Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
w Or az Uris!entk Csányi László novellája Ezekre a •!- * h*Ih A földet továbbra A köv< pillanatban gokra talán márm mi bírjuk. A mama a mi felcsattani bátyám emlékszik ponla Sondunk, neked meg adunk hangja; visszagondolok, ni az örökrész fejében kétszáz — Sohí&zt is? Hát bátyámat látómén Pßnsöt. ilyen kagy? és izzadva kiab- Jóval később, a visszatérő A ZSinak törté- csőn y szobában, e- beszélgetésekből tudtam nete volt is egy, tűién kérésbe hajija, meg, hogy nevetségesen cse- lajdonképnyi, ahány- hogy újra felcsat kely összeg volt, mert a szór őre elmesélte. __ Mindent na- akármilyen is, csak ház, Szép óra tula-ezüst, d ent csak neked U 8 két hold szántó tartozott kettős fe A boszniai mh akarsr mée' hóra*. Ahogy múltak az akku pácáén szerezte ; . .... évek, cos a két hold egyre ^Pitányápta, mondta Apám csak üM nött apám képzeletében, s egyszer- "azt mesélte, sarkán, ha szól, l- álmomban én is hatalmas k°gy Mén vette, s nyeli Jani bátyái- búzatáblákat láttam, a S 2él- amikor vazt mondta sa, ilyenkor megt- ben erdők hajladoztak, a “f“; _ho®osani agyon— Köszönöm, hogy eljöttél. Nehéz napok ezek. Bevégeztetett, indulnom kell | immárom az Űr elejbe. Szeretném rendezni földi dolgaimat Nem válaszoltam, s 6 is hallgatott Aztán keresztet vetett, talán csak azért, mert nem jutott eszébe semmi, de az is lehet, hogy áldásnak szánta. — Szeretnék megbékélni apáddal, — mondta végre, s bort töltött egy korsóból. — Mindig bántott, hogy apánk koporsójától haraggal váltam el az édes testvéremtől. Gondolom, te saólj neki. Megmondod, híjgy nincs a | szivemben harag. Lassan beszélt halkan, közben lecsukta a szemét mintha már gyakorolná az [ örökkévalóságot. Semmi nem emlékeztetett belőle hajdani Jani bátyámra, aki róc BeszkártS hegyoldalban mindig szüret Iaiat SazdaS vörösen és izzad tan kiabált, . ..___- ' ff nyakot mosolygott ____.------------------------« zaja sarkában h*- volt s a lányok örökké ene- sofcat sej öregapám keltbe, büszkeség^ amikor ki- , ,»__ , — Igazságtalan vagy, Ja- nyitotta kfedelét s azt föld színű, mar előre ásóin, — mondta apám, s igaz- mondta, .tok, az úgy nult a porhoz, amely gáttá rosszul szabott Besz- volt”, bosr.egyek jelen- kárt-zubbonyát. Jani bá- Láthatáron, s Két napja halt- tyám fölemelkedett, arca. miatKa, ní 6t haí°?^; ______ _ _ _ volna, haregyi patakok s pam, az asszony- vörösen tüzelt zúgását szed szobában ü « fin igazságtalan? Nea ravatalt valam- ked sikerült te úriember Az 6ra tül uta2!tunk soly, s igazán nt, hogy ez a beleeg- lenti-e vagy a t mert fáradt s ne vitatkozni. tetett. — Nem tudom, mi történt akkor, — mondtam végre. — Gyerek voltam még. De ahogy hallottam, talán nem is volt más ok« a haragnak, ként félnyögött, - Jett«, ml meg alant marad- ,haza- mé&P. a temető- mint az óra, öregapám órá- leg csak illendői tunk, paraszti sorban Le- meg idebent oszt. gyen isbMled) Jóeka! éves lehettem, aa __ hosszú pantallói; . 7 ”*** béPtm> ~ s «P0«1 időnként végivé* igazgatta a szobán, hogy Jam B*SJ*árt-zubbonyt. — Le- méltányolhassa t noked, Jani. Ne mond- met, da észre m iátok, hogy mi állunk uta— Nézd, Jóska, ***»•• Csak «gm kérek. Az borítékon iia betűkkel a most kéréssé » örát. Apánk óráját, a tula- nevem meyáros, de ut- úgy gondoltuk, » ezüst óráját Ennyi emlékem ca, házszánir nincs raj- dunk a házban, n legyen róla* bői egyem a vasúthoz mentünk, n soha nem bocsátotta az órát, Jani bátyját serta soha többé. » Most pq itt van a levél. Jani h,n levele. A Filadolfi Mi Himnz emberhez Mis rendszerévek awiitt egy an élet a i la csuk egy a végső s mini akinek égnek a hatalom jel a dolgok eügzRend szerint ha keserít is i s igen a dal i ha fáj is nék keil a kalapé« ütése is a dalban finny,iskodj p< s a káromkod ha pára mUl d alól akér hajnali ti füstje az ég felé nem nyngszur elmúlásban s követ faragjait ellene mert fiaink, k Jönnek ránk emelik elüket akik csináltuk!makat s nem harap Jenemét vigasztalás gyanánt s mért a kéri máé rendszeriek szerint föloldódunk a Minden Tej sóhajunk a Kenyerében vagy sejt a •< ha vágyban tidékunk fogan nincsen recepöbbé ttdvbiz«nyos<á- e kispolgári éönyvei nyilt vizeken rfl aki ÚJ FÖLE ez vagy te mnind s egyedii de emberül vtodat 1M». ta; soha r. leveleztünk, honnan is hatná címemet? öt i? bolyongott a levél, ml megtaláltak. Azt írja, sek, ha még látni akarómért „az Úrhoz készül, tó számadásra". A papos falat megmosolyogtat, mJani bátyám mindig úgy snt meg emlékeimben, n azon a napon, kivöröse és izzadton, amint ítva ragaszkodik földhöházhoz és a tula-ezüst áoa. Hosszú pentaHómbajrégi gmegyek a szobám, de n vesz észre, kezében a t-ezüst óra, vastag nikkélncon. Apám fáradtan légy, s a következő pillanata már a koporsó mögött >ked, a Besz- kárt- zu bbonyletűntem lötyög rajta. Ajbbire esak homályosan ! lékszem, s most, a hoss2 falusi utcában többször s meg kell kérdeznem, hdaknak, Rézi nénit sem isnrem meg, de 6 tudja, hog ki vagyok, félénken megel, s nehéz léptekkel kisérvégig az udvaron. — Meggyött, Laci, nahát meggyöttél, —mondja folyton. — Megeroeresedtél, — áll meg egy pianatra, mert emlékeiben m is tíz éves vagyok. — Szgény Jani bátyád, — és snajtva enged előre az ajtóhn. Jani bátyán pedig ott ül a tűzhely melett, ünneplőbe, mintha ál.tndó készenlétben lenne, h«gy bármikor idulhasson az Úr elébe. * Csak este szál*. erre a pillanatra várt egész nap. Még mincfig ott ült a tűzhely melle Üt, ünneplőben. ja. Mindig ez fájt apámnak, nem is felejtette soha. Még ma is mondja, hogy öt illette volna, mert emléke nnaradt öregapámtól. Ha igazán meg «kar bókélni le, küldje él neki az órát Legalább most amíg nem késő. Nem szólt, esak nézett a semmibe vagy az örökkévalóságba. Mellény zsebéből ki- húzta az órát felkattintotta fedelét nézegette, visszatet- te a mebébe, aztán sokáig, fontoskodva igazgatta a nikkel láncot — Azt nem. — De hát az Úristen elejbe készül. Oda nem kell. Meg aztán apámat «tette volna. — Akkor sem. így fogok az Úristen elejbe állrn. Hallgatott, * nikkel lane szemeit pörgette öreg ujjai között Aztán fölállt átballagott a másik szobá- ba, ahol annak idején a ravatal ám, 6 is ott fekszik majd, ünneplőben, katonás BV!*'evséggTl) hogy a hajdani úrvezetőhöz illik. Vele lesz az óra is, a vastag lánccal, úgy, mint most Mert az a néhány pillanat «építette meg az életét amikor vasárnap délelőttönként a templom előtt, kívánói irígy pillantást* gyűrűjé ben, fölkattintotta fedelét s megmondta a pontos időt Mindenki hallgatta, mint a kinyilatkoztatás*, pedij nem is volt rá kíváncsi senki. Ezek pillanatok a titokzatosba, a boldogság kékségébe emelték, mert a pontos idővel az élet értelméről is vallott a tula-ezüst óra. Mindenki tudta «*t Amikor fölkattintotta fedelét mint varázslatra, basnyák hegyek körvonala derengett fel a láthatáron, s az időtlen tengerek a falu határáig nyúltak. Zúgtak a messze erdők, 5 mindenki ismeretlen tájakra emlékezett Apám ma is hallja az erdőzúgást, de minden nappal távolabbról hangzik, az idők mélyéből Új RezsS: Mai óda egy vietnami öregemberről Tíz-húsz éve Viet Slnh mint a párduc kúszott, ugrott és sújtott, honát védve.. ...fél évszázad öl ma már nyakán és ez vénkor arra, Vietnam kinzott táján, ólomsúllyal nyomódik minden sejtre. — Mi nyűtte el, roncsolta, élő-holttá? Moszkitó had hörpölte, szíttá vérét s a váltóláz életen át gyötörte és — hétszer hét szűk-esztendős az éhe. Rozzant teste sokféle harc golyóit hordja hadimúzeumként magában: japán pnska, cseles francia fegyver köpködte már tüzes magját beléje, Diem-martalócok Is kilyuggatták bőrét, s a bőmyakúak, az USA-zöldsapkások sem sajnálták a lőport. Fegyvert fogni már terhes, de hare nélkül sem bír i, Nguyen Viet Sinh, élni; fegyver lett aszott teste, csont-karja, s visszért öl rút két Iába. — Felérek én — mondja — egy rossz puskával. Szüntelenül fordul is térül VIet Slnh. Hangyahévvel cipeli drága terhét, testsúlyánál súlyosabb hadiholmit görnyedczve, szuszogva, dzsungelt frontvonalra.. De nemrég szégyen érte, — úgy mondja, szörnyű szégyen —, Egy egész napot késet terhéveL — Gyengülök tán? riadt a sáros úton, zsáknyi kincsére dőlten. Még sosem történt véle, ha rizsadagja fogytán, hogy gyengeség legyőzze. A bambuszrügy is jé ír éhségtől mart gyomornak, s ha nincs hát tíz körömmel túr gyökeret a földből. Ámde most sehol semmi, esak semmiből van bőven. Talpra kell állni, s menni.. Mikor Ierogy a célban, segítő kezek kapják, pengéden átkarolják.. Terhét, a teli zsákot az átvevő kibontja: — Szép rizs — bólint, miközben pecséttel és nevével igazolja a tényt, hogy utolsó szemig megvan. ft Töprengés Szeverényi Tamás felvétele
