Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-13 / 36. szám
ICsfltSrtSk Ida regénye Ida — Itomváry Gizi, János — Gálfy László és Csorba — Kovács Lajos. Az apja Kossuth Lajos fegyver. [ gyárosa volt, s mindvégig megmaradt egyszerű falusi kovácsnak. A fiú, Gárdonyi Géza írói sikere mintha fizikai valóságának távolodásával egyenes arányban növekedne. Különös-különc ' egyéniség, titkos gondolatait lehet, hogy örökké megfejthetetlen, sajátos hieroglifákba rejtette, de amit megmutatott, amit elmesélt, azok varázsa is hasonlóan megfejthetetlen. Az őszintesége? Igaz.' ságszeretete? Egyszerűsége, naiv bája? Történelmi regényeinek mély embersége? Ez is, az is. AI valóságról alkotott képe nem egé_ ezen egyértelmű, korának tévédé- seit, gátjait át nem léphette. Még- j is több, mégis reálisabb azoknál, j akik görcsös konzervativizmusukkal nem voltak képesek az új értékrendek keresésére; Gárdonyi történetei nem véletlenül hatottak és hatnak ma is olyan Intenzív erővel az olvasóra. Lehet, hogy sokkal többet érdemelne ez az előadás, mint arra ezúttal arányaiban jut; Gárdonyi, ról és az Ida regényéről azonban ennyit feltétlenül el kellett mondanunk ahhoz, hogy Máté Lajos elképzeléseit valamihez viszonyítani lehessen. Az összetettség az, ami a legszembetűnőbb, az, hogy Máté — zenés vígjátékban is! — vállalkozni mer jellemek árnyaltabb megformálására, hogy azért egy fél évszázaddal ezelőtti kor hangulatát, egyedi és általános jellemzőit ne csak külsőséges eszközökkel érzékeltesse. Külön öröm, hogy a valamikori harsány- ság, úgy látszik, egészen a múlté, bár ha ítt-ott felüti a fejét, a művészi önfegyelem kontrolljával azért mégiscsak találkozik. Sokan játszanak az Ida regényében, melyben a kis szerepek között is nem egy nagy szerep, fontos szerep akad, mintha Gárdonyi, a néptanító piros tintája húzná alá Hogy mindezt egy színházi bemutató kapcsán bevezetőként szántuk, az sem indokolatlan. Az „Ida regénye” múlt heti premierje az író idézése is, aki — és ezt a dramatizálás nagyrészt megőrizte —, ha nem is alapvető szándékkal, de kora társadalmának viszonyait sajátos, csak reá jellemző módon választotta műve mozgatójának. Jellegzetes század- forduló utáni helvzet: kényszer- házasság apróhirdetés útián, zárdái visszavonultság és a külső világ talajt vesztett dorbézolása, mulatozása, a tisztaság és a vaskos életfelfogás ütközése — amennyire jellegzetes arra akkorra, annyira általános érvényű is. Nem lehet találóbb megállapítást találni Kosztolányi szavainál (jó, hogy a műsorfüzet Ilyen adalékokkal a színházi ismeretterjesztést is szolgálja!), aki 40 esztendővel ezelőtt, az Ernőd Tamás —Török Rezső dramatizál ást látva ezt írta: „A színdarabban elsikkad Gárdonyi légies naturalizmusa, liliomfehér színrakása, s a szöveg íze is más, mint a regényé — de a cselekmény gyorsan pörög s a figurák mulatságosak.” A zenés változat 1948-ban De Fries Károly közreműködésével születik meg, a szöveget közelebb igazítják Gárdonyihoz (bár ugyanannyit távolít rajta a zenés vígjátékra változás) —, a siker ezúttal is biztosított. Aztán olyan évek következnek, amikor Gárdonyit mintha elejtené a hivatalos irodalompolitika, majd az újrafelfedezés idején, 1957-ben, az a Máté Lajos viszi színre először a győri színházban, aki — most a Jókai Színház rendezőjeként — az Ida regénye 1969-es békéscsabai előadását rendezte. a mondatokat: ez fontos, ez megvilágít, értelmez, magyaráz, ki nem hagyható... ! A címszereplő Romvári Gizi Tiszta, szép Ida, komoly lány, akinek az életről, szerelemről és házasságról lezárt, körülhatárolt véleménye van. Nem konok, csak igaz, irtózó minden kimondott és kimondatlan hazugságtól. Figvel és rezonál a szövegre, a teljes cselekményre, ami körülötte és általa fejlődik a — Gárdonyinál szokatlan — megnyugtató vég felé, a fiatalok egymásra találásáig. Balogh Jánost Gálfy László alakítja megnyerő biztonsággal, könnyedén, hangulatosan. Nagyon tetszett F. Nagy Imre (Ó Péter) megint új arca, hogy ennyire szeret komédiázni, és ennyi szíve van zenés darabban is teljes megoldásokra törekedni. Felkai Eszter (Bogár Ella) biztonsággal uralta a szerepet, és a plusz, amit temperamentumban adott hozzá: az elő. adás egyik legemlékezetesebb színe. A bővérű humort Varga Ilona (Julesa házvezetőnő) és Székely Tamás '(Bogár úr) hozta a szin- nadra, Dénes Piroska, Lestyán Katalin, Kocsis Mária, Kovács Lajos és Cserényi Béla alakítására kell még az ezutáni nézők figyelmét felhívnunk. Bártfav Gusz. táv (Bisi) talán az egvedüli. aki túlrajzol s feltehetően a rendezői elképzelés is ezt sugallta. A zenekar Holpert János vezetésével szépen és kidolgozottén szólaltatja meg De Fries muzsikáját, kellemes a díszlet, érdekesek a táncok is, a jelmezek viszont egyenetlenek: van, akivel túlzottan bőkezű a tervező, ós van, akit teljesen 'hr • csői, Kár, mert megérdemelte volna az előadás, hogy ez ne így legyen. Sass Ervin Egy tanárnő portréja Ha nem tudnám, hogy tanárnő, kitalálnám. Precízen, érthetően fogalmaz, mondatai és mozdulatai olyan „ideálisan tanárosak”, de póztalanok. Dr. Fekete Antainé történelem szakos tanárnő a Békéscsabai 611. számú Ipari Szakmunkástanuló-Intézetben tanít, heti 19 órában. Ezenkivül kárpitos-ismereteket is oktat, kezdetben talán kényszerűségből, most pedig... — Minden kollégám tanít valamilyen technikai tárgyat. Ilyen jellegű iskolában ez elkerülhetetlen. Nekem — sohasem gondoltam volna — a kárpitosság jutott. Ügy, mint ahogy később a diákok, „bevágtam” a tankönyvet, jártam a ktsz-eket és a kárpitosműhelyeket. Most már úgy érzem, nemcsak az óraadáshoz szükséges ismereteket szereztem meg, hanem a szakmához is értek. Persze a munkájának elsődlegesen körülhatárolt területe, indítékainak és az új ismeretek szerzésének ösztönző forrása a történelem. Hogyan tanít? ^ Ne mechanikusan... — Kollégáimmal együtt a programozott oktatás híve vagyok. Ez röviden azt jelenti, hogy igyekszem „mozgalmas”, a diákokkal közösen felépített órákat tartani. Az óra nagyobbik részében kérem számon az eddigi anyagot, s az új feladatokat közösen vesszük át. Csak a frontális részeket magyarázom el, rámutatva a logikai ösz- szefüggésekre. Igyekszem a diákokat rávenni arra, hogy tanári Irányítással önálló kutatást, feldolgozást végezzenek, s alkotó módon, ne pedig mechanikusan szerezzenek új tudást. — Nem ró ez túlzott terheket egy tizennégy-tizenhat éves fiatalemberre? És egyáltalán a tanulásban a viszonylagos önállóság elég hatókony-e az iskola diákjainál? — Szoktatással megvalósítható az iskolai önművelés. Idővel tudatossá válik az önálló, nógatás nélküli tanulás. Készséggé lesz és ezt a gyerekek majd később, az iskola befejezése után is hasznosíthatják... % Újabb diploma Dr. Fekete Antalné a közelmúltban újabb diplomát szerzett. A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem filozófia szakát végezte el. A kérdés egyszerű, éppen ezért kicsit profánul hangzik: miért? Széttárja a karját. Tudni annyi, mint törekedni arra, hogy többet tudjunk — foga'mazódík meg benne és közösen próbáljuk felparcellázni azokat a területeket, amelyeket szeret és ahol otthonosan mozog. Az etika, pszichológia, szociológia tudományának konkrét művelése részint a pályaválasztás komplex vizsgálatának nagy misztériumában teljesedik ki. Feldolgozott és még feldolgozatlan kérdőíveket mutat. Az Intézet tanulói töltötték ki. A sok- száz válaszból milyen kérdésekre kaphatunk választ? — Csak néhányat említsek, szinte felsorolva azokat: Az értelmiségi szülők többsége miért idegenkedik gyermekét olyan pályára adni, ahol fizikai munkát kell végezni? Az általános iskolát végzetteknél a konkrét szakmaválasztást hány százalékban határozzák meg objektív és szubjektív tényezők? Hogyan hatnak az érzelmi befolyásolok? Milyen szerepe van a sikerélménynek a választott szakma megszerelésében? Ezek a kérdések még válaszra várnak. A tanárnő azonban már eddig is jó néhány tanulmányt készített, összegyűjtve és feldolgozva benne eddigi kutatásait. Egyetlen szépséghibája csak a valóban értékes munkáknak, hogy jobbára az iróasztal-fióknak íródtak. Elsősorban szerzőjük szerénységének jóvoltából... A legjobbaknak járó H kitüntetés Egyet viszont feltétlenül közre kell adni ebben az írásban. Dr. Fekete Antalné a múlt év őszén a Tudományos Akadémián vette át a középfokú tanintézetekben működő honismereti szakkörvezetők legjobbjainak járó kitüntetést. Az országban rajta kívül mindössze ketten nyerték el ezt a megtisztelő címet. Vezetésével a múzeumban dolgozó honismereti szakkör jelenleg a Békés megyei munkás- mozgalmi hősök felkutatásán dolgozik. Részt vesznek a múzeumi pályázaton, az Erkel Diákünnepeken és az országos versenyeken is. Minden második pénteken tartanak foglalkozást. A szakkör tagjai többségében ipari tanulók, de van köztük gimnazista és szakmunkás is. Csendben, feltűnés nélkül dolgoznak, de nagy-nagy szorgalommal és türelemmel. Mint az interjú-alanyként választott tanárnő. Bracko István „Vizes" hírek Bár még vastag hótakaró borítja a tájakat, a Körösvldéki Vízügyi Igazgatóság tervgazdasági és munkaügyi osztálya,Tsz építési osztály mérnökei és dolgozói máris az 1969. évi termelési tervek végrehajtására készülnek. A 70 millió forintos program ütemterveit a Mérnöki Továbbképző Intézet rendezésében tanfolyamon vitatják meg. így a műszaki fel- készültség gyorsabb, színvonalasabb s jobb lesz a munkaszervezés minden területen. * • • Megkezdték az öntözővizet szál. lító csatornák tiltóinak vasszerkezeti tavaszi karbantartását. A szakaszmérnökségek szintén folyamatosan távolitják el a dugókat a csatornákból. A belvíz-elvezetésre és az öntözésre egyaránt minden korábbi évnél gondosabb a felkészülés az igazgatóság területén, hogy a mezőgazdasági üzemeknek messzemenő segítséget nyújthassanak. í. rész Pintér István: döltcíiíit A gyárban aztán hozzáláttam, hogy a halálosan unalmas ébresztőórákat ellássam a szükséges kallantyúkkal. Szerencsére, már behunyt szemmel is tudtam minden egyes mozdulatot, hiszen akkor már sok százezer kalian tyű állt mögöttem. Így hát ébren folytathattam az álmodozást: mi történik majd este hat órától reggel hat óráig, attól a perctől kezdve, hogy Rutiital találkozom, addig a percig, amikor a szálló portása ébresztőül bekopogtat az ajtón s én visszatérek a kaUaniyuK Kicsiny, de számomra sajnos napi nyolc órát betöltő világába. A dolgot már Ruthtal isala• posan elterveztük. A lány is j keddre tette a szabadnapját, • hogy alaposan kipihenhesse ma- ! gát és ne kelljen végigszenved- j nie a karikás szemekre tett ; megjegyzéseket. Az efféle meg- j Jegyzések ugyanis felettébb ki- j nosak lehetnek egy lány szá- j mára. Én alig vártam, hogy va• laki eltréfá'kozzon velem a sze• mem alatti karikákról. Nem- l csak a férfidicsőség miatl kiván- j tam ezt, társra vágytam Az ame- £ rikaiak egymással sem nagyon barátságosak és közlékenyek. JöiteK, munkaruhába öltöztek, nekiláttak az ébresztőórák ösz- szeszerelésének. aztán átöltöztek és hazamentek. Akadtak itt emberek, akik tíz év óta ültek a szalag mellett, de összesen tíz mondatot sem szóltak a társaikhoz. Munka után fütyörészve indultam el. Még volt másfél órám a randevúig, s ezért elhatároztam, hogy sétálok egyet. Nem levegőzni akartam, mert azt New Yorkban nem lehet. A füst és a por ellep mindent. Körül akartam nézni egy kicsit az utcákon, hiszen csak egy éve éltem New Yorkban és bizony alig Ismertem valamit a városból. Am, alig egy félórácskát nézegethettem az épü'eteket, a forgalmat, a kirakatokat. Észrevettem ugyanis, hogy két tagbaszakadt férfi van a nyomomban. Hogy miből jöttem rá? New Yorkban mindenki siet, rohan, mintha állandóan menekü’nének az emberek. Ritka az olyan ráérősen sétálgató ember, mint amilyen és voltam. Na meg az a kettő, akik külsőre leginkább díjbirkózóra hasonlítottak. CsőInilllllllHIHIIIIIIMMIIMIINIMIIHIM dálatosképpen mindig arra akadt dolguk, amerre én jártam. Ha megálltam egy kirakat előtt, ők is megálltak, s egy hirdetőoszlopot kezdtek tanulmányozni. Ha meggyorsítottam lépteimet, ők sem értek rá. Ha befordultam Jgy mellékutcába ők is arra vették útjukat. Meg akartam bizonyosodni a dologról. Taxiba szálltam, és bemondtam a vendéglőnek a címét, ahol Ruthtal volt találkám. Nem tévedtem. Alighogy leültem, a két tagbaszakadt is megjelent és letelepedett az egyik szomszédos asztalhoz. Ügy tettek, mintha nem törődnének velem: sok mindenfélét rendeltek, és enni, inni kezdtek. Én azonban tudtam, hogy pillanatnyilag semmi egyébbel nem törődnek, csak velem. Elhatároztam, hogy megsétáltatom őket. Felálltam, elindultam a mellékhelyiség felé. Az egyik tagbaszakadt még a falattal a szájában jött utánam. Röpke húsz perc alatt négyszer megtettem ezt a sétát, mint, aki megfázott vagy megivott egy fél láda sört. Aztán fizettem, ök nem fizettek. Persze, hogy nem, hiszen ahogy kihozták a rendelést, máris kiegyenlítették a számlát, és zsebre gyűrték. Fogalmam se volt, hogy kinek a költségén esznek-isznak kísérőim, és ki akasztotta őket a nyakamba. Nem mondom, kissé nyugtalankodtam. Ha egy úriember egy hölggyel szállodába készül, elemi kötelessége, hogy ne kompromittálja a hölgyet. Közben az idő gyorsan telt, Ruth-
