Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-17 / 39. szám

1969. február 16. 4 Vasárnap Felülvizsgálják a növénytermesztés technológiáját Hétmillió forint takarmányvásárlásra A szélsőséges időjárás — hol a belvíz, hol pedig az aszály — jelentősen károsítja a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Ter­melőszövetkezet törekvését. Ta­valy az 1967. évi belvíz miatt 7 millió forintot költöttek ta­karmányvásárlásra, hogy a szám­ban és minőségben egyre gyara­podó állatállományukat jói el­láthassák. A közelmúltban Gye- nes András tsz-elnök feltette a kérdést: vajon csökkenthető-e az évről évre rendszeresen megis­métlődő nagy mennyiségű takar­mány felvásárlása? A szövetkezet vezetősége ed­dig több alkalommal vizsgálta a takarmánytermesztés helyi lehe­tőségeinek jobb kihasználását. Megállapították többek között, hogy a növénytermesztés techno­lógiájának felülvizsgálásával, a rendelkezésre álló gépek haté­konyabb kihasználásával, a mű­trágyaadagok növelésével jelen­tősen javíthatnak helyzetükön. Lu­cernaszénából holdanként tavaly már 42 mázsát takarítottak be. Ennél azonban többre töreksze­nek. Már ebben az esztendőben növelik a pillangós virágú takar­mánynövények termőterületét s ezzel együtt a hozamokat is. Sze­rintük csak ez az egyedüli alap­ja a takarmányvásárlás megszün­tetésének. Zsadányban a növénytermesztés technológiájának korszerűsítését azért is tartják fontosnak, mert az utóbbi években az állatte­nyésztés erőteljesen növekedett. Tavaly például a két fő ágazat aránya 41 én 47 százalék volt az állattenyésztés javára. Bevételek tekintetében az állattenyésztés megelőzte a növénytermesztést. A tsz vezetősége ezt a kedvező helyzetet most arra használja, hogy a szarvasmarha-állományt tbc-mentesíti. Jövőre komplett, korszerű tehéntelepet alakítanak ki. Az ide tartozó épületek közül két százai istállót a múlt év utol­só napjaiban hoztak tető alá. Korszerűsítik a juhtartást és a sertéstenyésztést is. Érthető tehát, hogy miért for­dítanak nagy gondot a növény- termesztés hozamainak növelésé­re. A tárgyalóteremből: Ki a gyerekek apja Ez alkalommal nem bűnperről írunk krónikát, ámbár sokan úgy érzik majd a beszámolót olvas­ván, hogy ha az írott törvények ellen nem is, az íratlanok ellen vétett acz ügy egyik-másik sze­replője. Ki a gyerekek apja? — ez a kérdés merült tó a tárgyaláson és jóval előbb abban az ember­Egy év alatt csaknem megduplázzák a termelést — Az idén 15 ezer nyílászárót gyártanak Mérlegzáró közgyűlés előtt a Battonyai Asztalosipari Ktsz-ben Rövidesen megtartják a mér-i legzáró közgyűlést a Battonyai Asztalosipari Ktsz-ben. Már ja­vában dolgoznak a múlt évi ered­mények, tapasztalatok összegezé­sén, hogy mire elérkezik a szám­adás napja, minden elkészüljön. — Milyen évet sár a szövetke­zet? — érdeklődtünk Gazsi Ká- rolytól, a ktsz elnökétől. — Nem panaszkodhatunk, mert a szövetkezet tavalyi ter­melési értéke 11 millió 723 ezer forint, nyereségünk pedig 806 ezer forint volt. Így számításunk szerint részesedésként mintegy 200 ezer forintot oszthatunk majd ki. — Ügy tudjuk, hogy tavaly már szakítottak a hagyományos bútorgyártással, mivel több ezer nyílászárót készítettek. Az idén is így lesz? — Az új gazdaságirányítási rendszer minket is arra készte­tett, hogy jobban szétnézzünk a piacon és a magunk háza táján. Ügy láttuk, hogy hagyományos gyártmányaink: az Erzsébet háló és a Jászárokszállási konyhabútor iránt az utóbbi időben csökkent a kereslet. Ezért határoztuk el, hogy fokozatosan áttérünk a nyílászárók készítésére, amelyek iránt nagy az érdeklődés és ke­reslet. E2 azonban még csak a kezdet volt, mivel múlt évi ter­melésünknek még mintegy 80 százaléka bútor volt, s csak 20 százaléka ajtó és ablak, amelye­ket főként Csongrád megyében értékesítettünk. — Az idén hogyan változik ez az arány és vajon több nyílás­záró jut-e a megyébe? — Az idei termelési érték csaknem duplája lesz a tavalyi­nak, azaz 20 millió forintot ter­veztünk. Ebből mintegy 14 millió forint értékben 15 ezer nyílászá­rót készítünk. A Békés megyei TÜZÉP-pel már tárgyaltunk, en­nek eredményeként három évre szól a megállapodás. Ebben az esztendőben 10—11 ezer ajtót és ablakot gyártunk a Békés megyei szükségletek kielégítésére. A töb­bit pedig a Csongrád , megyei MÉSZÖV vásárolja meg tőlünk. Az első félévben két és fél mil­lió forint értékű bútort rendelt szövetkezetünktől a Bútorértéke­Jó esztendőt zártak (Tudósítónktó l) Néhány nappal ezelőtt zárszám. adási közgyűlésen összegezték az 1968. évi gazdálkodásukat a do­bozi Petőfi Tsz gazdái. Kedvező eredményeket vehettek számba, hiszen a rendkívüli időjárás elle­nére Dobozon jelentős rekordter­mések születtek. Búzából 332 va­gonnal termett, amire a község fennállása óta egyszer sem volt példa. Az a jelentős forgóalap, melyet műtrágyára és növényvé­dőszerre fordítottak, meghozta a hasznot kamatostól. A szövetke­zeti átlagban termett 17,46 mázsa holdankénti hozam azonban nem jelenti az elérhető termésered­mény csúcsát, hiszen nem is egy búzatábla 23 mázsán felüli hol­danként! terméssel hálálta meg a gondosságot A közös vagyon értéke elérte az 57 millió forintot, amely 1968- bán 7 millió forinttal volt több mint az előző zározámadásaJk“1-, váUalat Reméljük, hogy a maval Nőtt a tagsag jövedelme j második féiévben is hasorüó lesz értékű villanyszerelési, bádogos, szobafestő, mázoló és üvegezési munkára számítunk. — Milyen más fejlődés várható még ebben az esztendőben? — Jelenleg napirenden van a szövetkezet fejlődése. Reméljük, hogy mihamarabb véglegesen tisztázódnak a még vitás kérdé­sek. Ehhez azonban nemcsak vár­juk a segítséget, hanem saját anyagi eszközeinkkel is hozzá­járulunk a szövetkezet fejleszté­séhez és a helyi foglalkoztatott­ság növeléséhez. Sőt, a közeljö­vőben a tagosításban is szeret­nénk előbbre lépni. Most ugyanis _ ____________ a z a helyzet, hogy a 175 dolgozó zárt, hogy a két gyerek az övé. ben, aki több, mint tíz évig édes­gyermekének tudott két kislányt, s tőle telhetőén gondoskodott is róluk. De következzen most már a történet, melyet a sokat tapasz­talt bírók, ügyvédek is így jelle­meztek: „nem mindennapi his­tória”. (Az ügy szereplőinek a nevét, foglalkozását, lakhelyét — érthető okból — elhallgatjuk^ N. két éve étt együtt második feleségével, s mindhiába vártak gyerekre. Ahogy az gyakran len­ni szokott, egymást hibáztatták emiatt A férj annál is inkább megtehette, mert hivatkozhatott az első házasságából származó, kilenc- és tízéves kislányára, akik után egyébként ötödik éve fizetett hajdani feleségének havi 480 forintot gyermektartás cí­mén. N-né orvoshoz fordult, de a vizsgálat nála semmi rendellenes­séget nem talált Essek után már férjének is meg kellett tennie ugyanezt. Vele megdöbbentő eredményt közöltek: igen régen — feltehetően kezdettől fogva — nemzőképtelen. Ezek után N. pert indított an­nak megállapítására, hogy a két lány tőle nem származhatott A bíróság elrendelte a szérum- és vércsoportvizsgálatot Az ered. mény igazolta az eddigieket: ki­közül csak 90 a szövetkezet tagja. Az asszony az orvosi vizsgálatok Márpedig sokkal ésszerűbb és , , , ,__,, .___ j obb lenne, ha mindenki tagja j freáménye ellenére tagadta, hogy lenne a közösségnek. Ezért szór- | hafaa^®? idején férjen krvül galmazzuk az egyhavi fizetésnek megfelelő részjegyek jegyzését és fizetését Így azután nemcsak a tagok száma növekszik majd, ha­nem a szövetkezet fejlesztéséhez szükséges saját eszközeink is. Bí­zunk abban, hogy sikerül végre­hajtani elhatározásunkat, mivel éppen a rugalmasabb termelés- szervezés eredményeként szép és biztos jövő vár a szövetkezetre. P. P. más férfivel is volt kapcsolata. Pedig a tárgyaláson N. már em­legetett egy bizonyos M-et, mond­ván: ő akkoriban sokat volt tá­vol otthonéitól és a fülébe jutott, hogy a szomszédságukban lakó fiatalember legyeskedík a felesé­ge körüL Részben emiatt romlott meg a házasságuk — állította. De valószínűbb, hogy az akkori pletykát csak most, az orvosi vizsgálatok után vette komolyan, hiszen válópere idején meg sem említette gyanúját A járásbíróság, majd — felleb­bezés után — a megyei bíróság is kimondta: a gyerekek apja nem N. A párhuzamosan folyó perben született ítélet szerint a továb­biakban nem köteles gyermek- tartást fizetni. Az eddig kifizetett összeg után azonban nem kaphat kártérítést Az ügy ezzel le ja zárult volna, de a bíróság — mondhatjuk így is: a társadalom — számára nem közömbös, hogyan alakul a to­vábbiakban az immár apa nélkül maradt kislányok sorsa. Megke­resték ezért M-et, aki már nem a megyében él, s időközben ő is megnősült Gyermeke azonban — bár nagyon szeretné — nincs. Ki­hallgatása során a többi között ezeket • mondta: „Arra vonatkozóan nem vagyok hajlandó nyilatkozni, hogy volt-e kapcsolatom N-nével. De felesé­gemmel beszélgettem arról, hogy ha gyermekem lenne valakitől, örökbe fogadnánk-e? Azt vála­szolta: igen. Mert mi már gondol­koztunk azon, hogy örökbe foga­dunk állami gondozott gyereket” Valószínűnek látszik tehát, hogy a kislányok nem maradnak apa nélkül. Kétséges azonban, hogy odaadja őkét az anyjuk, aki számára most már csak ók je­lentik a családot S vajon a ma kilenc-, illetve tízéves, értelmes gyerekek hogyan viselik majd el a számukra érthetetlen változást? Ezt az érdekes, de még inkább szomorú családi ügyet tóiát ne­gyem nehéz lesz megnyugtatóan rendezni ma már. Kérdéssel indult és azzal is zá­rul krónikánk: Ki vett a hibás, ki vétett az íratlan erkölcsi tör­vények ellen? Adjon erre választ ki-ki saját lelki ismerete szerint Békés Deraö is, hiszen egy tagra vetítve most 15 ezer 337 forintot osztottak a tavalyi 14 145 forinttal szemben. az igény. A lakossági szolgálta­tásról sem feledkezünk meg. Az idén körülbelül 1 millió forint Pályázatot hirdetünk művezetői munkakor betöltésére Ut-, hídépítési gyakorlattal rendelkezők előny­ben. — Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés levélben vagy személyesen, DEBRECENI KÖZÚTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT munkaügyi osztálya, Debrecen, Barna u. 3—5 sz. 6. rész — Ti, magyarok, mind ilyen szép emberek lesztek, ha meg­öregedtek? Eddig nem szenteltem külö­nösebb figyelmet a fényképnek. De most nem mulaszthattam el megmondani Ruthnak, hogy Csánkót én is szép embernek tartom. Csak kissé öregnek. Még retusálva is van vagy het­venéves. Aztán felhívtam a fi­gyelmét a fénykép hátterében álldogáló férfiak közül Nánás- syra. — Az ki? — kérdezte Ruth. — Egy ezredes. — És honnan ismered? — Egy bukmékerirodából. — Mit keres egy ezredes egy bukmékerirodában ? — Pénzt Ruth nem értette a dolgot Meg kellett neki magyaráznom, hogy mostanság kétféle magyar ezredes létezik. Az egyiknek van ezrede, de nem tartja ma­gát úrnak. A másik úrnak tartja magát de nem minden tekintet­ben megalapozott hitén kívül vajmi kevés dologgal rendelke­zik. Legkevésbé ezreddel. — Hogyan lehet valaki ezre­des, ezred nélkül? — csodálko­zott Ruth, aki — érthetően —■ Pintér István: do-itáléü alig foglalkozott még a közel­múlt magyar történetével. Mi több: tudása rendkívül felületes volt! Az egy hónap alatt azon­ban, amelyet együtt töltöttünk, sikerült elérnem, hogy nemcsak rólam, hanem odahagyott ha­zámról is valami fogalmat al­kosson. Az ezred nélküli ezredes azonban még így is felülmúlta fantáziáját — Hát lehet, hogy elvesztet­te az ezredét vagy az ezrede őt Sőt, női ruhába is öltözhetett, nehogy valakinek eszébe jus­son, hogy bármi köze is lehet az ezredéhez... Ruth nehezen fogta fel a dol­got, de láthatólag lehűlt Csánkó iránti rajongása, amikor elma­gyaráztam neki, hogy ezek a vezérezredesek és ezredesek mi­ként futottak a háborúban, néha — mint ez az eset is mutatja — egészen Amerikáig. Magam is csodálkoztam ékesszólásomon, hiszen, amikor ezek az esemé­nyek történtek, én még kisgye­rek voltam, s a háborúban leg­feljebb úgy vettem részt, hogy amíg anyám sorban állt a lóhús- szék előtt, én a péknél vártam, hogy beváltsák a kenyérjegyein­ket. Átfutott az agyamon, hogy mindezeket katonáskodásom alatt tudtam meg, a kötelező politikai foglalkozásokon, ame­lyek azonban, úgy látszik, nem használtak nekem túlságosan, hiszen mégiscsak átkeltem a ha­táron. Ez a beszélgetés valahogy ki­verte a fejemből, hogy eredeti­leg más terveim voltak Ruthtal, s eszembe sem volt, hogy a leg- újabbkori magyar történelem néhány kellemetlen epizódjával traktáljam. És a lány kék sze­mében is kialudt lassan az ér­deklődés. Neki ennyi bőségesen elég. Végtére is ő pincérlány, nem történész. Alighanem el sem olvassa a Csánkóékról szóló tudósítást, ha történetesen nem egy magyarral hozza össze a sors. Az egész ügyben őt csak az érdekelte, nehogy nekem valami bajom essen. Ezért az­tán még vagy háromszor meg- ígértette velem, hogy szombat délután varietébe megyünk, s nem a Rithmus Hallba, Csán- kóékkal teázni. Készséggel bele is egyeztem, hiszen bármennyi­re szomjas voltam is a magyar szóra, fegyverszóra igazán nem vágytam. Ezek után nem volt más hát­ra: ismét emlékeztettem Ruthot az ígéretére, hogy nem hagy to­vább gyötrődni. Barátnőm ismét megnyugtatott, és nem kételked­tem szándéka őszinteségében. — A fene egye meg őket! — bökött a két szomszéd asztalnál ülő alakok felé. — Ha már ezt a szakmát választották, inkább azt a merénylőt hajszolnák.;. Én a magam részéről hozzátet-

Next

/
Thumbnails
Contents