vörös Zászló Érdemrendet. Pártunk és kormányunk elismeréseként a Tanácsköztársasági Emlékéremmel, a Munka Érdemrend arany fokozatával, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki. Temetése április 30-án, 18 órakor lesz az Endrődi Központi Temetőben. MSZMP Szarvasi Járási Bizottsága é6 Endrődi Községi Bizottsága A Scinteia a moszkvai KGST-ülésszakról A Scinteia hangoztatja, hogy a KGST-ülésszak újabb lépést jelentett a szocialista országok közötti kapcsolatok tökéletesítése irányában, kifejezte azt a meggyőződést, hogy a KGST-orszá- gok közötti gazdasági együttműködés fokozása és elmélyítése a szocializmust és kommunizmust építő népek érdekeit szolgálja. A szocialista államok a marxista— leninista ideológia alapján közös célokat követnek és a kapcsolatok olyan rendszerére támaszkodnak, amely mindegyikük gazdasági és társadalmi haladásának meggyorsítására és az egész szocialista rendszer erősítésére hívatott. A román nép, pártja és I kormánya a jövőben is ebben a szellemben jár el és teljesíti ide- I vágó kötelezettségeit. (MTI) Vietnam—Kambodzsa —Korea SAIGON A DNFF harcoló alakulatai hét- ; főn a késő esti órákban Saigontól északra megtámadták az 1. amerikai gyalogos hadosztály egységeit. A négy és fél órás összecsapásban — amelynek során az amerikaiak kénytelenek voltak harci repülőgépeket is bevetni — | az amerikaiak két halottat és 11 1 sebesültet vesztettek, j LAOSZ j A Patet Lao rádiója hétfőn járulónak nevezte Souvanna Phou-, I ma laoszi miniszterelnököt, aki j í korábban azt kérte az amerikai-1 aktól. hogy bombázzák az országnak a Patet Lao által ellenőrzött területeit. A miniszterelnök — Hangoztatta a rádió — ily módon hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok „rombolja hazánkat és még nagyobb arányú gyilkosságokat kövessen el honfitársaink között’’, Mtóv SZÖUL Szöul közelében felrobbant egy amerikai repülőgéphangár, két Phantom F—4 típusú repülőgép megsemmisült, egy amerikai pilóta életét vesztette. (MTÍ) Először éreztük az igazi május boldogságát- Látogatás a Párttörténeti Intézetben A Magyar Nemzeti Galéria — az egykori M. kir. Kúria — szürke épülettömbjének Alkotmány utcai oldalán szerény tábla jelzi: itt működik az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete. 1948-ban, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 30. évfordulóján hívták életre, azzal a céllal, hogy feldolgozza a magyar munkásmozgalom, a magyar kommunista párt történetét, a nemzetközi munkásmozgalom magyar vonatkozásait. Tudományos osztályán sokrétű alkotómunka folyik, archívumában kézirat. és levéltári forrásanyagot gyűjtenek, több teremből álló könyvtárában sok ezernyi könyv és a korabeli sajtó segíti a tájékozódást. Dr. Erényi Tibort, az intézet tudományos osztályának vezetőjét kértük meg: tájékoztasson bennünket az itt folyó tudományos munkáról. Már 1951-ben kiadták „A magyar munkásmozgalom történeté, nek válogatott dokumentumai” sorozat első kötetét. A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848—1890 címmel. A sorozat kötetei az 1848-tól 1919 augusztusáig terjedő időszak dokumentumait tartalmazzák bő válogatásban. Az első kötet előszavában olvassuk: ,.A magyar munkásmozgalom igazi története még nincs megírva. A polgári történetírás agyonhallgatta, a nemzet történetéből kihagyta a munkásosztály harcainak történetét. .. Kötetein, két főként egykorú levéltári-sajtó- és kéziratanyagból állítjuk össze”, S valóban, munkáslevelek, röplapok, felhívások, sajtótudósítások mellett szerepelnek a gyűjteményben rendőri jelentések, jegy. zőkönyv, az egykori K.u.K. — közigazgatás különböző szintű vezetőinek, tisztviselőinek (főispánok, rendőrkapitányok, belügyminiszterek) át- és leiratai, törvényszéki ítéletek stb. — Különösen érdekes adatokat tartalmaz a Tanácsköztársaság eseményeit tárgyaló kötet. A Vörös Újság, a Népszava cikkein kívül a vidéki sajtóból értesülünk a helyi eseményekről. Természetesen közli a kötet Lenin magyar vonatkozású Írásait is. A Vörös Újság 1919 május 3-i számából „A proletárforradalom májusi ünnepe” című írás néhány sorát idézzük: „A szolgaságban ítsenyvedett szelíd lobogású mó- usok után tegnap a magyar pro- etariátus a hatalmas tettekre lendült munkásakaratnak s a kivirágzott proletáröntudatnak, a mi nagy emberi felszabadulásunk, nak ünnepét ülte meg. 1919 május 1-ének történelmi dátumán először éreztük az igazi május diadalmas boldogságát, amelyről annyi májuson fojtott lázongással álmodott a proletárjogtalanság és a proletárnyomor.” — A két világháború közötti korszakot öleli fel a „Dokumentumok a magyar forradalmi mim. kásmozgalom történetéből” című a legutóbbi években megjelent 3 kötetes kiadványunk. Az ebben közzétett írások az illegális kommunista párt, a haladó baloldali erők történetével ismertetik meg az olvasót. A történelmi dokumentum erejével hatnak a munkásmozgalom kiemelkedő alakjai, nak — Kun Bélának, Szabó Ervinnek, Alpári Gyulának, Landler Jenőnek és másoknak — válogatott írásai, beszédei. — A dokumentum köteteken túl, feldolgozó, értékelő munkákat is közzétesznek? — Az intézet feladatának tekin. ti a munkásmozgalom eseményeinek értékelését, a helyes történeti kép kialakítását. Elkészült a magyar forradalmi munkásmozgalmak történetének összefüggő feldolgozása. Az első két kötet a kezdetektől a felszabadulásig, a most készülő harmadik a felszabadulás utáni időszakot tárgyalja. Sok más monografikus kiadványt is sajtó alá rendeztünk, többek között a ]R-as poleári demokratikus forradalom történetéről, a Tanácsköztársaságról, a szovjet Polgárháborúban részt vett ma- ''var internacionalistákról. Meg- ;elenés előtt áll az iiVvális kommunista nárt 1919 utáni úiiászer- vezéséről és a nagy gazdasági vál. ság ideiének munkásmozgalmáról szóló kiadványunk. Készül a
