Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

w Or az Uris!entk Csányi László novellája Ezekre a •!- * h*Ih A földet továbbra A köv< pillanatban gokra talán márm mi bírjuk. A mama a mi felcsattani bátyám emlékszik ponla Sondunk, neked meg adunk hangja; visszagondolok, ni az örökrész fejében kétszáz — Sohí&zt is? Hát bátyámat látómén Pßnsöt. ilyen kagy? és izzadva kiab- Jóval később, a visszatérő A ZSinak törté- csőn y szobában, e- beszélgetésekből tudtam nete volt is egy, tű­ién kérésbe hajija, meg, hogy nevetségesen cse- lajdonképnyi, ahány- hogy újra felcsat kely összeg volt, mert a szór őre elmesélte. __ Mindent na- akármilyen is, csak ház, Szép óra tula-ezüst, d ent csak neked U 8 két hold szántó tartozott kettős fe A boszniai mh akarsr mée' hóra*. Ahogy múltak az akku pácáén szerezte ; . .... évek, cos a két hold egyre ^Pitányápta, mondta Apám csak üM nött apám képzeletében, s egyszer- "azt mesélte, sarkán, ha szól, l- álmomban én is hatalmas k°gy Mén vette, s nyeli Jani bátyái- búzatáblákat láttam, a S 2él- amikor vazt mondta sa, ilyenkor megt- ben erdők hajladoztak, a “f“; _ho®osani agyon­— Köszönöm, hogy eljöt­tél. Nehéz napok ezek. Be­végeztetett, indulnom kell | immárom az Űr elejbe. Sze­retném rendezni földi dol­gaimat Nem válaszoltam, s 6 is hallgatott Aztán keresztet vetett, talán csak azért, mert nem jutott eszébe semmi, de az is lehet, hogy áldásnak szánta. — Szeretnék megbékélni apáddal, — mondta végre, s bort töltött egy korsóból. — Mindig bántott, hogy apánk koporsójától haraggal vál­tam el az édes testvéremtől. Gondolom, te saólj neki. Megmondod, híjgy nincs a | szivemben harag. Lassan beszélt halkan, közben lecsukta a szemét mintha már gyakorolná az [ örökkévalóságot. Semmi nem emlékeztetett belőle hajdani Jani bátyámra, aki róc BeszkártS hegyoldalban mindig szüret Iaiat SazdaS vörösen és izzad tan kiabált, . ..___- ' ff nyakot mosolygott ____.------------------------­« zaja sarkában h*- volt s a lányok örökké ene- sofcat sej öregapám ­keltbe, büszkeség^ amikor ki- , ,»__ , — Igazságtalan vagy, Ja- nyitotta kfedelét s azt föld színű, mar előre ásó­in, — mondta apám, s igaz- mondta, .tok, az úgy nult a porhoz, amely gáttá rosszul szabott Besz- volt”, bosr.egyek jelen- kárt-zubbonyát. Jani bá- Láthatáron, s Két napja halt- tyám fölemelkedett, arca. miatKa, ní 6t haí°?^; ______ _ _ _ volna, haregyi patakok s pam, az asszony- vörösen tüzelt zúgását szed szobában ü « fin igazságtalan? Ne­a ravatalt valam- ked sikerült te úriember Az 6ra tül uta2!tunk soly, s igazán nt, hogy ez a beleeg- lenti-e vagy a t mert fáradt s ne vitatkozni. tetett. — Nem tudom, mi történt akkor, — mondtam végre. — Gyerek voltam még. De ahogy hallottam, talán nem is volt más ok« a haragnak, ként félnyögött, - Jett«, ml meg alant marad- ,haza- mé&P. a temető- mint az óra, öregapám órá- leg csak illendői tunk, paraszti sorban Le- meg idebent oszt. gyen isbMled) Jóeka! éves lehettem, aa __ hosszú pantallói; . 7 ”*** béPtm> ~ s «P0«1 időnként végivé* igazgatta a szobán, hogy Jam B*SJ*árt-zubbonyt. — Le- méltányolhassa t noked, Jani. Ne mond- met, da észre m iátok, hogy mi állunk uta­— Nézd, Jóska, ***»•• Csak «gm kérek. Az borítékon iia betűkkel a most kéréssé » örát. Apánk óráját, a tula- nevem meyáros, de ut- úgy gondoltuk, » ezüst óráját Ennyi emlékem ca, házszánir nincs raj- dunk a házban, n legyen róla* bői egyem a vasúthoz mentünk, n soha nem bocsátotta az órát, Jani bátyját serta soha töb­bé. » Most pq itt van a le­vél. Jani h,n levele. A Filadolfi Mi Himnz emberhez Mis rendszerévek awiitt egy an élet a i la csuk egy a végső s mini akinek égnek a hatalom jel a dolgok eügzRend szerint ha keserít is i s igen a dal i ha fáj is nék keil a kalapé« ütése is a dalban finny,iskodj p< s a káromkod ha pára mUl d alól akér hajnali ti füstje az ég felé nem nyngszur elmúlásban s követ faragjait ellene mert fiaink, k Jönnek ránk emelik elüket akik csináltuk!makat s nem harap Jenemét vigasztalás gyanánt s mért a kéri máé rendszeriek szerint föloldódunk a Minden Tej sóhajunk a Kenyerében vagy sejt a •< ha vágyban tidékunk fogan nincsen recepöbbé ttdvbiz«nyos<á- e kispolgári éönyvei nyilt vizeken rfl aki ÚJ FÖLE ez vagy te mnind s egyedii de emberül vtodat 1M». ta; soha r. leveleztünk, honnan is hatná címe­met? öt i? bolyongott a levél, ml megtaláltak. Azt írja, sek, ha még látni akarómért „az Úr­hoz készül, tó számadás­ra". A papos falat megmo­solyogtat, mJani bátyám mindig úgy snt meg em­lékeimben, n azon a na­pon, kivöröse és izzad­ton, amint ítva ragasz­kodik földhöházhoz és a tula-ezüst áoa. Hosszú pentaHómbajrégi gmegyek a szobám, de n vesz észre, kezében a t-ezüst óra, vastag nikkélncon. Apám fáradtan légy, s a követ­kező pillanata már a ko­porsó mögött >ked, a Besz- kárt- zu bbonyletűntem lö­työg rajta. Ajbbire esak homályosan ! lékszem, s most, a hoss2 falusi utcá­ban többször s meg kell kérdeznem, hdaknak, Rézi nénit sem isnrem meg, de 6 tudja, hog ki vagyok, félénken megel, s nehéz léptekkel kisérvégig az ud­varon. — Meggyött, Laci, nahát meggyöttél, —mondja foly­ton. — Megeroeresedtél, — áll meg egy pianatra, mert emlékeiben m is tíz éves vagyok. — Szgény Jani bá­tyád, — és snajtva enged előre az ajtóhn. Jani bátyán pedig ott ül a tűzhely melett, ünneplő­be, mintha ál.tndó készen­létben lenne, h«gy bármikor idulhasson az Úr elébe. * Csak este szál*. er­re a pillanatra várt egész nap. Még mincfig ott ült a tűzhely melle Üt, ünneplő­ben. ja. Mindig ez fájt apámnak, nem is felejtette soha. Még ma is mondja, hogy öt illet­te volna, mert emléke nnaradt öregapámtól. Ha igazán meg «kar bókélni le, küldje él neki az órát Legalább most amíg nem késő. Nem szólt, esak nézett a semmibe vagy az örökkéva­lóságba. Mellény zsebéből ki- húzta az órát felkattintotta fedelét nézegette, visszatet- te a mebébe, aztán sokáig, fontoskodva igazgatta a nik­kel láncot — Azt nem. — De hát az Úristen elej­be készül. Oda nem kell. Meg aztán apámat «tette volna. — Akkor sem. így fogok az Úristen elejbe állrn. Hallgatott, * nikkel lane szemeit pörgette öreg ujjai között Aztán fölállt átballagott a másik szobá- ba, ahol annak idején a ra­vatal ám, 6 is ott fekszik majd, ünneplőben, katonás BV!*'evséggTl) hogy a hajdani úrvezetőhöz illik. Vele lesz az óra is, a vastag lánccal, úgy, mint most Mert az a néhány pillanat «épí­tette meg az életét amikor vasárnap délelőttönként a templom előtt, kívánói irígy pillantást* gyűrűjé ben, fölkattintotta fedelét s megmondta a pontos időt Mindenki hallgatta, mint a kinyilatkoztatás*, pedij nem is volt rá kíváncsi sen­ki. Ezek pillanatok a ti­tokzatosba, a boldogság kék­ségébe emelték, mert a pon­tos idővel az élet értelméről is vallott a tula-ezüst óra. Mindenki tudta «*t Amikor fölkattintotta fedelét mint varázslatra, basnyák hegyek körvonala derengett fel a láthatáron, s az időtlen ten­gerek a falu határáig nyúl­tak. Zúgtak a messze erdők, 5 mindenki ismeretlen tá­jakra emlékezett Apám ma is hallja az er­dőzúgást, de minden nappal távolabbról hangzik, az idők mélyéből Új RezsS: Mai óda egy vietnami öregemberről Tíz-húsz éve Viet Slnh mint a párduc kúszott, ugrott és sújtott, honát védve.. ...fél évszázad öl ma már nyakán és ez vénkor arra, Vietnam kinzott táján, ólomsúllyal nyomódik minden sejtre. — Mi nyűtte el, roncsolta, élő-holttá? Moszkitó had hörpölte, szíttá vérét s a váltóláz életen át gyötörte és — hétszer hét szűk-esztendős az éhe. Rozzant teste sokféle harc golyóit hordja hadimúzeumként magában: japán pnska, cseles francia fegyver köpködte már tüzes magját beléje, Diem-martalócok Is kilyuggatták bőrét, s a bőmyakúak, az USA-zöldsapkások sem sajnálták a lőport. Fegyvert fogni már terhes, de hare nélkül sem bír i, Nguyen Viet Sinh, élni; fegyver lett aszott teste, csont-karja, s visszért öl rút két Iába. — Felérek én — mondja — egy rossz puskával. Szüntelenül fordul is térül VIet Slnh. Hangyahévvel cipeli drága terhét, testsúlyánál súlyosabb hadiholmit görnyedczve, szuszogva, dzsungelt frontvonalra.. De nemrég szégyen érte, — úgy mondja, szörnyű szégyen —, Egy egész napot késet terhéveL — Gyengülök tán? riadt a sáros úton, zsáknyi kincsére dőlten. Még sosem történt véle, ha rizsadagja fogytán, hogy gyengeség legyőzze. A bambuszrügy is jé ír éhségtől mart gyomornak, s ha nincs hát tíz körömmel túr gyökeret a földből. Ámde most sehol semmi, esak semmiből van bőven. Talpra kell állni, s menni.. Mikor Ierogy a célban, segítő kezek kapják, pengéden átkarolják.. Terhét, a teli zsákot az átvevő kibontja: — Szép rizs — bólint, miközben pecséttel és nevével igazolja a tényt, hogy utolsó szemig megvan. ft Töprengés Szeverényi Tamás felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents