Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-15 / 38. szám
1969. február 15. 4 Szombat Amire a munkaügyi viták figyelmeztetnek A gazdasági fán yítás! rendszer reformjával egyfdőben, a múlt eV elején lépett életbe aZ új Munka Törvénykönyve. Nem is történhetett másként, hiszen! az új jogszabályok lehetővé .teszik a vállalatoknak, hogy önállóan alakítsák ki munkaérőgazdálködásukái; tovább erősítsék az űzetni demokráciát, fokozottabban Ösztönözzék a dolgozókat á munka minőségének és térmelékenységé- nek a javítására. Másképben fogalmazva: segítik a refótíh megvalósítását. Érthető tehát, hógy Takács Lőrinc, a TMDB elnöke a munkaügyi döntőbizottságok elmúlt évi munkáját, tapasztalatait értékelve, elsősorban arra keresett választ, sikerült-e a termelési célok szolgálatába állítani a jogszabályokat Túlságoson „tiszták" megvitatták a kollektívák, sok í Olyan javaslat is elhangzott, ami később nem kerül bele az „a!- j kofmányba”. Lehet hogy frtdo- j koltan, de erről nem tájékoztat- I ták megfelelően a vezetők a dolgozókat Sajnos, most. amikor a kétéves szerződésék előkészítése van sörön, egyes Vállalatoknál csalt a régi kollektív kiegészítéséről beszélnék, ahelyett, hogy a gazdasági és szakszervezeti Vezetők a termelési feladatok elemzése után látnának hozzá a kidolgozáshoz. ösztönzés réndjét, hogy — a törzsgárdistáknak továbbra is kedvezve — kicsit gyorsabban találja meg számítását az új munkás? A beszámolót hallgatja néhány megállapítás különösen megragadta figyelmünket. S bár egyetértettünk Takács «Lőrinccel abban, hogy az ezernyi újat hozó múlt év után nincs okunk elégedetlenségre, türelmetlenségre, egyet s mást jó lesz azért, megszívlelni máris. így például a j kollektív szerződések gyengéinek [ a kijavítását, hiszen az első, ki- ! sérleti vállalati alkotmányok űtári, máris hozzá kell látni a két évré szőlő Szerződések előkészítéséhez. — Túlságosan „tiszták” a kollektív szerződések — jegyezte meg a TMDB elnöke, arra célozva, hogy nemigen forgatják a fontos okiratokat a vállalatoknál. A munkaügyi viták során is alig fordult elő, hogy a szerződésekben foglalt. jogokra, kötelezettségekre hivatkoztak volna a vitatkozó felek. Miért ez az érdektelenség? A vállalatoknál végrehajtott ellenőrzések és egyéb megbeszélések tapasztalatai alapján Takács Lőrinc így válaszolt a saját maga által féltett kérdésre: — A kollektív szerződéseket még mindig nem ismerik annyira számos vállalatnál a dolgozók, mint amennyire kívánatos lenne. A másik hiba: annak idején, amikor a szerződések tervezetét A fizikusok munkájáról és a műszaki fejlesztésről tanácskoznak A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksége február 20-án, csütörtökön délután 2 órakor tartja ülését Békéscsabán, a Technika Házában. A tanácskozáson az Eötvös Ló- ránd Fizikai Társulat megyei tagozatának munkáját értékelik, majd a Műszáki Fejlesztési Bizottság jelentését vitatják meg. Több emberséggel Amikor nyilvánosság elé került az új Munka Törvénykönyve tervezete, sokan attól tartottak, hogy a. vállalatok visszaélnek azzal a lehetőséggel, ami a munkaviszony kötetlenebb megszüntetésében rejlik. „Majd azokat bocsátják el, akik bírálni merik a vezetőket. Megromlik az üzemek demokratikus légköre” — mondogatták a borúlátóle. Nos, az aggodalom alaptalannak bizonyult. 