Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

1K>9. március 18. 2 Kedd Befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülése B Varsói Szerződés tagállamainak felhívása Európa országaihoz A Varsói Szerződés tagállamai: a Bolgár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — a politikai tanács­kozó testület ülésének részvevői — kifejezik óhajukat, hogy né­peik békében és jószomszédi vi­szonyban kívánnak élni a többi európai néppel, továbbá azon szi­lárd elhatározásukat, hogy köz­reműködnek kontinensünk biz­tonságának és az együttműködés légkörének kialakításában, fel­hívással fordulnak valamennyi európai államhoz —, egyesítsék erőfeszítéseiket az európai béke és biztonság megszilárdítására. Európa népeinek jelene és jö­vője elválaszthatatlan kontinen­sünk békéjének megőrzésétől és megszilárdításától. Az igazi biz­tonság és a szilárd béke akkor szavatolható, ha az európai álla­mok szándékaikkal, tetteikkel és minden erejükkel a feszültség enyhítését szolgálják, a realitások figyelembe vételével célul tűzik ki a megérett nemzetközi problé­mák megoldását, a sokoldalú együttműködés kialakítását össz­európai alapon. A jószomszédi viszonyhoz, a bi­zalom megteremtéséhez és az egy­más megértéséhez vezető út va­lamennyi európai ország népeinek és kormányainak akaratától és erőfeszítéseitől függ. Napjaink Európája, ahogy a második vi­lágháború után kialakult, több mint 30, nagy és kicsi, különböző társadalmi rendszerű, földrajzi el­helyezkedésű és érdekű országot jelent. A történelem akaratából azonban egymás mellett kell él- niök, s ezen a tényen senki sem változta (Siat. Egyre több kormány, parlament, párt, politikai és társadalmi sze­mélyiség érzi át felelősségét a mai és az eljövendő nemzedék iránt azért, hogy ne kerülhessen sor újabb háborús konfliktusra Európában. Változatlanul hatnak azonban Európában olyan erők is, amelyek az európai fejlődéshez nem a vitás kérdések rendezésé­vel és békés megállapodásokkal akarnak hozzájárulni, hanem ehelyett évtizedekre kidolgozott új katonai programok alapján újabb hadosztályokat és rakétá­kat vonultatnak fel. Egy gyéké­nyen árulnak velük azok is, akik nem vonták le a kellő tanulsá­got a második világháborúból, a német militarizmus és nácizmus szétzúzásából. Fondorlataik fokoz­zák a feszültséget, bonyodalma­kat idéznek elő a nemzetközi kapcsolatokban. Az ülésen részt vevő államok kötelességüknek tartják, hogy a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében,hogy Európát megóvják az új háborús konfliktusok veszélyétől és a bé­kés egymás mellett élés elvei alapján tág teret nyissanak az összes európai országok közötti együttműködés fejlesztése előtt, függetlenül azok társadalmi rend­szerétől. Bármennyire bonyolultak is a még rendezetlen problémák, meg­oldásuk csak békés eszközökkel, tárgyalások útján, nem pedig erő­szak, illetve erőszakkal való fe­nyegetés alkalmazásával történ­het. Az európai helyzet elemzéséből kiindulva- a Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, megvan a reális lehetősége annak, hogy — Európa valamennyi államának és népének érdekeit szem előtt tart­va — közös erőfeszítésekkel te­remtsék meg az európai bizton­ságot A Varsói Szerződés tagállamai közel három évvel ezelőtt Buka­restben javaslatot tettek egy össz-európai értekezlet összehí­vására az európai biztonság és békés együttműködés kérdései­nek megvitatására. Az azóta lét­rejött személyes találkozók arról tanúskodnak, hogy egyetlen eu­rópai kormány sem emel szót az össz-európai értekezlet gondolata ellen, s hogy megtartására meg­vannak a reális lehetőségek. A második világháború utón az európai államok még egyszer sem jöttek össze valamennyien, jól­lehet egész sor kérdést kellene tárgyalóasztalnál megvizsgálniuk. Ha a béke megszilárdításának érdekeiből indulunk ki, semmi­lyen nyomós ok nem lehet az össz-európai értekezlet összehí­vásának halogatására. Egy ilyen értekezlet megfelel­ne valamennyi európai állam ér­dekeinek. Lehetőséget nyújtana ahhoz, hogy közösen találják meg azokat az utakat és módokat, amelyek elvezethetnének Európa katonai csoportosulások szerinti megosztottságának felszámolásá­hoz és az európai államok és né­pek békés együttműködéséhez. A világon azonban vannak olyan erők, amelyek igyekeznek fenntartani kontinensünk meg­osztottságát oly módon, hogy a feszültség fokozásának politiká­ját folytatják, elutasítják az ál­lamok és nepek békés együttmű­ködésének kialakítását, ellenzik egy ilyen értekezlet összehívását és az európai biztonság megerő­sítését célzó egyéb intézkedése­ket. A jelenlegi tanácskozáson részt vevő államok meggyőződése, hogy az össz-európai együttmű­ködés fejlesztése az egyetlen reá­lis alternatíva volt és marad, el­lentétben a veszélyes katonai szembenállással, a fegyverkezési versennyel, viszálykodásokkal, amelyeket továbbra is igyekez­nek rákényszeríteni Európára a második világháború eredmé­nyeinek megsemmisítésére és Eu­rópa térképének átalakítására tö­rekvő agresszív erők. A Varsói Szerződés tagállamai megerősítik a világ katonai tömbökre való felosztása ellen, a fegyverkezési hajsza ellen, a bé­két és a népek biztonságát veszé­lyeztető fenyegetések ellen irá­nyuló javaslataikat, valamint azokat az egyéb intézkedéseket, amelyeket az európai béke és biz­tonság megerősítéséről szóló 1967. évi bukaresti nyilatkozat tartalmaz. Az európai népek számára lét­kérdés az újabb katonai konflik­tusok megakadályozása, az álla­mok közötti gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok erősítése az országok egyenjogúságának, függetlenségének és szuverenitá­sának tiszteletben tartása alap­ján. A szilárd európai biztonsági rendszer megteremti annak ob­jektív lehetőségét és szükségessé­gét, hogy az energetika, a közle­kedésügyi, a vízi- és légitér hasz­nosítása, valamint az egészség­ügy területén az egész földrész lakosságának jólétével elválaszt­hatatlanul összefüggő nagy terve­ket valósítsunk meg. Éppen ez az, ami közös és ez kell, hogy legyen az európai együttműködés alapja. Európa biztonságának alapvető előfeltétele az Európában fennálló határok — köztük az Odera— Neisse határ, valamint az NDK és az NSZK közötti határok sérthe­tetlensége, az NDK és az NSZK létének elismerése, hogy az NSZK lemondjon az egész német nép képviseletének igényéről és az i atomfegyver bármilyen formában történő birtoklásáról. Nyugat- Berlinnek különleges státusza van, és nem tartozik Nyugat-Né- metországhoz. Gyakorlati lépést jelentene az európai biztonság erősítése irá­nyában az összes érdekelt európai í államok képviselőinek mielőbbi találkozása, ahol kölcsönös meg­egyezéssel megállapítanák az ér­tekezlet összehívásának rendjét és meghatároznák a napirendjén j szereplő kérdéseket. Ugyanakkor] készek vagyunk megvizsgálni minden más javaslatot az érte-1 kéziét előkészítésének és össze- : hívásának módját illetően. A politikai tanácskozó testület ülésén részt vevő államok azzal! a felhívással fordulnak Európa ] országaihoz: működjenek együtt I az össz-európai értekezlet össze- : hívásában és azoknak a feltété- j leknek a megteremtésében, ame- j lyek szükségesek ahhoz, hogy az j értekezlet eredményes legyen és j beváltsa a népek hozzáfűzött re­ményeit. E fontos kezdeményezés meg­valósítása érdekében — amely a ' kontinens életében történelmi i esemény lenne — az ülésen részt j vevő államok azzal az ünne- 1 pélyes felhívással fordulnak az! összes európai államokhoz, hogy ] erősítsék a bizalom légkörét, s j ezért tartózkodjanak minden' olyan cselekedettől, amely meg­mérgezheti az államok kapcso­latainak légkörét. Felhívják Eu­rópa államait, hogy a békére vo­natkozó általános nyilatkozatok­ról térjenek át a feszültség eny­hítését és a leszerelést, a népek ] közötti együttműködést és a hé- j két szolgáló konkrét cselekede-1 tekre és intézkedésekre. Azzal a felhívással fordulnak minden eu- ! rópai kormányhoz: egyesítsék erőfeszítéseiket, hogy Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző ] együttműködésének kontinensé- j vé, az egész világ stabilitásának, békéjének és kölcsönös megérté­sének tényezőjévé váljék. Budapest, 1969. március 17. A Bolgár Népköztársaság ne­vében: TODOR ZSIVKOV A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nevében: ALEXANDER DUBCEK LUDVIK SVOBODA OLDR1CH CERNIK A Lengyel Népköztársaság ne­vében : WLADYSLAW GOMULKA JOZEF CYRANKIEWICZ A Magyar Népköztársaság ne­vében : KADAR JÄNOS FOCK JENŐ A Német Demokratikus Köz­társaság nevében: WALTER ULBRICHT WILLI STOPH A Román Szocialista Köztársa­ság nevében: NICOLAE CEAUSESCU ION GHEORGHE MAURER A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége nevében: L. I. BREZSNYEV A. N. KOSZIG1N KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről 1969. március 17-én Budapes­ten megtartották a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülését. Az ülésen részt vettek: a Bolgár Népköztársaság ré­széről — Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertaná­csának' elnöke, a küldöttség ve­zetője; Zsivko Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertaná­csának első elnökhelyettese; Ivan Basev, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere; Atanasz Sze- merdzsiev, a nemzetvédelmi mi­niszter első helyettese; Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztár­saság magyarországi nagykövete; a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság részéről — Alexander Dubcck, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a küldöttség vezetője; Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke; Oldrich Cernik, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság szövetségi kormányának elnöke; Jan Marko, külügymi­niszter; Martin Dzur vezérezre­des, nemzetvédelmi miniszter; a Lengyel Népköztársaság ré­széről — Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a küldöttség vezetője; Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa el­nöke; Zénón Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Stefan Jedry- howski külügyminiszter; Woj- ciech Jaruzelski vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter; Adam Kruczkowski, külügyminiszter- helyettes; Boleslaw Choca, ve­zérőrnagy, nemzetvédelmi mi­niszterhelyettes, vezérkari fő­nök; a Magyar Népköztársaság ré­széről — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a kül­döttség vezetője; Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás—pa­raszt kormány elnöke; Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság titkára; Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi minisz­ter; Púja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese; a Német Demokratikus Köz­társaság részéről — Walter Ulb­richt, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága első titkára, a Német Demokrati­kus Köztársaság Államtanácsa elnöke, a küldöttség vezetője; Willi Stoph, a Német Demokra­tikus Köztársaság Miniszterta­nácsa elnöke; Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Hermann Axen, a Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára; Otto Winzer külügyminisz­ter; Heinz Kessler vezérezredes, nemzetvédelmi miniszterhelyet­tes; a Román Szocialista Köztár­saság részéről — Nicolac Ceau- seseu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtit­kára, a Román Szocialista Köz­társaság Államtanácsa elnöke, a küldöttség vezetője: Ion Gheorghe Maurer, a Román Szó. cialista Köztársaság Miniszter- tanácsának elnöke; Corneliu Manescu külügyminiszter; Ion Ionita vezérezredes, a fegyve­res erők minisztere; a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége részéről — L. I. Brezsnyev. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkára, a küldött­ség vezetője; A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nöke; K. F. Katusev, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkára; A. A. Gromiko, külügyminiszter; A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, honvédelmi minisz­ter; K. V. Ruszakov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetője. Az ülés munkájában részt vett I. I. Jakubovszkij, a Szov­jetunió marsallja, a Varsói Szer. ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. A politikai tanácskozó testület meghallgatta az egyesített fegy­veres erők főparancsnokának je­lentését azokról az intézkedé­sekről, amelyeket kormányaik jóváhagyásával a honvédelmi miniszterek dolgoztak ki. Az ülésen a tagállamok részletesen megvizsgálták és egyöntetűen jóváhagyták a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisz­tereinek bizottságára vonatkozó határozatokat, az egyesített fegyveres erőkre és az egyesí­tett parancsnokságra vonatkozó új határozatot és más okmányo­kat, amelyek célja a Varsói Szerződés védelmi szervezete felépítésének és irányító szer­veinek további tökéletesítése. Az egyesített fegyveres erők főparancsnokát megbízták, hogy a megállapított rendnek megfe­lelően biztosítsa az elfogadott határozatok megvalósítását. Az ülés részvevői kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy a jóváhagyott intézkedések hozzá­járulnak a Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok védelmi erejének fokozásához, összhangban a szocializmus, a béke és biztonság érdekeivel Eu­rópában és az egész világon. A Varsói Szerződés tagállamai folytatva a feszültség csökken­tésére és a béke megszilárdítá­sára irányuló erőfeszítéseiket, egyöntetűen elfogadták az ösz- szes európai országhoz intézett felhívást, amely az európai biz­tonság és együttműködés kérdé­seivel foglalkozó össz-európai értekezlet előkészítésére és meg­tartására vonatkozik. A politkai tanácskozó testü­let ülése a testvéri barátság és az elvtársi együttműködés szel­lemében folyt le. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents