Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-28 / 49. szám
Kedves Elvtár&akl — Szívből üdvözlöm a Győr- Sopron megyei pártbizottság, a megyei tanács tagjait, az együttes ülés minden részvevőjét. Külön is köszöntőm a termelőszövetkezeti mozgalom úttörőit — kezdte felszólalását Kádár János elvtárs a Győr-Sopron megyei pártbizottság és megyei tanács együttes ülésén, majd így folytatta: — Történelmi évfordulóra emlékezünk, olyan eseményre, amely sorsforduló volt a megye, országunk parasztsága és egész népünk életében. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az a tény, hogy parasztságunk szocialista útra lépett, történelmi jelentőségű esemény. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a munkás—paraszt szövetség nagy győzelme. Ez a szövetség nem új keletű, a nép szabadságáért, a teljes társadalmi, politikai, gazdasági felszabadulásért vívott sok évtizedes harcban Kádár János felszólalása a Györ-Sopron megyei pártbizottság és tanács együttes ülésén kovácsolódott ki, és szorosan ösz- szefonódott történelmünk előző sorsfordulóival. A Horthy-fasdz- mus negyedszázados korszakában a fasizmus elleni harc jelentette egyik legfőbb tartalmát, és célját ennek a szövetségnek. — Ebben a súlyos időszakban a magyar hazafiak, a legkülönbözőbb világnézetű emberek felismerték, hogy a nemzet pusztulásának végső veszélye fenyeget Ezért az akkor már negyed százada illegalitásban harcoló kommunisták — dacolva mindenféle üldözéssel, elsőként indították meg a harcot, hogy tömörítsék, ellenállásra késztessék és vezessék népünket a fasizmussal szemben. A harcnak osztályalapja volt Élére a munkásosztály állt, amely hű szövetségesre talált a legöntudatosabb paraszti tömegekben, — A napokban emlékeztünk meg a vésztői találkozóról, amely 1919 óta az első olyan nagyobb megmozdulás volt, ahol a munkásosztály élenjáró, legöntudatosabb képviselői széles paraszti tömegekkel — falusi földmunkásokkal, becsületes hazafi középparasztok- kal, sőt még jómódú parasztokkal is találkoztak, kezet fogtak, felújították a munkás—paraszt szövetséget. Nagy jelentőségű volt ez, mert végre a nép is hallatta szavát és kifejezésre juttathatta, hogy a munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiség haladó részének, vagyis az igazi hazafiaknak az a törekvése, hogy elhárítsák a nemzet feje felől a fasiszta veszélyt, és meghirdessék: hogy szabad, független és demokratikus Magyarországot kíván a nép. Ez későbbi harcaink során nagy segítséget nyújtott a történelmi feladatok megoldásában. Népünknek — mint sok más népnek — a Szovjetunió, a világ első munkás—paraszt állama, saját honvédő, háborúját folytatva, nyújtott segítséget, hogy megszabaduljon a fasiszta „középkortól’^ A szovjet hadsereg nagy áldozatok árán kiverte Magyarországról a német fasiszta megszállókat, s így elhárult nemzetünk végpusztulásának veszélye, szabad lett a magyar nép, új lehetőség, új élet reménye tűnt fel a láthatáron. A felszabadulást követően — amikor az ország a szó szoros értelmében romokban hevert —, azonnal munkához láttak a kommunisták, népünk demokrata, ha_ ladó emberei, a hazafiak, akik megértették, hogy a történetem új lehetőségeket adott számunkra, hogy új és szabad országot teremthessünk magunknak. Ennek a tömörülésnek is a munkásosztály és a parasztság szoros összefogása és szövetsége volt az alapja. A kibontakozó forradalmi, demokratikus mozgalom fő jelszava — s erre is érdemes emlékezni — a nép kívánságát fejezte ki: „Föld, kenyér, szabadság. Népünk a földreformmal nagy csapást mért a régi világra, a tőkések és földbirtokosok hatalmának alapját, a földet húzta ki a kizsákmányolok lába alól. A szocializmus alapjainak lerakásához a gyárakat, a bankokat is el kellett venni a tőkésektől, vagyis meg kellett fosztani őket a gazdasági élet fölötti hatalmuktól. E harc élén is a munkásosztály haladt, s az ipar, a bankok, a nagykereskedelem államosítását, egyszóval az anyagi élet hatalmi és kulcspozícióinak megszerzését hű szövetségként és nagy erőként támogatta a parasztság. Ez immár a második nagy történelmi küzdelem volt néhány esztendőn belül, amikor a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, kölcsönösen egyeztette és ősz. szehangolta, és telies mértékben megvalósította a két nagy osztály követeléseit. A magyar parasztság a történelem előtt nagy vizsgát tett Bár komoly hibák is jelentkeztek az ország vezetésében, a döntő és a nép számára legfontosabb mégis az a hatalmas alkotómunka, erőfeszítés volt, amely hazánkból ipari országot, az iparosodás útján haladó szocialista országot teremtett. Ezek a hibák súlyosak voltak, s a legkülönbözőbb területeken — így a parasztsággal kapcsolatban is — jelentkeztek. Az agrárpolitikában azokban az években elkövetett hibák aláásták, meggyengítették a munkás-paraszt szövetséget. 1956-ban, amikor a történelem feltette a magyar parasztságnak a kérdést, hogy most hova, merre és kivel tartson, amikor arról volt szó, hogy a népköztársaságot kell megmenteni és a szocialista fejlődés útját kell biztosítani népünk számára, a magyar parasztság a történelem előtt nagy vizsgát tett. Nem az ellenforradalom, hanem a munkásosztály mellett lépett a küzdőporondra és támogatta a Magyar Népköztársaság belső rendjének helyreállítását, megszilárdítását, a szabadság, a szuverenitás biztosítását. Nagyon bölcsen, okosan gondolkodott és döntött: a népi hatalomra, a szocializmus ügyére szavazott. Ez megint olyan időszak volt, amikor a munkás—paraszt szövetség ismét kiállta a történelmi próbát. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1956 után marxista—leninista párt módjára, elvi alapon járt el, dolgozta ki politikáját és határozik meg munkamódszerét. Ugyanilyen elvi alapon vizsgálta a munkás—paraszt szövetség, a falu, az agrárpolitika kérdéseit is. Teljesen világos volt, hogy a hibákkal gyökeresen szakítani kell. Ez volt az első, amit a párt elhatározott. Ezt olyan viszonyok között hajtottuk végre, amikor az anarchia és az ellenséges erők ellen egyidejűleg kellett harcolni. Amint a munkásosztály iránti teljes és fenntartás nélküli bizalom lehet kizárólag a párt és a kommunisták munkájának alapja, ugyanígy csak a parasztság iránti teljes bizalom alapján lehet helyes elvi politikát folytatni. A parasztság a munkásság osztálytestvére és a munkás—paraszt szövetség, a hatalom, az államiság fenntartó ereje. Természetes az ís, hogy munkánk alapja a nép iránti bizalom lehet. Pártunk és kormányunk ennek megfelelően járt el. Ehhez a politikához kért megértést és nyerte el a nép támogatását. A politikai harcot a munkás—paraszt szövetség helyreállítása döntötte el. így érte el, hogy az ország ismét nyugodt, a munka jó feltételeit biztosító hazája lett a dolgozó népnek. Amikor hazánkban napirendre került a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a tapasztalatokon okulva arra gondoltunk, hogy a parasztságnak éreznie és tudnia kell, hogy osztálytestvérünk, akivel végül is egyetértésre jutunk. Szilárd elhatározásunk volt, hogy az önkéntességet, a demokráciát betartjuk, a termelőszövetkezeti mozgalom szervezésének időszakában is. A párt elvi politikájának gyakorlati megvalósítása szükségessé tett különféle állami és hatósági rendelkezéseket. — Ezek közé tartozott például a beszolgáltatás eltörlése, a kuláklista hatályon kívül helyezése, az árviszonyok szabályozása. Engedjék meg — s talán elfogadható —, hogy először arról szóljak: a termelőszövetkezetek létrejötte elsősorban a munkásosztály nagy érdeme. Ezt hármas értelemben is mondhatjuk. Először, hogy a párt, amely politika, ilag megfelelően kézbe vette és üzemi gazdálkodásnak anyagi feltételeit. Végül: nagy érdemeket szereztek azok a tíz. és százezrek, akik a gyárban elvégezve rendes, mindennapi munkájukat, fáradságot nem ismerve, évekig járták a falvakat, s bár nem mindig találkoztak megértéssel, szerveztek, agitáltak, segítették a parasztembereket. hogy megtalálják a helyes utat. Elmondhatjuk — s bálán megengedhető, hogy az alkalommal megemlékezzünk erről —, hogy a munkásosztály és azon belül az egyes munkásembereknek a szocialista mezőgazdaság megteremtéséért és fejlődéséért hozott ál vezette a mezőgazdaság szociális- j dozat nem volt hiábavaló. Megta átszervezésének folyamatát, a munkásosztály forradalmi pártja. Másodszor: a munkásosztály, mint termelőerő és dolgozó osztály teremtette meg az átszervezés sikerének, a szocialista négyféléié időben nyújtottak segítséget a testvéri osztálynak, s ezzel végső fokon — ahogy minden jó ügynél lenni szokott — a közös ügyet, az ország, a nép javát és jövőjét szolgálták. A parasztság pozitív cselekvéssel válaszolt a hívó szóra Parasztságunk nagy történelmi érdeme, hogy megértette a párt, az idők szavát és a mezőgazdaság szocialista útjára lépett. A parasztság is azzal a meggyé, ződéssel gondolhat vissza a tíz esztendővel ezelőtt időkre, hogy helyesen, jól döntött, pozitív cselekvéssel válaszolt a hívó szóra. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében részt vett százezrek alkotása a történelemé, amely a ma nemzedékének jobb életét, s a nép, a nemzet jövőjét szolgálja. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a szocializmus alapjainak lerakása befejeződött és napirendre kerülhetett a szocialista társadalom teljes felépítése. Pártunk azóta is elvs politikát folytat a mezőgazdaság és a munkás—paraszt szövetség kérdéseiben. Ez jutott kifejezésre a párt IX. kongresszusán is, ahol egyebek között az agrárpolitikával és a parasztság életét érintő néhány más, nagy horderejű kérdéssel foglalkoztunk. Megoldásukra különféle javaslatokat tettünk és azok nagy részét a gyakorlatban már végre is hajtottuk. Utalok a földtörvény és a termelőszövetkezeti törvény megalkotására, bizonyos felvásárlási árak emelésére, a nyugdíjak rendezésére, a gyermekgondozási segélyre, a parasztság néhány más szociális problémájának napirendre tűzésére. Ezek az intézkedések szükségsze- rűek voltak. A magyar parasztság ezekre a humán és valóban szocialista intézkedésekre a maga részéről a párt politikájának, a Hazafias Népfront programjának, szocialista fejlődésünknek a támogatásával válaszolt. A párt általában és minden fő kérdésben a szocialista agrárpolitikának, a munkás—paraszt szövetségnek és a szövetségi politikának megfelelő vonalvezetést érvényesít. Megállapíthatjuk: a párt helyes politikájának, egész népünk támogatásának köszönhetjük, hogy immár 12 éve nyugodt, egyenletes fejlődést tudtunk biztosítani az országnak, s ez nagy eredményeket hozott. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy az elmúlt tíz esztendőben mekkorát fejlődött nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságunk, óriási a fejlődés, jóllehet a folyamat tulajdonképpen még ma is tart, hiszen a termelőszövetkezetek nem egy csapásra, hanem fokozatosan válnak a szó szoros értelmében vett szocialista nagyüzemmé. Annak idején is azt mondottuk — és ma is azt valljuk —, hogy a szocialista mezőgazdaság szervezetének, a termelőszövetkezeteknek többet kell nyújtaniuk a parasztember számára, mint korábban az egyéni gazdaságok nyújtottak. Győr-Sopron megye egész dolgozó népe, a megye parasztsága büszke lehet arra, hogy az országban elsőként itt fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Az elmúlt tíz esztendőben Győr-Sopron megye mezőgazda- sági árutermelése 82 százalékkal növekedett, s tavaly egymilliárd- háromszázmillió forint volt bruttó termelésének értéke. A megyében — az 1957-es viszonyokhoz hasonlítva — jelentősen növekedett a dolgozó parasztok jövedelme is. Akkor a termelőszövetkezetek tagjainak átlagos havi jövedelme 1100 forint, 1968-ban ez az átlag 1820 forint volt A versenynek az ország, a nép a nyertese Termelőszövetkezeti mozgalmunk ma már olyan erős, hogy a legtöbb közös gazdaság,, minden tekintetben komoly riválisa a legfejlettebb és legjobb állami gazdaságoknak is. A versenynek, amelyben egyszer az egyik tsz, másszor esetleg a szomszédos állami gazdaság lép előre, mindenképpen az ország, a nép a nyertese. A p>arasztcsaládok évi jövedelmének értéke a termelőszövetkezetben tíz év alatt az átlagos 22 000 forintról 26 000 forintra nőtt, ami országos átlagban nagyon komoly fejlődést mutat. A nyugdíj és a különböző címeken élvezett járadék a tsz-tagoknál tíz évvel ezelőtt összesen 14 millió forintot tett ki, a legutóbb mért esztendőben pedig egymilliárd- két százmillió forint volt. Termelőszövetkezeteink parasztsága társadalmilag és politikai öntudatban is sokat fejlődött. Ez lemérhető az emberek gondolkodásán, azon, hogy éretten politizálnak, foglalkoznak közügyekkel, hazánk és a nemzetközi élet problémáival. E politikai fejlődés megmutatkozott többek között abban is — és mi természetesen ^ezt is számba vesszük —, hogy a termelőszövetkezeti tagok között a tíz esztendővel ezelőtti 18 OO'O-rel szemben most 96 000 a párttagok száma. Legnagyobb társadalmi nyereség hogy kialakult és összeforrott az egységes, szocialista útra lépett paraszti osztály. Ez nagy támasza, ereje, lendítője és segítője a szocialista fejlődésnek. A termelőszövetkezeti eszme immár győzött a gondolkodásban, testet öltött a gyakorlatban. Ezt talán minden másnál jobban bizonyítja, hogy 1968-ban az országban kereken 100 ezren kérték felvételüket a termelőszövetkezetekbe. A közös gazdaságok pedig olyan helyzetben vannak, hogy válogathatnak, mert — ugyancsak országos összesítő adatok szerint — a százezer jelentkezőből 80 ezret vettek fel. Mint önök is jól tudják, jó termelőszövetkezetnél nagyon sokan pályáznák a belépésre vagy ha az nem megy, az alkalmazásra. A közelmúlt napokban a termelőszövetkezeti közgyűléseken felmérték az elmúlt év eredményeit, szóltak a jelen és a jövő feladatairól is. A Központi Bizottság, a kormány azt kéri az emberektől, hogy az eddigi odaadással, a közös ügy szeretetével és a jó ügynek kijáró lelkesedéssel folytassák munkájukat, s ugyanolyan sikeresen, eredménnyel oldják meg az idei, az 1969-es s az 1970-es év és a további esztendők feladatait, mint az elmúlt tíz esztendőben. A termelőszövetkezetek érdemes vezetői, a tagok, az agronómusok és más szakemberek, szakmunkások — akiknek száma örvendetesen növekszik a termelőszövetkezetekben — fejlesszék tovább munkájukat, dolgozzanak az éves és a távlati tervek megvalósításáért, erősítsék a közös gazdaságokat, azok szocialista jellegét, gyarapítsák a termelőszövetkezetek jövedelmét, fejlesszék tovább a falvak kulturáltságát, bővítsék a gépek, a vegyszerek és más korszerű eszközök alkalmazásának! körét. Egyidej űleg kellő fii gyelem. mel foglalkozzanak a közös gazdaság ügyeivel, ne hanyagolják el, fordítsák a fejlődés javára a háztáji gazdálkodást, valamint a termelőszövetkezeti melléküzemágakban folyó és lehetséges munkát. Mindez a tagok és családtagjaik, a falu, a megye, az ország javát szolgálja. Gondoljanak arra is, hogy növekszenek munkás- osztályunk, népünk igényei is, hogy mind több és jobb árut várunk a szocialista mezőgazdaságtól a fogyasztók igényeinek és az ország szükségleteinek kielégítésére. Munkájuk, a termelőszövetkezet jó gazdálkodása értékes hozzájárulás ahhoz, hogy rendszeresen emelkedjék a dolgozók életszínvonala. — A Központi Bizottság, a kormány az eddigiekhez hasonlóan, ezután is kellő figyelemmel és odaadással foglalkozik az agrárpolitika időszerű kérdéseivel, parasztságunk problémáival, az immár szocialista tartalmú munkás—paraszt szövetség további erősítésének kérdéseivel. Szocialista útra lépett parasztságunk ilyen értelemben és e vonatkozásban is számíthat a párt Központi Bizottságára, egész pártunkra, a kormányra, tanácsainkra. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni: a Központi Bizottság a kormány, a tanácsok is számítanak, építenek parasztságunkra. — Mély meggyőződésem, hogy ha továbbra is elvtársak, osztály, testvérek, munkatársak és harcostársak módján foglalkozunk közös ügyeinkkel, ilyen módon tisztázzuk a feladatokat, s utána ugyanazzal az egyetértéssel fogunk hozzá a végrehajtáshoz, mint az elmúlt tíz esztendőben tettük, akkor újabb nagy sikereket érünk eL Ebben biztosak lehetünk. — Központi Bizottságunk, államunk vezető testületéi és a magam nevében szívből gratulálok a szocialista mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom Győr-Sopron megyei úttörőinek, mindazoknak, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezését valóra váltották, akik az elmúlt tíz esztendőben becsületes, odaadó munkával fejlesztették a termelő- szövetkezeteket, s akik ma is lelkesen dolgoznak a jelen és a jövő feladatainak megoldásán. Győr- Sopron megye parasztságáról szólva az ország termelőszövetkezeti útra lépett egész parasztságára gondolok. Szívből gratulálok mindannyiuknak abban a meggyőződésben, hogy amikor a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára léptek, nagy és elhatározó lépést tettek, amely egyaránt szolgálja saját alapvető érdekeiket, a szocialista fejlődésit és az ország érdekeit. Üjabb, további sikereket kívánunk munkájukhoz! Hosszan tartó, nagy taps fogadta Kádár János beszédét. A Győr-Sopron megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése Pataki László zárszavával ért véget. Az ünnepi üléssel befejeződött Kádár János háromnapos győri programja, s a párt Központi Bizottságának első titkára a délutáni órákban visszautazott Budapestre.