1963-ban Í5 ezer 600 munkaviszonyt szüntettek meg a megyében. Ezek közül 9 ezer 400-at a dolgozók és csak 1150-et a vállalatok kezdeményezésére. A különbözeiként jelentkező 6 ezer 150 munka viszony a Szerződési határidő lételte miatt Szűnt meg. — Inkább azt mondhatjuk — állapította meg Takács Lőrinc —, hogy az elmúlt évben még olyan mértékű létszámcsökkentést sem hajtottak végre a vállalatok, amilyen indokolt lett volna. Az „óvatosság” több' okra vezethető vissza. A szociális meggondolások mellett szerepet játszott az átlagbérszint rögzítése és az is, hogy számos üzemben csökkentették, illetve csökkentik a munkaidőt. És most nézzük az érem másik oldalát: Miért nagy még mindig a munkásvándorlás? Á tények azt mutatják, hogy ahol sikerült kialakítani a jő, demokratikus légkört; ott nem szikesén mondanak búcsút a kapufélfának az emberek. Ennél is döntőbb azonban, milyen i kereset; a szociális ellátottság és a munkabeosztás. A textilipari üzemekben, ahol a magas munka- intenzitást követelő szalagrend- í szerben és három műszakos beosztásban dolgoznak a munkásnők, s ugyanakkor viszonylag alacsony a kereset, igen nehéz megtartani az új embereket A Békéscsabai Kötöttárugyárban például 206-an léptek ki tavaly, pedig itt rődnek a dolgozókkal, bölcsődéje, óvodája van az üzemnél«, textil- utalványt adnak stb. Érdekes megállapítás, hogy ugyanitt stabil törzsgárda alakült ki néhány év alatt. Csak az újak közül kötődnek meg kevesen, Vajon nem lenne célszerűbb itt; S a hasonló problémával küszködő többi üzemben is, úgy módosítani a I kollektiv szerződés, az anyagi Még mindig gyakran Vezet munkajogi vitához a dolgozó más munkakörbe való áthelyezése. Á vállalatvezetők egy része ugyanis Csák akkor szentel időt és fáradságot az indoklásra, ha magasabb beosztású emberről van szó. Fizikai munkással többnyire csak azt közük, hogy fontos vállalati, népgazdasági érdekből más beosztásba küldik. Öt magát többnyire meg sem hallgatják. Több emberséggel, türelemmel elejét lehetne venni a vitáknak, rhelyék gyakran odáig fajulnak, fiogy a ihurikás kilép' á vMlálattÓl. ugyanezt mondhatjuk a vállalati felmondásokkal kapcsolatban is. Mint az idézett Statisztikai adatok mutatják, viszonylag kévés ilyen volt, de ezek között Számos jogsértő akadt Nem az indok, hanem az indoklás hiányzott általában, Annyit pedig mindannyian elvárhatunk a ke- hyéradónktól, hogy közli velünk, miért váltunk feleslegessé. A szakszervezeteknek is jóval többet kell éné tenniük azért, hogy finomodjon az ilyen kurta- furcsa elintézési mód. Hiszen igen gyakran azért jut él égy-egy munkajogi vita a Területi Munkaügyi Döntőbizottságig, mert a vállalatánál nem magyarázták meg alaposan a. munkásnak, miért kapott fegyelmi büntetést,- Ítélték kártérítésre stb. ,,Ha ezt tudorrg dehogy utazom én Csabára'’ — hallja gyakran Takáes Lőrinc, s ilyenkor arra is következtethet, hogy mennyire törődnek a munkásernberrel, a dómok rafizrmissfrl ott, ahol ez a Vita kezdődött. Békés Dezső Az iskola és a honvédelem A társadalom széles rétegeit, valamennyi szülőt pedagógust, de nem utolsósorban á tanuló- ifjúságot egyre jobban foglalkoztatta ez a téma. Felvetődik a kérdés: hogyan függ össze az iskolá á honvédelemmel? Mielőtt a kérdésekre válaszolnánk, utalást kell tenni á művelődésügyi miniszter ide vonatkozó rendelkezésére, amely 1968/69. tanévtől kezdődően előírta az általános iskolák 7.—8. osztályában a középiskolák és felsőfokú oktatási intézményekben fokozatosan bevezetésre kerülő „Honvédelmi ismeretek” új tárgy oktatását Az első ütétrrben az általános iskolák 7„ a közép- és a felsőfokú oktatási intézmények í. osztályait érinti. A rendelkezés kiterjed nemcsak a fiú-, hanem á léány- tamtlókra iS. Ha az iskolai 'fanterv és Utasítást; a Nevelési tervét vizsgáljuk, tapasztalhatjuk, nem teljésen új feladat megoldásáról van szó. A hazafias é* honvédelmi nevelésben iskoláinknak már igen Szép múltja van. Egyes tantárgyi csoporton belül tanulóink megismerkedtek szülőföldünkkel, népünkkel, szocialista társadalmunk vívmányaival, haladó hagyományainkkal, a szocialista hazafiság és a proletár- internacionalizmus kérdésével. Az ifjúsági szervezetek keretében (rádió, lövész, könnyűbúvár, lokátoros, modellező stb.) Szakkörökön pedig fiataljaink egy része már eddig is komoly előképzésben részesült. A fent említett rendelkezés annyiban jelent újat, hogy kiterjeszti e feladatokat az általános iskola 7. osztályától kezdődően valamennyi tanulóra. Megadja keretét, óraszámát, áz elsajátítandó tananyagot, amely szükséges a tanulók szilárdabb ismeretéinek megalapozásához. Már az éddigiekből is kitűnik, az iskola és a honvédelem egymástól nem elkülönülő terület, hanem szerves egységet alkot, ugyanúgy, mint a szocialista társadalom építése és védelme. Nem elegendő csak gazdasági és kulturális sikereket elérni, szükséges azok védelrne- zése is. Nem elegendő tanulóPályázatot hirdetünk nevezeti! munkakör betöltésére Üt-, hídépítési gyakorlattól rendéíkézők élőny- ben. — Fizetés megegyezés szérinl. Jelentkezés levélben vagy személyesen, DEBRECENI KÖZÖTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT munkaügyi osztályé, Debrecen, Barna u. 3—5 sz. 1 5. rész j A hallgatásnak Rúth vetett vé- | get. ÁM indítványozta, hogy ; szombat délután menjünk el va- j iami jó varietébe. Már kétszer el • kéllétt vinnen iiyen helyre, mert ! nagyon szerette a iégtornászo- kat. Nem volt túlságosan ínyemre ez az érdeklődés, de el kellett ismernem, hogy légtornász- nak lenni sokkal fantáziadúsabb foglalkozás, mint naphosszat felhúzó kallantyúkat csavarozni. Méghozzá ébresztőórákra. Köny- nyen lehet, hogy égy légtornásznak még vekkérje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. Közbe- vetőleg megjegyzem, hogy ebben az időszakban két részre osztottam a világot. Azokra, akik nem nélkülözhetik a vekkert; és azokra, akiknek nincs szükségük rá. Természetesen, az utóbbiakat irigyeltem. Sőt, reggel, amikor csengett otthoni órám és délután, amikor a végeláthatatlan szalagon utazó órák között sehogy se akart megszólalni a munkaidő végét iélző csengő — akkor szinte gyűlöltem őket. — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de sajnos, nem érek rá! A lány elvesztette türelmét, s inkát csak hagyományos szaktárgyi ismeretekkel felvértezni, mire elhagyják áz iskolák padjait, hánefh politikai, viágnézetl, erkölcsi szokásokat és készségeket kell kialakítani, hogy szeressék hazájukat; népüket, aktív részesei legyenek a társadalmunk építésében, ha kell, tudjanak áldozatot vállalni a haza védelmében. Ehhez nyújt segítséget az Új tantárgy oktatása. Nem beszélve arról, hogy tanulóink számtalan olyan ismeretre tésztíek szert, amelyek ma már békés viszonyok között a polgári életben i* nélkülözhetetlenek. Pl. baleseteknél segélynyújtás. turisztika során térkép használata stb. A honvédelmi ismerétek új tárgy tantervi célkitűzése ennek a koncepciónak megfelelően lett összeállítva. „Segítse elő a honvédelemhez szükséges elengedhetetlen erkölcsi, akarati tulajdonságok és személyiségjegyek kialakítását, a szocialista haza és hadsereg iránti szeretetek Készítse fel a tanulóifjúságot az alapvető polgári védelmi szolgálat ellátására, a terepen való tájékozódásra, ismerjék meg a lövészet alapelemeik” Áz említett miniszteri utasítás nyomán a munka már megkezdődött. AZ új Tanterv és Utasítás megjelenése pezsgő életet váltott ki a nevelőtestületekben, de nem utolsósorban a megyei, járási, városi irányító apparátusban is. Az állami és társadalmi, valamint tömegszer- veZeték közösen állítják össze programjukat, hogy majd tavasz folyamán a „Honvédelmi Napok” keretében rajversenyen, vidám széllemi vetélkedőkön, gyakorlati erőpróbákon a tanulók szervezetten és fegyelmezetten Végyenek részt és adjanak számot az elsajátított tananyagról. Ehhez a munkához segítséget vár az iskola minden szülőtől, az egész társadalomtól. Hiszen nem véletlenül fogalmazta meg Alkotmányunk: „A haza Védelmé, a Magyar Népköztársaság minden polgárának szént kötelessége.” Édffai Jóíséf Pintér István: deltáiul végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös számára. — De hát, szívem, ezt nem érdemeltem meg! Nem rajtam múlik á dolog. Ezért még ivem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkeséggel nyugtattam meg, hogy szombat délután nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen elhanyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teázom. Megmutattam neki a tea jegyét, amelyen nemcsak magyarul, hanem angolul is fel volt tüntetve, hogy mire szolgál. „Belépő a Magyar Nemzetmentők ÉajtárSi Körének New Yorkban, a Ritmus Hallban, vitéz Csáíikö András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtárái Körének vezérelnöke látó? gatása alkalmával rendezendő teára.” Ruth, mintha valami égetné á kézét, úgy dobta él a belépőt: — Szivem, ha szeretsz, akkof velem jössz... Nem mehetsz el ódé! A íiiftélén Mtörő féltékenység nem esett rosszul, de nerft akartam engedni, hiszen legalább annyira vágytam néhány magyar szóra és esetleges má- gyár barátokra, mint Ruth szerelmére. Kezdtem magyarázni, hogy nem lány van a dologban, hanem azért szeretnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak számomra honfitársaim. — Ne menj el, agyonlőnek! — sírta el magát. Ennivalóan édes volt. És megfejthetetlen. — Miért lőnének agyon? Tea ez, nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni kiadását: Fellapozta a harmadik oldalt, és az orrom alá tartotta. Hatalmas betűkkel ez állt az oldal éién: „Vörös gyilkosok el akarják tenni láb alól a magyar emigráns kormány fejét! Csánkó András sajtóértekezleten leplezi le a budapesti terveket. Az FBI a vör- rös ügynökök nyomában. A hazájukat szerető magyarók hűség- nyilatkozatai Csánkó iránt”. Kikaptam Ruth kezéből az újságot és olvasni kezdtem: „Egy merénylet felháborító és gyalázatos tervéről tájékoztatta ma délelőtt a sajtó képviselőit Mr. Csánkó, aki a Német Szövetségi köztársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett áz Egyesült Államokba. Mr. Csánkórtak a régi ina gyár hadseregben vezérezre desi rendfokozata volt. 1944-ben aZ akkori Magyarország képviselőikéi együtt á magyar felszaba ál tó mozgalom élére állt. * * * Csánkó András vezérezredes, aki az általa alapított Magyar NémZetrrtéfttők Bajtársi körének vézéfeldáfei pozícióját tölti be, és osztatlan megbecsülésnek örvend á szabad Nyugaton élő
