Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-22 / 90 . szám
I’M. április 22. 6 Kedu Egy hónappal az EDÜ—69 előtt A hatszázéves Gyula az ifjúság városa lesz Táncbajnokság Csabán Temperamentumos csárdás, job bról a n. helyezett szegedi Maros—F odor páros. Kezdetben volt a keszthelyi Helikon, aztán jött a sárospataki és a gyulai diáktalálkozó. Akár Julius Caesar híres mondása is ráillik ezekre: veni, vidi, vici — csak többes számban — jöttek, láttak, győztek. Hat éve, hogy diákok és ipari tanulók ezrei felejthetetlen napokat töltenek Keszthelyen, Sárospatakon és Gyulán, így lett a gyulai EDÜ is (rövidítések korszakát éljük: az Erkel Diákünnepek) minden második évben Bács, Csongrád, Békés megyék és Szeged diákjainak kedvelt találkozója, művészeti vetélkedője. A negyedikre készülnek tehát. Gyulán, az Erkel gimnázium a mindent tudó EDÜ-titkárság főhadiszállása. Kiss Anikó tanár dossziék tömegét hozza: a 4. Erkel Diákünnepek nevezési lapjait, adminisztrációs ügyeit rejtik azok. Egy hónap még, negyedszer hangzik fel a nyitó szignál: Hazám, hazám, te mindenem.... Fellobban a láng Erkel Ferenc bronzszobra előtt, és kibontja selymét az EDÜ-zászló. Az érmek és plakettek piros dobozokban várják a díjkiosztást, ezt a boldog, felejthetetlen pillanatot. A három EDÜ már valóságos történelem. Tartalmi célja, formai-szervezési oldala változott-e hat év alatt? — Lényegében semmit sem változott, pályázatokból és művészeti vetélkedőkből áll, az lesz most is. A második EDÜ-n viszont természettudományos témakörökből is hirdettünk pályázatot, a siker igazolja, hogy jól számítottunk, korunk nagy természettudományos kérdései — a humán vonatkozású pályaművek mellett — nem hanyagolhatok eL Nem szerénytelenség talán megjegyeznem, hogy természettudományos pályaműveket egyedül az EDU kér a résztvevőitől. Lényegében arra akarjuk a diákságot ösztönözni, hogy szabad idejüket a kultúra értékeivel, a szórakozás igényes formáival gazdagítsák, a két évig tartó felkészülés, a városi—megyei színvonalversenyek a permanens népművelés jó eszközeivé váltak, meghatározzák az iskolák teljes kulturális életét. — Az idén az EDÜ—69 mégis több lesz a hagyományosnál: forradalmi múltunk nagy évfordulóját is ünnepeljük, emlékezünk a Magyar Tanácsköztársaságra. Ez a találkozók, vetélkedők tartalmi motivációját is meghatározza. Az EDÜ—69 tehát minden eddiginél sokoldalúbb programot ígér. Adhatunk-e átfogó képet a nevezésekről, a várható színvonalról? Jelentkeztek-e újra azok az iskolák, amelyek eddig mindhárom EDÜ-n részt vettek. — A sokoldalúság elsősorban abban nyilvánul majd meg, hogy a pályázatokra (nem árt felsorolni: szépirodalom, történelem, helytörténet, néprajz, természettudomány, technika, festészet, szobrászat, iparművészet, fotó, stb.) 1106 pályamű érkezett, sokszorosa az eddigi EDÜ-k történetében előforduló mennyiségnek, ezek között 488 írásos és képző- művészeti, 194 művészi fotó és 105 dia. A művészeti vetélkedőkre (vers- és prózamondás, irodalmi színpad, diákszínpad szóló ének, hangszerszólisták, hangszeres kisegyüttesek, táncze. nekarok, táncdalénekesek, pol- beat, kamarakórusok, társastánc, népitánc és történelmi vetélkedő), kb. 1400-an neveztek, s csak az arányok változtak ezen belül. Kevesebb lesz a vers- és prózamondó, a népi-tánecsoportok helyett általában táncos szólisták jönnek, és megnövekedett az érdeklődés a kamarakórusok vetélkedője iránt is. Ez persze világos: az iskolák a pályázatok megírását jobban szorgalmazták, hiszen egy- egy tanulójuk Gyulára küldése nagyobb anyagi megterhelést jelent. mint a pályázat elküldésének postaköltsége. Ezért jön több szólista, ezért nevezett több kamarakórus; hogy mégsem csökkent a résztvevők száma, az újabb, eddig az EDÜ-n még nem szereplő iskolák nevezésének tulajdonítható. — Sok törzsiskolánk van, jobban mondva: törzsvendég iskolánk. Bács megyéből a kecskeméti Katona József Gimnázium, a Kodály Gimnázium diákjai minden EDÜ-n itt voltak. Békés megyéből a békési gimnázium és szak- középiskola, a békéscsabai Rózsa Ferenc, a békéscsabai Üj Gimná-, zium és természetesen a gyulai Erkel Gimnázium szinte minden számban indítja diákjait. Sokat várunk a gyulai iparitanuló-inté- zettől is, két év óta sokat fejlődtek, irodalmi színpaduk, tánczenekaruk máris az élvonalban van. Csongrád megve iskolái is állandó vendégek Gyulán. A hódmező. vásárhelyi Bethlen Gimnázium rengeteg pályamunkát küldött, versmondóik, kamarakórusuk most is a legjobbak között lesznek. A hódmezővásárhelyi köz- gazdasági szakiskola a történelmi vetélkedőn képviseli a megye színeit, a makói József Attlia Gimnázium versmondóitól vár sikert. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium minden EDÜ-n több aranyérmet nyert, most irodalmi színpaduktól, kamarakórusuktól és tánczenekaruktól remélnek jó eredményt, ahogy erről értesültem. Szeged külön fejezet az EDÜ-k történetében. A Radnóti, a Ságvári és a Tömörkény Gimná. zium diákjai az idén is sok érmet és plakettet szereznek, ezzel már előre — és örömmel — számolunk. Az Erkel Diákünnepek felhívásában szerepel: „Az EDÜ jó alkalmat ad arra is, hogy a városunkba látogató fiatalok megismerjék egymást.” Milyen lehetőségeket ad erre a szervező- bizottság? — Május 22 estéjén ismerkedési est lesz az Erkel Művelődési Házban, másnap filmvetítés, ankét, melyen a rendező is részt vesz. (Még kérdőjel, hogy mit vetítünk?) Képzőművészeti kiállítást nyitunk a várban az EDÜ-re érkezett alkotásokból, ugyancsak kiállításon mutatjuk be a fotópályázatra érkezett legjobb képeket is. A gálabemutatót a szabadtéri színpadra tervezzük, és utolsó nap estéjén a vér előtti térségen rendezzük meg a búcsú-karnevált. • * * Egy hónap még, és diákok, ipari tanulók veszik birtokukba a hatszázéves, ősi várost, hogy néhány napig az ifjúság városává avassák. Gyula hívja és várja vendégeit. Sass Ervin Bécsi keringő, ez már hagyomány, a versenytáncosok háromnegyedes ütemre suhannak be a díszterembe, ahol körben égnek a falikarok, s a ritka áprilisi napfény is benéz néha a patinás ablakokon. A közönség három oldalról határolja le a parkettet, szakértő valamennyi, mert Békéscsabán társastáncban szakértőnek lenni valahogy kicsit kötelesség. A hagyomány — mert már ilyen is van — feltétlen aláhúzza ezt. Emlékezzünk csak a drezdaiakra, akik amikor itt jártak, alig-alig voltak jobbak a mieinknél, és arra a remek-ívű fejlődésre, melyet a megyei művelődési ház társastánc-klubja az utóbbi években felmutat. A, B és C kategóriás táncospárjaikat már országszerte, és ezúttal ne legyünk szerények: az országon túl is ismerik. A Felczán-házaspár legutóbb Drezdában versenyzett és szerezte meg az előkelő ötödik helyet — nemzetközi mezőnyben; a Krajcsó László—Krajcso- vics Márta kettős pedig egy héttel ezelőtt lett magyar bajnok a C- kategóriában. Mondhatnánk, hogy ilyen közvetlen előzmények után hangzott fel a szignál vasárnap délelőtt Békéscsabán, a városi tanács dísztermében, hogy megkezdődjön az országos vidéki B- kategóriás bajnokság, mely azt is hivatott volt eldönteni, hogy kik jutnak be a szombathelyi, május 16—18-ig tartó nemzetközi táncversenyre és magyar bajnokságra. A verseny színvonalas és végig izgalmas volt. A mindent pontosan és hozzáértően irányitó Nyíri Lajos üdvözlő szavait követte a bécsi keringő és a párok bemutatása. Háromórás, nagy verseny, hellyel-közzel ér- dekfeszítőbb, mint egy labdarúgó-rangadó. A közönség lelkesen és önfeledten tapsolt, a csabai táncosok mellett nagy sikert arattak a pécsiek és a szegediek is. (Különösen a pécsiek, róluk még hallani fogunk, úgy látszik, valami újat, mást igyekeznek hozni. Ez pedig mindig figyelemkeltő!) És a végeredmény: vidéki B- kategóriás bajnok: a békéscsabai Szécsi testvérpár, Szécsi FeA bajnokok: Szécsi Ferenc— Szécsi Mária. (Fotó: Esztergály) renc és Szécsi Mária. Rutinjuk és precizitásuk döntött. Második helyen a rendkívül szimpatikus szegedi Maros Zoltán—Fodor Katalin pár végzett, a harmadik pedig a mezőny legfiatalabb párja, a szintén békéscsabai Ko- kavecz Mátyás—Németh Krisztina. Végül: a rendezés mintaszerű volt, a város vendégei kellemes élménnyel utaztak el Békéscsabáról. E mlékszem, tizennyolcaink születésnapomon egy öltönyre való anyagot kaptam ajándékba. Nagyon örültem neki, mert ilyenem még sose volt és azt gondoltam, ez már a nagykorúság kezdetét jelenti. Mindjárt elvittem a környék legjobb szabójához, hogy csináljon belőle valami divatos öltözéket. A mester elismerően mustrálgatta a finom textíliát, látszott rajta, hogy ilyen anyaggal szívesen dolgozik. Nagyon büszke voltam magamra, de örömöm csak addig tartott, amíg a szabász méricskélni nem kezdett. A hátam hosszával még elégedett lehettem, de amikor a vállszélességet mérte, megkérdezte, hogy volt-e valami súlyos betegségem, amiből nem tudok kilábalni. Nem, miért lett volna? Azért, mert ilyen nyeszlett legénykével rég nem találkozott. A mikor pedig ” megmondtam, hány éves vagyok, azt válaszolta, hogy ő ebben a korban ezt és ezt csinálta... Nem tudtam odafigyelni, mert nagyon szégyel- tem magam, hogy tulajdonképpen mások elől eszem el a kenyeret. Hát még amikor odavezetett egy irdatlan nagy súlyzóhoz és kérdezte, hányszor tudom félkézzel kinyomni. Egyszer sem tudtam. Ezután már alig vártam, hogy megszabaduljak tőkés a próbákra se szívesen mentem el. Az elkészült ruhával egész családunk nagyon elégedett volt, én mégis azt éreztem, úgy áll rajtam, mint tehénen a gatya... A szabóműhelyt ” messzire elkerültem, sokáig nem is láttam a mestert. A napokban találkoztunk újra, nagyon megtört öregember lett. Vonaton utazott, segítettem feladni a csomagját. Hálásan köszönte, de azt hiszem megismerhetett, mert a szája körül olyan biggyedt mosoly búj- kált, mintha arra gondolna, hogy ő ilyen idős korában a kisujjával vitte volna azokat a bőröndöket. (Andódy) (s—n) rerfi es not szabó szakmunkásokat felveszünk. SZŐRME- ÉS KÉZMŰIPARI VÁLLALAT Békéscsaba, Bérényi u. 27. Az EDÜ—69 érmei és plakettjei elkészültek.
