Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-21 / 89 . szám
196». április 20, 9 Vasárnap Egy nap Bérarányán Albérletből palotába Az igény adta célok megoldására törekszünk Gyoméról irány Dévaványa! No azért csak ne siessünk annyira! Személygépkocsin a 30—40 kilométeres sebesség is veszélyes, mért néhol olyan kátyúk vannak az úton. A községbe érve macskaköveken rázkódik az ember. Ha pedig a gépkocsi a keskeny úttestről a padkára csúszik, esős időben aligha tud kikászálódni a sárból. Ennek az 1960-as népszámlálás adatai alapján 12 ezer 700 lakosú községnek ma már nagy gond a rossz út, amely naponta 80 gépkocsit és számos traktort tesz próbára, nem is beszélve az átmenő forgalomban részt vevő gépjárművekről. Addig jár a kútra— Persze nem ez az egy kérdés foglalkoztatja a községet. Gond a lakosság ivóvízzel való ellátása is, ami azonban egykét év alatt teljesen megoldó- dik. Még az idén megkezdődik a vízmű építése, ami csaknem mindenkinek az egyetértésével találkozik. Igaz, akadtak a tervnek ellenzői, mondván, hogy nincs „felesleges” 4200 forintjuk. Még több évi részletre sem. Egy nyugdíjas is volt közöttük, aki világéletében a „cse- pegős” kútról hordta a vizet és el sem tudta képzelni, hogy lehetne azt másképp is csinálni. Amikor megmagyarázták neki szépen, hogy mit jelent majd a vízmű: nem kell többé kútra járni, hanem csak megnyitja otthon a csapot... — a teljes összeget azon nyomban kifizette. Kovács János, a községi tanács vb-titkára szavait idézem: — A vízmű építése 1972-ben fejeződik be, de már 1971-ben is szolgáltat vizet több helyen. A Kossuth utcában lesz a víztorony és a hálózat hossza meghaladja majd az 50 kilométert Hol terem a zöldség ? — Mi a legnagyobb gond a lakosság ellátásában? — kérdezem Seress Istvántól, a Dévaványa és Vidéke Altalanos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet elnökétől, akinek nem kell sokat gondolkoznia a válaszon: — Nincs elég zöldség, burgonya, gyümölcs. — Itt nem terem? — Csak kevés. Gyümölcs szinte semmi. Többször kértük már a község két tsz-ét, hogy legalább annyi vegyes zöldséget termeljenek, amennyi a lakosságnak kell, a tanács vb is tárgyalt róla, de hiába. Ebben az évben valami javulást mégis várunk. Mit szól ehhez Nagy József, az Aranykalász Tsz elnöke? — A zöldségfélét most már megtermeljük, biztosítunk elég paradicsomot, zöldborsót és paprikát is a lakosságnak. Krumpli azonban még nem lesz. Két holdon kísérletet folytatunk öntözéssel, hogy melyik fajta a legalkalmasabb. Jövőre már ebből sem lesz hiány. * ÉRETTSÉGIZETT FIÚKAT nyomdaipari tanulónak ÉS 25 ÉV KÖRÜLI térti segédmunkást FELVESZÜNK. Békés megyei Nyomdaipari Vállalat Telepe, Békéscsaba, Szt. István tér IS. Szép ígéret, jó kilátások. Persze nem jótékonykodás ez a tsz részéről. Meg lesz a haszna, ha okosan gazdálkodik. Takarékos község Azért nemcsak gond az élet Dévaványán. Szűcs Lajos, az MSZMP községi bizottságának titkára újságolja, hogy április 12-én, tanácsülésen adta át az OTP megyei igazgatósága a Takarékos község címet elismerő oklevelet a község vezetőinek. Hogy mit jelent ez? Többek között azt, hogy a felnőtt lakosság 93 százalékának van betétkönyve. Bizonyára sokat mond az olvasóknak, hogy az idén 3 millió forinttal nőtt a betétállomány összege. Az is örvendetes, hogy a község minden utcájának legalább az egyik oldalán van már járda. Érdemes egyebek közt megemlíteni, hogy nemsokára létrejön az öregek napközi otthona. Az erre a célra szolgáló épületet már kijelölték, a berendezés megvan, a működési engedélyt július 1-ig várják. A járási tanács igyekszik a község gondjait megoldani és sokan mondják: egy évtizeden át nem fejlődött annyit Dévaványa, mint legutóbb két év alatt Mit vásárolnak? — Mit keresnek leginkább a vásárlók? — kérdezem Laskai Zsigmondtól, az áruház vasműszaki osztályának vezetőjétől. — Komár és Riga segédmotort, magyar kerékpárt, 125 és 150 literes hűtőszekrényt. Sajnos mindegyikből kevés van, nem tudjuk az igényeket kielégíteni. Egy pillanatra! Tessék ezt a kis összehasonlítást megfigyelni. — Tavalyelőtt hűtőszekrényből 25-öt, mosógépből 300-at tévéből 180-at adtunk el, tavaly pedig a számok így alakultak: 45, 500, 400 — tájékoztat Laskai Zsigmond. — Mit ajánlana most a vevőknek? — Porszívót, mosógépet, centrifugát... Sajnos tévéből egyelőre nincs választék. Farkas Imre, az Aranykalász Tsz tagja mindig vásárol, ha szüksége van valamire. Dicséri a vasműszaki osztály vezetőjét: — Mindent megkapunk! Ha éppen nincs, megkérjük, hogy szerezze be. Pár nap múlva jövünk érte. Nem kell nekünk máshová utaznunk. Tudni kell, hogy Laskai Zsigmond brigádja nemrég nyerte el másodszor a szocialista címet Dévaványa — Európa Szívesen dolgoznak az asszonyok, lányok a „Csaba” Szőnyegszövő dévaványai részlegében. Ötvenötén vannak, de jönnének ide még mások is, ha volna lehetőség. Egyelőre azonban csak a remény van meg, aminek az udvaron látható hatalmas téglarakás adja meg a reális alapját. Abból épül majd fel az új üzemrész, ahogy azt Kéki Eleknétől megtudjuk, s amit a közben megérkező Kiss Lajosné üzemvezető is megerősít. — Ki a legügyesebb? — kérdezem Kiss Lajosnétól, aki nemigen tud mindjárt válaszolni, mert szinte mindenkit dicsérnie kellene. Aztán az egyik gépnél dolgozó két fiatal lányra mutat: — Egy hónap után már teljesítményben dolgoztak. Rátermettek, szorgalmasak — mondja és bemutatja őket: — Csatári Erzsiké. Szabó Ilonka. A második havi keresetük 488 forint volt, most már 800 forintra számítanak. Persze gyakorlat teszi a mestert. Mile Irén, aki öt éve készít torontáli szőnyeget, az 1700 forintot is megkeresi. A szép szőnyegek Európa több országában eljutnak, amire méltán lehetnek büszkék a dévaványai asszonyok és lányok. Nyolcszáz öregdiák Sok analfabéta élt a községben a felszabadulás előtt. A felnőtt lakosság 15 százaléka nem tudott írni, olvasni. Aki pedig tudott, az is csak az elemi iskola 3—4 osztályát végezte el. A felnőttek tanulási kedve 1959-ben jött meg. Kezdetben ugyan nem volt kellő az önbizalmuk, de a pedagógusok átsegítették őket ezen az akadályon. És 10 év alatt 800-an fejezték be a nyolc osztályt. Egyeseknek aztán még nagyobb lett a bátorságuk és az Orosházi Mezőgazdasági Technikum kihelyezett tagozatára is beiratkoztak. Köztük Papp Gyula, Molnár István, Szenczi András, Lengyel Ignác, Sipos Jó- szef, Magyar János, Baki Imre és még sokan mások. Meg is szerezték a képesítést. Papp Gyula, a községi tanács elnöke azóta a jogi egyetemet is elvégezte és március 29-én kapta meg a doktori címet. A technikusok nagyrészt a község két tsz-ében vezető ■ beosztásban dolgoznak. És talán érdemes megemlíteni, hogy a Lenin Tsz üzemegységei közötti versenyben Lengyel Ignác üzemegysége lett az első. Gelai Béla, az 1. számú általános iskola és gimnázium igazgatója örömmel számol Be az iskola történetének e nagyszerű korszakáról. Köszönet és elismerés jár ezért a pedagógusoknak, akik — a tablók szerint — 10 évenként találkoznak majd az öregdiákokkal. A találkozás azonban gyakorlatilag szinte mindennapos. Ott vannak mind a gazdagodó, szépülő község eredményei mögött. Klubok, szakkörök Május elején kezdik meg a művelődési ház belső átalakítási munkáit, hogy helyet kapjanak a klubok, szakkörök. Fő is a feje Schwalm Gyula igazgatónak, hogy közben hol tartsák majd meg a különböző rendezvényeket Szerencsére azonban van egy nagyszerű szabadtéri színpad. Csak jó idő legyen! Szükség esetén a Vadkacsa vendéglő nagyterme is megfelel. Persze mégiscsak öröm, hogy rendbe hozzák a művelődési házat Egy gond azonban még marad: mivel rendezzék majd be az újonnan kialakított helyiségeket? A községi tanács minden forintját leköti az épülő vízmű... Schwalm Gyula úgy gondol- ■ ja, hogy elsősorban a Lenin és az Aranykalász Tsz az, amelytől hozzájárulást lehet várni. És talán más üzemektől is, hiszen a dolgozók idejárnak művelődni, szórakozni. * Este van már, mire Dévavá- nyáról elindulunk Gyoma felé. Gyorsan elrohant az idő. Valamit azért láttunk a községből. Az úton a kátyúk ijesztően megnőnek a reflektorfényben. Pásztor Béla A jellegzetesen vidéki polgárházban alig találom a könyvtár bejáratát. Egy testes néni a tornácon átkiabálva igazít el, hogy igen, az a kis barna ajtó, az, menjek csak nyugodtan. A belépőt a könyvtár utánozhatatlan hangulata fogadja, könyvek; polcok sokasága és az a sajátos nyugalom, ami minden beszéd, zaj ellenére sajátja a „könyvek tárházának”. Kék köpenyes, fehér hajú férfi siet elém, Seszták András, az orosházi járási könyvtár igazgatója. Az olvasóterembe vezet, hellyel kínál. Lassan indul a beszélgetés, válaszol ugyan a kérdéseimre, de nem szívesen vall öiimagáról. Csak akkor oldódik tel, amikor a könyvtárról faggatom. — 1952 végén kerültem ide vezetőnek, akkor alakult ugyanis a járási könyvtár. Azelőtt Tótkomlóson dolgoztam, mint könyvtáros, aztán Gyomára, majd Békéscsabára kerültem. A munkahelyek gyors egymásutánban váltották egymást, de Orosházán ellensúlyoztam az előbbieket: már 17 éve dolgozom itt. — Az egyre szépülő, fiatalodó Orosházához valahogy nern, illik ez a könyvtár — jegyzem meg. — Igen, kinőttük ezt az albérletet. Mert albérlet, a sző legszorosabb értelmében. Az épület ma_ gánház, s 590 forintot fizetünk havonta. A három hatalmas helyiségért nem sok ugyan, de számunkra sem kifizetődő — és nem is kényelmes. Problémás a fűtés, rossz a világítás, az olvasóterem egyúttal iroda is — és lassan gondot okoz a könyvek elhelyezése, tárolása. És hogyan kezdte, 17 éve? — Rég volt, nehéz volt — mondja kis sóhajjal. — 1800 kötettel kezdtük. Ezt is több helyről könyörögtük össze. Jelenleg 30 ezer kötet könyvünk van. És az olvasók? — A könyvtárosi munka fontos része az olvasók megtartása. A pontos kiszolgálás, a ló könyvajánlás, a velük való törődés, hasznos propaganda a könyvtár számára. De nem elegendő. Ismernünk kell a lakosság korának, foglalkozásának összetételét, települések szerinti megoszlását. Nézze csak — kerít széket és máris szedi le a falról Orosháza és környéke színes gombostűkkel bejelölt térképét. — Ezek a színes gombostűfejek mutatják nekem, hogy hol szükséges intenzívebb könyvtárosi propaganda, melyik utcából és házból nincs még beiratkozott olvasó. Ezeket az embereket felkeressük levélben, ajánló könyvjegyzéket küldünk nekik, meghívjuk őket egy-egy rendezvényünkre. A múlt év végi összesítő szerint 3650 olvasónk van, akik átlagosan évi 30 könyvet olvasnak. — Másra is jók ezek a jelölések — fűzi még hozzá. — Világosan látszik például, hogy hol kéné fiókkönyvtárat létesíteni. Itt például — mutat a térkép egy-egy pontjára — ez a sok jelöletlen ház bizonyítja, hogy a Szőlőkben és Rákóczitelepen elkelne egy 3 —4 ezer kötetes fiókkönyvtár. Mi ugyanis messze vagyunk tőlük, nehéz onnan a bejárás. A megváltozott olvasói ízlésről beszélgetünk. Örömmel mondja, hogy növekszik a technikai és tudományt népszerűsítő művek olvasottsága. — Az emberek már nemcsak a szépirodalmi műveket olvassák, érdeklődnek az élet legkülönfélébb eseményei, dolgai után, s a könyvektől várnak választ kérdéseikre. A fennállásának 225. évöt ünneplő Orosházára terelődik a szó. — Szép számú helytörténeti anyagunk van — mondja. — Az évforduló tiszteletére augusztusban erre az anyagra támaszkodva adjuk ki majd bibliográfiai összeállításunkat, s gyűjteményes kiállítást is rendezünk a múzeum és a könyvtár helytörténeti anyagából. Terveiről kérdezem később. — Az igény adta célok megoldására törekszünk. Említettem, hogy problémás a tanyák könyvellátása, pedig az orosházi járás lakosainak mintegy 30 százaléka él külterületen. Hogy a téli időszakban se maradjanak könyv nékül, a megszűnt iskolák körzetében négy tanyasi könyvtárat hozunk létre. A Petőfi Művelődési Központtal közös irodalmi klubunk van, ahol olvasóink megvitatnak egy-egy könyvet, találkoznak előadókkal, művészekkel. — És a számtalan könyvtárosi/ teendő közül a legnagyszerűbb: most már — remélem — hamarosan felépül Orosháza új művelődési háza s végre a könyvtár is méltóbb, esztétikusabb környezetbe kerül. A könyvek, folyóiratok elrendezése, az új könyvtári rend és a hangulatos környezet kialakítása, egyszóval az új otthon megteremtése lesz talán a legszebb feladatom. Lipták Judit Emléktábla a kommunista csoport megalakulásának színhelyén 1918 decemberében alakult meg a gyógyszerészsegédek szakszervezetének kommunista csoportja. Az orvos-egészségügyi dolgozók szak- szervezete emléktáblát helyezett el a budapesti József Attila utca 24 számú ház falán, ahol az egykori gyógyszertárban az esemény végbement. Az emléktáblát szombaton leplezték le. Keres Emil Kossuth- díjas színművész József Attila Majd emlékezni jó lesz című versét mondta, el. Nádas Lajos gyógyszerész, a munkásmozgalom veteránja, a csoport egyik szervezője méltatta a gyógyszerészsegédek harcát a megbecsülésért. Az avatás után megkoszorúzták az emléktáblát. (MTI)
