Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-08 / 32. szám
196$. február 8, 5 Szombat a Békésmegyei Népszava szetörjük, s helyébe felépítsük a népek szabad Tanácsköztársaságát. Jelentkezzetek Ferencz József tér 11 sz. alatt. Éljen a szabad Tanácsköztársaság! Éljen a forradalom!" I Az új vezetők gondjai Az államhatalom és a helyi önigazgatás új intézményéhek felállítása a Tanácsköztársaság fegyveres védelmének megszervezése mellett mégiscsak az a legfontosabb, hogy biztosítva legyen a mindennapi kenyér. És az évezredes igazságtalanság felszámolásához hozzákezdjenek... íme, egy fontos közlemény az újságból: „Március 31-én veszi kezdetét a földet igénylők összeírása, vezetéknevének kezdőbetűje szerint. Az alábbi sorrendben... Az összeírást a Hunyadi téri községi népház 1-es számú szobájában a birtokrendezö bizottság végzi. Hadifoglyok, internáltak, kivándoroltak, vagy még vissza nem tért katonák hozzátartozói is bejelenthetik az igényt. Szövetkezetek felállítása már most ajánlatos.” Az újság napról napra hírt ad a békéscsabai Munkástanács direktóriumának üléséről. Felállítják a szocializálási népbiztosságot. Vezetője dr. Székely Lajos, helyettese Petrovszki Pál. Meg is kezdődik az intézmények, üzemek, szocialista tulajdonba vétele. A hírközlés és a kultúra fórumait tartották a legfontosabbaknak. Elsőnek a nyomdák és lapok, másodiknak a színház szocializálásáról jelentek meg a sajtóhírek. Utána jönnek sorba az üzemek. Megkezdte működését a lakáshivatal is. Vezetője Orvos Pál. Sok száz csabai proletárcsalád nyomorúságos körülmények között tucatszámra összezsúfolva egy-egy levegőtlen helyiségben, egészségtelen „lakásokban” tengődik. Ugyanakkora volt uralkodó osztály képviselőinek birtokában többszobás, pazarul berendezett lakosztályok kihasználatlanul pompáznak. Ezt a kiáltó ellentétet nem képes eltűrni a proletárköztársaság erkölcsi érzéke. Erélyes rendeletekben hívják föl a figyelmet az üres lakrészek bejelentési kötelezettségéről, a lakásért folyamodó szegény családok gondjaira igyekeznek gyors, hathatós megoldást találni. A direktórium mindennap — vasárnap is — dolgozik. Az április 1-i újság arról ad hirt, hogy Szpevár elvtárs, a közélelmezés problémáiról, az ellátatlan, ínséget szenvedő dolgozó emberek gondjainak megoldásáról tett javaslatokat a tanácskozáson. Dr. Székely elvtárs a csabai rendőrségnek a Vörös őrségbe való beosztását sürgette. Petrovszki Pál jelentést tett a közkórházban megejtett vizsgálat eredményeiről. A direktórium szakbizottságot bízott meg a betegellátás égető kérdésének kidolgozására. Dr. Wallfisch Ferenc városi orvos kifejtette, hogy múlhatatlanul szükséges közfürdő felállítása. Amíg egy nagy fürdő nem épül, ideiglenesen a villanytelepi zsilip fel- használásával a Körösből lehetne annyi vizet szivattyúzni, ami 25—30 kádas „barakk fürdő” ellátásához elegendő lenne. Ugyancsak az újságban olvashatni, hogy Szentesi János italmérő a szesztilalom ellenére italokat mért Engedélyét megvonták és forradalmi törvényszék elé állítják. Dr. Szarnék Oszkár békéscsabai fogorvos beadványban fejtegeti egy ingyenes városi fogászati rendelő szervezésének szükségességét. Meg is bízzák a rendelő felállításával. Mennyi mindennel kell foglalkozni a proletárhatalom új birtokosának egy züllött, korhadó, régi rend milyen sok iszonyú maradványa nehezíti az életet. I A külső és belső rendért Közben fel kell venni a harcot a belső ellenség ellen is. „Rémhírek özöne járja nap nap után, keresztül-kasul Csabát. A remegő burzsoá társadalom naplopó tagjai, akik minden idejüket az ezüsttükrös kávéházakban töltik, más foglalkozás hiányában, képtelenebbnél képtelenebb rémmeséket találnak ki..." A rémhírterjesztőkkel szemben a forradalom következetes, éber szigorát állítják. Az ókígyósi Wenckheim-kas- télyt a Forradalmi Kormányzó- tanács rendelete alapján zárlat alá veszik. A műkincseket — szakértők közreműködésével — leltározzák. A