Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)

1969-04-25 / 93 . szám

1969. április 25. 3 Pént«* Megjegyzések a megye iparának, kereskedelmének és a lakosság igényeinek összbangjárél Az apparátusában ténykedő funkcionális, más szóval a szak- irányítási osztályok tevékenységé­nek, feladatainak alapelveit hatá­rozta meg a megyei tanács végre, hajtó bizottsága a legutóbbi ülé­sén. Bár az élőadmány csak a me. gyei apparátusra szorítkozott, a vitában kiszélesedett a kör a já­rási és városi tanácsokra is. Egy­részt azért, mert ott is működnek hasonló és csaknem azonos hatás­körrel rendelkező osztályok. Más. részt követélménnyé vált most már, hogy ne csak a testületek választott tagjai, vezetői, hanem a tanácsi apparátusban dolgozók mindegyike is törje a fejét köz­sége, városa, járása, megyéje egyetemes fejlődésén. A tanácsok államhatalmi, ható­sági jogkörük mellett egyben több vállalat, intézmény közvetlen irányítói, köznyelven szólva tu­lajdonosai is. Nem közömbös, hogy ezek a vállalatok, intézmé­nyek ráfizetéssel, avagy nyereség­gel zárják-e az egymást követő éveket A nyereség mennyisége azonban csak másodlagosan jöhet számításba, hiszen az alsóbb és felsőbb szintű tanácsok elsődleges feladata a megye 440 ezer vala­hány lakosának az igényéről, nö­vekvő anyagi és kulturális lété­ről való fokozott goTidoskodás. Az eddigi gyakorlattól eltérően most már szinte teljesen önállóan be­folyásolhatják tanácsaink a ter­melést és az elosztást a maguk hatáskörének területén. Az ebből fakadó növekvő követelmények rögzítésekor buk­kant elő az a tény, hogy a ta­nácsi apparátusok irányítása alá tartozó ágazati egységekben álta­lában kvalifikált emberek vannak, mint a hatósági jogkörrel ren­delkező funkcionális osztályok egyikén, másikán. Az ezzel kap­csolatos frissítést ez, és nem a diploma-imádat követeli. Csakis az irányításuk alá tartozó város, járás és megye gazdasági adott­j ságait, lakosságának igényeit jól I ismerő ügyintézők tudnak meg- I fontoltan, felelősség-teljesen ja- j vasolni, dönteni egyes létesítmé­nyek szükségességéről, célszerű­ségéről. Főleg úgy, hogy ne ke­rítsék befolyásuk alá őket, a csu­pán a pillanatnyi érdekek kiakná­zására törekvő, úgynevezett „dör­zsöltebb” gazdasági vezetők. Követelmény, hogy felismerjék a tényleges és a mondva csinált gazdaságpolitikád koncepciókat. Azt is többek között, hogy az ipar és a nagykereskedelem mi­lyen nyereségi megfontolásból igyekszik lebeszélni a kiskereske­delmet az úgynevezett kommersz, áruk megrendeléséről, s miért csak a drágább cikkek gyártására, forgalomba hozatalára töreksze­nek minden áron ? Bármennyire terebélyesedik is megyénkben a divaitkultusz, túlzás lenne azt vár­ni, hogy az ipari, a mezőgazdasági és más foglalkozású dolgozók drá­ga, extra minőségű öltözékben járjanak még munkába is. Nagyon helyesen szabják meg a megyei tanács ipar. és ke­reskedelem-politikai irányelvei, hogy az igényekhez való harmo­nikusabb igazodás végett féléven­ként egyeztető tárgyalásra kell összehívni a helyiipari és a keres­kedelmi vállalatok irányítóit. Mert nemcsak a töbhé-kevésbé kere­sett árucikkekről van szó, hanem arról is. hogy egyes kereskedelmi boltegységek létesítését, megszün­tetését — az igény mellőzésével — túlzottan csak a gazdaságosság határoztatja meg az esetek jó részében. Vonatkozik ez a vendég­látóipari vállalatra is. A halban, vadállományban és juhállomány­ban elég gazdag megyénkben ugyanis elvétve akad az ezekből készült ételekre specializált kisven déglő. Ha soká ébred ennek szűk. ségességére az állami és a fo­gyasztási szövetkezeti vendéglátó­ipar, azon veszi észre magát, hogy a termelőszövetkezetek az ilyen vendéglők nyitására is ráállnáik, mint ahogy már ráálltak a ter­melési profiljukba kevésbé beil­leszkedő gépek, alkatrészek és kü_ lönböző cikkek gyártására. A lakosság igényed természete­sen nemcsak a gyáripar és a ke­reskedelem árucikkedre korláto­zódnak. A mindennapi életben sok toldozni, toldozni, felújítani való használati tárgy akad. Az elsősorban nyereségre törekvő állami és szövetkezeti helyiipar — de még a melléktevékenység­re törekvő több termelőszövetke­zet is — annyira figyelmen kívül hagyta az ilyen igényeket, hogy új cikkeket gyártó üzem immár több van megyénk falvaiban, mint lakatos, bognár, üvegező, cipő-, ruha-, motor-, rádió-, tv_ és több más efféle javító-műhely. Az ez­zel kapcsolatos érdektelenség kö­vetkeztében meglehetősen elbur­jánzott a kontárkodás. Látszólag politikai elv feladását jelenti most az, hogy az eddigi 23 szak­ma helyett harminera adnak ki megyénkben kisipari működési engedélyt. A jelenleg működő 4029 kisiparos aranyira kevés a szolgáltatási igény kielégítéséhez, hogy az állami és szövetkezeti iparban munkaviszonyban álló szakmunkásoknak is adnak ki másodfoglalkozás gyanánt kis. ipari működési engedélyt. Termé­szetesen csak ott, ahol tevékeny­ségükre igény jelentkezik Lám, milyen széles körben futó hullámokat ver az a hatás­kört rögzítő vita, ami látszólag csak a megyei tanács apparátusá­ra vonakozik. E hullámverésnek nem is érintettük minden lénye­ges fodrát. Bízunk benne, hogy az írásban rögzített ipari és kereske­delmi, politikai elvek összes pont­jai a lakosság igényeit híven szol- i gáló gyakorlattá válnak megyénk. I ben. ' Kekk Imre I rolni a „kiváltságos osztály” ál­tal élvezett kedvezményeket... 14 6MJÍB. Az áruházak áruháza. Angyali naivitással elhatároz­tam, hogy bejárom. Egy teljes délutánt eltöttöttem benne, még­is csak egy részét láttam. Ezzel szemben viszont az utóbbi 10 évben úgy nem fáradtam él. Nincs az a fizikai munka, amely jobban igénybe venné az em­bert, mint a GUM-ban való jár- kálás. 15 Megcsodáltuk a Tretyakov, képtár remekeit, a Kozmosz-pa­vilont, a Körmozit, az új tv-tar- nyot, a Borogyinói-csata körké­pét, a Kalinytn sugárút modem építészeti remekeit — köztük a KGST-palotával —, de azért leg­jobban a szovjet embereket cső. daliam, akik a zord időjárást semmibe véve e helyeken min­denütt sorba álltak, türelmesen várva, hogy bejuthassanak. Hi­hetetlen érdeklődés és tudás­szomj van itt az emberekben. 16 A Tretyakov-képtár ruhatárá­ban egy Mikul ás-szakállú bácsi­ka megkérdezi, honnan jöttünk. Mondom neki, hogy magyarok vagyunk. Felcsillan a szeme: — .aha, Janos Kádár!” és szere­tettel mosolyog ránk. A „közös ismerős” olyan sokat jelent, hogy amikor távozunk nem csak ki­adja kabátunkat, hanem fél is segíti. 17 A Metró állomásait látni kell, különben kevés a szó a méltatá­sukhoz. Minden egyes állomás egy-egy építészeti remekmű. Akinek ideje engedi, s kedve tart­ja, 5 kopekért (65 fill.) egész nap utazhat a Metrón. Naponta 4 millió embert szolgálnak a szá­guldó szerelvények és így Moszkvában csak a külvárosok­ban van villamos. Ami még kü­lön is tetszett: a hatalmas utas­forgalom ellenére egyetlen gyu­faszálat vagy papírszeletet nem láttam eldobva a Metrón. 18 Megcsodálhattuk a Kongeesz- szusi Palotát is, ahoi Strauss - koncerten vettünk részt. Szünet, bem mozgólépcsőkön jutottunk fél a „terülj asztalkám’ ’-terem - be, ahol szinte perceken belül több ezer ember igényét ki tud­ják a büfék elégíteni. Gondolni sem mertem, hogy sorra kerül­hetek, inkább csak szétnézni mentünk fel, de olyan nagysze­rűen szervezett a büféhálózat, hogy 5 percen belül feketét it­tunk. Nyolc kopekért, a Kong­resszusi Palotában, amely min­denki számára nyitva ven. Moszkvában lépten-nyomon utcai könyvárusokat találni és mindig körülfogják őket a vá­sárlók. Mit mondjak: a cári idő­szakban a nép 73 százaléka analfabéta volt. 19 A borravaló-lesés itt ismeret­ien fogalom, a pincér egy kope­ket is visszaad. Először érezhet­tem életemben, hogy például az a ruhatár, vagy lift, amelyet ál­landóan használtunk, tényleg azért jár nekem, mert ember va­gyok, s nem pedig azért, mert pénz van a zsebemben. És cso- dák-csodája: a ruhatáros is, a liftes is egyformán kedves, mo- : sdygós mindenkihez. 20 ■ A hotel hallja teie van bő- : röndökkel, újabb csoport érke- ■ zett. Nyugatnémetek. Nem tu- : dom megállná az előtörő gondo- ■ latomat mosolygás nélkül, ami • nem sikerült búsaegynéhány éve, : most csak megvalósult számok:- j re, eljutottak Moszkvába... 21 Van ebben a népben valami, • ami úgy megfogja az embert. : Keresem az okát. Határozottak, : fegyelmezettek, érezni mennyire ; hihetetlenül egységesek. Mosoly- jj gósak, barátságosak, Szolgálat- S készek, perceken belül teljesül : egy-egy kérésünk. Nem „rázzák ; a rongyot”, nem feltünősköd- S nek, egyszerűen, célszerűen öl- | tözöttek. Magabiztosak, optimis- s ták, de nem reménykedően, ha- jj nem hittel, ők nem bizakodnak, ; hanem hisznek a holnapban is. s Talán így tudnám legjobban j megközelíteni az igazságot: na- ; gyón céltudatosan élnek. 22 ■ Az óriási méretek országának ; egy parányi részét láthattuk ! csak, de e néhány nap felejthe- j tétlenül gazdag. látnivalóival ; maradandó emlékké vált saá- • munkra. Déli, negyed egykor indultunk j Seremetyevőból és hat órakor ; már Békéscsaba földjét tapos- • tűk. Magam előtt is hihetetlenek | tűnt: ebéd Moszkvában, vacso- • ra Békésen ... Köszönöm az IBUSZ-nak a re- : pülőgép-ajánlatot... ; O. Kovács István § Negyvenhat éves a Békéscsabai Munkás Dalkör. A Munkás Ott­hon 1923. december 30-i meg­nyitó-ünnepségén énekeltek vol­na először, szereplésüket azonban a városi rendőrtanácsos betiltot­ta. Háromévi harc után, 1926- ban engedélyezték alapszabályu­kat, vezetőségi gyűléseiken azonban a rendőrök és a detek­tívek is ott ültek. A dalkör fé­nyes pályát futott be a harmin­cas évek elején, 1932-ben a rá­dióban énekeltek, és ebben az évben volt vendégük Békéscsa­bán Kodály Zoltán. „Ez a kar unikum — írta egyszer — és szeretném kellő nyomatékkai követendő példának felállítani.” Ma a Megyei Művelődési Ház az énekkar egyik mecénása, a másik az úttörőház, ahol próba­termet és klubot kaptak. Kö- kéndy József az új karnagy és Pribolyszki György, a veterán­vezető mégsem elégedett. A dalkör most vegyeskar, és mégsem az, mert kevés a nő. A férfiak ugyan mintegy negyve­nen vannak, az átlagéletkor vi­szont 60 körül. „Kiöregszünk, és nincs utánpótlás. Írja meg, hogy aki szeret énekelni, jöjjön, kedden és csütörtkön este 6 óra­kor van próba, csak be kell ko­pognia hozzánk. Tárt karokkal várjuk!” Dolgoznak. A nyári, békéscsa­bai munkáskórus-találkozóra ké­szülnek. Karai: Barrikádra és Mendelssohn: Búcsú az erdőtől című művet próbálják. Nem zavarunk tovább. Énekük Kökendy József karnagy Ka­rai művét vezényli a próbán. A mű hangulatát is érezteti. fiatalos, tüzes. Nagy hagyomá­nyok dobogtatják itt a szíveket... S. E. Munkás­dalosok / Zeng a kórus. A kép jobb szélén Pribolyszki György, bal szélen Anc.sin János. Régi dalosok. Barrikádra! Barrikádra! A dalkör hamarosan újra haltat magáról. (Botó: Esztergátoé

Next

/
Thumbnails
Contents