Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-21 / 89 . szám
K. Szabó Sándor: ERŐK Ha zúg a tenger, s a kőpadokra csöppekké verten hullnak a habok, érzem az erőt. Ha fortyog a föld, s nagy remegéssel a repedésben lapul a láva, érzem az erőt. De felnő a fű, a fa, feszkel a fecske, lusta lárvák látomásai ringatnak rebbenő reményt. Merészen mesél a múlt, jobb jövőt jósolva a titkon terjedő tavaszban; egyszer 'eljön Eléd mind-mind: a mesés mező, a hosszú, hajlott hátú hegy, a rózsát, rezedát ringató rét. öléből örömet öntve öledbe, a boldogság bénító bája szemed színében szétárad. Titok-temetőd tam-tama derűs dallamot dobol. Csókod csacsogó csermelye zenélőn, zuhanva záporozza ajkamra az altatót... S zúgó tenger, fortyogó föld elcsitul, ha fölém hajolsz és felrobban az ég. A traktor pöfögő hang. ját figyeli már régen. Előbb erősödik, majd halkul, aszerint, hogy közelebb jön vagy messzebb megy a gép. Amikor közelebb jön, még az ablak üvegét is megreszket- teti néha. Jó volt ezt hallgatni, különösen ilyenkor, a sötét csendben, amikor más zaj nem nagyon zavarta a szabályos kemény hangfolyót. Mert úgy folyt az, mint a víz, állandóan. Még hullámzott is. Az anyja már alszik, ő még nem. Kitartóan figyeli a traktor hangját. Tudja Kollárik János c/t kosjf e f tí kis csizmát húzza fel Nincs hideg még. De nem az apjához megy. Neki mér segített. A nagyapjához indul. Annak is segít egy kicsit. Itt van a közelben, vigyáz a szőlőre. Ö a csősz. Onnan nem mer ám lopni senki, mert az 6 gyorsan kopogják a W» ledő segítséget Ahogy o fény erre tődik, nem messze az öreg előtt megmozdul valami. Egy pillanatra látja csak, megmozdul az elégedett mo- de a fokos máris lendül, solytól, aztán leteszi a pipát Azután megbotlik egy tő* és a fokosért nyúl. Teszi a kében, és kezéből elrepül a következőt... kosfejű. A kökényes út közepén Amikor a gyerek odaér, járhat, amikor valami zör- akkor tápészkodik fel. gésfélét hall. Figyelnek. A zseblámpa Nofene! Ez meg mi lehet! az öreg kezében pásztázza a Állat vagy... vagy ember? tőkék közét. Már nem fél, Mucsi fózsef: ÁPRILIS Fájós lábú tavasz biceg, Jácinthagyma mozog-izeg: Ikrás illat készül mára, Dongók, méhek lakomára! Gesztenyefa rügye bomlik, Tél várának fala omlik, Arcom bámul, süti a nap. Gondolatim is játszanak. ■/ már, hogy amikor úgy be- mondta. Ha pedig ő mond- leerősödik, akkor fog igazán nagyokat. Az apja szánt. Éjszaka. Az 6 apja éjszaka is tud. ö meg segít neki. Figyeli. Hosszasan eldolgozgatnak, az apa és a gyerek. Itt szánt az apja, nem messze. Olyan közel, hogy a fordulóknál egy-egy fénykéve, ha csak rövid időre is, a sötét ablakra esik. Ilyenkor remeg csak igazán az üveg. A hang is meg a fény is megrezegteti. Mért az ő apjának olyan traktora van, hogy... erős a hangja is meg a fénye is... meg ő is. Az apja is erő®. Hát hogyne volna erős, amikor... hogy engedelmeskedik neki az a nagy gép. Az apja még a gépnél is erősebb. Azt még megvárja, hogy a fény egyet villanjon az üvegen, aztán felkel az ágyból. Ügy, ahogy van, hálóruhában elindul, csak a zseblámpát veszi magához, meg a nagyapjának kosfejű fokosa Tán csak nem akarják meg- hiszen ketten vannak. Amaz van! szégyenítend? Lopni jött meg biztosan elmenekült, Saját maga faragta. Pusz- hozzá valaki? Hót nem tud- kihasználva az Időt... Napángfából. Ezt a nagyapja ja, hogy ő itt a csősz? Hát gyón restélli, de hát-Szegeden dirigált és Szegedre készül a „kis karmester” '><_ E gy napot töltött Sze- magam szívesebben vonzó- ka éppúgy, mint a zeneim- geden Roberto Ben- dóm a szimfonikus művek- dalom nagy operái. A sze- zi, az olasz szárma- hez, az opera más hozzádX- gedi szabadtéri játékok hízása, 32 éves fron- j^st kíván: nehezebb, kon- rét a hatezres nézőtere hoz- cia karmester. Délelőtt a centráltabb munka eredmi- ta el hozzánk, de több mű- színházban kimerítő kon- nye Repertoáromat azért a vészbarátom is fellépett cértét dirigált, aztán éppen teljesség igényével bővítem. már ott. Kíváncsian várom csak átöltözött, s irány a ilogv benne békésen meg- a találkozást Szeged feszti- szabadtéri játékok igazgató- férjenek klasszikusok, a vál közönségével. sága, ahol magnetofon mel- modern szimfonikus muzsi- lett. partitúra előtt egyeztette elképzeléseit a nyári fesztivál-Carmenről, amit ő vezényel Szegeden, s amelynek külön érdekessége, hogy címszerepét felesége, Jane Rhodes, a Párizsi Opera művésznője énekli. Bernit két filmjéből ismerte meg a világ: „Az első hangverseny” és „A kis karmester” nemcsak a moziknak jelentett kasszasikert, de a csodagyerekként indult muzsikus karrierjének sem ártott. Tizenegy éves fejjel állt először zenekar előtt, s egy év múltán a párizsi Conservatoire zenekarát vezényelte a Champs-Élysées színházban. 1951-ben dirigált először operát, a Szevillai borbély-t s aztán repertoárjára került az Aida, a Tosca, a Travia- ta és természetesen a Carmen, amit Szegeden is fejből, kotta nélkül vezényel majd, mint általában. — Szabadabban, figyelmesebben tudok így dirigálni — mondja mosolyogva Berni —, persze nem feltűnési hóbort ez. de a karmesternek amúgyis betéve kell ismernie a művet, s ha már birtokában van, felesleges a lapozással bajlódni Ami pedig az opera és a koncertszereplést illeti, jóit. I. Roberto Benzi a Dóm téren. Fotó; Enyedi ta, akkor az biztos pusz- páng. Az út nem tart soká és a kiscsizmák megvédenék a szederindától, mert az úgy felkarcolja lábfején a bőrt, hogy vérzik. Arra pedig, a szőlő felé nagyon sok a szeder. Egy egész tarlóra való. Hamar Iciör a esőszkuny- hóig. Nem fél, mert a traktor hangja idáig is elkíséri. És ahol a traktor hangja ott van, ott az apja is. A nagyapa meg már egészen közel, látja már a kunyhó ajtaján kikukucskáló lámpafényt. Biztosan heverész meg pipázik. Így szokta a kerülők között, mert az éjszaka nagyon hosszú, ha nem alusz- sza végig. És nagyapa éjjel soha nem aludhatott. Amikor halkan belépett a deezkaajtón, a kunyhót üresen találta. Nem olyan hosszú egy kerülő, visszaér hamar. Csak lemegy á kökényes úton végig, aztán visszamegy s a keresztúton, amely egészen ide jön ki a kunyhó mögé. Félóránál álig több az egész út. Addig bebújik a bunda alá és megvárja. Nem kell sokáig várni, megismeri már a lépteit messziről. Halkan jár a nagyapja, csak néha-néha zömén meg a lába elé kerülő száraz falevél. Most jöhet el a lugasok mellett. Igen, most fordul be a kis útra. Ismeri már itt a járást, tudja, hol vezet a nagyapó kacskaringéé útja, meg hallja is a léptekről, hogy hol jár. Már itt is van. Belép a kunyhó ajtaján, aztán felcsavarja a lámpát, a fokost meg odatámasztja a sarokba. Ügy, ahogy szokta. Aztán megakad a szeme a gyereken. — Hát kijöttél? — kérdezi. — Ki, — hangzik a halk válasz. — Anyád tudja? — Aludt. De a zseblámpát kihoztam. — Mért nem szóltál neki? — Majd észreveszi reggel. Sajnáltam felkölteni. Tudni fogja, hiszen máskor is kijöttem már; —- Jó. Majd egyet kerülünk együtt is, mielőtt fel- , jön a hold, éjfél után. Addig aludj egyet. — Megpróbálhatom, de felköltsön ám. — Persze. Most rápipálok, aztán egyet kerülők egyedül, aztán felköltélek. — Jó — haitik a gyerek halk válasza, ak; t most már megnyugodva lassan elnyom az álom. Az öreg pöfélkelve nézegeti. Bozontos bajusza megvan olyan bitang, aki ide — Mi volt az, nagymerészei jönni, a rábízott apám? Hallottam, hogy kiál- szőlőbe? Hát nem tudja, tott. Valaki meg akarta lop- hogy 6 vöröskatona volt, és ni? Szaladtam ám.— nyúl a hogy Salgótarjántól észak- fiú az öreg keze után. ra... Kicsit még mindketten De a zörgés egyre hallík. megremegnek, de az öreg Mintha valaki a szőlőtőkék hangja már újra a régi, között lopakodna. Ez már amikor megszólal, csak ember lehet. Kerné- _ Valami bitang járt itt» nyen megmarkolja a fo- de elvitte az irháját. Gyere, kost. A zörgés lassan köze- ^ a fokosom valahol* ledik. mert utána vágtam. Kijvagy, bitangja! Csakugyan, néhány lépésszól az óreg nyugodtan, de ^ a törpe körtefa alatt, ott vésztjóslóan. Nincs válasz. A zörgés is pihen á fokos. A zseblámpa fényében a kosfej, mintha abba marad, de csak rövid bélésre készülne.’^ nem időre. is csoda, hiszen alig mel— Takarod] innen, te szegyen télén — hallik már fenyegetően az öreg hangja — mert megismerkedsz a fokosommal! A zaj, a levelek zörgése megáll, de motoszkálásféle azért átszűrődik a sötéten. most lette e£y összegömbölyödött sündisznó éppen most dugja ki pisze orrát tüskés köntöse alól. Az öreg meg a gyerek is leguggol. A gyerek a sün miatt, az öreg meg a fokosért. Ez készül valamire — _ Hogy fél a fénytől — gondolja az öreg. Hát ha világít a kicsi sün szemé- így van, lássuk. Bátran elő- t>e, relép, be a tőkék közé, a zaj _ Fé) __ hagyja rá aa i rányába. öreg —, de a sötétben be»* Előtte újra megzörren a wg nagyiegény... Aztán otthagyják a töa* — Alj te, nyomorult — késbőrűt. Még egyszer visss- kiáUt egy harsányat, titok- szavilágítanak rá, én kilép- ban remélve, hogy az aljasa az útra. menekülni fc«. De nem. Itt ^ ^ ^ kraebe . les ró, a tőkék között. hűséges kosfej sirmll Mfe. Tehát szembe kell nézni bánóan, a másikat meg a vele, torpan meg egy pil- fogja határozottan ég tartatra. kemény melegséggel. Ez nem idevalósi, mert, Ezt a kerülőt már együtt itt, a faluban az emberek járják végig, jelesebbjei is előre megsü- Akkot émtk v*» « vegelik. Olyan meg nincs, kunyhóhoz, amikor egy eny- aki meglopná. he fuvallat magával hozza — Jövök nagyapóm — távoli traktor halk dohogá- hallik egy kiálltás a kunyhó sát, keleten pedig az égre első felől, majd felvillan a zseb- sugaraival éppen felkéredz- lámpa fénye. A kiscsizmák kedik a hold. Gy6ry Varga Zoltán: Példáz at Mert a kövek apostolának a hallgatás legszentebb erény« s mert as ember legkisebb fiának a puszta szó lett öröksége ezért történt meg egy napon, hogy elindult önmaga elébe. Az úton mindent szavakba aárt. s kiröpítette a szélbg.
