Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-20 / 42. szám

19«9. február 20. 5 Csfltörtöi Miért ne lehetne műanyagból a kilincs? Már a kabaré-műsorok is egy­re többet foglalkoznak a „zár­problémával”. Elkészül a ház, pláne, ha maszek, és egyszerűen nem tudják becsukni ajtajait, ablakait, mert sehol sem szerez­hető be nyílászáró szerkezet. Ezen a hián . . ikk-problémán próbál segíteni a Medgyesegyhá- zi Vas- és Faipari Ktsz. Mintegy 14—15 milliós rendelést kapott erre az évre az ország különbö­ző részeiről nyílászáró szerkeze­tek gyártására, A rendelés teljesítése mégis veszélyben van, mert a szövet­kezet vezetői hiába járkálnak az öntödékbe, gépgyárakba — sehol sem akarják elkészíteni azokat a nyelv- és kilincsdió- öntvényeket, amelyek nélkül pe­dig nincs nyílászáró szerkezet. Egy fővárosi maszek kisiparos vállalná, de olyan áron, hogy az nem fér bele a kalkulációba. Mégis valószínűleg lesz megol­dás, ha nem is a következő he­tekben, hanem perspektiválisan. A ktsz vezetői ugyanis elgondol­koztak azon, hogy mi lenne, ha az öntvényeket megfelelő szi­lárdságú műanyagból készíttet­nék el? A műanyag egyre job­ban benyomul az iparba és ki­szorítja a hagyományos anyago­kat. Igaz, műanyagból elsőnek csinálnának kilincset az ország­ban, de az is lenne olyan jó, mint a vasöntvény. Most azon fáradoznak, hogy megállapodja­nak valamelyik műanyagformá- zó vállalattal igényeik kielégíté­sében. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy ez sikerül. csatornajavítás „INJEKCIÓVAL.“ ü 1 * lp; SÄ • -ágíxS• v i ' v HS % : 1 Tokaji borozó Zsolnán A szlovákiai Zsolnán a napokban tokaji borozót nyitot­tak meg. Az új vendéglátó­üzemben egyszerre 220 vendéget tudnak kiszolgálni. Specialitásai közé a tokaji borok és az eredeti módon elkészített baromfifélék tartoznak. Az új eljárást alkalmazva, „in­jekciózzák” a beteg csatornákat (MTI fotó — Kovács Gyula felvétele) Csanda Ferenc mérnök és tár­sai egyre szélesebb körű hazai és nemzetközi sikereket érnek el legújabb találmányukkal. A szu- perszilic elnevezésű új magyar eljárás „forradalmasítja” a csa­tornajavítást és karbantartást. A szabadalom szerinti eljárás feles­legessé teszi az útburkolatok fel­bontását, a csatornák feltárását és átépítését, mivel a javitás a meglevő tisztítóaknákon keresz­tül vegyileg lebonyolítható. A hi­bás csatomarészt folyékony ve­gyi anyaggal töltik meg, majd az anyagot gázzal szilárdítják. Ezál­tal tökéletes tömítést nyernek a repedt csöveken. Az új módszer­rel egy 30—35 méteres csatorna- szakasz javítása az eddigi több hónap helyett 2—3 nap alatt el­végezhető és a javítás költségei mindössze a felét vagy harmadát teszik ki a korábbiakénak. Az új magyar találmány iránt több szo­cialista és nyugati ország érdek­lődik. Olvas Jmoxgalom, pályázattal Március 31-ig juttatják el a KISZ-alapszervezetekhez, a könyytárakba, könyvesboltokba annak a pályázattal egybekötött olvasómozgalmi felhívásnak a szö­vegét, amelyet hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója tiszte­letére a szovjet szépirodalmi mű­vekből rendeznek. Az 1969. áp­rilis 4-től 1970. április 4-ig tartó pályázatot a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság, a SZOT, a Hazafi­as Népfront, a KISZ, a Művelő­désügyi és Munkaügyi Minisz­térium, az Európa Könyvkiadó, a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár, valamint az Állami, a Művelt Nép és a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat közösen hirdette meg. Az olvasómozgalom célja, hogy a magyar olvasók minél nagyobb számban ismerjék meg a mai szovjet Irodalmat. A pályázaton bárki részt vehet, aki a kijelölt tizenkét könyv közül legalább hatot elolvas és a könyvtár, il­letve könyvesbolt által a műhöz mellékelt három kérdést tartal­mazó olvasókártyát kitölti. A leg­alább hat, szabályszerűen kitöl­tött olvasókártyát egyszerre kell majd beküldeni, legkésőbb 1970. március 1-ig a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Titkár­ságára. A szerencsés pályázók között egy kétszemélyes és két egysze­mélyes szovjetunióbeli társasuta­zási jegyet, 1 darab három- és 1 daráb kétezer forintos, vala­mint 2 darab ezer forintos könyv- utalványt sorsolnak ki. Ezenkívül további pénz-, tárgy- és könyv- jutalmat nyerhetnek a szovjet irodalom kedvelői. A pályázatra kijelölt tizenkét mai szovjet könyv címét a pályá­zat megkezdése előtt közöljük. Nem könnyű mesterség Mennyit kap egy olajbányász?—*Xz igazgató és a szakszervezet — II legjobb szállodás ver rá, elúszunk az exportterv- vei és oda a negyedévi prémi­um. Egy külkereskedő — aki személyesen jött ki a gyárba, hogy biztasson egy kicsit — izgalmában nem is magyarul, hanem angolul agitált, hogyne aludjak. Az a szegény börtönőr, akit ily módon a Magyar Néphad­seregben tiltott, de azért elég gyakran alkalmazott és az ősi katonai hagyományok keretében ránk maradt kifejezésekkel il­lettem. szerencsére nem tudott magyarul, de azért igen meg­lepődött. Én is. Kiderült, hogy nem egy magyar külkereskedő, hanem egv amerikai börtönőr noszogatott angolul. És nem is álmomban, hanem a valóság­ban. — Van időm! — feleltem fel­riadva. — Holnapig senkivel sem vagyok hajlandó tárgyalni. Erre nekem a maguk törvényei jogot adtak. És ha én e jog alapján kénytelen vagyok telje­sen ártatlanul itt csücsülni, ak­kor kijelentem, hogy hagyjanak békén. — Kérem — szólt az őr lágyan —, megmondom a láto­gatóinak, hogy nem óhajt velük ! tárgyalni. És már csukta is be a cel­laajtót. Odaugrottam, és hár­mat rúgtam a vasajtóba. Az őr visszajöttt, hogy mit akarok. — Á látogatóimmal akarok beszélni — jelentettem ki. — Ügy tudom, ehhez is jogom van... Sejtettem, hogy a látogató csak Ruth lehet. Igazán nagy­szerű lány, ha a bajban sem hagy el. Az őr rosszallóan csó­válta a fejét, s elkísért a be­szélgetőhelyiségbe. Morgott va­lamit, de már nem figyeltem rá. Azt mond, amit akar. A kék szemet kissé kisírtnak találtam, de azért derűsen ra­gyogott. Oda akartam ugrani Rúthoz, hogy megcsókoljam, de a drótháló megakadályozott eb­ben. Nem kellemes dolog az ilyen dróthálós beszélgetés. Akármennyire szereti is az em­ber azt, aki a drótháló másik oldalára kerül, kellemetlenül ér­zi magát. És Ruth nem is volt egyedül: két férfit hozott magával. De egyelőre nem mutatta be, sőt, figyelemre sem méltatta őket. — Helló, drágám, hogy töltöt­ted az éjszakát? — csicseregte. — Pocsékul — feleltem. — Pláne, hogy ezt az éjszakát egy­szer már sokkal kellemesebb körülmények között megkezd­tem, de abba kellett hagyni... És te? — Én egész éjjel le sem huny­tam a szemem. Sírtam, és rád gondoltam. — Igazán szép tőled, Ruth, hogy ennyire a szíveden vise­led a sorsom. De azért kár volt sírni miattam. Egyszer minden jóra fordul. — Nem miattad sírtam, dar­ling — mondta a lány. — Ma­gamat sirattam. Hogy én nü'ven szerencsétlen lány vagvok. Mi 'rt szerettem bele egy gengsz­terbe? Ezt nem lenne szabad. Ettől egy tisztességes lánynak óvakodnia kellene ... (Folytatjuk) I bányászat sosem tarto­zott a könnyű mesterségek közé. Kemény embereket, nagy figyel­met és nem kevés műszaki tu­dást igénylő szakma az olaj. "es földgáztermelés, mellyel az új alföldi lelőhelyeken több mint négyezren foglalkoznak. Szolnokon, Szegeden, Hajdú­szoboszlón, Orosházán, Egerben és Szánkon — igen nagy terüle­ten — oszlik el a szolnoki szék­helyű Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat hatalmas munkaszervezete. Nem kis fel­adatot jelent a termelőapparátus irányításán kívül a szétszórt munkahelyek ellátásának meg­szervezése. Olyan körülmények megteremtése, melyek nemcsak le­hetővé teszik a dolgozók számára az átlagosnál nagyobb megterhe­lés, mostoha időjárás és küzdel­mes terepviszonyok elviselését, hanem ezen túlmenően még bizo­nyos vonzást is gyakorolnak a környék munkaképes lakosságára. „Állj be bányásznak!” — ezt ma már nem elég mondani. Arra kell számítani, hogy az anyagi körülmények, a különféle jutta­tás, a színvonalas ellátás ösztö­nöz erre legjobban. Legalább olyan mértékben, hogy biztosít­hassuk a munkaerőutánpótlást, a feladatok növekedésének arányá­ban bővíthessék a létszámot. Ennek jegyében született meg a vállalat két évre szóló és 1969 elejétől érvényes kollektív szer­ződése is. Az előzőek ismereté­ben sok vállalat kollektívája megirigyelhetné az olajbányá­szok „üzemi alkotmányát”, amely az igazgató és a szakszervezet közös megállapodása alapján — amellett, hogy a munka jó el­látásának szigorú kötelmét tar­talmazza — messzemenően igény­be veszi a vállalat erőforrásait e munka honorálására. A k’z ud ttoir általában úgy él, hogy az olajbányászok jól ke­resnek. Azt szokták mondani, hogy a pénz sosem elég. Ennek ellenére a bányászok — mint ne­hézipari dolgozók — a bérstruk­túra szerint kialakult illetményt kapnak. Az új, elfogadásra aján­lott kollektív szerződésben olvas­hatunk erre néhány példát. Ilyet: az egyszerű segédmunka órabére (nagy erőkifejtés és különösen kedvezőtlen munkakörülmények mellett) 6.50-től 12 forintig. Ugyanez betanított munkásnál 7- től 13 forintig, szakmunkásnál 9- től 16 forintig. Ez a dolog egyik oldala. A má­sik, hogy ezen felül is kedveznek | a dolgozóknak, s ez inkább szem- I betűnő. Értékben korántsem a legna­gyobb, de a legismertebb jutta- J tás, amit kapnak, a palackos vagy a vezetékes gáz. A szolnoki szék­helyű termelő vállalat dolgozói közül 1968-ban nyolcszázhuszon- j hárman palackos, négyszázhu- szonhárman vezetékes gázt kap­tak csekély térítés ellenében. A kettő együtt több mint másfél millió forintjában van a vállalat­nak. A propán-bután gáz fogyasz­tók így egy év alatt több mint 800, a vezetékes gózhasználók több mint 2 ezer 200 forint ki­adástól mentesültek. Az olajos családokban tehát korántsem je­lent olyan anyagi megterhelést a téli fűtési időszak, mint má­sutt. A kollektív szerződés persze en­nél lényegesen nagyobb juttatá­sokat is nyújt. Olyan tételekben, melyek között a gáz szinte cse­kélységnek tűnik. Ilyen például a kedvezményes személyszállítás a vállalat saját járművein, a bé­relt AKÖV-járatokon. Tavaly er­re tizenegymillió forintot fordí­tottak. Szinte természetesnek tűnik az is, hogy a dolgozóknak lakás, legrosszabb esetben szállás jár... , Szállás fűtéssel, világítással, tisz­ta ágyneművel, könyvtárral, rá­dióval, televízióval, hideg, meleg vízzel. A vállalat ilyen tekintet­ben nagyobb hotel-üzem, mint az ország akármelyik szálló- vagy vendéglátóipari vállalata. Csak persze vékonyabb ceruzával szá­mol a saját, de az idegen vál­lalatok dolgozóinak is. Annyira, hogy tavaly 3 millió 200 ezer fo­rint volt a vállalati hozzájárulás. Az idén még több lesz a ráfordí­tás, mert Algyön megnyílt egy 3200 személyes szállás, négy­ágyas helyiségekkel, gázfűtéssel, hideg-, melegvíz-szolgáltatással. Mindezért a dolgozó havonta 75 forintot tartozik fizetni. Oroshá­zán is hasonló a havi térítés. A reprezentatív hajdúszoboszlói szálló havi bére 140 forint. Ez évben újabb munkásszálló épí­tését tervezik Szánkon és Eger­ben. Több mint ötmillió forintot fi­zetett ki a vállalat a munka- és védőruha-juttatások, védőételek, védőitalok, vállalati ebédhozzá­járulás és egyebek címén, me­lyekkel végső soron könnyíteni akarják a dolgozók helyzetét. 1969-re a kollektív szerződés kikötése szerint a részesedési alapból tanulmányi ösztöndíjra 280 000, étkezési hozzájárulásra 450 000, a kiváló dolgozók jutal­mazására 180 000, vállalati üdülő­hozzájárulásra 190 000, kulturális célokra 170 000, sportcélokra 70 ezer és segélyezésre 180 000 fo­rintot fordít a vállalat. N gv tété én. nagyvonalú gondoskodás ez a vállalat részé­ről. És az sem titok, hogy így akarják ellensúlyozni azt a több­letteljesítményt, nagyobb megter­helést, amit az olajbányászoknak a többi szakmákhoz képest vál­lalni kell. Lealobb hírverés a rajzos hirdetés Hirdessen Ön is e Bélés megyei Népújságban!

Next

/
Thumbnails
Contents