Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

1969. március 21. 2 Péntek Jubileumi díszünnepség a Jókai Színházban A megyei pártbizottság épületében ünnepségen adta át Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára az eredmé­nyes pártmunkáért kitüntetést 5zv. Takó Jánosné elvtársnő, sarkadi lakosnak. (Folytatás az 1. oldalról) sában, létrejöttében, vívmányai­ban értelmet kapott minden csöppnyi vér, amit évszázadokon át hiába ontottak a magyar nép hősei. A proletárdiktatúra osz­tálypolitikát, magasztos nemzeti célokat szolgált, s ezt legfénye­sebben intézkedésed bizonyították. A Magyar Tanácsköztársaság — bár mindössze 133 napon át tud­ta fenntartani magát, s e rövid idő alatt is szakadatlan élet-halál harcot kellett folytatnia fennma­radásáért, a belső ellenforradal- márok, az áruló jobboldali szoci­áldemokraták és az imperialisták katonai intervenciója ellen —• - mégis sokat és nagyot alkotott. Gyökeres változást hajtott végre a termelési viszonyokban. Amit a munkáshatalom fennállásának, 133 napjában az új társadalom felépí­téséért tett, az örök dicsőségül szolgál alkotóinak. A nép állami köztulajdonná tette a legfőbb ter­melőeszközöket, szocializálta a húsz munkásnál többet foglal­koztató üzemeket, a bányákat, bankokat, a közlekedést, a nagy­kereskedelmet, kisajátította a földesúri birtokokat és ezzel a termelés döntő helyein megszün­tette a kizsákmányolást. A Tanácsköztársaság törvénye­sen is, a gyakorlatban, is megva­lósította az ország területén élő nemzetiségek teljes egyenjogúsá­gát. Felszámolta a tőkés kizsákmá­nyolást, kezébe vette a termelés irányítását, biztosította a dolgozó tömegek szólás-, sajtó-, gyüleke­zési és vallásszabadságát, a ma­gyar nép történetében először be­vezette az általános titkos, a nők­re is kiterjedő választójogot. A felbomlott, régi burzsoá had­sereg helyébe rendkívül rövid idő alatt létrehozta a proletariátus saját forradalmi hadseregét, a Vörös Hadsereget, amelyben me­gyénk területéről is több ezer vö­röskatona harcolt. Gondoskodott a tömegek leg­égetőbb anyagi szükségleteinek kielégítéséről, felemelte a munka­béreket, igazságos elosztási rend­szerrel enyhítette a súlyos köz- élelmezési állapotokat. Biztosítot­ta a munkához való jogot, beve­zette a minden dolgozóra érvé­nyes társadalombiztosítást, a fi­zetett szabadságot. A Tanácskormány szocialista művelődéspolitikája megtörte a burzsoázia kulturális monopóliu­mát, lehetővé tette, hogy a mun­kásosztály, a dolgozó nép elin­dulhasson a kultúra magaslatai­nak meghódítására. Elválasztotta az egyházat az államtól és az is­kolától, az ingyenes oktatás be­vezetésével megnyitotta a dolgo­zók. gyermeked számára az isko­lák kapuit, létrehozta a munkás­egyetemet. A tanácshatalom nagy megbe­csülésben részesítette az értelmi­séget, különösen a tudósokat és a művészeket. A haladó írók, köl­tők lelkesedéssel szolgálták a proletárhatalmat. Külpolitikáját is a proletár in­ternacionalizmus elvére építette fel: természetes szövetségesét látva Szovjet-Oroszországban. Ugyanakkor kinyilvánította, hogy minden országgal békében akar élni, de nemzeti és egyben inter- nadonalista kötelességének tekin_ tette az imperialista támadókkal szembeni önvédelmet, a nemzet függetlenségének védelmét A magyar proletárdiktatúra, a munkások, parasztok államhatal­ma a tanácsokkal létrehozta a munkáshatalom államszervezetét, amely gyengéi és hibái ellenére is az új szocialista államiság, a pro­letárdemokrácia szovjet példát követő, merőben új típusú formá­ja volt 1919. március 21-e után az élet minden területén eredményes szervező, és irányi tó munkát vé­geztek a tanácsok, a dolgozók leg­szélesebb rétegeinek képviseleté­ben. Az áprilisi tanácsválasztásokon a lakosság bizalmából a legkiter­jedtebb választójog alapján a közügyeket legméltóbban képvi­selő munkásokat parasztokat vá­lasztották meg a megalakult köz­ségi, városi, járási és megyei ta­nácsokba. Az antanthatalmak felismer­ték, hogy nincs más út a magyar proletárdiktatúra, a munkás-pa­raszt hatalom megszüntetésére, mint a fegyveres intervenció. A proletárhatalom elleni gyűlö­lettől vezérelve április 16-án a ro­mán földesúri burzsoá csapatok megindították a támadást. Április végén északról a cseh burzsoázia, délről a francia és szerb csapatok indítottak támadást a munkás-pa. raszt hatalom ellen. A vérontás nélkül létrejött hata_ lom megtartásáért sok vér folyt ezekben a heteben, napokban. A magyar proletariátus kezdettől fogva harcban állt a belső magyar ellenforradalmi erőkkel és a kül­ső imperialista támadókkal szem­ben. A magyar nép legjobbjai igaz­ságos, jogos önvédelmi harcot folytattak az ellenséggel szem­ben. Súlyos helyzetbe került a fia­tal Tanácsköztársaság. A Kommunisták Magyarországi Pártja ebben a súlyos helyzetben ismét a munkásokhoz, a dolgozók, hoz fordult, fegyverbe szólította a nép legjobb fiait, a munkáshata­lom védelméért. A párt felhívásá­ra ezrek, tízezrek jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, a Vörös Őr­ségbe. Május 10-én már 4 hadtest, 8 hadosztály és 4 önálló dandár har. colt az intervenció ellen. Büsz­kék vagyunk arra, hogy megyénk Vörössipkásai, vöröskatonái ki­emelkedő szerepet töltöttek be eb­ben a sorsfordulatú küzdelem­ben. Ők alkották a 6. Vörös Had­osztály gerincét. Nem véletlen, hogy Kun Béla, Landler Jenő, Münich Ferenc és a Tanácsköztársaság más politi­kai és katonai vezetői nemegy­szer a legnagyobb elismeréssel méltatták a viharsarki vöröskato­nák hősiességét. Ma, amikor számba vettük az 50 évvel ezelőtti küzdelmes har­cokat, tisztelettel és hálával gon­dolunk megyénk 1919-es vöröska­tonáira és engedjék meg kedves Elvtársak, hogy a mai ünnepsé­günk minden egyes résztvevője nevében, a párt megyei végrehaj­tó bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében tisztelettel köszöntsem és üdvözöl­jem az ünnepségünkön részt ve­vő, valamint megyénk összes „vö- rössipkásait”, vöröskatonáit, kí­vánva nekik nagyon hosszú, bol­dog életet. Ugyanakkor kegyelet­tel meghajtjuk fejünket az 1919-es harcokban elesett hősök, s mind­azok emléke előtt, akik nem él­hették meg a mai napot, nem ünnepelhetnek velünk, dicső Ta­nácsköztársaságunk emlékére. Kedves Elvtársak! A hősies és küzdelmes, ember­feletti harc ellenére az ellenséges túlerő leverte a Magyar Tanács- köztársaságot. Sokat szenvedett népünkre súlyos 25 év nehezedett. A magyar történelem legsötétebb, leggyászosabb időszaka vette kez­detét. A Hortfhy-rendszer véres ellen­forradalmi terrorral állt bosszút a népen. A fő csapás természetesen a pártra és annak tagjaira összpon­tosult. Ezáltal megfosztotta a munkásosztályt politikai vezetői­től, ezrével gyilkolta, kínozta, ve­tette börtönbe a kommunistákat, a baloldali embereket, a nép leg­jobb fiait A magyar munkásosztály a 25 éves ellenforradalmi terror alaitt sem szüntette be forradalmi har­cát. 1930. szeptember 1-én százez­rek tüntettek és harcoltak Buda­pest utcáin a burzsoázia ellen. S e hatalmas megmozdulást követte a vidék — köztük Békés megye városai és falvai. Munkástüniteté- sek Békéscsabán, aratósztrájkok a községekben. Forradalmi röpcé­dulák terjesztése bizonyították, hogy a párt eszméje él, a kizsák­mányolás elleni küzdelem nem szűnt meg megyénkben sem. Az a harc, amit pártunk a 25 éves Horthy-fasiszta elnyomás éveiben folytatott, nem vezethetett el a nép felszabadulásához, a kizsák­mányoló rendszer megdöntéséhez, mert ennek sem belső, sem külső feltételei nem voltak meg. Népünk szabadságát, hazánk függetlenségét súlyos emberi ál­dozatok árán a szovjet hadsereg hozta el. A történelmi sorsforduló akkor vette kezdetét ismételten hazánkban, amikor az első szov­jet katonai egységek megyénkben, Battonya községben lépték át a magyar határt, és 1944. október 6-án Békés megye. 1945. április 4-én pedig sokat szenvedett ha­zánk egész területe felszabadult a fasizmus igája alól. folytatja a KMP eszméjének való- | ra váltását. Vagyis amiért elő- I deink 1919-ben küzdöttek, nem volt hiábavaló. Dolgozó népünk a I szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. Ez most a minden­napi munka célja és értelme. Az elmúlt 12 esztendőben to­vább erősödött szocialista álla­munk. Megszilárdult a munkás­hatalom politikai alapja, a mun­kás-paraszt szövetség. Megszűnt a társadalom antagonisztikus osz­tályokra tagozódása, vele együtt a kizsákmányolás. A dolgozó em­ber aktívabban vesz részt a szo­cialista építés minden területén. Tovább feilódik a szocialista demokrácia. A munkások politikai érettsége, felelősségérzete meg­nőtt a szocializmus ügye iránt. Mind jobban érzi és tudatosan vallja, hogy ő az osztály vezető­ereje. Kialakulóban van az egységes szövetkezeti parasztság változik mindjobban az életszemlélete. Az értelmiségiek többsége al­kotó aktivitással támogatja új országépítő munkánkat. A magánkisiparosok és kiske­reskedők többsége is becsülete­sen dolgozik. Joggal állapította meg pártunk IX. kongresszusa, hogy megszilárdult a szocialista nemzeti összefogás, amelynek tar­talma a szocializmus teljes fel­építése hazánkban. Pártunk helyes politikája tük­röződik megyénkben is. Űj ipar­ágak jöttek létre. Az ipar struktú­rája fokozatos változáson megy keresztül. Megkezdődött a vidék iparosítása. Ennek szemléltető példáját mutatja, hogy megyénk­ben a II. 5 éves terv ipari beru­házásának volumene messze meg­haladta a két 3 éves és az első 5 éves terv együttes beruházásait. Történelmi jelentőségű az a vál_ tozás, amely a falun ment végbe a mezőgazdaság szocialista átszerve. zésében. Az egykori kisáruterme- lő parasztgazdaságok helyét szo­cialista mezőgazdasági nagyüze­mek foglalták el. Munkájukat megkönnyíti az a körülmény, hogy állandóan bővül a mezőgaz­daság anyagi, technikai bázisa, mindjobban kibontakoznak a nagyüzem keretében rejlő lehető­ségek. A mezőgazdasági termés­hozamok állandó növelésével együtt emelkednek, növekszenek filmművészet és színház mellett az is, hogy szinte minden család rendelkezik rádiókészülékkel és közel 60 000 a tv-előfizetők szá­ma. örvendetesen változott a dol­gozó emberek életkörülménye. Emelkedett az életszínvonal és javult a kommunális és egészség- ügyi ellátottság. Többek között az elmúlt 7 esz­tendőben a városokban és közsé­gekben mintegy 13 ezer új lakás épült, egyéb közművesítési ellátá. sok mind jobban szolgálják me­gyénk dolgozó népe szükségletei-, nek jobb kielégítését. Pártunk Központi Bizottsága mindent megtesz, hogy tovább erősítsük kapcsolatainkat minde­nekelőtt a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Tőlünk telhetőén mindent meg­teszünk azért, hogy elősegítsük a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének tovább^ erősíté­sét. Határozottan fellépünk a nemzeti sajátosságokba burkolód- zó nacionalista nézetek ellen. Népünk mindenkor vallotta és vallja, hogy a szocializmus teljes felépítése nem nélkülözheti a nemzetközi kommunista mozga­lom támogatását. A mi pártunk egész történeté­ben, hősies küzdelmeiben végig­vonul a kommunista internacio­nalista magatartás. A 20-as évek végén a magyar internacionalisták is harcoltak a fiatal szovjethatalomra törő el­lenséggel szemben; A 30-as évek közepén sok mar- gyar kommunista harcolt a spa­nyol nép felszabadításáért; nem kevés azoknak a száma, akik a II. világháború idején a szovjet csa­patok oldalán partizánként tevé­kenykedtek és harcoltak. Pártunk és kormányunk a nem­zetköziség eszméitől vezérelve tá­mogatta és támogatja a hős viet­nami nép harcát az amerikai ag- resszorokkal vívott harcban. A béke védelmét, az európai biztonságot szolgálja az a tény is, hogy a 7 szocialista ország legma­gasabb szintű vezetői a napokban Budapesten aláírtak, elfogadtak egy felhívást az európaj orszá­gokhoz. Pártunk és kormányunk nem habozott fegyveres segítséget ad­ni a többi szocialista országokkal E nagy nap méltó megünneplé­sére készül megyénk dolgozó né­pe, felszabadulásunk közelgő 25 éves évfordulójára. Az Elnöki Tanács nevében a megyei tanács emlékülésén nyújtotta át Klaukó Mátyás elvtárs a Munka Érdemrend arany fokozatát Apáti Nagy Jenő elvtársnak. A felszabadulást követő évek­ben történelmi jelentőségű ered­mények születtek. A magyar nép ismét kezébe vette sorsának irá­nyítását. Az ország újjáépült, földbirtokok a parasztok között szétosztásra, a gyárak, bányák, bankok államosításra kerültek. Rohamos fejlődésnek indult ha­zánk, főleg az utóbbi 10 évben. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt több mint 12 év óta dolgozó parasztságunk életkörül­ményei is. Pártunk politikájának szerves részeként kibontakozott a szocia­lista kultúrforradalom. A műve­lődés a széles néptömegekre is kiterjedt Az általános iskolát végzettek több mint 80 százaléka — ebből mintegy 40 százaléka középiskolákban tanul tovább. A kulturális nevelést és a hasz­nos szórakoztatást szolgálja a együtt a szomszédos testvéri cseh­szlovák népnek akkor, amikor a szocializmus vívmányai, munká­sok, parasztok államhatalma ve­szélybe került. A szocialista orszá­gok, mindenekelőtt a Szovjetunió sietett elsőként segítségünkre, amikor munkásosztályunk hatal­ma veszélybe került 1956-ban. A Szovjetunió nyújt azóta is (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents