Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-28 / 95 . szám
A, VÁROSIG A múló idő és a fiatalság — 100 éves Gyopáros. vizünk”. Víz az tényleg nincs. Legalábbis elegendő nincs. A meglévő közműves vezetékhálózat elavult, a kutak, amelyek harminc évvel ezelőtt készültek, ma mái- csak csordogálnak. Városfejlesztés... Sarkallatos kérdés. A kései iparosítás árnyékos oldala. Mert az előbbi elmaradt az utóbbihoz képest. A kutak így hát csordogálnak, nyári zápor után — szó szerint is — tengernyi víz az utcán, néhány egykori főút tengelytörő, az üzlethálózat évtizedek óta csak annyit lépett előre, hogy a portálokat évente átfestették. Szerencsére látták ezt máshol is, és nem is hagyták szó nélkül. A megyei tanács három évvel ezelőtt olyan határozatot hozott, hogy Orosháza kommunális és kulturális ellátottságban meglevő lemaradását pótolni kell. Mert Csizmadia András, aki 1922-től 1939-ig töltötte be a község képviselői mandátumát, csak mondta: „Még nem tudom, hogy mát toszok, de ha toszok, nagyot toszok”. Valójában nem „tött” semmit. Persze a város sem volt tétlen, maga is koncentrálta anyagi erőit, s megkezdődött a falusias viszonyok felszámolása. Készül már az áj vízmű, az alapvető közművek sem hiányoznak sokáig, lesz új iskola, áruház, szolgáltatóház és kultúrkombinát. A városban — ahol a honatyák harminc-negyven évvel ezelőtt azzal vetették el a járdaépítés gondolatát, hogy „...minek ide járda, hisz’ a gazdák úgyis csizmában járnak” — alighanem ezért nem folynak, csak csöpögnek még ma is a vízcsapok... © „Orosháza egészségügyében jelentős változás következett be 1870—1880-as években” — olvashatjuk egy század eleji feljegyzésben. A krónikás dr. Lászlé Elek községi orvossá való kinevezését tartja jelentős eseménynek, s nem is alaptalanul. Persze akkor még nem tudták, hogy a falu első orvosának 1896- ban meghirdetett javaslata csak 70 év múlva valósul meg. A javaslat úgy szólt, hogy a vásártérről hasítsanak ki egy darabot a kórház részére. Ma azon a helyen áll a megy« legkorszerűbb kórháza. Kilenc osztályának 400 ágyában még mindig versenyt futnak az idővel: még ma is sok azoknak a betegeknek a száma, akiknél a korábbi intézeti kezelés eredményesebb lehetett volna. De akkor még nem volt kórház. Jelenleg a rendelőintézeti egység keretében — az újonnan kialakított szakrendelőben — naponta 350 —400 beteget kezelnek, 70 orvos és háromszor ennyi középkáder dolgozik a városban. A krónika módosításra szorul; Orosháza egészségügyében jelentős változás csak az 1060-as években történt. © Nincs a városnak kültűrháza. Ami volt — azt se lehetett annak nevezni — leégett. Ami készül, az szép lesz, korszerű lesz, — de mikor? Nagy szükség lenne rá a szellemi életnek, amelynek olyan kiválóságait adta a város, mint Darvas József, Szo- kolaá Sándor vagy a képzőművészek közül Csáky, Maronyák József, Boldizsár István. De még így otthontalanul is a kultúra és a jubileumi óv nyújtott egymásnak a legtöbbet. Sokféle képző- művészeti alkotással gazdagodott a város, az új címer, a Táncsics- szobor, az emléktáblák és plakettek, zömmel orosházi művészek alkotása megannyi a szülőváros iránti szeretet bizonysága. Ami a közoktatást illeti. Itt már kevésbé mostohák a körülmények. Az új tanévre átadják a 16 tantermes iskolát. A 3200 általános iskolás szeptembertől már mind délelőtt jár iskolába. A középfokú oktatás hírét a Táncsics Mihály Gimnázium és a Nossuth Lajos Mezőgazdasági Technikum öregbíti. Táncsics képviselővé választásának 100. évfordulójára országos tanulmányi és sportversenyt hirdettek az orosháziak, amit — tekintet nélkül kötelező vendéglátói udvariasságra — megnyertek. © Centenáriumát ünnepli az idén a neves fürdőhely, Gyopáros. Dr. László Elek viaskodott érte először, míg végül 1869-ben elfogadtatta javaslatát a község elöljáróságával, s gyógyfürdőnek nyilvánították Gyopárost. A természet valóban gazdagon adta ide áldásait: gyógyvíz, festői környezet, nagyszerű tiszta levegő. Szerette mindig is az orosházi nép. Ezután egy időben mintha mindenki elfeledkezett volna róla. Még jó, hogy idejében észrevették! Azóta — van ennek már vagy 4—5 éve — több millió forintot fordítottak fejlesz, tésére, szépítésére. Üj, 24 kádas fürdő épült a favázas helyett, tavaly egy ülőpadkás szabad medence készült, most kezdődik egy fedett medence építése. Parkját most már nemcsak úgy csodálhatja a látogató, mint a természet ajándékát, hanem mint gondozott, virágzó kertkultúrát. Talán nem olyan sokára elkészül a Mikro-Hotel is — a város egyetlen szállodája. Mert ma ilyen nincs a 33 ezer lakosú Orosházán. © Múltjával, jelenével ünnepel a város. A múlt átnyúl a jelenbe, találkozni vele az utcán, a gyárban és az emberekben. Alig 5 évvel ezelőtt még ezt írta Darvas József: „Orosháza várossá alakulása után is falu marad valójában”. Ahogy múlnak azonV’*»/ ... ban az évek, úgy veti le régi, kopott ruháját, s ha még nem is kifejezetten elegáns ez az öltöny, egy-egy darabja már sejtetni engedi, hogy az lesz. Nemcsak a korszerű iparról van szó vagy a nemrég elfogadott új városközpont tervéről, hanem a gondolkodásról, a szemléletről is. Egy várost a benne lakók építenek, s olyanná építik, amilyenek ők maguk. Múltjával, jelenével ünnepel hát a város. Hadd idézzük Násztor Sándornak, a városi párt- bizottság első titkárának és dr. Sülé Józsefnek, a városi tanács elnökének szavait: „Hogy mit jelent ma, a város felszabadulásának 25. esztendejében így köszönteni az újratelepítés két és egynegyedszázados jubileumát, azt csak az tudja igazán értékelni, aki ismerte ezt a legnagyobb magyar falut 20—25 vagy akár 10 évvel ezelőtt is. Örömével, gondjával kell szeretnünk, de mindannyiunknak tenni is kell érte, hogy olyan legyen, mint amilyennek szeretnénk látni”. A jubileumi ünnepségeken részt vettek Zo-mba község képviselői is. Megismerték azt a várost, ahová az elődök Dénes Sándor nevű tanítójukkal annak idején letelepedtek. A küldöttség egyik tagja csak ennyit mondott: „Nem sáfárkodtak rosszul”. / Seleszt Ferenc Az új 400 ágyas kórház. (Demény Gyula felvételei)