békéscsabai direktórium ugyanakkor feljegyzésben kéri a kormányt, hogy engedélyezzék népszanatórium berendezését a szocializált, nagyúri kastélyban. A hatalom új birtokosai féltő gonddal óvják, vigyázzák a régi társadalomból megmaradt értékeket. A közvagyon nem csákiszalmája, aki erről megfeledkezik, annak bűnhődnie kell. Ezt bizonyítja a bucsa-telepi fosztogatók pere is. A bucsa-telepi pusztán néhány forró vérű ember kezdeményezésére a Springer-kastélyt megrohanták, feltörték és kifosztották. Haanig József idős számtartót — aki egyébként semmi ellenállást nem tanúsított — értelmetlen kegyetlenséggel megölték. A Vörös őrség azonnal elfogta a bűnösöket, s a forradalmi törvényszék ítélkezett felettük. A felbújtókat és gyilkosokat 10—15 évi börtönbüntetésre ítélték. Aki a perről szóló részletes tudósításokat olvassa, az ügyész és a védő jogi vitáit, a bírósági ítélet alapos és minden körülményt figyelembe vevő indoklását, az nem tudja megállni, meghatódottság nélkül, ha arra gondol, mi mindenenre kellett, hogy legyen ideje, energiája, embersége a forradalom vezetőinek. S kiviláglik, milyen hazug volt az a rágalomhadjárat, melyet a fehérterror, a Horthy-fasizmus éveiben „kreáltak” a proletárforradalom tisztaságának befeketítésére. A lap budapesti tudósításai, telefonjelentései állandóan beszámolnak a legfrissebb bel- és külpolitikai eseményekről. Az április 5-i számban például megjelentetik azt az interjút, melyet Kun Bélával készített a Hamburger Freue Presse tudósítója a külpolitikai helyzetről. A Tanácsköztársaság vezetőjének véleménye a nyilatkozat egyik mondatában frappáns tömörséggel kifejeződik: „A mi külpolitikánk a béke politikája.” „Megválasztották a Csabai Városi Tanácsot.” „Csak a városháza erkélyéről hirdette egy kifakult vörös lobogó, hogy ünnep van” — írja a Békésmegyei Népszava, a helyi tanácsválasztásról szóló tudósításában. Más választás volt ez, mint a korábbiak. Hiányoztak a sör- és borpárás kortestanyák, az elegáns fogatok, „a szavazóhelységek körül élénkség, a proletárasszonyok és férfiak sürgése-forgása mutatta csak, hogy olyan történt ezen a napon, amiről a legvérmesebb fantáziájú szociológusok sem mertek álmodni pár hónappal ezelőtt.” A lap április 12-i számában Varga Jenő pénzügyi népbiztos ' nyilatkozata olvasható. A mi számunkra, akik az új gazdasági mechanizmus körülményei közepette pártunk gazdaságpolitikai koncepcióinak valóra váltásán munkálkodunk, különösen érdekes, hogy az 50 évvel ezelőtti nyilatkozatban mire hívja fel a . figyelmet a Tanácsköztársaság pénzügyminisztere? „Több kenyér és hús, több ruha, jobb bútor, szép könyv csak úgy juthat mindenkinek, ha a termelés gyors ütemben emelkedni fog. A szocializálás csak úgy hozza meg a kívánt eredményt, ha nagyarányú többtermelés jön a nyomába.” De a forradalmi újság szerkesztőinek figyelmét az élet egyéb problémái az emberek mindennapjainak legbensőbb gondjai sem kerülik el. „Szerelem és házasság az új társadalomban” a címe az április 17-i számban megjelent cikknek. Erélyesen fellép az ellen a burzsoá rágalmazás ellen, mely „Csaba lányait” is megtévesztő ijedelemmel tölti el a kommunizmus' állítólagos „szabad szerelmének" szabadosságai hallatán. Kifejti, hogy a munkástársadalomban a szó legnemesebb értelmében válik szabaddá nő és férfi kapcsolata, a tiszta erkölcs az értelmes családi élet keretein belül. # Az ellenforradalom antant haderői egyre közelebb nyomulnak Békéscsabához. A lap az utolsó napokig kitart, szervez, informál, fegyelemre buzdít, szavával nyugalomra int. Teljesíti mindazt, amely a haladásért. az emberek sorsának jobbra fordításáért, a szocializmus eszméinek győzelméért munkálkodó kommunista sajtónak hitvallása, áldozatokat is vállaló célja volt és marad a jövőben, is. A mai utódok jóleső büszkeséggel elevenítik fel azoknak az embereknek emlékét, akik fél évszázaddal ezelőtt, a forradalom áldozatos időszakaiban utat mutattak, példát adtak egész életükkel. Vajda János Márványtáblán örökítjük meg a Békésmegyei Népszava emlékét ötven évvel ezelőtt, 1919. február 9-én jelent meg Békéscsabán a Békésmegyei Népszava első száma. Ez is, s többi példányszáma is fontos útmutatójául szolgált a vidék békére, jólétre és szabadságra vágyó proletariátusának, és harcos támogatója volt a proletariátus diktatúrájának, a Tanácsköztársaságnak. A lap megjelenésének 50. évfordulója alkalmával ünnepséget rendez, és emléktáblát leplez le a Békés megyei Népújság Szerkesztősége és a Helytörténeti Honismereti Bizottság, a Békésmegyei Népszava egykori szerkesztőségének helyén, az MSZMP Megyebizottsága jelenlegi székházánál. Az emléktábla leleplezése alkalmával Cserei Pál, az MSZMP Békés megyei bizottságának tagja, a Békés megyei Népújság főszerkesztője mond ünnepi beszédet február 8-án, ma délelőtt 11 órai kezdettel. Az emlékürmepségre és az emléktábla leleplezésére ezúton is szeretettel hívjuk és várjuk a megyei, járási községi, párt- és tanácsi szervek vezetőit, dolgozóit, a Békésmegyei Népszava egykori és az annak nyomdokán haladó Békés megyei Népújság mai olvasóit. Előrelépés a hazafias nevelésben Elmeséltem egyszer egy egri élményemet. Azt, hogy kedves társasággal sétálgattunk, ismerkedtünk a várossal. Közben — csupán a formaság kedvéért — az egri borokat is megkóstolgattuk... Néhány poliárka után a társaság valamelyik tagja ezt a megjegyzést tette: — Itt nem volt vicc vitéznek lenni !... Azt is elpletykáztam, hogy éppen ő volt az, aki szédült, mikor lenézett a vár faláról... ♦ Szeretek kirakatot nézni. Jó pár éve lehet, hogy egy kirakatnéző sétám alkalmával vágott mellbe nemzeti öntudatunk túlzott szerénysége vagy talán értékünk alábecsülésének érzete. Az egyik kirakatban — más italt tartalmazó palackok népes társaságában ugyanis albán konyakot pillantottam meg. Ami magában még örvendetes jelenség lett volna, hiszen a „Választékkal a dolgozókért” jelszó megtestesülésének gyönyörű példája volt. De a fölirat! „Szkender bég...” Ez már kisebbségi komplexust szült. Mert nem sokkal távolabb, egy másik palackon ez állt: „Hunyadi János keserűvíz”... Kétségtelen, hogy Hunyadi sok keserűséget okozott a töröknek, i de hogy nemzeti büszkeségünk ápolásából csak ennyire futná, ez szomorított el. És ezt egy nevelési tárgyú értekezleten, ahol a hazafias nevelésről volt szó, el is mondtam... ♦ Azóta sok keserűvíz folyhatott le az illetékes helyeken, mert — és ezt nem személyes zsörtölődé- sem eredményének tekintem —, a napokban majdnem ugrálni kellett örömömben: amikor az egyik fűszer-csemege kirakatában egy szívhez szóló, lelkemet emelő művészi rajzú címke feliratát megláttam egy elegáns (alkoholt tartalmazó) palackon:: Törökverő”. Megnyugodva sóhajtottam fel: — Végre, a hazafias nevelésben is felzárkóztunk a világszínvonalhoz! Beck Zoltán Könyvtárpropaganda — felső fokon Hivatalosnak látszó levelet hozott címemre a postás. A borítékból stencilezett papírlap került elő. Olvassuk csak: „Hosszabb idő óta nem látogatta meg könyvtárunkat. Ezúton kérjük, hogy keresse fel újra és vegye igénybe egyre gazdagodó könyv- és folyóirat állományunkat, valamint a zenei könyvtár szolgáltatásait. Az 1969. naptári évre január hó folyamán írjuk be újra olvasóinkat. Mielőbbi látogatását várjuk! Üdvözlettel: A Megyei Könyvtár Olvasószolgálata. Békéscsaba, 1969. január.” Vállalva annak ódiumát, hogy a könyvtár-kerülés miatt szemrehányás érhet, mégis egyes szám első személyben adom közre ezt a valóban kedves felhívást. Biztosan kaptak mások is ilyet, éppen ezért az egyszerű ismétlés szándékánál többet szeretnék; nyilvánosan megdicsérni a megyei könyvtár dolgozóit, hogy a sok ezer látogatót ilyen apró figyelmességgel is igyekeznek még jobban a könyvhöz, a könyvtárhoz szoktatni. Másként fogalmazva azt mondhatnám, hogy ez a figyelmesség könyvtárpropaganda is. De nem akármilyen. Felsőfokú! —b-r-
