Békés Megyei Népújság, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-03 / 51. szám
1969. március 2. 3 Vasárnap A gondviselő nevei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Még nem volt ilyen nagy eredményük Küldöttközgyűlés az Egyesült Cipész Ktsz-ben Az asszony kerek arcú, piros- pozsgás teremtés. Erős kezével nehéz fizikád munkát végez. Huszonhét éves. Most sír. Jó férje, két fia van és sír, siratja az anyját, akit sose ismert Mert megtalálta, de már az asszonynevén és az letagadta magát a lánya előtt Három osztályt végzett a fiatalasszony, többre nem telt hámyt-vetett Setének, megroncsolt idegeinek eredményeképpen. Most dossziék sorakoznak előttem, s a vaskos iratcsomók mögül felbukkannak a gyermek- arcok. Nekik s ez lesz a sorsuk? Géza 1958 szeptemberében született. Van apja, anyja, de nem gondoskodnak róla. A „Fejlődési Lap” arról beszél, hogy most került vissza első nevelőszüleihez, akik fókezhetetlen természete miatt visszaadták az intézetnek. 1962-ben még szellemileg fejletlen és verekszik. A nevelőszülők újra csak visszaveszik két másik „új” gyermekük mellé. A 15 éves házasság gyermektelen maradt, már-már felbomlott. A férj szereti, ha a gyermek hozza oda papucsát, cigarettáját, ha a munkából fáradtan hazatér. S most Géza is ott ügyeskedik Apa mellett a két kisebbet is dirigálva. Igaz, kisegítő iskolába jár, de remény van rá, hogy a negyedikből áttelepítik a „rendes” iskolába. Jenő. Az apja ismeretlen. Bár a nevelőszülő keveset törődik vele, lopásait, hazudozásait palástolják, mert félnék, elviszik tőlük. Miért? Hiszen van nekik saját gyerekük, férjes asszonylányuk. Mikor az férjhez mert, vették magukhoz Jenőt Aztán a fiatalok hazaköltöztek, szép bútorral, televízióval és a kétéves kis unokával. Kezdték kiutálni Jenőt az öregek mellől. S Jenő azóta lop, csal, csavarog, hazudik Mióta a fiatalasszony megverte, megígérte: megöli a kis kétéves gyereket — a vetélytársát. Ica kétéves kora óta van jó * nevelőszülőknél. Apja, anyja él,i nem törődnek vele. Már az óvo-t dában felfigyeltek szellemi gyen-1 geségére. Ott is, azóta is játszik.! Öra alatt és szünetben, lábait fel-f rakja a padra, kezével geszti ku-» Iái. Ha szólítják, összerezzen. Ne- f hezen lehet felébreszteni, kirázni ♦ az álomvilágból. Miért is érdekel-! je ez a kegyetlen világ, amikort a maga szőtt életében olyan jó» boldognak lenni! t T. Jánoséknál 13 gyermek él a* szülőkikel, s az időközben nős ésí férjezett testvérekkel. Teljesen t kibogozhatatlan ki, kicsoda? Né-I ha senki sincs otthon, máskort mozogni se lehet a faluszéli ci-i gányputriban. A reggeli öltözkö-T Egy év alatt 10 millió forint értékű műszaki árut vásároltak a battonyaiak A vasműszaki bolt a múlt évi forgalmi tervét a szövetkezet vezetőivel közösen 8 millió 660 ezer forint értékben határozták meg, amit 10 millió 246 ezer forintra teljesítettek. E kiemelkedő eredmény a rugalmas árubeszerzésből fakadt Abból, hiogy többek között olajtüzelésű kályhát, gáztűzhelyet, televíziót náluk állandóan lehetett kapni. Mindezeken túl a brigádnaplóba bejegyzett vállalásokat is teljesítették. Így az 1968. évi munkájukat tekintve ismét várományosai a szocialista brigád címnek. dés: ki mikor ébred olyan ruhát húz magára, amit megtalál. Ezért a kis T. Jancsi hol női blúzban, hói felnőtt testvére csizmájában csoszog az iskola felé. Hétéves koráig nem beszélt. Ma ruhával, tanszerekkel ellátva sok betűt ismer. Néha kapcsolja is őket és számolni is tud. A napfoltok, a frontátvonulás vagy ki tudja milyen ráhatással, de tud vagy nem tud. Erzsi. Apja ismeretlen. Anyjából is csak egy név maradt, születési hely, dátum nélkül. Kék szeme, mint a halé, idegenül néz a világba. Mozgászavarai vannak, rajzai 3—4 éves karúnak felelnek meg, pedig tíz is elmúlt Nevelőszülei idősek. Már kiröpítették a házból az utolsó gyereket is, s hogy ne legyenek árvák, Erzsit vállalták. Lám ismét és ismét a nevelőszülőket illeti a dicsérő szó! Egyszerű, idős paraszt- emberek, minden pedagógiai tudás nélkül, józan eszükre, de főleg szerető szívükre hallgatva, megbirkónak e hányatott életű gyermekkel, akivel az édes szülei „nem bírtak”. Erzsi testi fejlődése nagyon jó — árulkodnak tovább a kartonok. Társai szeretik, ő is szeret mindenkit. Ha véget ér a tanítás, hideg halszeme végigsiklik az osztályon, ösz- szeszedi az elszórt holmikat, ösz- szesöpri a szemetet, felcsatolja a táskát, begombolja a kabátokat. Egyszer feleség lesz és anya. Jó feleség és jó anya. Lassú mozdulataival rendbe teszi az otthont, ha szólnak hozzá sokáig mosolyog, míg a válasz megformálódák ajkain. És egyszer keresni kezdi az anyját, mint az a 27 éves Margitka, akinek csak egy név maradt az áhított anyai szeretetből... Húszamé Sándor Magda Egymás után érkeznek az öregek a békéscsabai Il-es számú téglagyár új KISZ klubhelyiségébe. Nők, férfiak. Kettős ünnepség van: nyugdíjasok napja és avatóünnepség. Legyenek ők a klubhelyiség első vendégei. Már-már mind elhelyezkednek az asztaloknál, amikor nyílik az ajtó és az óvó néni irányításával megjelenik a gyár napköziseinek egy csoportja. Apró emberkék, kisfiúk, kislányok: Gyebrovszki Zolika, Serkédi Lajoska, Szabó Gyöngyike, Zahorán Zsuzsika és még néhány kispajtásuk. Versekkel, gyermekdalokkal köszöntik a legidősebb korosztálybelieket. Utánuk a KISZ-esek következnek: Táját Erzsébet József Attila egyik versét szavalja el, a KISZ- szervezet nevében pedig Máté Erzsébet köszönti a szívesen látott vendégeket. Végül Huszár Pál, a pártailap- szervezet titkára üdvözli meleg szavakkal a nyugdíjasokat és örömmel számol be arról, hogy a gyár elnyerte az Élüzem címet: A dolgozók csaknem egy havi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedést kapnak. Elmondja még, hogy a vállalat a jövőben nyugdíjasak részére is biztosít kedvezményes ebédet és évente hárman-négyen ingyenesen üdül- l hetnek. Ez alkalommal adja át a ♦ három „legfiatalabbnak” — Mol- t nár Mihály égetőnek, Szénási Elek t műszárító kezelőnek és Mekis í György szárítókezelőnek, akik az T idén kerültek nyugdíjba — a Ki- 1 váló Dolgozó jelvényt és az azzal í járó pénzjutalmat. ? Az üdvözlő szavak után ! sör és üdítő ital kerül az asztalok- v ra. Majd nagy tálcákon frissen I sült fánkot hoznak a nőbizottság f tagjai: Szabó Józsefné, Tolnai I György és Kelemen Györgyné. t Olyan kedvesen kínálgatják, hogy A szövetkezet vezetőségének beszámolóját tolmácsolta a KISZÖV békéscsabai kultúrtermében Áment Ferenc elnök az elmúlt évi gazdálkodásról és amit hallottunk ebből a beszámolóból, azzal büszkén állhatnak az ország élé ennek az egész megyét átfogó szövetkezetnek a tagjai. Más szóval, az elmúlt évi eredmények az 560 tagú kész derekas munkájában arról tanúskodnak, hogy egyetlen rövid év alatt is át lehet törni a régi gazdálkodási mechanizmust, ha megfelelő szervezettség, tárgyi és műszaki feltétel van, ezzel együtt pedig az emberek értelme világosan látja a teendőket a kitűzött célok elérésében. Példátlan eredmények A megnövekedett döntési szabadsággal élni tudtak és gyorsabban reagáltak a piaci igényekre. A kockázatvállalás ésszerű keretei között megtalálták a jövedelmezőbb gazdálkodás lehetőségeit. Olyan minőségű árut adtak a kereskedelemnek, amellyel nem vallottak szégyent külföldön sem. Mindezt a belső szervezettség, a nagyobb műszaki felkészültség tette lehetővé, amely olyannyira megnövelte a munka hatékonyságát, hogy a tavalyi nyereség szintjét jóval az 1967-es fölé tudták emelni. Beszéljenek a számok: A szövetkezet 45 millió forint értékű lábbelit állított elő tavaly, s ez meghalad minden ezelőtti tervtéljesítést. Főbb tevékenységi köre a bőr- és papucskonfekció, valamint a méretes cipőipari javítások. Készáru termelését 103, ebből a méretest 172 százalékra teljesítette. Exportra 3,1 millió forint értékű szállítást tervezett, senki sem tud nekik ellenállni. Aki pedig megkóstolja a finom csemegét, biztosan újra kér belőle. Közben megszólal a harmonika és néhányan egyszeriben dalra hangolódnak, akiket később mások is követnek. Egyesek táncra perdülnek. És amikor egy kis csend lesz, Kazár Mihály rövid beszédet intéz az ünneplőkhöz. Valahogy így: — Tisztelt Elvtársak! Én 1906- ban léptem át a gyár küszöbét először és 1951-ben mentem nyugdíjba. Négy évtizeden át hajnali 4-kor kezdtem a munkát és naplementekor fejeztem be. Se fürdő, se terített asztal nem volt. Az ember a körkemencében az egyik oszlopra tette a táskáját és néha abban vitt haza egeret... A kezét ma mindenki így összeteheti... Elfullad a hangja, a szeme könnybe lábad. Az emlékek egészen felkavarják. özv. Gáli Györgyné is túl van már a nyolc X-en. Akik ismerik, állítják, hogy rajta még soha nem fogott ki a munka. Tízéves korától dolgozott és csak 1964-ben ment nyugdíjba. — Most is dolgoznék, ha felvennének — mosolyodik el, aztán folytatja: — Találkozom néha a kemencósekkel, akik mondják: Jöjjön, nagymama, mert sok a szemét. Így bizony. Amikor én takarítottam, egy szalmaszálat sem találtak utánam. Több kitüntetést kapott. Az egyikért Budapestre kellett utaznia, mert ott adták át neki. és 5,8 millió forintot váltott valutára, vagyis tőkés viszonylatban 1,5 millióért adott el főként papucsot, de bőrárut is. A többit a szo-< cialisfca országokba exportálta. Saját boltot nyitottak 1968 áprilisában, és úgy tervezték, hogy kilenc hónap alatt másfél millió forint értékű lábbelit ilyen módon közvetlenül értékesítenek. Ténylege- 1 sen azonban 3,3 millió forint lett a forgalmuk. Javult a termelékenység A termelőlétszámot tíz százalékkal növelte tavaly a szövetkezet. Ezzel szemben a termelési értékük 1967-hez viszonyítva 28 százalékkal emelkedett. Forintban ez annyit jelent, hogy míg 1967- ben egy dolgozó 72 ezer forint értéket állított elő, 1968-ban mór 92 ezer forint értéket. Ennek a munkafegyelem erősödése, a jó munkaelőkészítés és nem utolsósorban a nagyobb fokú gépesítés az oka. Tavaly termelésbe állítottak 22 felsőbőrtűző gépet, két bőrvágó, egy talpcsiszoló, egy kellékvágó, egy talpcsákozó, egy kantkalapáló gépet és vásároltak egy teherszállító gépkocsit. A gépesítés fokozására 600 ezer forintot költöttek. A változások nemcsak a munka termelékenységének emelkedésében jelentkeztek, hanem az év közben kifizetett bérekben is. A bevezetett 44 órás munkahét ellenére a fizetések mintegy 3 százalékkal nőttek. A beszámoló kitért arra, hogy mindezt az új gazdasági mechanizmus tette lehetővé, de ehhez szükséges hozzátennünk: az új gazdasági mechanizmus intézkedéseit a vezetők és dolgozók együttes munFónyképet is vitt magával, hogy az igazolványba tegyék. Hogy milyen kitüntetés volt, arra már nem emlékszik, de otthon mindegyiket szép sorjában elrakta. Két éve Társadalmi munkáért jelvényt érdemelt ki a városi tanácstól. Árkot kellett ásni és az ő szakasza volt a legszebb. Pedig senki sem segített neki A szó szoros értelmében a cserépgyártás mestere volt Vasas Pál. Erről oklevelet is kapott még annak idején. Aki meg akarta tanulni a mesterség fogásait, azt 1925- től kezdve az egész országból hoz- záküldték. Az egyik legjobb tanítványának Huszár Pált, a gyár pártalapszervezetének titkárát tartja. Amikor 1964-ben nyugdíjba került, egészségesnek érezte magát. Néhány hónap múlva mutatkozott csak meg, hogy 4 és fél évtizeden át nem lehet „büntetlenül” a nedves agyagot formálni. Azóta szinte meg sem tudja mozdítani az ujjait, az ízületei felmondták a szolgálatot. A cserépgyártás mestere és „áldozata” lett. Amikor erről beszélgetünk, felsóhajt: — De jó is annak, aki egészséges! — mondja és letöröl egy könnycseppet a szeme sarkából. Kit mutassunk még be? Talán Békészki Mihálynét, akit a társaságban mindenki Ica néninek nevez. Még a nála idősebbek is. ö egyébként a fiatalabb korosztályba tartozik, mert csak 1966 decemberében ment nyugdíjba. Tavaly nagy nehezen sikerült rókája valósította meg. A cipészipari szövetkezetben úgy, hogy az elmúlt évhez képest, hatmillió forinttal növelték a nyereséget és az átlagkeresetnek megfelelően, a három kategóriában 22—63 napra eső fizetést kapták meg most a dolgozók és vezetők nyereségrészesedésként. Motor a munkaverseny A küldöttközgyűlés külön elismeréssel szólt arról a szocialista munkaversenyről, mely a Tanács- köztársaság 50. évfordulójának tiszteletére kibontakozott a ktsz üzemegységeiben és amely motorjává vált a termelésnek. A szocialista brigádok valamennyien — kilenc van a szövetkezetben — 110 százalék fölött teljesítették terveiket a más irányú vállalásaik megvalósítása mellett. A békési Hámán Kató és a Ságvári szocialista brigád a cím negyedszeri odaítélésével egyidőben 1200—1400 forint, a gyulai Tyereskova brigád 1300 és a mezőberényi javító- brigád 700 forint pénzjutalomban részesült. Négyen Kiváló Szövetkezeti Dolgozó jelvényt kaptak, hat dolgozót pedig, akik 20 éve tagjai a szövetkezetnek, 500—500 forint hűségjutalomban részesítettek. A szövetkezet jövőre 48,3 milliós éves tervet szeretne elérni. Ehhez megfelelő gépesítést, a műszaki feltételek tovább javítását, a termelékenység növelését, új telephelyre költözést irányoztak elő. Ha a tavalyi lendület, szervezett- 1 ség, gazdálkodási bátorság megmarad, nem kétséges, hogy teljesitik a magasabb tervet is. beszélni, hogy menjen Siófokra üdülni. Teljesen ingyen, még az útiköltséget is megtérítette a vállalat. A torkában dobogott a szíve, amikor a vonat Siófok felé közeledett. Soha nem járt ő még ilyen előkelő helyen. Számára Jamina jelentette a világot. De hamar feltalálta magát az új környezetben. — Nagyon jól éreztem magam — emlékszik most vissza. — Még táncoltam is. Kitűnő zene volt... És milyen finom ennivalókat kaptunk! Oda hozták az asztalhoz. Aztán mosogatni sem kellett... Ha még egyszer küldenek üdülni, nem fogom kéretni magam... Kozma Péter is gyermekként került a téglagyárba. Alig múlt 11 éves, amikor felvették lóhajtónak. Most 69 éves, de — mint nyugdíjas — még mindig dolgozik. Persze már régen nem lóhajtó, hanem minőségi ellenőr. — Senkim sincs... Emberek közé vágyom. Végem lenne, ha egyszer nem dolgozhatnék. Egy kis családi ház az életműve. Részben az a gyár is, amely oly szépen kialakult az elmúlt két évtized alatt. Valamikor lenézett senki volt ő is. A régi „emlékek” miatt fogott fegyvert 1956-ban. Szénási Elek a Kiváló Dolgozó jelvényt nézegeti egy kis megille- tődöttséggel, amit nyugdíjba vonulása alkalmából csak néhány perce vett át. Hogy mi lesz majd. ezután, még nem tisztázta magában. Annyi bizonyos, hogy nem tud dologtalanul élni. Sem ő, sem a többiek. Valahogy ilyenné formálódtak a téglagyárban. A legidősebbek legalább otthon tesznek-vesznek. Kérges tenyerük ma is erről tanúskodik. Pásztor Béla —v. d. Harmonikaszú mellett
