Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

1960. március 1 5 Szómba Ösztöndíj A Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztálya és a Színház- művészeti Szövetség első ízben döntött azokról az ösztöndíjakról, amelyeket a központi kulturális alapból adnak fiatal vidéki színé­szeknek. 16 név került a listára, valamennyien az elmúlt öt év fo­lyamán kerültek ki a főiskoláról, s színházukban kiemelkedő mun­kát végeztek. Az ösztöndíj egy évadra szól. A havi 600 forintos támogatást erre az évadra a kö­vetkezők kapták: Dózsa László (Debrecen), Liska Zsuzsa, Molnár Piroska (Szeged), Vajda Márta (Pécs), Kardos Gábor, Kovács hajós (Békéscsaba), S. Tóth Jó­zsef (Győr), Koltai Róbert (Ka­posvár), Ábrahám István, Hor­váth László (Kecskemét), Dobos Ildikó, Markaly Gábor (Miskolc), Székely Gábor, Szombathy Gyu­la (Szolnok), továbbá Balázs Pé­ter és Joós László (Veszprém). (MTI) 95 Késedelmes 273.207” Bár ritkán szoktunk névtelen levélre válaszolni, most mégis válaszolunk. Tesszük ezt azért, mert a levélíró az új békéscsa­bai szálloda elnevezéséhez kí­ván tippet adni; a Népújság feb­ruár 21-i Minek nevezzelek? cí­mű cikke nyomón. A postabé­lyegző szerint Gyomén feladott levél, sajnos csaknem egy hó­nappal később érkezett, így ele­ve nem vehet részt a névpályá­zaton. Éppen ezért nemcsak lapunk gyomai olvasója (aki egyébként „Késedelmes 273.207” jeligével álcázta magát) esik él a vélt jutalomtól, hanem mi is, hiszen: „...kérem, juttassák el ezt a leve­let az illetékesekhez. Fáradságu­kat az esetleges jutalomból a legnagyobb örömmel honorál­nám.” Kedves „Késedelmes 273.207”! Higgye el, pályázatát készsége­sen továbbítottuk volna, illő honorárium nélkül is, ha az idő­ben érkezik. Így Önnek, akár­csak nekünk, a szurkolás nem lebecsülendő izgalma jut, és ön­nel együtt mi is kíváncsian vár­juk, hogyan nevezik majd az új csabai szállodát <br) A legveszélyesebb természeti csapás: A jeges árvíz Minden tél végén felmerül a kérdés: vajon lesz-e jeges árvíz? A természeti csapások közül va­lóban az egyik legveszélyesebb a jeges árvíz, mely válogatás nél­kül megsemmisíti a folyók part­jai közelében az ember munkájá. nak minden eredményét: házát vetéseit, állatait, de sokszor em­beráldozatokat is követel. Ha a levegő hőmérséklete tar­tósan 0 C fok alá süllyed, a fo­lyókon megindul a jégképződés, és megkezdődik az elsődleges zaj. lás. A zajló jég ott áll meg, ahol a folyó irányában vagy a meder méretedben (éles kanyar, gázló) hirtelen változás áll be. Az ilyen helyeken jégmező-támaszpontok alakulnak ki, melyek növekedésé­vel a jég átboltozódik a folyó tel­jes szélességén és a folyó beáll. A tél végén, midőn az olvadás, eső­zés árhulláma felszakítja a jeget, megindul a másodlagos zajlás. A jégtakaró ellenállása nagyobb, mint az árhullám nyomóereje, a jégtáblák egymásba csúszva, tor­lódva újra megállnak, és a folyó keresztszelvényét leszűkítve, duz­zadást okoznak. Ez az a jégtor­lasz, amelynek következménye lehet a jeges árvíz. A torlasz vas. tagsága elérheti a 3—4 m-t, és a folyó esésétől függően 100—150 kilométer hosszban megemelheti a víz szintjét. A legsúlyosabb hazai Jeges ár­víz 1838-ban pusztított Pesten. Nagyon sok' épület összedőlt, 150 ember veszítette életét. De súlyos csapást jelentett az 1940, 1941, 1945-ös, ill. legutóbb az 1956-os jeges árvíz is. Felmerül a kérdés, milyen vé­dekezési lehetőségek állnak az ember rendelkezésére a jeges ár­víz pusztításának a kivédésére. Módszerek vannak, ezek azonban mind rendkívül költségesek. Igaz viszont, hogy a megvédett érték visszatéríti a védekezésre fordí­tott költségeket. A legfontosabb védekezési el­járás a folyószabályozás, amely biztosítja a víz, ill. a jég akadály­talan lefolyását. Emellett szüksé­ges a *ég rombolása is —, jégtö­rőhajókkal, robbantással, esetleg bombázással. A jégtörőflotta az elsődleges jégzajláskor segíti a jég elvonu­lását, letöri a jégtámaszpontokat, ezáltal késlelteti, esetleg el is há­rítja a jég beállását. A késleltetés, sei jelentős jégmennyiség úszik — Küzdelem a jégtorlaszokkal. Banless azonban nem vett ró­la tudomást. — örülök, hogy tervünk meg­nyerte a tetszését. Hogy is mondják maguknál? — váratla- lanul tiszta magyarsággal kez­dett beszélni: — A kecske is jóllakik, a káposzta is megma­rad. — Aztán ismét angolul folytatta: — Amikor ön eltűnik, sajtónk nagy kampányba kezd, figyelmezteti az amerikai közvé­leményt a növekvő vörös ve­szélyre. Megírja, hogy minden amerikainak nyitva kell tarta­nia a szemét és a fülét, hiszen a vasfüggöny mögötti országok olyan kiterjedt kémhálózattal rendelkeznek ideát is, hogy az FBI ellenőrzése alatt álló ügy­nöküket is meg tudják szöktet­ni és ki tudják csempészni Ame­rikából. Ez nekünk nagyon jó, sokkal jobb, mintha bíróság elé állítanánk, mert az ilyen ügyek­ben mindig akad egy-két rózsa­színű tollnok, aki igyekszik kel­lemetlenkedni. Viszont jó ma­gának is, mivel maga végered­ményben odaát fog dolgozni, s ezek után a vörösök közül sen­ki se fog gyanakodni magára. Szabályos engedéllyel megy ha­za. Majd kitalálunk valami jó mesét, hogy miként szökött meg tőlünk, és mit csinált addig. Odahaza sajtóértekezletet tart, 'hogy mi magát koholt váddal gyanúsítottuk. Két-három évig dolgozik nekünk, aztán vissza­jön. és itt elmondia. hogv az egész hazugság volt. amit ott mondott, de kénvszeritették rá. Nagyszerű terv. Nemde? ráálltam. Ezzel akartam je­lezni, hogy a magam részéről befejeztem ezt a beszélgetést. — Nem készültem sem szí­nésznek, sem kémnek — mond­tam. És mivel Banless továbbra is ülve maradt, hozzátettem: — És most legyen szíves, hagyjon magamra. le, ennyivel kevesebb lesz a tava­szi árhullám akadálya, kisebb a torlaszképződés veszélye. A jég­törő hajók bevetésével — nem várva meg a természetes jégfel- törődést —, a vízfolyás szerint (alulról felfelé) kell tömi a beállt folyót, hogy megindítsák a jég­zajlást. Ha mégis jégtorlasz kép­ződik, azt először robbantással, a fellazított torlaszt további törés­sel a jégtörőknek kell eloszlat­niuk. Torlaszok esetében a robbantás a legfontosabb védekezési mód. Újabban ún. perforátorokikal vég­zik ezt: a robbanás ereje így le­felé koncentrálódik. A 4—5 m-es torlaszban 2—3 m átmérőjű léket robbantanak, amelyen át a jég alá ereszthetik a nagy robbanó­töltetet, amely 15—20 m-es kör- j zetben szétveti a torlaszt A per- j forátort helikopterekről is elhe­lyezhetik a kívánt pontra. A bom- I bázás kevésbé eredményes mód­szer, mert kárt okozhat a lakó­épületekben vagy védőművekben, és a fel nem robbant bombák to­vábbi veszélyeket