Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-05 / 53. szám

IMI március 5. 5 Sserda Nemcsak a rossz idő miatt Januárban és februárban is több közlekedési baleset volt, mint a múlt év hasonló időszakában A megyei rendörfőkapitány- ság közlekedési osztálya elkészí­tette a februári baleseti statisz­tikát Eszerint a megye útjain 37 közlekedési baleset fordult elő, hét utas könnyű, s ugyan­annyi súlyos sérülést szenvedett Halálos baleset szerencsére nem volt. A járművekben keletkezett anyagi kár összege 61 ezer fo­rintra tehető. Összehasonlítva a statisztikai adatokat az 1967 februáriakkal, megállapíthatjuk, hogy 12 száza­lékkal nőtt a balesetek száma. A grafikon tehát emelkedik az idén, hiszen januárban még nagyobb, 40 százalékos felfutás mutatkozott az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Kétség­telen, hogy a rendkívüli időjárás is szerepet játszott, de mindent nem írhatunk a rovására. Az elő­vigyázatos gépkocsivezető ugyanis mindig a látási és útviszonyok­hoz igazítja a sebességet, s tud­ja, hogy például előzni ' sokkal veszélyesebb, ha jégpáncél fedi a betont Sokszor hallottak febru­árban a rendőrök ilyen védeke­zést: „De hiszen nem mentem még negyvennel sem...” Csak­hogy a ködös, síkos országúton néha még az óránkénti 40 kilo­méteres sebesség is sok. így a balesetet előidéző okok sorában most is a gondatlanság került az első helyre, 11 balesetet okozott egy hónap alatt. Bár a február a farsang, mula­tozások, esküvők ideje is, ittas­ság miatt csak egy baleset követ­kezett be. Igaz viszont, hogy a közlekedésrendészet több eset­ben állapította meg, hogy szesz- gőzös fejjel ült a volán mögé a vezető. Ezektől minden esetben elvették a betétlapot vagy a jogo­sítványt. De vizsgálgassruk tovább a sta­tisztikát: A 37 baleset közül 16- ot tehergépkocsi okozott, és csak nyolcat személyautó. Nyilván azért, mert a rossz időjárási vi­szonyok miatt, csak azok vállal­koztak az útra, akiknek feltétle­nül muszály volt. A legsúlyosabb balesetet mégis személygépkocsi okozta február 10-én este fél 11 óra tájban Füzesgyarmaton. Mól- j vetkezik be a legtöbb súlyos, ha- nár András, a bucsad Űj Barázda j lálos kimenetelű baleset A jár- Tsz személygépkocsiját a megen- ( művezetők ugyanis a kényszerű gedettnél gyorsabban vezette, s pihenő után, élvezik a száguldást, a nagy ködben nekiütközött a bu-! és megfeledkeznek az eüővigyá­dapesti ÉPFU útszélen veszteglő nyergesvontatójának. A gépkocsi mindhárom utasa megsérült. A vontató nem .volt kivilágítva, de ha elővigyázatosabb Molnár András és lassabban hajt idejé­ben észrevehette volna. Itt a tavasz, ha lassan is, javul az idő. Előkerülnek a kamrából, garázsból a télire leállított mo­torkerékpárok, magánszemély­kocsik. A közlekedésrendészet tapasztalatai szerint, ez veszélyes időszaka az évnek, ilyenkor kö­zatról. Nagyobb óvatosságot te­hát kedves gépkocsivezetők, mo­torosok! Hiszen a március sem jól kezdődött: 3-án, az esti órák­ban, Szeghalom és Körösladány között, Lánczi Mihály a dévavá- nyai Lenin Tsz személygépkocsi­jával gyorshajtás miatt megcsú­szott a sáros úton. Utasa, Nagy Ferenc nyolc napon belül gyógyu. ló sérülést szenvedett. Lánczit felelősség terheli a balesetért, ügyében víz" gálát folyik. B. D. Tizennyolc milliós betétállományukkal elsők a megyében Küldöttgyűlésen a tízéves fennállásét ünneplő Kevermesi Takarékszövetkezetnél Tíz évvel ezelőtt alakult meg Kevérmésén a takarékszövetke­zet. Erre emlékezett a napokban megtartott küldöttgyűlésen Bera Bálint, a szövetkezeti pénzintézet igazgatósági elnöke. S miközben köszönetét mondott a választott vezetőség tagjainak egy évtizedes fáradságos! munkájukért, a tag­ság segítségéért, valamint a dol­gozók erőfeszítéseiért, arról a nagyfokú bizalomról szólt, ame­lyet megannyi módon éreznek. Többek között úgy is, hogy a Ke­vermesi Takarékszövetkezet mű­ködési területe ma már 7 községre terjed ki, köztük Kunágotára, Dombiratosra, Dombegyházára és Lökoshézára, ahol eredményesen végzi betétgyűjtő és kölcsönfolyó­sító tevékenységét A gazdasági év végén 4200-an vallották ma­gukénak e körzeti takarékszövet­kezetet, melynek kamatozó betét- állománya az év végére elérte a 15 millió forintot. De ami még ennél is többet mond: az utóbbi hetekben további 3 millióval nö­vekedett betétállományuk. Ugyan­Vita szeneslapát" körül berek között. így olcsóbban úszhattak meg a dolgot. Lám, Terner is megúszta. Láttam, hogy gyáva fráter; legszíveseb­ben felmondtam volna a vele kötött egyezséget, de most már végig kellett vinnem a játszmát. Megvártam, amíg Terner át­öltözködik. Szmokingot vett fel. Ügy nézett ki, mint egy holly­woodi statiszta az öreg ember nem vén ember című kétmillió dolláros film zárójelenetében. Amikor hetven éven felüli szmokingos urak tizenhét éven aluli, hiányos öltözetű lányok­kal táncolnak a holdvilágos ten­gerparton... Kopott szürke ru­hám bizony még rútabbul fes­tett a szomkingköltemény mel­lett. — Sajnos, az én ruhám nem­igen illik az alkalomhoz — mentegetőztem. — Ne törődj vele, fiam! — Doberdónál még rongyosabbak voltak a huszárjaim... Nem fejezte be a mondatot, mert közben az órájára nézett. — Gyerünk, sietnünk kell. Nem szeretném elszalasztani Csánkó szónoklatát. A végén lesz a megfelelő pillanat... Javasoltam, hogy hívjunk taxit, de Terner a mellékutcá­ban parkírozó saját kocsijához vezetett. Az ócska Ford fél óra alatt a Eithmus Hallba vitt bennünket. Már többször láttam kívülről íz impozáns épületet, de még soha nem volt rá pénzem hogy belülről is megnézzem. Elvis Presley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizenkét dollár volt a legolcsóbb jegy, a profi nehézsúlyú ökölvívó döntőn pedig húsz. Az újságok­ból tudtam, hogy a Rithmus Hallba negyvenezer ember fér be, a nagytermet azonban most sem láthattam meg, mert a por­tás az egyik harmadik emeleti mellékterembe utasított ben­nünket. Az is éppen elég nagy helyi­ség. Akkora lehet, mint a pesti Sportcsarnok fele. Az egyik ol­dalon, hosszú büfépult mögött, fehér kötényes kiszolgálólányok álltak. A meghívó egyik szel­vényére adtak egy csésze teát meg egy pár, a mi debrece- ninkhez hasonló főtt kolbászt, örömmel láttam, hogy nem édes szószt, hanem jófajta tor­mát adtak hozzá Ízesítőül. Eszembe jutott, hogy reggel óta nem ettem. Én is ki akartam váltani az adagomat. Terner azonban nem engedte. — Nem enni jöttünk ide! — morogta. — Egyék meg a vacak lókolbászukat! Vagy négyszázan lelhettek a teremben. Térnert néhányan köszöntötték, de senki sem fo­gott vele kezet. Mások, jóllehet látszott, hogy ismerik az exal- tábornagyot, köszönés nélkül mentek el mellette. A szemük villámlott. Ternert azonban mindez nem izgatta. Az egyik sarokban álldogálló csoport fe­lé mutatott: — Ott az a gazember! És még van pof-ja hordani a kitünteté­seket! (Folytatjuk) is a helyi termelőszövetkezetek megbízásából a takarékszövetke­zet fizette ki a tagságnak járó év végi részesedést. E kifizetésnek során a termelőszövetkezetek tag­sága további 3 millió forintját bízta a takarékszövetkezetekre, így a küldöttgyűlést megelőző na­pokban kereken 18 millióra növe­kedett a Kevermesi Takarékszö­vetkezet betétállománya. Ezzel nemcsak egy évtizedes fennállását ünnepelte méltóképpen a szövet­kezeti pénzintézet egész tagsága, hanem a megye valamennyi taka­rékszövetkezetét megelőzve, ma­gasan az első. Ott volt azonban e szövetkezeti pénzintézet tagjai mellett azonban akkor is, amikor segítséget kér­tek. Amint Bera Bálint elmondot­ta, a múlt évben 2200 esetben több mjnt 8 millió 300 ezer forint köl­csönt folyósítottak termelési, épí­tési, fogyasztási és áruvásárlási célra. Balkus Imre „Olvastam a 18-i Békés me­gyei Népújságot. A cím Diákok, szeneslapáttal. Az a Laci bácsi én vagyok. Én nem vagyok be­lenyugodva a sorsomba”. A levelet, amelyből idézünk, gyermekkéz írta és nem Laci bácsi. Az 6 fizikai munkához szokott keze nem tudhat írni ilyen gyerekesen kerek, szabá­lyos betűkkel. Szeretnénk igaz­ságot szolgáltatni nekik, ha ez egyáltalán, csak a közreadással lehetséges. Nézzük először a történetet. Jakucs László január 8-án kezdett el dolgozni a Békési Szegedi Kis István Gimnázum- ban, mint hivatalsegéd. Előzőleg 14 éven át a Békéscsabai Állat­forgalmi Vállalat alkalmazta. A gimnáziumhoz Polgár Lajos igazgató kikérő levele hívta és az a szándék, hogy lakóhelyén, Békésen dolgozzon. Ám mind­össze egy hónapig volt hivatal- segéd. A gimnáziumon belül működő Munkaügyi Döntőbi­zottság is megerősítette az igaz­gató véleményét, mely szerint Laci bácsi nem tudta ellátni a hivatalsegéd! teendőket, éppen ezért munkaviszonyának meg­szüntetése, egyhónapi felmondási idővel, jogos. Laci bácsi nem nyugodott be­le ebbe a döntésbe. Irt szerkesz­tőségünknek és beadta a felleb­bezést a megyei döntőbizottság- ra.Ott bizonyára érdemben tud­nak majd foglalkozni problémá­jával. Mi nem vállalkozhatunk a „szeneslapát”-vita orvoslására (nem is ez a feladatunk), csupán közreadjuk és néhány megjegy­zést fűzünk hozzá. 1. Az érthető, hogy Laci bácsi — azért is, hogy a községben maradjon — 14 év után állást változtatott. De vajon számo, vetett-e azzal, hogy a hivatalse­géd! teendők nem merülnek ki a fűtéssel és a csengetéssel? 2. A gimnázium igazgatója ki­kérő levélben fordult az Állat- forgalmi Vállalathoz, hogy Laci bácsi a gimnáziumhoz kerüljön. Nem volt-e elhamarkodott az igazgató döntése, amikor olyan embert alkalmazott meghatáro­zatlan időre, akinek egy hónap után útilapot kötött a talpára...?! 3. Mi lesz most Laci bácsival? Igaz, a gimnáziumtól még egy havi fizetést kap, de állása nincs és az állatforgalmihoz sem me­het vissza. Es egyáltalán, mit várhat az újabb fellebbezés után? 4. Szerkesztőségünket megke­reste a diákok és a tanárok kül­dötte. Ügy vélték, nem esett le az aranygyűrű a gyerekek kezé­ről, mert dolgoztak egy kicsit. Különben is alapvető feladatunk — mondták — a munkára nevelés és a KISZ-munkába is beleszá­mít ez az ötnapi, kényszerű szénlapátolás és -fűtés. (Vélemé­nyünk szerint is helyes dolog a munkára nevelés. De ne így! Es ne a KISZ-munka égisze alatt!) A kérdések magukban hord­ják a válaszokat is. A megyei döntőbizottság állásfoglalása akár erre, akár arra billenti a mérleget (akárhogyan is szolgál­tat igazságot), végre talán pon­tot tesz ennek az ügynek a vé­gére. De mi szolgál majd elég­tételül a beosztottjában csalódó igazgatónak, az igazgatóban csa­lódó hivatalsegédnek és mind­azoknak, (és ezek nem kis szám­ban vannak), akik pro- és kont­ra foglaltak állást a „szenesla- pát”-ügyben?! Brackó István Úttörők a szakkörökben, iskolai nevelésben és a jubileumi ünnepeken A Békéscsabai Városi Tanács j sunk történelmi múltját, az úttö­Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésének egyik napirendjén Gaj­dács Pál, a művelődésügyi osz­tály vezetője számolt be az úttö­rőcsapatok munkájáról, az ok­tató, nevelő munka terén kifejtett tevékenységükről. Az írásos be­számolóból megállapítható, hogy az úttörőélet igen komoly kiegé­szítője az iskolai nevelésnek. Ezenkívül összeforrottságra, kol­lektív szellemre, a haza szereteté- re, népi hagyományaink ápolására is neveli a tanulókat. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt évben Békéscsaba 250 éves évfordulójá­ra, minden iskola úttörőcsapata aktívan és igen nagy odaadással készült, s vett részt a városban megrendezett különböző ünnepsé­geken. Különösen kiemelkedett ebben az 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 9- es és 11-es, valamint a szlovák általános iskola úttörőcsapata. A pajtások felkutatták hagyo­mányainkat, megismerték váró­Sóiíerl szúlSít vagonba rakva m^-ként 75,— Ft-os árban a cl ii in a varsányi Petőfi MG. TSZ. V sóder agyagtartalma 3 százalék alatt van. rők és kisdobosok találkoztak idős békéscsabai lakosokkal, mun­kásokkal, értelmiségiekkel, művé­szekkel és ellátogattak az üzemek­be is. Kutatómunkájuk eredmé­nyeként rendezték meg a helytör­téneti kiállításokat az összegyűj­tött tárgyi emlékekből. A kiállí­tások közül kiemelkedett a 11-es általános iskola „Gagarin” úttö­rőcsapatáé. Igen ízléses, színvona­las, gazdag kiállítást rendeztek. Az akcióban a városi úttörő- elnökség mellett, a forradalmi viharsarok parancsnoksága is so­kat segített, s így érvényesülhetett a tanácsi, társadalmi szervek együttműködése. Ez a mozgalom néhány iskolánál ma is tovább €1 A beszámoló foglalkozik az út- törőház munkájával is, amely igen komoly segítséget nyújt a pajtások neveléséhez. Sok-sok rendezvény, találkozó, vetélkedő és egyéb összejövetel szól emel­lett. Az úttörőháznak 21 külön­böző szakköre van 415 tanulóval, ezenkívül az iskoláknál 61 szak­kör működik 1210 résztvevővel. Az úttörőcsapatok a tavaly megkezdett jubileumi évforduló- sorozatot az idén is folytatják, s most, a Tanácsköztársaság kiki­áltásának 50. jubileumára ké­szülnek. Ezt követi majd a Hon­védelmi Napok megszervezése és a minden évben megrendezésre kerülő Nemzetközi Gyermeknap megünneplése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents