Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

1569. március 27. 5 Csütörtök Az évfordulóhoz méltó előadás Sándor Kálmán: Atiarag napja A Békés megyei Jókai Színház választása nemcsak politikai, ha- nem művészi megfontolásból is helyesnek bizonyult, amikor Sán­dor Kálmán már-már eltemetett drámáját éppen az ünnepi évfor­duló alkalmából bemutatta. Ta­gadhatatlan, hogy az 1932-ben színre vitt változatnak volt né­hány olyan szituációja, tenden­ciózus mondata, amely a személyi kultusz időszakában direkt politi­kai célzatot szolgált, s ezért ezek a részek nem is hatottak kellően sem eszmeileg, sem művészileg, de ezek ellenére megvolt a mű­nek a maga sajátos drámai tör­ténése, központi hősei. minden­képpen olyanok voltak, akik a Tanácsköztársaság egyik nehéz időszakának fő társadalmi és tör­ténelmi problémáit hordozták. Szükséges volt bizonyos mértékű átdolgozás, de nem kellett túl nagy dramaturgiai beavatkozás, hogy a mostani változat visszaad, ja a mű értékeit. Az átdolgozással a mű nem ■„szalonképes” lett, hanem hitele­sen mutatja eszmei-művészi érte­! tos egyéniségét. Nem idealizált ! hős volt, hanem a kor hús-vér munkásforradalmárja. Szoboszlaí Sándor Máriáss szerepében nem játszotta túl a lehetőségeket. Bru­tális és undorítóan humánus el­lenforradalmár volt, különösen azokban a jelenetekben, amelyek­ben szerepbeli énjét leggátlásta- lanabbul kifejezhette. A darab alkalmas volt arra is, hogy több színész számára lehe­tőséget adjon tehetsége bizonyí­tására. A rendezői munka átgon­doltságát mutatta a jól sikerült szereposztás, hiszen az értékes produkciók egész sorát láthattuk. Ezek közül is elsőnek Cseresz­nyés Rózsa Sós Juliska alakítását kell megemlíteni. Igazi proletár­anya volt, aki szerepét mély át­élésből tudta megértetni. F. Nagy Imre Szedlaesek vasöntője, mint a korábbi munkásnemzedék tipi­kus képviselője, derűs, optimista „bolsevik” egyéniség volt. Nem elvont eszmék harcosa, hanem olyan öreg „proli”, aki tudja, hogy az eszme és a puska egy­aránt fontos az osztályharc adott Sós vádbiztos és dr. Máriáss — Szilágyi Tibor, Szoboszlay Sán­dor. (Fotó: Demény) Tisztelgés a fél évszázados előd előtt VÖRÖS ZTSZLÓ Am •Í¥aiék8iSi£é«SczI firí elitjük az olvwókSzBnalget hogy * helyi Forradalmi NepbizUaaág határozata folytán • Gyulán, Dotay Ferenc kiadáeábnn éa eurfceeatéaében megjelenő *J5*St黓 cimO hetilap irányítását és szerkesztését átvettük. A helyi nyomdák raktáraiban levő újság­papírok mikénti felhasználása felett a sajtóügyi népbiztos határoz. A lap címe ezentúl „V&Bite limó- leaz, megjelenési Idejében váttozáe nem ád be, mupán rendkívüli kiadások jelennek meg n-nükaéghez kópéét. Gyulán, 1919. évi máiciua bő 25-én. Krektárku. ■»jywwáf |f»l«Uv»éfa • ani aappal á Mp iiarW mi aiiáM Ülni »ni. A HcAri »ÍU* U)>an IHmhbIéii, • • •ni Mane Urnupáa csijjn iá Magjitnmig aaakianáfnt ét parananágit *m • tlő*tó lépes rt. A kspitaliata leniéle» •MMBlolt, ■ »llkivag I» hajlandó többé a M|ryt/k*sek én nagjbirtokoe igájába, hajúm * írjét. Az országot az összeomlás unsrehiá- jttól esők a szocializmus, a kommuniz­mus megteremtés* mentheti meg. Ugyanakkor kilpaiitikailag in telje« la­tnait Tóin nlótt áll a magyar forradalom. A yiriai Mkakősfarmcia agy dőltéit, hogy áa^yaicrtíig caakaem egész lartlmél k*to»ai- lag Kegstolljn, a megiiállin vonalait végleges )«litikai határnak tekinti én e«»el a fórra é’almi Magyarország élelmezését és szén átlátását régképes lehetetlenné teszi. Ebbe* a helyiéiben egyetlen eeakoie amradt a magyar (omtlalomaak a maga meg- ••eaténére: a proletár diktataréja, a mun­kások és fóldmires-szegények uralma. • A proletárság diktatúrájának döntő •lapföltétele a proletárság teljes tggsége. Éppé» elért a történelmi tsőkseg pannonra Hl)*» eggesálését mondotta ki • Magyaror- •nági Siociáldemokrata l’árt éa a Kommnain- tdk Magjareruági Vígtjő. K két párt helyatt eggstlen proletár- párt fogadja magába etntin u oreaág mieden dnlgoaó férfiét én aotoeyit: a Magyar- országi Szocialista Párt. A kormányhatalmat a pán migbiaUábél forradalmi Kormányzótanács raaai ét. E laaáo kőtnltaaégő inán a Uunkw , Partial- l éa Kitonaiináenok ontogoe kbpilene. A Urvéaykatét, vrgr«>őjldt éa biriakadá hatol- I éa yinrt*»iit4mk mai a Maikén- Parnnst. ' diktataréja gyakorolja. Magyarország Tassáésköz tár tőséggé alakni. A forrnia Imi komásjtáutiei laaiadák- Ulaaal megkeadi a aagy alkotáaok narctatot a aaoetaliimu, a kommaainau éa megvalóaitáaára. Kimondja a nagybirtokok, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földomlása»!, hanem szocialista termelő szóce/kezelekkel hajtja végre. A* árdrágítókat, az élelmiszerozsord- sokzt, a tömegek éheégéaek éa roagyoaaági- *ak »pék ölne tó» hamoaél reaíit irgalmatlan kimélailetnéggel »Időit. Vaafegyelmat követel. Halállal sajt le uz ellenforradalom banditáira rsaingg. mini a fosztogatás brigantijaira. Hatalma« proletár hadsereget szerrez, •mellyel a munkásság éa paraetlnig diktatú­ráját érvényre jntlatja a magyar kapitálisuk* kai is nagybirtokkal item ben caakugy, mint a román bojárokkal é« a eaeb bnrnaoákkal Kémben. Kijelenti teljen urnáéi is lelki kűtfta- •fgét il oraei «sovjal-konaiiBjal, feggreres szövetséget ajánl Oroszország proletárjai- nak. Tnitvéri Odrüleitt kfiidi Angii», Frsacia- omág, (Jlamoraiág él Amrr ka mankáaaágá- eak, egy bei pádig fMaióllitja őket, bogy ue tűrjék egy pilliutig >to kapitaliau kor- máiyaik gn nblóbadjiniát • Magyar Taaáct- köiiánaaág ellea. Fegyverei aiövaliigri hívj» fel Cwbortság, Bomáaia él Saerbto meg Hor- aátorasag maakkaait éa fBldmivawit a biraaoák, • bajárok, a aagybirtokaack él a diaaaauák «II««. PQltoélUji Némyt Aaotru á» Mémat­onnág maa kínait, begy kövnnaék * magyar maakámnág példáját, xmkitmuuk végtag Piri*- aai. «töveik«*eaek Mo«kvAval, állitoák M ■áiljamak «eembo a kádiU impomdutákkai. A Xigyaronaági Saooaluto Párt «e Forra­dalmi Koraúajsóuaáes föl ismeri, meaayi aehéa- •éggel és áldoMltol kall mtgkűideiji * ma* I 7ir munkáé ságiak, ba eliadal ma a bátor és aagysterü utói. Háborút kell viselitek élelmünk én báayáiak folstabaditáaáért, hír­től kell vivaipk proictáriesuéreiak subád* ságáért és a magnak létéért. NélktlöaéMk. nyomorgá.*, neuvedés virnkosik reánk mi as itat. Ks mégis rá kell lépalak és mégi* ri merflrk lépni, mert binak a magyar proliiéraág kóeiiMigébei áa áldantkésatágé- ben. Rá kell lépnünk, mert esakis igy vihet­jük gjóielemre a stocialumuv világot meg­váltó ígyét. Kiodöa munkást és földmivMt falsáéi:* tank, hogy dolgozton, termeljen vagy álljoa be a proleiárbadseregbe, verejtékével, vagy vérével áldosaoi at esimi diadaláért. Bármi Tárjon ránk, a saocialiamua ágyé* nak győiaie kell! Élljeu a proletárdiktatúra’. hlj«n a Magyar Taaáeaköalársaság !-4 Magyarországi Szocialista Párt. A Forradalmi Kormányzótanács. Parasm. k mi mmémm é • ■A. JPorrmdmlsD i Népblatom- (DlroMiórlum) Uslmton- a Márna OyuJa J. A Vörös Zászló 1919. március 27-i rendkívüli kiadásának első oldala. lemben népünknek azt a hősies küzdelmét, amikor Európában, a szocialista világforradalom szín­terén a hatalmat kezébe vevő dől. gozó magyar nép hét évtized után újra „történelmet csinált” a Du­na—Tisza táján. Ezért érthetünk egyet teljes mértékben Miszlay István rendező koncepciójával, aki a dráma fő értékét így sum­mázza: .......mindvégig élő embe­r ek küzdelmét látjuk a színpadon. Ezért és ettől jó darab A harag napja, ezek azok az erényei, ame­lyek még sokáig időtállóvá teszik és fogják tenni.” » Az előadás méltó rehabilitálása volt a műnek. Miszlay István ren­dezése világosan és egyértelműen fogta feszesre a drámai cselek­mény fő szálát, fokozatosan bon­totta ki a forradalmi és ellenfor­radalmi erők harcát, vált egyre dinamikusabbá a szemben álló erők küzdelme.. A produkció ki­egyensúlyozottságát bizonyítja,, hogy a drámai kompozícióból adó­dó arányosság a művészi össztel­jesítményben is megvan, nem billent félre egyik vagy másik ol­dalra, s így valóban, a drama­turgia szabályainak is megfelelő­en művészileg egymáshoz méltó ellenfelek küzdöttek, s győzött az emberileg, politikailag értékesebb. Ezzel vált hitelessé a darab a né­ző előtt. A szemben álló erők két köz­ponti alakja — Sós Ferenc forra­dalmi vádbiztos és dr. Máriása Endre volt törvényszéki bíró — két kitűnő színészi teljesítményre adott lehetőséget. Szilágyi Tibor alakításában jól érvényesült a tu­datos szerepfelfogás, sokszínűén érzékeltette* a forradalmi vódbiz­szakaszában. Hitelesnek bizonyult Körösztös István Máriáss gimná­ziumi tanár jellemének megfor­málása is. Játékából jól lehetett érzékelni annak az intellektuel- nek a sorsát, akit a forradalmi események elgondolkodtatnak ugyan, de priusza miatt csak a passzív humanizmus szintjén ma­radt. Megérdemelt sikere volt Valkay Pálnak Hanák Győző ha­dirokkant könyvelő szerepében. Az öntudatlan, szűk látókörű, helyét meg nem találó, kiszolgál­tatott kishivatalnokot játszotta igen meggyőzően. Dávid Agnes játéka is kellemes színfoltja volt az előadásnak Magda szerepében. Kardos Gábor vöröskatonájának dinamizmusa jó ellenpontként hatott Sós Ferenc higgadtságával szemben a kor anarchizmusra hajlamos figurájában. Simon Géza tipikus „szoedem” volt Viznicz direktóriumi elnök szerepében. Ugyancsak a kor jellegzetes alak­jait keltette életre Székely Tamás Bartoss városi főtisztviselő és Keresztes Pál Varjagos malomtu- lajdonos megszemélyesítésével. Az előadás többi szereplője: Szentir- may Éva, Tolnai Miklós, Cserényi Béla, Szerencsi Hugó, valamint Kovács Lajos, Bende Attila, Bárt- fay Gusztáv, Árva László, Hu- nyadkürti István, Háromszéki Péter és Ralázs János is hozzájá­rult az ünnepi bemutató sikeré­hez. Suki Antal díszletei kifejezőek voltak, különösen a 3. felvonás stilizált, de a környezetet jól ér­zékelhető díszlete hatott, Igénves, •Hsztingvált tervezést mutattak Vág völgyi Ilona jelmezpí is. Tóth Lajos Az idei tavasz márciusának huszonegyedik napján, a Ma­gyar Tanácsköztársaság kikiál­tásának félévszázados jubileu­mán megjelent Gyulán egy lap, egyetlen, rendkívüli kiadásban. A fejlécen vörös betűkkel: „Vörös Zászló", A nagy előd előtti tisztelgés éa emlékezés. Formájával, tördelésével, betűtí­pusaival hű mása »z 1919-esnek, mely március 27-én került ki először a gyulai utcákra. „Emlékezésül készült ez a lap — írja a bevezető cikk —, mert sok minden feledésbe merült, a meghamisított „történelem” in­kább árnyékban tüntette fel mindazt, amit a Tanácsköztár­saság rövid ideje alatt adott a dolgozó magyar népnek. Emlé­kezni kell az igen nehéz körül­mények között, éjjel-nappal vég­zett munkára, a hősi helytállá­sok sorozatára, amellyel sok év­százados igazségtevéssel egyidő- ben a jövő alapjainak lerakásá­ról is gondoskodni kellett,” Az emlékszám első oldalán szemelvényeket közöl a korabe­li Vörös Zászlóból. A „Figyelem, proletár testvéreink!" sorai meg­kapó erejűek, frissek, teli tűzzel és elszántsággal. „Proletár test­véreink, ne kelljen Titeket még most is esetről-esetre fölrázni évezredes álmotokból. Mi új vi­lágrendet akarunk, a jog és igaz­ság rendjét! A proletárok vi­lágforradalmának vörös hajna­la el kellett, hogy következzen. Krisztusi igazságok segítették a szegény emberek szent eszméit sírjaikból kikelni, s ezek az esz­mék tért fognak hódítani az egész világon. Ami akadály az útjába kerül, azt elsöpri irgal­matlanul!... Mi a teendő? Se­gítségére sietni a forradalmi kormánynak! A hatalom a mun­kások kezében van! Ezt a ha­talmat meg kell szilárdítani. Minden összeharácsolt nagy va­gyon, minden érték, amit most egyúttal megőrzünk, saját ma­gunknak lesz biztosítva. Bár­mennyire is nehéznek ígérkezik az út és harc a végső diadalig, a proletároknak ezt az új tár­sadalmi rendet meg kell védeni és meg kell tartani. Saját ma­gunknak és a jövő generációnak, valamint a világ összes elnyo- mottainak érdekében.” „Vörös nap” címmel 1919. áp­rilis 6-án jelent meg lobogó ér­zésekkel telített cikk a lapban. Néhány sor jól idézi a cikk han­gulatát: „Fölragyogott Keleten az Igazságot hirdető Nap, mely vér­vörös sugarával mindenütt hirde­ti a szabadságot és a nép jogát Az a vörös Nap be fogja su­gározni aranysugaraival ezt a sártekét, el fogja vinni minden nemzethez azt, amit hozzánk is elhozott Keletről: a proletár­uralmat. Mi, proletárok, már évszázadokon át lestük, hogy mikor bukkansz fel hazánk ho­rizontján, mikor csak első su­garadat láttuk, már szivünk örült, mert tudtuk, hogy nincs már messze az idő, amikor egész ra­gyogó pompádban fogsz megje­lenni e kapitalista burzsoáziától sö­tét haza egén, hogy bevilágíts a proletár konyhájába, hogy na­gyobb világot gyújts e kis kuny­hóban, mint amilyen a paloták termeiben volt. Keményünk nem csalt, mert íme fényglóriád kö­rülöleli e hazát, körülfogja az egész világot, ameddig a fényes nap fent lesz az égboltozaton, ad­dig te is ragyogni fogsz a lelkek­ben, azokban a lelkekben, ahol eddig a sötét ború, keserv és bá­nat honolt, amelyet a te sugarad ragyogása változtatott át örömre, boldogságra!" Dr. Szabó Ferenc „Eredmények és feladatok a gyulai munkás- mozgalom történetének kutatásá­ban” címmel írt tanulmányt emlékszámba. Az évforduló kí­nálkozó alkalom a számvetésre, állapítja meg, majd a történeti kutatás eddigi eredményeit ösz- szegezi. A 77 évet átfogó gyulai szocialista szervezkedés hosszú és hősies küzdelmei a helytörté­netírás számára gazdag, és még számos feltáratlan anyagot rejt, hiszen „a mozgalom folyamatos­ságának bemutatása, a szervezke­dés tömegbázisának, erejének, irányzatainak rajza lényegében hiányzik. A gazdasági-társadalmi háttérben gyökerező sajátosságok, a kiemelkedő vezetők munkássá­gának színvonalas feltárása és er­re épülő széles körű megismerte­tése még hátra van. A Vörös Zászló mostani emlékszáma is szerény lépés ebben az irány­ban.” Végül ezeket írja: ' „Tegyük közüggyé a gyulai szocialista mozgalom hősi múltjának feltá­rását, Nemcsak a felnövekvő nemzedékek neveléséhez gyűjthe­tünk ezzel értékes tényeket, nem­csak a nehéz időkben bátran küzdő harcosokat becsüljük meg, hanem a gyulai történetírás év­százados rangját is korunkhoz méltó színekkel erősítjük.” A ma ötven éve megjelent fél évszázados elődöt, a gyulai Vörös Zászló-t megidézve köszöntjük a most kiadott emlékszám íróit, szerkesztőit és nyomdászait, akik a legméltóbban emlékeztek a pro­letárdiktatúra gyulai sajtóorgá­numára. A vörös nap, melyet ötven éve Gyulán is köszöntöttek, ma fény­glóriával öleli körül e hazát és ragyogása mind fenségesebb. Rejtvény-tavasz, 69 9. rejtvényünk Gyulán született 1874. július 13-án. A város munkásmozgalmá­nak jelentős alakja, heves beszédű szónok, széles látókörű politikus. A városi direktórium tagja volt Perei Andrással és dr. Schriffert Ferenccel együtt. A román bojár hadsereg katonái 1919. április 26-án a Veszely- híd közelében agyonlőtték. Kiről van szó? 1 {ejtvény tavasz, 69 1969. március 27. ( K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents