Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-16 / 85 . szám
1969. április 16. 4 Szerda Termelőszövetkezeti tűzrendészeket képeztek ki megyénkben Köztudomású, hogy milyen nagy károkot okoznak évről évre közös gazdaságainkban egy-egy figyelmetlenségből, hanyagságból eldobott égő gyufák, cigaretták, a zárlatos villamos-berendezések, a fűtőtestek, a villámcsapások következtében keletkezett tűzesetek. Éppen ezért hozott még a múlt év első felében olyan határozatot a megyei tanács, amely jelentősen növelheti a termelőszövetkezetekben a tűzrendészet hatékonyságát. Vagyis úgy intézkedett, hogy valamennyi termelőszövetkezetből küldjenek egy-egy nem függetlenített tűzrendészet! felelőst a járásokban megtartandó több napos tanfolyamra. Ezekre a tanfolyamokra ez év februárjában és márciusában került sor a megye valamennyi járásában és városában. Megyénk szövetkezetei közül valamilyen ok miatt mindössze hatból nem küldtek egy-egy hallgatót erre a fontos tanfolyamra. Budapesti festőművész kiállítása Békéscsabán Üjabb kiállításra készül a békéscsabai Képcsarnok. A látogatók Zirlelbach László budapesti festőművész alkotásaival ismerkedhetnek. A művész festményei a természet iránti szeretetet fejezik ki, grafikai finom vonalkultúrájukkal magas fokú mesterségbeli tudásról tanúskodnak. Az április 18-án 5 órakor nyíló kiállítást május 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők. „Ugye máskor is jövünk bábot nézni?” Gondolatok egy bábelőadás ürügyén Mint gyakorló szülő tudom, milyen nehéz a tíz éven aluli, de főleg az óvodás korú gyerekek szabad idejének okos, élményszerű kitöltése. A vasárnapok, ünnepnapok kizökkentik őket a megszokott életritmusból. Ha jó az idő, sétálni mehetnek szüleikkel, yagy játszani az udvara, utcára, jobb esetben a játszótérre, ha rossz az idő, marad a négy fal meghatározta szűk tér, a játék, a tévé vagy a mese — sokszor kellene azonban egy kis változatosság is! Jó volt vidámparkba, cirkuszba, állatkertbe látogatni, moziba, a gyerekek számára készült matinéelőadásra vagy bábszínházba menni. Csakhogy — főleg vidéken — korlátozottak a lehetőségek, s csak ritkán, időszakosan áll a legifjabb korosztály rendelkezésére egy-egy vándortársulat gyermekműsora. Elismerem, tettünk már valamit a gyerekek érdekében: a Békéscsabai Megyei Művelődési Ház megszervezte — az országban másodikként — gyerekszínházát, tartott és tart is megyeszerte előadásokat; a filmszínházak Is rendeznek alkalmanként matinékat; vasárnap délelőttönként a művelődési házakban, a Hazafias Népfront székházaiban is működnek gyerekklubok (elsősorban az iskolások részére) — de ezek csak megmozdulások, nem rendszeresek, pedig igény van rá, bizonyítja ezt egy-egy rendezvény nagyszámú látogatottsága s a kicsik követelése: „Anyu, menjünk valahová vasárnap!” Mindezek akkor jutottak ismét eszembe, amikor a „Hüvelyk Matyi” vasárnap délelőtti előadására elvittem két óvódás gyermekemet.Már napokkal azelőtt készültek az eseményre, tőlük telhetőén igyekeztek szót fogadni, hogy jutalomképpen elmehessenek bábot nézni. A kezdésre érkezőknek már nem jutott ülőhely, sok gyerek sírva könyörgött, hogy neki nem is kell, majd állva nézi végig az előadást. A művelődési ház nagytermének nézőtere zsúfolásig volt, a 2—3 évesektől az Jelenet a „Hüvelyk Matyi” című bábelőadásból. volt!”. Nővére. Henriette „már” másodikos, neki a sárkányok tetszettek, mert „úgy kitolt velük a Matyi!”, no meg a tündér, „annak meg olyan szép, selymes haja volt!”. A hallgatag Leszkó Jenőt is sikerült szóra bírnom: „Elsős vagyok, az I-esbe járok. Anyy^ kám mondta, hogv lesz bábelőadás. Szóval, a Hüvelyk Matyi tetszett, mert megmentette öregapót, öreganyót. Békéscsabán csak most láttam először bábot, de szoktam nézni a tévében, és voltam már Pesten is a Bábszínházban!” Gedó Gabriella harmadikos, büszkén újságolja, hogy ő is bá- bozik az úttörőház szakkörében. „A báb olyan érdekes! Most új darabot próbálunk, a Kádár Katát. Én vagyok az egyik galamb. A kisebb. Meg a pávát is én alar kitöm. Nekem is a Matyi tetszett a legjobban. Hogy miért? Mert olyan jó bemondásai vannak és mindenkinek túljár az eszén. Ha nagyobb leszek, el szeretném majd játszani a Hüvelyk Matyit.” Lenkefi Konrád. a KPVDSZ ki az elismerést. Hiányzik azonban számukra is az állandó közönség, szeretnék, ha nemcsak a fesztiválokon kapnának választ a „merre és hagyan tovább”-ra. A békéscsabai gyerekek bábszínház utáni vágya is jogos. Jó volna, ha erre a kettős igényre felfigyelne végre a város, s lehetővé tenné hely és anyagiak biztosításával, hogy ne legyen ráfizetéses a Napsugár Bábegyüttes egyetlen békéscsabai szereplése sem, s hogy mi, szülők is igennel felelhessünk gyerekeink faggató kérésére, hogy „ugye, máskor is eljövünk bábot nézni?” Llpták Judit TúIteszQnk a Kovácsékon” A rádió reggeli reklámmfiso- rában két hölgy arról csevegett, hogyan rendezik be az idei tavaszon víkendházukat. Az egyik azt ajánlotta, hogy a camping- bútoron kívül vásároljanak hűtőszekrényt és műszőrme borítású hintaszéket is. Barátnője lelkesen üdvözölte a javaslatot és a végén ügy újjongott: „Jaj, de jó! Túlteszünk a Kovácsékon Is!” Nyilván Kovácséknak is van víkendházuk és nyilván nekik szerényebb a bútorzatuk, nincs hűtőszekrényük, s a hét végén nem ringatózhatnak műszőrme borítású hintaszékben. Köztudott, hogy ezek a kis reklámszövegek nem irodalmi igénnyel készülnek, s balgaság lenne számonkérni tőlük valamiféle nevelő, tudatformáló célzatot. Ez a „Jaj, de jó! Túlteszünk a Kovácsékon is!”—felkiáltás engem mégis elgondolkoztatott, mert viszolyogva ismertem föl benne a kispolgári gondolkodás tipikus megnyilvánulását, amivel sajnos, még nem olyan ritkán találkozunk manapság, mint amilyen ritkán szeretnénk. Szerencsére ma már nem „gyanús elem”, aki több, jobb munkával autót, hűtőszekrényt, nyaralót szerez magának. Sőt, nyíltan hirdetjük: a társadalmi haladást mi azzal is mérjük, hány ember rendelkezik kényelmes lakással, hányán tudják évről évre az ország legszebb tájain vagy külföldön tölteni szabadságukat. De a megszerzett javak nem jelenthetik, hogy „túltettek” azokon, akiknek kevesebb van. Igaz, hogy kényelmesebben, jobban él, de nem több a másiknál az, aki hűtőszekrénnyel rendelkezik. A mi társadalmunkban csak az „tesz túl Kovácsékon”, aki többet, jobbat ad a közösségnek náluknál. Nem véletlen, hogy a® amerikai reklám így ösztönöz vásárlásra: Aki ad magára, az a legutóbbi típust vásárolja autóból, fridzsiderből, hintaszékből stb.” Nem véletlen, hiszen ott a kocsimárka vagy a lakás- berendezés ára egzisztenciális tényező. Nálunk nem az. És mégis... Egy többgyermekes mama panaszolta, hogy a húsvéti locsolkodás idején alig titkolt vetélkedés folyik a szülők között, ki ad több pénzt csemetéi osztálytársainak, barátainak. Sokan zsíros kenyéren élnek évekig, csak azért, hogy vasárnap gépkocsival tüntethessenek barátaik, rokonaik előtt. És micsoda mérhetetlen fölény, gőg fröcsköl sokszor a gyalogos felé a motorkerékpár nyergéből, a gépkocsi volánja mögül, azzal az ürügygyei, hogy bizonytalanul lépett a zebrára. Soroljam tovább? Fölösleges. Mindannyian tudjuk, miről van szó. Emelkedik az életszínvonal és egyeseké gyorsabban, mint az átlagé. Senki se irigyli tőlük, ha rászolgáltak. De ne higgyék, hogy társadalmunk értékítélete együtt ingadozik a műszőr borítású hintaszékekkel s azok felé billen, akiknek szebben csillog a gépkocsija. Békés Dezső Oszlopos toronyszárító Új modern gépek 100 ezer liba a Szarvasi Állami Gazdaságban A 22 ezer holdas Szarvasi Állami Gazdaság határában jó munkaszervezéssel pótolják a kései tavasz okozta munkakiesést. Előbb a mezőségi talajokon mozgósita-j legöregebb gabonabetakarító mának s fokozatosan terjesztik a sinákat. cukorrépa-termesztést, fokozatosan gépesítik a kukaricabetakarí- tást s pár éven belül a legmodernebb kombájnokkal cserélik fel a gépi munkát a mély fekvésű réti- | agyag talajokra. Amikor az időjáAz újdonságokat pártoló gazdaságban épül fel hamarosan az orrás engedi, éjjel-nappal dolgoznak i szag első oszlopos toronyszárítója, a gépek s naponta 200 holdnál is j amelynek prototípusát két évvel nagyobb területen kerül földbe tavaszi mag. a ezelőtt mutatta be a Malomipari Gépgyár. Az űj technológiával beA Szarvasi Állami Gazdaságban rendezett szárítót elsősorban a rizs az utóbbi években komoly gondot; szántásara hasznosítják. fordítottak a műszaki fejlesztésre. ötmillió forintot fordítottak az elmúlt években modem gépek vásárlására. Gépesítették már a Újdonság az is, hogy ebben az esztendőben 100 ezer tömni való liba felnevelésére vállalkozott a gazdaság. A. Napsugár Bábegyüttesének veze- ' tője kicsit fáradtan mondja, hogy örül a sikernek, de nem rentábiizgatottan az előadás megkezdését Tágra nyitott szemmel figyelték a pöttömnyi Hüvelyk Matyi talpraesettségét, boldogan nevettek a két óriás csapdába esésén. gyönyörködtek a tündér szépségében, biztatták a kis főhőst hogy megtalálja a csodálatos búzaszemet — és lelkesen integettek vissza a viszontlátásra búcsúval köszönő Hüvelyk Matyinak. — Nekem legjobban az tetszett amikor a Matyi kibújt a dinnyéből — mondja „férfias” bemutatkozás után a csillogó szemű Gajdács Tomi, a IV-es számú iskola másodikos tanulója. — Barátommal, Wagner Jóskával jöttünk el — mutat a jobbján álló fiúra. — Egy utcában lakunk, egyidősek vagyunk, de ő a IX-esbe jár. Nagyon szeretem a bábot, előző isinkben, a VIX-esben a negyedikesek tartottak nekünk bábelőadásokat Homoki Évi a Micsurin utcai óvoda középső csoportosa, kedves- komolyán magyarázza, hogy a „Hüvelyk Matyi olyan kis édes lis az önállóan gazdálkodó együttesnek a békéscsabai előadás. — A vidéki művelődési házaktól kapott meghatározott összeg kifizetődőbb, de a helybeli előadások bevétele nem fedezi a kiadásokat. A jelenlegi kiadásunk például a plakátok, a hirdetőtáblák, a meghívók és egyéb költségek miatt túllépte a bevétel összegét, pedig — mivel itt dolgozom a művelődési házban — terembért nem is kellett fizetnünk, — támasztja alá gyors felsorolással igazát. A bábjáték pedagógiai és ízlés- fejlesztő jelentőségéről, közönségnevelő hatásáról köteteket írtak már össze. Nem célom ennek boncolgatása. De a gyerekekkel folytatott rövid interjú bizonyítja az előbbieket. A „Napsugár országosan és külföldön is ismert, többszörösen kitüntetett együttes. Meglehetősen mostoha körülmények ellenére (kicsi a próbatermük, nincs műhelyük és színházuk) harcolták Csoór István: N A D Á L 1 •CUZŰ'dU'&O'fQtfa&ft 0 0 0 Kocogott a szóra és az ajtón bekiabált. — Gábor, két külföldi keres! Illően fogadta Gábor Fabóékat. A tanácsteremben ült a hosszú asztal előtt, rettenetes magos és cifra karosszékben. Kéj kezét gyengéden pihentette az asztal lapján és könnyedén emelte fel a jobbját és mutatott a lócára. Papucsban volt, de csak az egyiket tartotta a lábán, a másikból kibújt és megmerevített ujjaival vakarta a lábszárát. Az ujjasát a trónszék cifrájára akasztotta. Az inge ujját feltűrte konyákig, olyan színt mutatott, mint a főtt rák, feje búbjától le a talpáig. Az egész napos tárgyalás megpácolta, még jó, hogy a csontjait nem puhította meg. — Mi járatban, polgártársak? Csendes volt a hangja, de érződött, hogy a magos székről engedte le. Fabó gyors szavakkal előadta bánatát, a községét és kérte a jó ember támogatását. Az asztalon pihenő tenyerét felemelte és bebújt vele az inge alá, megvakargatta a hónalját és míg hersegett a bőre, dünnyö- gött. — Szóval pap kellene? — Az... A doktor figyelte az elnököt, de félszemmel a falra is pislogott, ahol egymás mellett annyi volt a papírtábla, alig győzte olvasni. Az ajtóval szemben ököl- nyi piros betűkkel hirdették az új igét. „Szabad pálinkafőzést minden honpolgárunknak”. Alatta kisebb tábla függött, amit jancsiszeggel vertek a fehérre meszelt falra. „A Palma sarok védi lábad, Használj gumit!” Amikor az elnök a vakarod- •»ást befejezte, szólott: — Van papunk kettő is... — Egy kellene, a hite nem fontos, amelyiket jobban tudják nélkülözni... — Htim... Gondolkozott és felnézett a falra. A doktor és Fabó követték. Ott már igásabb tábla csüngött. Nem jancsiszeggel feszítették ki, hanem az alját és a tetejét sifonról leszakított politúrozott léc közé szorították és selyemzsinórral akasztották fel, kályha ezüsttel pingált kampós szegre. „Biztosítsd az Államfőd jólétét, mert az Államfőd is ügy bizr tosítja a tiéd”. A haspárti tábla mellé kisebbet fűztek, rajzszeget érdemeltek csak, abból is a rozsdásab- bat. „Használj zsebkendőt!” A falról az asztalra nézett az elnök, onnan Fabóra. — Vihetik mind a kettőt...! Ugrott Fabó. De még úgy látszik, ne jött el a hálálkodás ideje, mert az elnök feltartotta a pihentebb kezét és abból is kibuktatta a pihentebb ujját és szigonyozott a plafon felé. Oda nem ragasztottak semmit, csak lejjebb. Ügy látszik, fogytán volt a rajzszeg, a jancsiszeg, azt mar UHU-szeggel verték oda. „Jószomszédi viszonyt Moszkvával és
