Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
19M. február 25. 3 Kedd Űj utakon az élelmiszergazdaság Mezőgazdasági üzemeinkben most ízlelgetik a gazdaságirányítás új rendszeréből adódó lehetőségeket; a korszerű élelmiszer- gazdaság megvalósítását, kiterjedt vállalati együttműködés alapján. Nem hazai jelenség ez, hiszen a világ gazdaságában vertikális integráció figyelhető meg. Ez a mezőgazdasági termelés fejlődésének egyenes következménye, eredménye az árutermelés magas színvonalú szervezésének. Az integráció különösen nagy és szervezett azokban a nyugateurópai országokban, ahol az élelmiszergazdaság családi alapon művelt mezőgazdaságon nyugszik. A világ legfejlettebb tőkés mezőgazdaságában az utóbbi évtizedben olyan komplex üzemeket hoztak létre, melyek a termelésben és az áru feldolgozásában egymagukban is vertikumot alkotnak. A KGST-be tartozó baráti államokban is túljutottak a vertikális integráció szocialista útjait kereső első próbálkozásokon. A fejlett élelmiszergazdaság kialakításában többféle elképzelés érvényesül. A külföldön működő szocialista vertikumokra leginkább az jellemző, hogy az állami tulajdonban levő élelmiszergyárak és a termelőüzemek közötti szerződéses termelői kapcsolatot tartanak. A mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági vállalat érdekeltsége az áru átadásáig tart. A termelőtől átvett áru osztályozásából, feldolgozásából származó betvételi többlethez a termelőnek — a mezőgazdasági üzemnek — semmi köze. (E modell ódiumát olykor a mi mezőgazdasági üzemeink is tapasztalhatták, hiszen az utóbbi évtizedben nálunk is a fejlődés iránya erre tendált.) Néha bizony előfordult, hogy a mezőgazdasági üzemektől átvett árut alacsonyabb osztályba sorolták, mint arra érdemes volt. Az élelmiszeripar (konzervgyár, baromfiipar, hűtőház, tejipar...) ilyen úton igen nagy összegű fel- dolgozási nyereséghez jutott Érthető, hogy az önállóságában megsértett, különben jól működő mezőgazdasági üzemben nem nőtt a termelékenység úgy, ahogyan ezt a lehetőségek Engedték. A gazdaságirányítás új rendszerében valamennyi mezőgazda- sági üzem megkapta a működéséhez szükséges önálló vállalati rangot Az élelmiszergazdasághoz tartozó ipari üzemekben, a korábban végrehajtott trösztösítés miatt ezzel nem rendelkeznek. Ezért eddig csak lassan bontakozhatott a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek vertikális együttműködése. Ezek az együttműködések itt- ott eltérnek a korábbi gyakorlattól. Túlnőnek a szerződéses kapcsolaton. Az az új bennük, hogy a mezőgazdasági üzem érdekeltsége nem zárul le az áru átadásánál, hanem a szántóföldön vagy az állattelepeken termelt árut elkíséri a feldolgozáson át egészen a fogyasztóig. Ebből következik, hogy a vertikális együttműködés egyesíti az üzemek — mezőgazdaság, élelmiszer és kereskedelem —, állami és szövetkezeti tulajdonban levő anyagi, szellemi és technikai erőforrásait. Az ilyen módon fenntartott vertikális kooperáció jövedelmét vagy veszteségét közösen, az igazgatói tanács döntése alapján (a vállalkozásból való részvállalás szerint) osztják fel. Megyénkben számos jelét tapasztaljuk az ilyen irányú törekvéseknek. A BOV orosházi gyára és a termelőszövetkezetek közötti együttműködés is ilyen alapokra épül, bár itt csak a tsz-ek és csak a BOV gyára áll egymással kapcsolatban. A kereskedelem, amely a termelt árut a fogyasztóig juttatja, nem kapott önálló, a többi vállalathoz mért helyet. Valószínű, hogy a CITÉV- nél, a ciroktermesztő, feldolgozó és értékesítő társulásnál is felfedhető ez a hiányosság. Az ÁR- TEX, amely értékesíti a CITÉV termelvényét, anyagi erőforrásainak megfelelően vállalhatna részt a kooperációban. Az élelmiszergazdaság vertikális kooperációja előtt hosszú távra is jól meghatározható lehetőségek állnak, különösen akkor, ha ezekbe a vállalkozásokba a baráti és a nyugat-európai országok kereskedelmi szervei, kereskedői is bekapcsolódnak. A vállalatok együttműködésének szerepe egy vagy több élelmiszer- cikk termelésére, feldolgozására és értékesítésére ma már napjaink igen fontos feladatai közé került. Dupsi Károly Statisztikai könyvszemle Magyarország helységnévtára 1967. A Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében megjelent Magyarország helységnévtára, amely a legutóbbi, 1962-ben megjelent kötet óta az államigazgatási egységek számában bekövetkezett változásokat is összefoglalja. A kiadvány célja, hogy a számottevő változások alapján rendszerbe foglalva tájékoztasson az államigazgatási területi beosztásról, illetve a megyék, járások, városok és községek, továbbá a lakott helyek újabb adatairól. Közgazdász-mérnököt vagy nagy gyakorlattal rendelkező képesített könyvelőt FELVESZÜNK. Cím: / KOROS VIDÉKI TÁRSULATOK EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZETE Gyula, Bocskai utca 18. szám. Jelentkezés írásban vagy személyesen a szervezet vezető mérnökénél a fenti címen. C7% Segítettek Mai összeállításunk megszerkesztésében Feigl Miklósné, Kardos József, Magyorósi Endre és Szabó Éva békéscsabai olvasónk segítkezett. Levelet kaptunk Rácz Sándor dobozi tudósítónktól és több névtelen levélben beküldött panasszal is foglalkozunk. Az észrevételekre a Békéscsabai Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztálya, Hrabovszki András, a köztisztasági vállalat igazgatója, Zám András, a Gyulai Húsipari Vállalat főmérnöke és Zsufa Má- tyásné, a Békéscsabai Kötöttáru- gyár tervezője válaszolt. Pártfogót keresnek Két ifjú zenészjelölt kereste fel szerkesztőségünket'a minap: Kardos Jóska és Mogyorós Bandi, civilben nyolcadik osztályos tanulók. Bátran, talpraesetten adták elő panaszukat: nincs hol gyakorolnia a hasonló korú zenészjelöltekből álló Triton együttesnek. A 10-es számú iskolában és az úttörőháztoan próbálhatnak ugyan, alkalmanként 1—1 órát, de ennyi kevés, ök ugyanis beat-stílusban játszanak és felszerelésükhöz hangerősítők is tartoznak. Ezeket pedig ennyi idő alatt jóformán össze sem lehet szerelni. Az egyik gyerek édesanyja elr intézte nekik, hogy a ruhagyár Tip-top tipegőket! Feigl Miklósné kérdezi levelében, hogy a kötöttárugyár bébitipegőinek miért van „mackótalpuk”. Szerinte ez nagyon széles és akadályozza a kisbabákat a mozgásban. Javasolja, hogy a tipegő labrészt kiscipő-szerűen készítsék, vagyis úgy, hogy a lábfejre simuljon. Kifogásolja azt is, hogy a tipegők nincsenek egybeszabva, A kötöttárugyár tervezőjétől, Zsufa Mátyásnétól, aki maga is édesanya, kaptuk a választ: 1963 előtt kiscipő-szerűen készültek a tipegők, de akkor az egészség- ügyi szervek, a Módszertani Csecsemő Intézet, a nótanács, a Vöröskereszt és a KERMI, egy közös tanácskozáson éppen ezt kifogásolta. A babák szeretnek rug- dalózni, viszont a bőrük érzékeny és a talpon, illetve sarkon végighúzódó varrás felsérti. Sokféle kísérlet során azt tapasztalták, hogy ez a helyzet a tipegő egybeszabásával kapcsolatban is. Mivel ezeket csak úgy tudnák előállítani, hogy ha háAdatok nélkül? Társadalombiztosítási munkánk során gyakran tapasztalhatjuk, hogy sok a panaszlevél. Igyekszünk orvosolni a hibákat, a levélírók többsége azonban, rendszerint minden adat közlése nélkül ír, legfeljebb a lakcím van a borítékon, mivel ezt a postai előírások megkövetelik. A társadalombiztosításban nincsenek ugyan ehhez hasonló kikötések, mégis az lenne a kérésünk, hogy aki panaszlevelet ír, tüntesse fel személyi adatait is. A mi munkánkat is megkönnyíti, a talán a keresgélési vagy valószí nűsí téai idő alatt egy újabb táppénz nyer kiutalást. Szabó Éva kultúrtermében gyakorolhatnak vasárnaponként. A gondnok azonban később kitiltotta őket az üzemből azzal az indokkal, hogy túl nagy ricsajt, fölfordulást csapnak. Nekik pedig mindenképpen gyakorolniuk kell, mert különben nem aratnak sikert az úttörőházban és az iskolai rendezvényeken. Szigorú kritikusok a pajtások. Szerintünk is jobb. ha nem maradnak felügyelet nélkül a kis zenészek, függetlenül attól, hogy mindannyian jó magaviseletű, rendes úttörők. Talán a ruhagyár KISZ-szervezete patronálhatná őket. Bizonyára a gondnok „bácsi” is megengedné a vasárnap délelőtti próbákat ha a rendre az üzem egyik fiatal munkása ügyelne. Megfontolandó Olvasónk nem írta alá levelét. Nyilván azért, mert — egyesek szerint — az általa felvetett problémákról ízléstelen a nyilvánosság előtt beszélni. Szerintünk nem. És nagyon is megfontolandónak tartjuk, amit szóvá tesz: „Most építik Békéscsabán a Tanácsköztársaság útját. Miért nem jutott eszébe a tervezőknek, hogy a vasúttól, a városközpontig, csupán egyetlen nyilvános WC van, a Jókai utca sarkán?” A városi tanács építési és közlekedési osztályán kapott információ szerint, a Tanácsköztársaság útjára valóban nem terveztek WC-t. Földbe nem lehetne süllyeszteni ezeket az épületeket, mert a rendkívül magas talajvízszínt miatt nagyon drága lenne a létesítmény. A föld felett viszont nincs hely, hiszen házakat is kellett lebontani eddig az úttest szélesítése miatt. Mindenesetre feljegyezték olvasónk észrevételét és — mint mondták — szó lehet arról, hogy az útmentén épülő házak valamelyikének az udvarában létrehoznak nyilvános WC-t. Talán még jobb megoldás lenne a Tanácsköztársaság útjára torkolló mellékutcák valamelyikében szaporítani a „zöld házak” számát. túl középen végig varrottak lennének, ez pedig viszont veszélyezteti a gyerekek egészségét a fenti okok miatt. Egyébként ae ipar többféle fazonú tipegőt gyárt, csupán a kereskedelmen múlik, hogy milyet rendel. A csabai kolbászról Egyik békéscsabai olvasónk azt kérdi, hogy mikor gyártanak majd csabai kolbászt Csabán. Mint ismeretes, körülbelül hat évvel ezelőtt, szüntették be a kolbászgyártást a békéscsabai üzemben — gazdaságossági okokból. A gyulaiak — mint önálló vállalat — úgy döntöttek, hogy az ottani üzemet fejlesztik. Jelenleg a 220 vagon gyulai kolbász mellett, évente körülbelül 10 vagon csabait is gyártanak. Zám András főmérnök szerint ezt a mennyiséget még tovább növelik. Érdemes, hiszen a csabai országszerte keresett áru. A tanács tulajdonában levő békéscsabai üzemben az elmúlt évben a helybeli Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezet próbálkozott kolbászgyártással. Az idői a MÉK lépett az örökébe. A szövetkezetiek terve az, hogy — egyéb cikkek mellett — olyan kolbászt készítsenek, ami megérdemli a márkás nevet. Az árut a város kereskedelme kapja. A gyulai vállalat gazdasági tana^ csókkal segíti e terv valóra váltását. íjoO £43 Keserves szórakozás Dobozi tudósítónkat. Rács Sándort idézzük: „A doboz—békéscsabai vonalon közlekedő buszok egyik-másik sofőrje úgy ordittatja az éles, fiilliasogató hangú rádiót, hogy az egyik alkalommal feleségemmel együtt betegei lettünk e „zajnak”. Feleségem azóta sem bírja a magas hangokat. Más utazóktól is hallottam hasonló panaszt.” Helyes lenne, ha az AKÖV felülvizsgáltatná a buszokban levő készülékeket. hangszórókat, de a jó rádiókat is csak akkor kapcsolnák be a sofőrök, ha ezzel az utasok egyetértenek.
