Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-28 / 72. szám
1969. március 28. 5 Péntek Még egyszer a népművelési intézmények együttműködéséiül Sokat vitatott, de aktualitását nem vesztő kérdésről tárgyaltak a békéscsabai múzeum, a könyvtár, a TIT, a megyei művelődési ház és a Hazafias Nép- fron t ^ közös pártalapszervének taggyűlésén: a népművelési intézmények együttműködéséről. Élénk vita bontakozott ki a titkár, Vass István bevezető előadása után. A véleménykülönbségek, a vita azt bizonyították, hogy még mindig van tenni-, cse- lekednivaló e téren, mert a népművelés napjainkban megváltozott feladatokat kell hogy megoldjon. „A szocialista társadalomnak... a politikai, természeti és technikai valóságban helyükét megtaláló, ezt formálni kész emberek közösségévé kell érnie. Csak ilyen társadalom reagál egészségesen azokra az új lehetőségekre is, amelyeket például az automatizálás, a mindennapos tévéműsor, a szabad születésszabályozás, a gyógyszerekkel irányítható lelki állapot és az atomenergia birtoklása nyújt” — írja Marx György a Társadalmi Szemlében, meghatározva a népművelés feladatát is. A népművelésről számtalan cikk, hozzászólás jelent meg. Az 1965. május 21-én, Debrecenben megtartott országos népművelési ankét leszögezte, hogy a népművelés helyét és szerepét a társadalom adottságainak és feladatainak keretén belül kell megvizsgálni, hogy a tartalom, a forma és az eszközök korszerűsége a társadalmi valóság által megfogalmazott igényekhez alkalmazkodjék., Az 1965-ben alakult megyei népművelési tanácsok már sokat tettek, de az intézmények vezetőinek aktív közreműködése nélkül munkájuk nem lehet teljes. Elkerülhetők az átfedések (pél. dául kertészeti szakkört működtetett a könyvtár és a művelődési ház is, ország-világjárók baráti körét a művelődési ház és a TIT), de ez még nem jelenti az együttműködést. Felmerült a taggyűlésen az is, hogy szükséges-e egyáltalán a szervezési együttműködés vagy az egyes népművelési intézmények a sajátos jellegüknek megfelelő módszerekkel, eszközökkel szolgálják a közös célt, „a politikai, természeti és technikai valóságban helyüket megtaláló, ezt formálni kész emberek közös- ségé”-nek kialakítását? Jogos a kérdés, de ismét egy ellenvetés: az egyes intézmények módszer- belileg és eszközbelileg sem mindig különülnek el egymástól (például író-olvasó találkozót szervez egyaránt alkalmazza a szóbeli közlési formát, s alkalmanként a könyvtár is felhasználhatja ezt), s így bizonyos „társadalmi szervezettség” jelentkezhet, (például író-olvasó találkozót szervez a művelődési ház, a könyvtár és a TIT is). A szervezési együttműködés tehát esetenként szükséges, alkalmanként azonban gátolja ezt a tervek össze nem hangoltsága (például idegen nyelvű társalgási klub létrehozását tervezi a TIT és a művelődési ház is), gazdasági tényezők (a TIT ismeretterjesztési előadásai nem kifizetődők a művelődési ház számára), az intézmények tevékenységének elbírálása (a programok, előadások mennyisége, a részvevők száma nem tükrözi a hatékonyságot), az intézmények önálló tevé- I kenységre való törekvése: „meg | tudjuk mi ezt önállóan is olda- ' ni” — jelszóval. A felvetett problémák békéscsabai tapasztalatokat szűrnek le — de megyei, sőt országos jellegűek. El kell ismernünk, hogy a meglevő akadályok bár bizonyos mértékben gátolják a munkát, az egyes intézmények alapvetően arra törekszenek, hogy a megnövekedett feladatokat jobb módszerekkel, célszerűbb eszközökkel oldják meg. E törekvés azonban csak akkor válik teljessé, ha túllépnek a formális és alkalmankénti együttműködésen, mert a közös cél csak nagyobb szervezettséggel, az erők jobb összefogásával érhető el. A „hogyan" pedig válaszr vár. Lipták Judit Rejtvény-tavasz, 69 10. rejtvényünk Munkácsy Mihály világhírű festőművészünk egyik képének részletét látják. Kérdés: mi a kép címe? Rejtvény tavasz, 69 10. 1969. március 28. fl Tanácsköztársaság Békés megyében Szociálpolitikai tervek, intézkedések A FORRADALMI Kormányzótanács rendelkezéseinek jelentős része a dolgozók, elsősorban a munkások szociális helyzetének megjavítására irányult. A szükségletek kielégítése vojt a fő cél. A helyi direktóriumok is ezt csinálták. Szociális segélyt már 1918 végén osztottak, de az adakozási mozgalom, a szociális segély csak cseppet jelentett a tengernyi szenvedéssel és nyomorral szemben. Már a Tanácsköztársaság előtt a magyar kormánynak nagy problémát okozott a munkánál- - küliség. „A munkásság életviszonyait a századforduló nagy gazdasági válságától kezdve még inkább súlyosbította az állandó, nagyarányú munkanélküliség. Az I. világháború előtti években különösen megnőtt a munkanélküliek száma”. A direktóriumok a munkanélküliségen egyrészt munkaalkalmak biztosításával próbáltak segíteni, másrészt munkanélküli segélyt adtak azoknak, akiknek munkát nem tudtak biztosítani. Mindenkor vigyáztak arra, hogy csak a valóban rászorulók kapják meg a segélyt, visszaélések ne legyenek. BÉKÉSCSABÁN a direktórium' már március 26-án foglalkozott a munkanélküliség kérdésével. Megszüntetése érdekében közmunkaalkalmat és pénzt kért a népbiztostól. Sajnos, ígéretnél több ebből sem lett. Ugyancsak Békéscsabán a proletárdiktatúra munkanélküli segélyt folyósított. Ezzel kettős célja volt, egyrészt levezetni az elégedetlenséget, másrészt magához láncolni a tömegeket, hogy a nagy célokat meg tudja valósítani. Kevés híján fél évet vendégeskedett Magyarországon a több évtizede Moszkvában élő Uitz Béla, Március 24-én a gyulai direktórium a munkanélküliség csökkentése céljából azt javasolta, hogy a város gondoskodjon egy népfürdő létesítéséről állami segéllyel, valamint az utcák és terek rendbehozataláról. A szociális megsegítésnek ki kellett terjednie az idősekre is. A Forradalmi Kormányzó Tanács rendelete intézkedett a munkaképtelen öregek, rokkantak sorsáról. Május 1-ig az öregeket, rokkantakat, tüdőbetegeket, árvákat, elhagyott gyermekeket „lelkiismeretes gonddal” össze kellett írni, mert a „szovjet köztársaság legelső gondja lesz, hogy emberhez méltó elhelyezésben és ellátásban részesítse a munkaképteleneket... A proletár- diktatúra egy percig sem tűrheti, hogy ezeket a szerencsétleneket továbbra is elhagyottan, test- vértelenül nézze”. A megye városainak, községeinek direktóriumai igen sok intézkedést hoztak a lakosság élelemmel, ruházattal való ellátása érdekében. Gyulán már a Nemzeti Tanács a Bakancs Gyárból 8000 pár cipőt osztott ki. A népkonyhán napi 10 koronáért teljes élelmezést biztosított az igénylőknek. Nagyszénáson kiosztottak 10 vagon szenet és 3 hét alatt napszám címén több mint 130 000 koronát. Naponta 2—3 birkát és 1 tinót mértek ki a hentesek. A fokozódó drágaságon az iparcikkek árának maximalizálásával igyekeztek segíteni. A község a szomszéd községeket is erre szólította fel, hogy ne maradjon elszigetelt. Gádoros elöljárósága kérte az alispánt, hogy más községekhez hasonlóan részesítse ruhaellátásszínűleg befejezi a „Láncoktól a.j csillagokig” című nagy sorozatát, j (MTI) I e ba a város lakosságát (zsebkendő, téli bekecs, bélelt mellény stb.). Ügyeltek egyes helyeken az olcsóbb és az igényeknek megfelelő ellátásról, bár elsősorban * mennyiségellátás volt a döntő. A proletárdiktatúra sokasodó gazdasági nehézségei között találjuk a lakosság tüzelővel való ellátásának kérdését is. A háborús katonai termelés kimerítette a készleteket. A háború befejeztével az élelmiszer, és közszükségleti cikkek hiánya mellett szinte teljes hiány mutatkozott szénből, fából, ipari nyersanyagból stb. Békés megyében ez a probléma még súlyosabban jelentkezett, mivel erdő, kitermelésre alkalmas fa igen kevés volt. MÁR 1918 végén Nagyszénáson a Nemzeti Tanács intézkedett a lakosság tüzelővel való ellátásáról. A szükségletek kielégítése érdekében fakitermelést rendelt el és azt szétosztotta ,a lakosság között olcsó pénzen”. Az Üjkígyósi Nemzeti Tanács kérésére a faszükséglet kielégítése érdekében az uradalmi földeket szegélyező fasorokat az uradalom előbb felében, majd egészében odaadta kitermelésre. Az újkígyósi uradalom iránti nyomás a Tanács- köztársaság alatt is megmutatkozott, amikor nagyobb mennyiségű gabonát is juttatott „a nehéz helyzetben lévőknek”. Pénzadományt két ízben adott (10 000—10 000 koronát). A Csorvási Nemzeti Tanács a cél érdekében az uradalom határ- fáit rekvirálta. A Tanácsköztársaság alatt szinte valamennyi város és község direktóriuma lépéseket tett a népbiztosságoknál, hogy biztosítsák a tüzelő-szükségletet. Egyes helyeken azonban túlzott igényeket is támasztottak, például Gyónna április 5-én 500 vagon tűzifát kért. A BEFUTOTT kérelmek eredményeként az FM utasította az erdőgazdaságokat, hogy a városok, 'árások faszükségletét elégítsék ki. (Folytatása következik) Dr. Lovász György „fliigusztusban végleg hazajövök“ Uitz Béla elutazott Budapestről s csütörtök reggel a moszkvai vonattal eluazott Budapestről. A 82 esztendős művész búcsúztatására a Keleti pályaudvaron megjelent Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, Gádor Endre, a minisztérium képzőművészeti osztályának vezetője, ott volt Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Mielőtt «útra kelt a mester, az MTI tudósítójának elmondta, hogy néhány hónap múlva, körülbelül augusztus elején végleg visszajön szülőhazájába. Budapesten kíván letelepedni, s itt folytatja a több mint hat évtizeddel ezelőtt megkezdett képzőművészeti alkotómunkát. Idehaza először egy nagyméretű kompozícióhoz szükséges felgyülemlett élmény anyagát önti művészi formába: ecsetjével emléket állít az oroszországi forradalmi harcokban részt vett magyar internacionalistáknak. Ennek előtte viszont Moszkvában még folytatja, s való. Hajdúsági Iparművek Debrecen 1. Póstafiók, 126. A hazai és külföldi vásárlók rövid idő alatt megismerték a 11AJDU porszívók kiváló minőségét A HAJDÚSÁGI IPARMÜVEK-ben március hónapban készül el a 100 000. HAJDŰ porszívó. Vállalatunk a 100 000. porszívó vásárlójának a vételárat vissza kívánja fizetni. A 100 OOO. HAJDÚ porszívó gyártási számát a sajtó útján április hónapban ismertetjük vásárlóinkkal.