jelentenek. Árvízvédelmünkben rendkívül nagy jelentőségű a magyar—ju­goszláv vízügyi egyezmény, amely szerint a jeges árvíz keletkezése szempontjából legveszélyesebb Dunaföldvár—országhatár—V uko- vár között] szakaszt közös érde­kűnek minősítették. E szakaszon belül is legveszélyesebb az or­szághatár—Dráva torkolat közöt­ti 50 km-es rész. Évről évre ma­tére átterjedő állójeget. Ez tör­tént az idén is, amikor az ország­határtól csaknem Budapestig be­állt Dunát a jégtörő hajók jugo­szláv területről kiindulva észak felé megtisztították a jégtől — már az elsődleges zajlás idején. Az együttműködés reményekre jogosít bennünket, hogy az 1969- es évben nem okoz óriási káro­kat a jeges ár a Duna vonalán, s az ország többi kis folyói men­tén sem. H. J. Övé az elsőbbség Gyermekkocsit tol maga előtt egy fiatalasszony Békéscsabán, a Bartók Béla utcában. Lehan­golóan párás, ködös az Idő, 6 azonban alig érzékeli maga kö­rül a világot. Csak az alvó gyer­mekét figyeli szelíd mosollyal. A Tulipán utca sarkára ér. Már-már továbbmenne, de jobbról egy tehergépkocsi buk­kan eló, amely elég sebesen kö­zeledik. Az asszony a járda szé­léről hirtelen visszarántja a gyermekkocsit... De semmi ok az izgalomra. A vezető fékez és jóval a „zebra” előtt megállítja a tehergépko­csit, amelynek egyébként a rendszáma FC 89—66. Udvaria­san int az asszonynak: tessék, övé az elsőbbség. A pillanatnyi feszültség feloldódik, az asszony óvatosan elindul. Át az úttes­ten. Fejével biccentve köszöni meg a gépkocsivezetőnek a fi­gyelmességét. Amikor a szemközti járdára ér, már újra mosolyog és sze­mét le sem véve a gyermekéről siet tovább. Negyedmillió látogatót vár a Hajdúság Csütörtökön Debrecenben saj­tótájékoztatón ismertették a táj­egység idegenforgalmi és vendég­látóipari terveit. Hegedűs András, a Hajdú-Bihar megyei idegenfor­galmi hivatal vezetője bejelentet­te: az idén is több mint negyed- millió látogatót vár a Hajúság. Miért megy a V A CIA emberének egyetlen • gyar jégtörők dolgoznak itt, alul­arcizma sem rándult meg. Fel­állt, kifelé indult, de az ajtó- : ban meeállt, és épp oly nyugodt : hangon, ahogy egész idő alatt ■ beszélt, megfenyegetett: — Gondolja meg, fiatalember. ! Holnap három órakor ismét fel- ■ keresem magát, addig még meg- S gondolhatja a dolgot. Ha nem j fogadta el ezt a megoldást, majd j találunk mást! De az már nem 5 lesz ilyen kedvező a maga szá- : mára. Az csak nekünk lesz jó. j Magának viszont rossz. Nagyon j rossz. Nem engedhetjük meg, ! hogy egy, a gépezetünkbe beke- j rült porszem tönkretegye a fo- : gaskerekeinket... Elment. Otthagyott a gondo- : tataimmal. Egész éjszaka le sem • hunytam a szemem. Űpra és új- s ra átgondoltam helyzetemet. • Veszedelmes kutyaszorítóba : kerültem. Életveszélyes kelepcé- : be. I És akárhogy töprengtem is, : nem találtam kiutat. Most már : újabb veszedelem tornyosult a ■ fejem fölött. A CIA embere hi- • ‘hetetlenül nyíltan beszélt ve- • lem. ami nem jelenthet mást, : minthogy teljesen a markuk- ■ ban éreznek. (Folytatjuk) 3 ról megbontva a hazánk terüle­kublkosokat, 15 éves kortól is, vala­mint komplett brigádo­kat is keresünk állandó budapesti munkára, ki­emelt teljesitménybér- ben. Szállást, étkezést, utazási legyet, szabad szombatot biztosítunk. Jelentkezés: ÁPRILIS 4. MAGASÉPÍTŐ ÉS SZERELŐIPARI KTSZ, Budapest, VIII., Aurora u. 23. Munkaügy. — Nagypapa, mi az, hogy emberfeletti erő? — Elcsépelt frázis. Legalább húsz éve nem hallottam. — És Krampen­druck alhercegre em­lékszel? — Nem én. Miért is emlékeznék? • — Hát mert éppen ötvennégy éve, a vi­lágháború kitörésé­nek napján megölte a szeretőjét. Most ol­vastam a Divat és Textilben. Te már él­tél akkor? — Élni éppen él­tem, de talán felüle­tesen olvastam aznap az újságot. Gondolod, hogy éppen a herceg érdekelt? — Pedig az volt az évszázad gyilkossága! Nézd ezt a képet. Krampendruck alher- ceg megitatta Simák 1 Rózáit tömény hiper- mangánnal, aztán le­öntötte forró vero- nállal, és emberfelet­ti erővel a robogó gyorsvonat alá kötöz­te. Értem már. Az alherceg hetvenhat éves púpos törpe volt, és emberfeletti erő kellett hozzá, hogy a robogó vonat alá kötözze a szere­tőjét. — Na lám, magad is rájöttél. De nem olvashatnál valami hasznosabbat? — Ugyan, nagypa­pa! Ez roppant ér­dekes, mindenki er­ről beszél. Nem sze­I retném, ha művelet- S lennek tartanának. — Nem olvashat­nád inkább a Virág­tenyésztést? — Azt is olvasom. Irtó izgi! Már ötödik hete hozzák, hogy Bregovács ulánusőr- mester meg egy szép virágáruslány, Pitlik Bella, feldarabolták Pruszlikovics Zénót és egy faliórába rejt­ve be akarták csem­pészni a Főpostára. Ez már csak híres esemény volt. Erre sem emlékezel? — Lám-lám, hát erről híres az a nap? Nem olvashatnád in­kább a Nyolc Világ­rész Híradóját? — Az előbb tettern le. Nézd! Huszonöt éve, hogy ártalmat­lanná tették Smasz- szer Dömét, a félvi­lág rémét, aki meg­szökött az Alagútból. Nyolcvan mesterde- tektív rohant a sar­kában, de egérutat nyert a nagy tolon­gásban, és bemene­kült a Vigadó romjai közé. Megfojtotta a főszakácsnőt, aztán felrohant a tetőre, és beugrott a zajló Du­nába, közben eltö­rött az orrcsontja. Később erről ismer­jék fel, mikor revol- 1 verrel kényszerítette a perjelt, hogy. a há­tán cipelje. Aztán előkerült a második szénégető holtteste... — Nem érdekel! Annyi becsületes em­bert elfelejtettek, Smasszer Dömét nem tudják elfelejteni? — Nagypapa, té­ged semmi sem érde­kel, csak az egyete­mi előadásaid. Arra sem emlékszel, mikor Klocsekné sorra be­olvasztotta a szerető­it a libazsíros bödön- be? Le sem bukott volna, ha nem olyan rendszerető, és rá nem ragaszt a bödö- nökre egy-egy cédu­lát az áldozat nevé­vel. Az adóvégrehaj­tó vette észre, hogy az eltűnt főpolgár­mester neve lóg az egyik bödönön. Lá­tod, ez itt Klocsekné az Adóügyi Közlöny­ben. — Ez? Ez Palánki Szilviának, a prima­donnának a fiatalko­ri képe. Klocsekné olyan ronda volt, hogy elvitte az em­ber álmát. — Én se tudtam három napig aludni, mikor elolvastam, hogyan kell felismer­ni a hullát. — Kíváncsi va­gyok, hogy ezt hol olvastad? — A Tudományos Hírmondóban. — Micsoda? Az nem lehet! — Te nem olvas­tad? Pedig te vagy a szerkesztője. Itt van ni. hogyan ag- noszkálták Lajtán- tuly táborszernagyot, miután Blúzos Lidi meggyilkolta, hogy ellopja tőle a bosz­niai okkupáció hadi­tervét, és a kémek a vízbe dobták. Látod, ez itt a Blúzos Lidi képe blúz nélkül. Vagy mit gondolsz, miért fogy úiabban a Tudományos Hírmon­dó százötvenezer pél­dányban ? Desseiofíy László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents