Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

1969. március 15. 5 Szombat Hőst vagy mozaikembert? Keresik önmaguk formálásához az ufat Ol vonóink nah ajánljukt Érdekes —■ Az én példaképem a ma­mám. Becsülöm az erejét, kitartá­sát, rendkívüli ügyességét. Minden problémát megold, munkáját tel­jes lelkesedéssel és óriási szere­tettel végzi. — Az én példaképem nem konk­rét személy. Viszont sok ember egy-egy jó tulajdonságát szívesen mondnám a magaménak. — Példaképem a nagybátyám, dr. Renkő Sándor egyetemi do­cens. Szegény parasztfiúból küz­dötte fel magát egyetemi tanárrá. Szeretnénk hozzá hasonlóan élni és dolgozni, s olyan akaraterővel rendelkezni, mint amilyen neki van. — Nem választottam magamnak példaképet. Ha volna is olyan ember, akit követésre méltónak találnék, akkor sem választanám példaképemül, mert nem akarok senkire sem hasonlítani, senkit sem utánozni. — Elgondoltam magamban egy eszményképet, amelyre hasonlíta­ni szeretnék. Tulajdonságait azon­ban együttesen egyetlen emberben sem tudtam eddig megtalálni. — Nekem a bátyám a mintaké­pem. Mindig segített nekem, és kettőnk dolgát mindenkor őszin­tén beszélhetem meg vele. Főis­kolás, de a nála tanultabb embe­reket nem nézi le, becsüli őket. — Az apám szorgalmas, be­csületes ember. Szereti a munka­helyét, szereti a munkáját, öt vá­lasztottam példaképemül. — Medovarszki tanár urat ál­lítottam magam elé \ példaképül. Kitűnő sportoló, nagyszerű egyé­niség és igen jó ember. Sportem­ber szeretnék lenni, s olyan izom- felépítésű, mint ő. — Az én eszményképem egy olyan mozaikember, akiben sok ember jó tulajdonsága egyesül. Az esze mondjuk Madame Curie-é, a szíve talán szüléimé lenne. Szí­vesen választanám hozzá Bajnok tanár úr józan, logikus gondolko­dását is. — Sportolót választanék példa­képemül. Ahhoz ugyanis, hogy va­laki kiváló eredményt érjen el, nagy akaraterővel és önfegyelem­mel kell rendelkeznie. — Az én példaképem a szüleim. Még sehol sem láttam olyan tö­kéletes harmóniát, mint amilyen nálunk van. Figyelem! Építkezéshez férfi segédmunkásokat veszünk fel. Vidékieknek útiköltség­megtérítést fizetünk. Jelentkezni: TÜZÉP V., BÉKÉSCSABA, Kórház u. 1. Méteráru szakmában jártas eladósegédet lelvesz az UNHERZill Kiskereskedelmi Vállalat, Békéscsaba, Szent István tér 9. — Rám különösen Paul Gauguin egyénisége, élete, művészi stílusa hatott. — Nekem nincs példaképem. De fel tudok sorolni olyan tulaj­donságokat, amikkel én is szeret­nék majd rendelkezni. Például a ! becsületesség, határozottság, sze­rénység, kedvesség. — Sajnos, nem tudok erre a kérdésre tökéletesen válaszolni, s azt hiszem azért, mert még nincs a jövőmre vonatkozóan kialakult elképzelésem. — Ki a példaképed? — hangzott el a kérdés a Rózsa Fe­renc Gimnázium II. f. osztályá­ban, osztályfőnöki órán. S tizenöt lány, huszonhárom fiú egyénisé­ge, tudása, meglátása szerint meg­próbálta megfogalmazni a választ. Tizenhat évesek. Kamaszok. Az óra elején még le kellett szidni őket, mert hangoskodtak, rendet­lenkedtek, de néhány perc múlva lelkesen, érezhető feszültséggel tárgyaltak, vitáztak a példaképről, a követendő jóról. A legtöbben azt vallották, hogy nincs példaképük — mondja Baj­nok Zoltán, az osztályfőnök. — S aztán kiderült, hogy van, de nem egyetlen ember, hanem sok-sok egyén pozitív tulajdonságából állt össze az eszménykép, az, amit kö­vetésre méltónak találtak. — Ha már a „követésnél” tar­tunk: helyénvaló-e ez a felfogás: „nem akarok példaképet választa­ni, mert nem akarok senkit sem utánozni”. A jó példa követése utánzás? Laci: Szerintem igen. Ida: Szerintem nem. A jó eléré­se, követése mindig más körülmé­nyek között és más módszerrel történik. A célhoz mindenki egyé­nisége szerint, kitartása, akarata alapján jut el. — Mindössze négy tanuló vá­lasztott példaképül írót, költőt, művészt — mondja Bajnok tanár. — Forradalmárt, hőst, kommunis­ta mártírt, például iskolánk név­adóját, Rózsa Ferencet — egyikő- tök sem választotta példaképül. Mi ennek az oka? Piroska.' Rendszeresen já­rok szavalóversenyre, sokat kell olvasnom, személyesen is ismerek költőket, írókat. Tisztelem őket, de ha példaképet kellene válasz­tanom, csak a környezetemben ke­resnék. Iván: Szeretem Van Gogh-ot, Jack Londont. Szívesen nézem, ol­vasom műveiket. Mint embert azonban nem ismerem őket, „ide­genek” nekem. Hogy választhat­nék közülük példaképet? János: Ugyanígy vagyunk a hő­sökkel is. Tudjuk, milyen • hőstet­teket vittek véghez, tiszteljük ezért őket. Megtanuljuk vagy el­olvassuk életrajzukat, hogy mikor születtek, hol jártak iskolába, de egy kicsit természetesnek vesszük, hogy vállalták a küzdést, a harcot, akár életük árán is. Mariann: Ezért választunk in­kább példaképül „mozaikembert”, akiben az általunk megismert emberek sok jó tulajdonsága egye­sül. • Osztályfőnök; ugy lá­tom, maga János fogalmazta meg hogy mi a hiba. Ezek a hősök él­tek, vívódtak, szenvedtek, és nem­csak az ellenséggel, de önmaguk­kal is meg kellett vívniuk a har­cot, hogy a félelem, a meg nem értés ellenére vállalják a küzdést. Emberileg eljutni hozzájuk, meg­érteni őket pedig csak az irodal­mon, regényeken, visszaemlékezé­seken, verseken keresztül lehet. Olvasnotok kell, hogy minél töb­bet megértsetek a környező világ­ból. Tizenöt lány, huszonöt fiú val­lott a példaképéről. Arról, hogy milyen felnőtté akar válni. De a vallomások tanúskodtak arról is, hogy ezek a gyerekek kritikus szemmel figyelik környezetüket, szüleiket, tanáraikat, társaikat. S, hogy több-kevesebb sikerrel, de keresik önmaguk formálásához az utat. Az osztályfőnöki órák a leg­alkalmasabbak arra, hogy a tanár segítséget adjon diákjai számára az önformáláshoz, az önnevelés­hez. Ezen az osztályfőnöki órán egy kis lépéssel ismét előreléptek az önnevelésben a II. f. tanulói. Mert őszintén vallottak önmaguk­ról, elképzeléseikről, és szenvedé­lyesen vitatkoztak, ha úgy érze­ték, igazuk van. Tanáraik közül is választottak példaképet. De — ami nagyon tetszett — nem hízelegve, hanem az őszinte elismerés hang­ján: „Szívesen választanám az én mozaikemberem tudajdonságául Bajnok tanár úr józan, logikus gondolkodását”. A holnap felnőttéinek azon­ban a társadalom segítségére is szüksége van, hogy a példaképet kereső fiatal minél több követendő jóra találjon. Lipták Judit új szakkönyv Oláh István: Jövedelmező nyűltenyésztés Oláh István több mint egy év­tizedes hazai és külföldi gyakorlati tapasztalatait gyűjtötte össze könyvében. Az olvasó, akár kiste­nyésztő, akár a nagyüzem dolgo­zója vagy irányítója, választ kap a könyvből a nyúltenyésztés és áru­termelés, üzemszervezés-tervezés kérdéseire. A származás, bonc tani és élettani ismeretek alapot adnak a tenyésztési, takarmányozási, el­helyezési, fajtatani tudnivalók megértéséhez. A nyúlhústermelés gazdaságosságát befolyásoló ténye­zők elemzésével a mű alapot ad az árutermelés és értékesítés meg­szervezéséhez, ismerteti a házi­nyúl egészségvédelmének legfon­tosabb teendőit. A tenyészállat­beszerzés lehetőségeit, a szakcso­portok, a nyúltenyésztő társulatok alakításának, a szakkörök szerve­zésének, a társulások, szakcsopor­tok pénzügyi támogatásának mód­jait is elsajátíthatja a könyvből az olvasó. Incze Ferenc: Levéldisznövények A szobakertészek a természet lelkes rajongói, a felbecsülhetet­len kincsű növényvilág csodálói, akik e gazdag és érdekes világ képviselőivel díszítik otthonukat Gondosságuk és szeretetük célja: mit kell tenni annak érdekében, hogy növényeiknek a legjobb élet- feltételeket előteremtsék; hová he­lyezzék őket, milyen földbe ültes­sék, hogyan szaporítsák, az öntöző­vizet a föld felszínére vagy a cse­rép alá helyezett tányérba önt­sék-e,7 mikor ültessék át? Ezekre a kérdésekre válaszol Incze Ferenc, a Kertészeti Egyetem tanára. A kertészkedésben már jártas olva­sót még a tápoldatos növényneve- léssel a növényszekrények és nö­vényablakok készítésével Is meg­ismerteti. Hiányos lenne azonban a mű, ha nem mutatná be a szo­bai növények gazdag választékát is, amelyek örökzöld levelükkel vagy kúszó-csüngő indájukkal, színpompás virágaikkal díszítik az ember otthonát. Nem tudományos botanikai ismertetők ezek, hanem rövid, érdekes kis összefoglalók. Aki pedig még nem ismeri a nö­vényeket, az a könyv élethű fény­képei alapján kiválaszthatja egyé­ni ízlésének a legjobban tetszőt. Mohácsy Mátyás — Maliga Pál — Gyúró Ferenc: A gyümölcsfák metszésének kézikönyve A metszőolló gyilkos szerszám, ha nem szakszerűen használjuk! Másként kell forgatnunk, ha al- magyümölcsűeket, héjas gyümöl­csűeket vagy bogyósakat metsz- szünk. Sőt, szinte mindegyük fa újabb és újabb elgondolás és meg­oldást követel a metszőtől. Nyu­godt lélekkel tehát csak akkor lép­hetünk ollónkkal a fákhoz, ha megfelelően megismertük a nö­vény morfológiáját, biológiáját és élettanát. A fiatal fa alakító metszése pl. döntő jelentőségű, mert hat a fa egész életére. A termőremetszés során sem mindegy, hogy mikor, melyik vesszőt vagy ágat vágjuk le. Ezért kell többször hangsúlyoz­nunk : a metszés a gyümölcster­mesztés legtöbb szakértelmet igénylő munkája! MG1 NYELŐK rh Ivasom, hogy a malmöi sebészeti klinikán nyelő- múzeumot rendeztek be azok­ból a tárgyakból, amelyeket a páciensek lenyeltek és az orvo­sok művi úton távolítottak el. A múzeum büszkesége egy nyköpeni fiatalember gyomrá­ból előkerült gyűjtemény: ösz- szesen 2 és • l/t kilogramm súlyú csavar, szög, kulcs, gomb, gyűrű, pénzérme és egyéb hol­mi. Valóban minden elismerést megérdemel a svéd legény tel­jesítménye, de nem kell ne­künk ilyen messzire menni re­korderekért. Jómagam számos, nálánál is nagyobb nyelőt is­merek. Itt van például Kropa- vecz Ignácz, aki kétgyermekes családapa és kontírozó köny­velő a Nagyon Vegyes Vállalat­nál. E derék férfiú — anélkül, hogy babérokra pályázna — hosszú évek óta, kora reggeltől késő estig csak nyel, csak nyel, s emellett becsülettel eleget tesz hivatali és családapai kö­telezettségének is. Általában felesége, született Harsány Hermina tuszkolja gyomrába az első adagot kora reggel: „Már megint pénzt kérsz, Ignácz"! Aki olyan keve­set keres, mint te, annak ne le­gyen szenvedélye, az szívja a lyukas zápfogát!" Vagy: „Ig- nác, már megint nem hoztad föl a pincéből a szenet! Még ennyi hasznodat sem veheti egy szerencsétlen asszony?” /t hitves megjegyzései azon- 1M ban meg sem kottyannak barátunk acélos gyomrának. Legfeljebb annyi hatásuk van, hogy feleslegessé teszik a reg­gelit. Mintha mi sem történt volna, friss, ruganyos léptekkel indul munkába, egyik kezében aktatáskával és a bevásárló­szatyorral, a másikban az ötö­dik osztályos ifjabb Herminá­val, aki sajnos nemcsak nevét örökölte édes jó mamájától. Útközben csokiért nyafog, s ha ezt megkapta, kér egy tízest a szülői munkaközösség által ren­dezett úttörő-karneválra. Végül — csak úgy mellékesen — megjegyzi, hogy este elfelejtet­te aláíratni az intőjét. A jobb sorsra érdemes atyának már egy fülesre sincs ideje, nyel te­hát egy jó nagyot és a villany­oszlop oldalán aláfirkantja ne­vét a szövegnek: „Kérjük a tisztelt szülőket, hogy a jövő­ben foglalkozzanak többet..." Nyolc előtt néhány másod­perccel végre megszabadul cse­metéjétől, aztán futólépésben keresztülstartol az úttesten. Azaz csak startolna, mert hir­telen fék csikordul és egy kis Trabant óriási vezetője, nem éppen barátságos hangon közli vele: Szerinte leginkább a sü­ketnéma és vak púpostevék­hez hasonlíthatók némely gya­logosok. Gyors nyelés. Néhány pillanattal később azonban már egy jóval nagyobb, a főnök nyitott ajtaja előtt: „Ö, kedves Kropavecz kartárs, ne siessen annyira, hiszen még alig múlt el a munkakezdés ideje!” élelőtt — kicsi, de kemény sőrétek — sorra-rendre barátunk belsőségébe vándorol­nak a következők: Vica, a szép gépírónö azt panaszolja barát­nőjének telefonon, hogy meg­öli az unalom, mert ennél a vállalatnál csupa vén, viszeres pasas dolgozik. Csoportvezetője visszalök elé az asztalra egy rosszul könyvelt számlát s köz­ben aligátor mosollyal megkér­di: „Mondd, neked mennyi időd van még hátra a nyugdíjig? Fáradtnak látszol.” És ha délután van is néhány óra pihenő, a munkából haza­felé menet, az utcán, a bolt­ban ismét munkába állhat Kro­pavecz megkínzott nyeldeklöje. Csodával határos, hogy a gyen­ge tévéműsor és a rettegett grízes tészta vacsora után még az ágyban, félálomban is le tudja nyelni hitvese megjegyzé­sét: „Hopcsákné férje, pedig fi­atalabb nálad vagy tíz évvel, kétszer annyi nyereségrészese­dést kapott, mint te." S ezután végre jöhet a megváltó álom. ropavecz Ignác azonban azt álmodja, hogy főnöke egy strvcctojást tálal föl neki főve, s arra biztatja, hogy nyel­je le egyben. De siessen, nincs idő, mert ma reggel is öt per­cet késett. Békés Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents