Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-11 / 58. szám
IW». március 11. 3 Kedd Bürokrácia ? „Szeretnék hozzájárulni én is a nélkül száll fel haladást gátló bürokrácia-bozót kiirtásához” — így kezdi levelét Fekete Dezső szeghalmi olvasónk, s a továbbiakban az SZTK, illetve a MÁV, szerinte bürokratikus intézkedéseit bírálja. Az SZTK-val kapcsolatban az ellen emeli fel a szavát, hogy havonta kérnek jelembést a családi pótlék ellenőrző lapokról, akkor is, amikor nincs változás. Ráadásul az ügyintézők megkérdezése, meghallgatása nélkül is büntet az SZTK. Másik panaszát a MÁV-nak címezte. Szerinte az sem helyes, hogy a kalauz nem elégszik meg azzal, hogy kifizetteti a menetdíjat azzal az utassal, aki nem váltotta meg, vagy elveszítette jegyét, hímem még meg is bírságolja. Az első panaszra Sorbán József, az SZTK megyei igazgatója válaszolt: „A megyében az elmúlt évben 83 millió forintot fizettek ki családi pótlék címén. Érthető, hogy az országosan több száz millióra rúgó összeg sorsa érdekli a’ Központi Statisztikai Hivatalt és egyéb szerveket. Sajnos, a jelentés adásra kötelezettek, főleg a tanácsok, gyakran elmulasztják a jelentést. Az SZTK igazgatóságának nem célja a büntetés, de többszöri figyelmeztetés után, jogosan bírságolják meg a hanyagokat. a vonatra az utas, akkor jelentkezzen a kalauznál. Ez esetben ugyanis a jegy árán kívül, mindössze tíz forint pótdíjat kell fizetnie. Amennyiben azonban nem jelenti, hogy elfelejtett jegyet váltani, akkor már ötve» forint bírságot rónak rá Előfordulhat természetesen, hogy egyesek valóban megváltják a jegyet, csak elszórják valahol a tolongásban. De a kalauznak nincs módja kinyomozni, hogy így történt-e, s ezért a tíz forint pótdíjVan és mégsincs Nemrégiben szóvá tettük olvasóink észrevétele alapján, hogy a megyében nem lehet habszivacs-hulladékot vásárolni. Cikkünkre érdekes választ kaptunk a Békéscsabai Mezőgazdasági Gépjavító Vállalattól. Eszerint sokfajta terméket készítenek habszivacsból, és a gyártás során nagy mennyiségű hulladék is keletkezik. Jelenleg is van a raktárban körülbelül 8 mázsa szivacshulladék, ami vevőre vár. Csupán a kereskedelmen múlik tehát, hogy a keresett cikk eltűnjön a hiánylistáról. tói semmiképpen sem lehet eltekinteni.’’ Kis kocsi9 nagy kocsi És mát mond a MÁV, pontosabban Adamik János, a békéscsabai állomás pénztárfőnöke? „Ha bármilyen ok miatt jegy órakallantyúkat már szereltem... Az is elég pocsék dolog. — Nem lehet olyan pocsék, mint a kosárfonás! — jelentette ki Sepi meggyőződéssel. — Inkább ülnék tíz évet öt helyett, csak ne kellene kosarat forrni. És az se érdekel, hogy a fegy- házban jobb a koszt Inkább koplalok itt, mint hogy kosárfonás után jóllakjak... Éppen hozták a vacsorát Elég gusztustalanul nézett ki. Nem voltam annyira éhes, hogy ráfanyalodjak. Sepi viszont úgy vetette rá magát a csajkára, hogy majd meghasadt a szívem-. És ezek után csak természetes, hogy érintetlenül eléje toltam az én adagomat is. Egy szempillantás alatt behabzsolta. Aztán jóllakottan elnyúlt a priccsen. Én is ledőltem. Örültem, hogy cellatársam élcsendesedett, átengedhettem magam gondolataimnak, amelyek már hazafelé kalandoztak. Az órámat is elvették, és nem tudom, mennyi idő telhetett él, amikor Sepi egyszercsak hörögni kezdett. Felugrottam, Sepi arca szederjes volt. Szegény fiú, nagyon nehezen kapkodta a levegőt Kétségbeesetten dörömbölni kezdtem az ajtón, és hamarosan meghallottam a foglár közeledő lépteit. Ezzel nyitott be a zárkába: — Mi van a magyarral? Azonnal orvost hívok. De tátva maradt a szája a csodálkozástól, hogy nem én vagyok rosszul. hanem Sepi. Hívta is az orvost, de hiába. Sepi meehalt. Szeffénv feie megmenekült a kosárfonástól. Milyen szerencse, hosy Sepi- mek adtam az adagomat! Egyik gyulai olvasónk — csak annyit árult él magáról, hogy Trabant-tulajdonos —, a következőket panaszolja: „A súlyos, Reggel a feketekávét azonnal a küblibe önöttem. Majd bolond leszek még egy lehetőséget adni rá, hogy Banless úr bebizonyíthassa, milyen messzire ér a keze... Aztán ismét dörömbölni kezdtem a zárkaajtón: követeltem, hogy azonnal vigyenek el a magyar követségre. El is vittek, de útközben gúnyosan mosolyogtak, hogy kár annyira sietnem, mert hiszen négy-öt hét is beletelhet, amíg Budapestről megérkezik a hazatérési engedély! Addig pedig nem fogom kibírni étlen-szomjan. Mosolyuk azonban lehervadt az arcukról, amikor hazatérési engedéllyel a kezemben léptem ki a követség kapuján. A magyar tisztviselő nagyon megértőnek bizonyult, és nemcsak a papírt adta ki azonnal, hanem velem is tartott, ő is elkísért a határig... Egy fél rúd szalámit is hozott magával, hogy útközben ne unatkozzunk. Azt rágcsáltuk, és ügyet sem vetettünk a két detektívre. akik meglehetősen savanyú képet vágtak, amikor a vonat elindult Hegyeshalom felé. így aztán mostanában Budapesten élek. Átkozottul jó dolog ez, különösen, ha az ember már megjárta a tengerentúlt, és annyi mindenen ment keresztül, mint én. Ezt a történetet is azért meséltem el, hogy ki-ki láthassa: néha a kalandokból is megárt a sok. Egyébként nem vagvok irigy ember, sem titkolózó, és nem bánom, ha bárki tovább meséli. Csak egyet kérek: Ruthról hallgassanak. Fiatal házas vagyok, a feleségem féltékeny természetű, s a végén még a fülébe üitna a dolog (Vége) nagy járművek (autóbusz, teherkocsi, kamion) vezetői visszaélnek helyzeti előnyükkel. Sokszor nem adják meg az elsőbbséget, s nem hajlandók az út szélére hú. zódni, amikor előzni akar a kis kocsi.” Miután általánosságban marasztalja el a tisztelt levélíró a nagy kocsi vezetőit, mi is csak így tudjuk kifejezni rosszallásunkat. Az vegye magára, akinek inge, aki a magas nyeregben ülve, úgy bánik a kisebb járművek vezetőivel, mint ahogy azt karikatúránk mutatja. Jó lenne, ha gyulai olvasónk és mindazok, akik ilyesmit tapasztal, nak, feljegyeznék az udvariatlan, szabálysértő sofőrök gépkocsijának a rendszámát. Ez esetben felhívhatnánk az illetékes vállalatok, illetve a közlekedésrendészet figyelmét a panaszokra. Jót is... Czirják Árpád, az Utasellátó Vállalat kirendeltség-vezetője nehezményezi, hogy gyorsan észrevesszük a hibákat, kevesebbet szólunk viszont a jóról. Szeretnénk pótolni a mulasztást, s ezért szívesen közöljük levelét „Közel kétszeresére bővül a kétegyházi Utasellátó területe. Megoldódik a raktározási gond is, mert átépítjük a pincét, s ide tetelepítjük a sörcsapolást. Az elavult jeges italpult helyére korszerű, elektromos pult kerül. Most kötik be az áramot és a vízvezetéket. A kirakatba Zúzmara hűtővitrint állítunk. „Minderre az év első felében kerül sor.” Köszönjük az ötleteket! Vasárnap kapták meg olvasóink a közvéleménykutató íveket és hétfőn már több száz érkezett vissza hozzánk kitöltve. (Mint ismeretes, a közvéleménykutató lapok szelvényei részt vesznek a nyereménysorsolásban is.) A Szerkesszen velünk! rovat munkatársai máris átnézték néhány tucat kérdőívet, s örömmel állapítottuk meg. hogy sok hasznos javaslattal, észrevétellel sietnek segítségünkre olvasóink. Számos kérdőíven szerepeltek a következő kérdések: Indítson Család—Otthon rovatot az újság, s ezen belül közöljön meséket, verseket a legifjabbak számára. Mások azt javasolják, hogy közöljünk az eddiginél több sportanyagot és egy hétre előre ismertessük a Magyar Rádió és Televízió műsorát. Gyakran szerepel továbbá a kívánságlistán a folytatásos regény. minőségét, érdekességét is. tgy minden kedden 3, szombatonként 2, a többi napokon pedig egy-egy oldal terjedelemben foglalkozunk a megye sportéletével, s a legfontosabb országos sporteseményekkel. Továbbra is mindennap közöljük a rádió és televízió műsorát, de ezenkívül heti egy alkalommal, pénteken az egész jövő heti programot ismertetjük... Áprilistól kezdődően, ismét találkozhatnak olvasóink a hiányolt Család —Otthon rovattal és gondunk lesz rá, hogy találjanak benne megfelelő olvasmányt a Népújság legifjabb barátai is. Az eddigiekhez hasonlóan, a továbbiakban is rendszeresen közlünk folytatásos regényeket. A fenti javaslatokon kívül, a közvéleménykutató íveken szép Könnyű megnyugtató választ adnunk, hiszen a szerkesztőség már kidolgozta, mivel gazdagítja a lapot április 1-től kezdődően, és terveink szerencsésen találkoznak az olvasók óhajával. A lap terjedelmének a növekedése lehetővé teszi, hogy duplájára növeljük a sportrovat terjedelmét és ezzel együtt természetesen tovább javítsuk a tudósítások, riportok revételekkel, kérésekkel is, amelyek egy-egy téma megírására sarkallják munkatársainkat. Ezeket cikkben dolgozzuk fel mielőbb. Mai összeállításunkban például arra a kérdésre adunk választ — az illetékesek tájékoztatása alapján —, mikorra készül el a békéscsabai Tanácsköztársaság útja. Legkésőbb november végén átadják! Az idén ősszel már nem lesz sár a békéscsabai Tanácsköztársaság útján. Legfrissebb információink szerint a város egyik fő közlekedési útjának építését november 20-ra teljesen befejezik. A Tanácsköztársaság útját két ütemben, két megbízó építteti. A Szent István tértől a Sallai utca torkolatáig terjedő szakasz munkálatairól Lenkefi Pál, a beruházási vállalat műszaki ellenőre elmondotta, hogy ez év október 30-ig elkészül az átlagosan 14,5 méter széles aszfaltút és a három, három és fél méter széles gyalogjárda. Ezen a szakaszon a földmunkák befejeződtek és hamarosan megkezdik annak a nyolc centiméter vastag betonágynak az építését, amelyre az útburkolatot öntik. Szabó Lajos, a KPM Közúti Igazgatóságának megbízott igazgatója hasonlóan nyilatkozott. A Sallai utcától az állomásig november 20-ra készül el az út, így az idei ősszel már nem lesz sáros a Tanácsköztársaság útja. A Gábor Áron utca és a Tulipán utca között a bontással párhuzamosan folyik a csapadékvíz-elvezetők építése és az alapozás, A munka teljes beindulásakor közel százan dolgoznak majd ezen az útszakaszon. Az aszfaltozás júniusban kezdődik. Ha tovább tart a jó idő és nem lesz csapadékos a március, április, akkor az átadási határidő hónapokkal kerülhet közelebb. Ez az utóbbi, mindenképpen örvendetes megállapítás, az első útszakasz átadási határidejére is vonatkozik és lehetséges, hogy már a nyár végén birtokukba vehetik a gyalogosok és a motorosok az új, korszerű utat. Ez a tájékoztató reméljük vigaszul szolgál a jelenleg törmelékeken, árkokon át bukdácsoló békéscsabai járókelőknek. Békegalamb — sülre K. B. békési olvasónk azt kérdi, mi a vélaményünk a vietnami és a közel-keleti helyzet rendezését célzó tárgyalásokról. Ö ugyanis az eddigiek alapján nem jósol gyors és megnyugtató sikert — a nyugati diplomácia halogató taktikája miatt. „Talán azt várja az USA és Izrael kormánya, hogy a békegalamb sülve repüljön a szájukba, s ők feneketlen gyomrukba süllyesszék azt is?” — írja. Véleményünk nagyjából meg egyezik az önével, tisztelt K. B. S éppen ezért csatlakozunk a levelében elmondottakhoz — rajzban.
