Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-22 / 90 . szám
1969. április 22. 5 Redd Modellező szakkörvezetők tanfolyamán Békéscsabán a napokban ren dezték meg a modellezd szakkörvezetők tanfolyamát. Az elméleti tájékoztatók mellett igen érdekesek voltak a gyakorlati fogiáik ozások. Képeinken ezekről mutatunk be néhány pillanatot. Dftrlda Lajos, az orosházi I-es számú iskola szakkőrvezetője gumimotoros lég csavart farag. Hégely László, békési pedagógus a vitorlázó géphez szárny^ bordákat szei készt. Juhász János, a szarvasi szlovák iskola szakkörvezetője munka közben. Fotó: Varga Gyula II Tanácsköztársaság Békés megyében A Vörös Hadsereg harcai a Viharsarokban 21 A TISZAI ellentámadást a reakciós szellemű tisztikar célzatosan rosszul, felszínesen ké- , szítette elő. A július 13-1 végleges terv szerint az 5., 6. és 7. vörös hadosztályoknak Szolnok térségében kellett gyülekezniük, a második hadosztálynak pedig Csongrádnál. A támadást Mezőtúron—Gyomén— Szeghalmon át Nagyiéta és Debrecen általános iránnyal kívánták indítani, a Csongrádnál álló csoportnak pedig Békéscsaba felé kellett előretörnie, Szentes— Orosháza vonalán. Mivel a vezérkar ellenforradalmi tisztjei az offenzíva tervét előre eljuttatták az ellenséghez, a románok a csapást felkészülten, túlerőben, mélységben kiépített védelemmel várták. A reakciós tisztikar egyes tagjai a 6. hadosztálynál is bejelentették, hogv „ha a Tiszát áüépjük, nemzeti- színű zászló alatt harcolunk tovább”. Július 20-án hajnalban, igen erőteljes tüzérségi tűz után, megindult a Vörös Hadsereg általános támadása. Vidékünket az offenzíva két ponton is érintette: a 1- vörös hadosztály és a 6. hadosztály 101. és 33. ezredéi Szolnoknál a főerő részeként bravúrosan átkeltek a Tiszán és ott hídfőt létesítve már az első napon Szajolig és a Kengyeli pusztáig jutottak. A 2. vörös hadosztály Mindszentnél alkotott hídfőt és megindult Szentes felé. Július 21-én az előrenyomulás eredményesen folytatódott, az ellenség nem tanúsított komolyabb ellenállást. A szolnoki csoport lendületes csapatai e napon Tiszavezseny—Tiszatenyő— Tö- rökszentmiklós vonaláig jutottak el, a 2. hadosztály egységei pedig visszafoglalták Szentest és Szegvárt. Az előretörés a szolnoki csoportnál július 22 —23-án sem állt meg. 23-án a 6. hadosztály birtokba vette Kisújszállást és Kunhegyest, a 7. hadosztály Mezőtúr—Túrke- vénél a Berettyóig jutott, lovasai elérték Karcagot A Mind- szentnél átkelt 2. vörös hadosztály ellen július 23-án Orosháza felől két oszlopban ellentámadást indítottak a románok, amely elől a vörösök ismét a Tisza nyugati partjára voltak kénytelenek visszavonulni. A 2. hadosztály vezetésében levő árulók a harc felvételét tudatosan szabotálták. A VEZÉRKARBAN működő ellenforradalmárok, Landler Jenőt félrevezetve, a 2. hadosztály visszavonulása után is további előrenyomulásra utasították a Szolnoknál átkelt vörös erőket. Azok így mélyen behatoltak a Tiszántúlra, de oldaluk teljesen fedezetlen volt, a többi egységekkel való kapcsolatuk megszakadt. A 6. hadosztálynak az offenzíva kezdetekor — Polyákovics Gergely hadosztályparancsnok vezetése alatt, aki június végén a 46. ezred éléről a megbetegedett Rab Ákos helyett került1 ebbe a beosztásba — 254 tisztje és 11 ezer 155 legénységi ál- j lományú vöröskatonája volt, s 8 ezer 480 puskával, 99 géppuskával és 39 löveggel rendelkezett. Az északi hadjárattal és a különböző átszervezésekkel beállott létszámkiesés jelentős volt. mindez azonban nem csökkentette a vörös katonák harckészségét, a hadosztály továbbra is a Vörös Hadsereg legjobb erői közé tartozott. A TISZAI ellentámadás gyors előrehaladásával megyéik északnyugati része közvetlenül is érintve volt a hadműveletekben. A vörös egységek megközelítették Dévaványát, elfoglalták Mezőtúrt, a 46. ezred egyik járőre Gyoméig jutott. A Berettyó partján, a gyomai határban levő Hajdú tanyánál kisebb ütközet fejlődött ki június 23-án. Helyi összecsapásra került sor a gyomai Nagy- állás-major mellett vezető mezőtúri út mentén is, ahol öt román és egy vöröskatona vesztette életét. A Mezőtúrig előretörő vörös egységek feltartóztatására a páni félelembe került románok Szarvas környékén, a Körös vonalán tettek intézkedéseket. A Körös gátján géppuskák sorát, a halásztelki tanyák között ágyúikat állították föl. Július 24-én estétől másnap hajnalig folyt — megszakításokkal — a tüzérségi és gyalogsági fegyverek párbaja, amely a vörös erők visszavonulásával végződött. A Szarvas közelében lejátszódott események már a július 24-én megindított román éllen- offenzíva részei voltak. A románokkal szemben szívósan védekező 6. hadosztály súlyos harcok után 24-én estig feladta Kenderest és Kisújszállás— Fegyvernek vonalára húzódott lissza. 25-én kénytelen volt feladni a Vörös Hadsereg a szentesi hídfőt. Ugyanezen a napon Fegyvemeknél fejlődött ki véres, elkeseredett küzdelem. A Vörös Hadsereg vezetésében történt árulás itt már a legnyilvánvalóbban megmutatkozott: a frontvonalban álló katonák élestöltény helyett vaktöltényt kaptak, a tüzérséghez nem érkezett meg a lőszerutánpótlás, egyes tisztek tudatosan a céltalan halálba irányították a legénységet. A TÚLERŐ elől. az állandó hátrálásra utasító parancsok nyomán, a vörös egységek július 26-án befejezték a visszavonulást a Tisza mögé. A mi 6. hadosztályunkat Tápi ószele—Jászla- dány—Űj szász környékére irányították. Július 27-én a 2., 7., 6. vörös hadosztályokat az V. hadtestbe szervezték. Ezen a napon a szolnoki hídfőt is feladták a vörösök. A szabotáló®, az árulás méreteit látva a Vörös Hadsereg katonáinak morális helyzete, harckészsége ismét súlyosan megromlott. Július 29— 30-án a románok Tiszabőnél átkeltek a folyón és megindultak Budapest ellen. 31-én további két helyen átlépték a Tiszát. A Hadsereg-főparancsnokságon beVisonfai Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére országos pályázatot hirdet a KISZ védnökségével épülő Gagarin Hőerőmű és a Thorez Külfejtéses Bánya Beruházás védnökség operatív bizottsága a visontai kettős beruházás életét, a nagy építkezés jelen- | tőségét, az ember és a munka ! kapcsolatát tükröző művészeti alkotásokra. A pályázatra három művészeti1 kategóriában lehet nevezni: iro- j dal mi alkotásokkal (novella, vers, i lül ezekben az utolsó napokban még élesebbé vált a küzdelem, de július 31-én Kun Béla, Landler Jenő és támogatóik az ellentámadás mellett foglaltak állást, amelyet Szolnoktól észak_ ra kívántak megindítani. Augusztus 1-re virradóra Szolnokot sikerült is visszafoglalni. AMIKOR a Tanácsköztársaság végveszélybe került, s a belső ellenforradalmi erők aknamunkája és az ellenség nyomása miatt a hadsereg fegyelme, hangulata a felbomlás jeleit mutatta, Kun Béla a leghűségesebbek közé tartozó viharsarki vöröskatonákhoz fordult. Július 31-én Münnich Ferenc társaságában felkereste a 191. vörös gyalogezredet és beszédet tartott, amelyben a helyzet súlyosságát feltárva, de a hadiszerencse for- gandóságára is hivatkozva, további' küzdelemre buzdította — szinte könyörögve — a fáradt, bizalmukat vesztett katonákat. Szavait azonban néma csend követte, nem volt meg a kellő eredményük az egyre erősödő rémhírterjesztés és belső bom- lasztás ellenében. Augusztus 1-én a tanácskormány a jobboldal nyomására lemondott. Haubrich József, a jobboldali szociáldemokratákból álló úgynevezett „szakszervezeti kormány” hadügyminisztere, a 6. hadosztályt Budapestre irányította. A 101 ezred a Kerepesi úti laktanyában kapott helyet Amikor a románok bevonultak a fővárosba, azonnal leszerelték. A 46. ezred Cegléden tette le a fegyvert és fogságba esett, A Viharsarok vöróska tónál közül a Tanácsköztársaság honvédő harcaiban kiemelkedő vitézséggel küzdő 8. sz. páncélvonat legénysége maradt legtovább a proletárforradalom fegyveres védelmezője. A tanacskormány lemondása után Győrön át Pápára mentek a páncélvonattal, ahol néhány napig még augusztus elseje után is fennállt a direktórium, A 6. vörös hadosztály volt parancsnokát, Rab Ákost, 1919, augusztus 17-én Siófokon Stromfeld Auréllal együtt tartóztatták le a darutollas ellenforradalmárok, s onnan Budapestre hozták. A PROLETÁRHATALOM viharsarki vöröskatonái teljes odaadással, az élvonalban küzdöttek végig a Vörös Hadsereg harcait 1919-ben. Nem rajtuk és a velük testvér ipari munkásságon múlott, hogy a belső és külső ellenséggel szemben az első magyar proletárállam nem tu_ dott fennmaradni. A Viharsarok 1919 nyarán várt felszabadítására csak egy negyedszázad múlva, a győzelmes szovjet csapatok fegyvereivel kerülhetett sor. Szabó Ferenc (Vége) pályázcrt irodalmi riport, szociográfia), képzőművészeti alkotásokkal (festmények, grafikák, metszetek, rézkarcok), fotókkal (pillanatfelvétel, sorozat, portré). A pályaműveket 1970. február 28-ig jeligével ellátva kell eljuttatni a „védnökségi operatív bizottság, Visonta Erőmű, postafiók 18” címre. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulóján kerül sor. (MTI)
