Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. MÁRCIUS 21., PÉNTEK Ära 1 forint XXIV. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM Köszöntjük a Tanács­köztársaság 50. évfordulólát! Becsülettel valóra váltjuk az ötven évvel ezelőtt elkezdett művet Jubileumi dísz ünnepség a Jókai Színházban A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmával az MSZMP Békés me­gyei és Békéscsabai Városi Bizottsága, a Békés megyei és a békéscsabai városi tanács megyei díszünnepséget rendezett tegnap este 7 órai kez­dettel a békéscsabai Jókai Színházban. Az ün­nepség díszelnökségében helyet foglalt Frank Ferenc elvtárs, az MSZMP Békés megyei bi­zottságának első titkára, Klaukó Mátyás elv­társ, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei tanács vb elnöke, a hazánkban állo­másozó szovjet csapatok képviselői, Such János elvtárs, az MSZMP Békéscsabai Városi Bizott­ságának titkára, Uhljár Mihály elvtárs, a Bé­késcsabai Városi Tanács V. B. elnöke, a megye, ' a város több vezetője és a Tanácsköztársaság j több élenjáró harcosa, védelmezője. A megye minden tájáról meghívott veteránok széksorokat töltöttek be az ünnepség alkalmával. Ott láthat­tuk a járási és községi pártbizottságok titkárait, járási és községi tanácsok elnökeit, a vállala­tok, az üzemek, a termelőszövetkezetek, intéz­mények képviselőit. A Himmisz elhangzása után Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára nyitotta meg az emlékünnep­séget, majd Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Klaukó Mátyás ünnepi beszéde Tisztelt Ünnepi Ülés! Kedves Elvtársak! Forradalmi évfordulókra emlé- j kezni mindig nagy esemény né- | pünk életében. A mai ünnepségünk különös jelentősége és fontossága minde­nekelőtt abban van, hogy a Ma­gyar Tanácsköztársaság fennállá­sának 50. évfordulójára emléke­zünk. t Évfordulót ünnepel ma dolgozó népünk. Az ünnep meleg hangu­lata szerteárad hazánk minden táján, városoktól a kicsiny falva­kig. Nemcsak képletesen szólva, de valóságban is az egész ország dolgozó népe méltatja a Magyar Tanácsköztársaság 50. évforduló­ját. Jóleső érzés tudni ezen a napon, hogy népünk az épülő szocializ­mus tágas, biztató világából te­kint vissza a fél évszázad előtti forradalmi múltra. Kj nem mondva is ott van az emberek ajkán az a szó, hogy nem volt hiábavaló! A Tanácsköztársaság fennállá­sának jelentőségét növeli az a tény is, hogy már megyénk fel- szabadulásának közelgő 25. évfor­dulójára készülünk, ami jelentős állomása az 50 évvel ezelőtt el­kezdődött harcoknak. Emlékezzünk a mai napon a Tanácsköztársaság harcaiban részt vevő hős katonákra, tisztelettel és kegyelettel adózzunk azoknak, akik a legdrágábbat, életüket ad­ták a forradalom győzelméért. A Magyar Tanácsköztársaság jelentősége, forradalmi múltja elevenen él, hat és mozgósítja a ma élő nemzedéket a szocialista építésünk feladatainak jobb el­végzésére. 1919. március 21-e a magyar történelem legdicsőbb napjának egyike, a magyar mun­kásosztály osztályharcainak ki­emelkedő győzelme. Csak emeli a jelentőségét az a tény, hogy ab­ban a forradalmi viharban jött létre, amely 1917-ben Oroszor­szágból indult el és lázba hozta egész Európát. A szocialista világ, forradalmat elindító Téli Palota ostromát nálunk 1919. március 21-e követte. Büszkék vagyunk arra, hogy a leninizmus szülőföldjén elindult új forradalmi korszaknak a Ma­gyar Tanácsköztársaság fontos harci fejezete volt és népünk elsők között követte az orosz szocialis­ta forradalmat. A Tanácsköztársaság győzelme bizonyította, hogy a szocialista forradalom nem „orosz speciali­tás”, mint ahogyan azt a reformis. ta nézetek képviselői hirdették. A magyar nép hosszú megpróbálta* fásokkal teli úton jutott el a for­radalomig. Történelmünk évszázadokon át az elnyomás, kizsákmányolás el­leni küzdelmek sorozata volt. A jobbágyfelkelések, a parasztmoz­galmak, a Habsburg-elnyomás- sal szembe forduló függetlenségi küzdelmek, s különösen a törté­nelmünkben kimagasló szerepet játszó 1848—49-es szabadságharc, mind a forradalmi haladás útját egyengették. A társadalmi haladásért folyta­tott harcban minden szakasznak megvolt a maga akadálya. Az orosz forradalom megmutat­ta a teendőket azoknak, akik kor­szerű módszereket kerestek a ba­jok orvoslására. E harcban ki­emelkedő szerepük volt az Orosz­országból hazatért hadifoglyok­nak, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fegyveres harcaiban részt vevő magyar csoportveze­tőknek, akik a Magyar Tanács- köztársaság létrehozásában, veze­tésében kiemelkedő szerepet töl­töttek be, mint Kun Béla, aki a Nagy Októberi Forradalom küz­delmeiben vált forradalmárrá, kommunista vezetővé. Hasonló utat jártak be véle együtt Szamuely Tibor, Vántus Károly, Karikás Frigyes, Münich Ferenc és sokan mások. Érett a forradalom! A nagy cél azonban igazi for­radalmi élcsapatot követelt, olyan vezérkart, amely forradalmi el­mélettel rendelkezik és megvan az a képessége, hogy harcba mozgósítsa a munkásosztály for­radalmi erőit, felsorakoztassa mögéjük a szövetségesek széles táborát. Hazánkban megvolt ez a vezér­kar. 1918. november 24-én meg­alakult a Kommunisták Magyar- országi Pártja, amely folytatója, továbbfejlesztője lett a magyar munkásmozgalom forradalmi tra­dícióinak. A Kommunisták Magyarországi Pártja élére állt a forradalom to­vábbfejlesztéséért vívott harcnak. Elévülhetetlen érdeme, hogy íc ismerte a magyar társadalom előtt álló fejlődést, a társadalmi feladatokat és azokra a kol köve­telményének megfelelő választ adva, győzelemre vezette a szoci­alista forradalom ügyét. A magyar nép a forradalom út­jára lépett. Az akkori szociálde­mokrata párt jobboldali vezetői hiába ágáltak, a KMP által szer­vezett tömegek ereje nőttön-nőtt. Százezres munkásgyűlések, tilta­kozó felvonulások, katonai láza­dások jelentették, hogy recseg- ropog a monarchia rendszere. 1918. október végén megalakult a Nemzeti Tanács, majd a Katonai Tanács. Győzött az őszirózsás forrada­lom. A magyar proletárállam segít­séget jelentett a világ első szo­cialista államának, Szovjet-Orosz, országnak. Létével lekötötte az imperialista erők egy részét, ezzel természetes szövetségese lett a fiatal szovjet államnak, a kom­munista világmozgalomnak, a vi­lágforradalom osztálybázisát erő­sítette. Tapasztalatai, ha nem is egy­értelműen pozitívak, de előrevit­ték és gazdagították a magyar és a nemzetközi kommunista moz­galmat. Lenin a magyar munkásoknak küldött üzenetében többek között így méltatta a magyar nép forra­dalmi harcának jelentőségét: „Az a háború, amelyet Ti vi­seltek, az egyetlen jogos, igazsá­gos, igazán forradalmi háború. Az elnyomottak háborúja az el­nyomók ellen. A dolgozók hábo­rúja a kizsákmányolók ellen. Háború a szocializmus győzelmé­ért. Az egész világon a munkás- osztály minden becsületes tagja a Ti pártotokon áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár világ- j forradalmat. Legyetek szilárdak, I a győzelem a Tiétek lesz!” ! 1919. március 21-én létrejött a proletariátus diktatúrája hazánk­ban. Egyben nyilvánvalóvá lett. hogy még az októberi polgári de­mokratikus vívmányok megtartá­sát is csak a proletárforradalom győzelme biztosíthatja. Megyénk dolgozói, híven a vi­harsarki hagyományokhoz, már­cius 21-e után azonnal csatlakoz­tak a szocialista forradalomhoz. Egymás után alakultak meg a városokban és falvakban a direk­tóriumok, az egyesült párt szer­vezetei. Március 22-én Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Szarvason, Mezőberényben. A dolgozó tömegek akkori for­radalmi hangulatát híven fejezi ki Resetár Mátyás békéscsabai munkás, egykori vöröskatona visszaemlékezése: „Amikor ezen a napon munká­ba indultunk, hirtelen azt láttuk, hogy a városháza előtt nagy tö­meg verődött össze. Andrási Gyu­la, a megyei Népszava főszerkesz­tője és Czibor István, a szocialista párt megyei titkára az emberek közé vegyülve kiáltozták: embe­rek, proletárdiktatúra van, vége a kapitalista társadalomnak!” Megyénk dolgozó népe megmu­tatta ezekben a napokban töret­len hűségét az első munkáshata­lom iránt. A Tanácsköztársaság kikiáltá- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents