Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

1969. február 14. 5 Péntek A statisztikák színe Több vállra nehezedjen es visszája Ismeretterjesztés az ipari munkásság körében rosszmáj!», de nem min­den alapot nélkülöző állítás szerint a statisztika olyan, mint a bikini. Sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja. Ha csak a számadatokat, arány- számokat tekintjük, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a TIT ala­posan kiveszi részét a tágabb ér­telemben vett felvilágosító, szak­mai és nem szakmai ismereteket adó ismeretterjesztő munkából. Különös hangsúllyal vonatkozik ez a mondat a társulatnak az ipari munkásság körében kifejtett tevé­kenységére. Tallózzunk kicsit a TIT megyei elnökségi ülésén elhangzott egyik beszámolóból. Nézzük először azo­kat a bűvös (és olykor bizony a lényeget elfedő) statisztikákat Megyénk lakosainak száma 441 ezer. Az ipar ebből csaknem 46 ezret (10,3 százalékot) foglalkoztat. Az ipari munkások előtt elhang­zott ismeretterjesztő előadások azonban 18,1 százalékkal részesed­nek az összes előadásból és már maga ez a tény is eleget tesz a TIT V. küldöttgyűlésén elhangzott kritériumnak, mely szerint a tár­sulat kiemelt feladata az ipari munkásság körében végzendő is­meretterjesztő munka. Az idei év­adra lekötött előadások száma megegyezik a tavalyival. Így a munka tartalmi értékének a nö­velése az elsődleges. A dolognak viszont az a szépséghibája, hogy a TIT-tel közvetlenül kapcsolatba kerülő gyárak, üzemek szinte évenként mások és mások. Ennek ismeretében mondhatjuk, hogy a nagy fluktuáció némileg akadá­lyozza a tartós, mély kapcsolat ki­alakulását. Esztendők óta hűséges viszont a TIT-hez a KISZÖV. A ktsz-ekkel 39 szerződést kötöttek 236 előadásra. Ez különösen azért figyelemreméltó, mert a megyé­ben — eltekintve Békéscsabától — az ipari munkásság jelentős há­nyada a ktsz-ekben dolgozik. Ha rangsorolni kellene, ak­kor sorrendben a világnézeti nevelés, a hazafias és internacio­nalista nevelés, valamint a köz- gazdasági képzés állna a dobogón első helyen a tartalmi feladatok között. A hármas évforduló nem­csak a közvetlen, hanem a közve­tett nevelésre is jó alkalom a ha­zafias és internacinalista érzés el­mélyítésére. Az új gazdaságirá­nyítási rendszer pedig egyenesen a szükségszerűség igényével ve­tette fel a közgazdasági alapisme­reteket adó rendezvények számá­nak növelését. Nem véletlenül ke­rültek leggyakrabban a napirend­re olyan izgalmas és a munkáso­kat közvetlenül érintő témák, mint a részesedési alap képzése, a fo­gyasztói árak alakulása, a vállalati jövedelemszabályozás és bérezés rendszere, termelés és piac kap­csolata stb. A számok viszont ar­ról is árulkodnak, hogy visszaesés tapasztalható az alapozó termé­szettudományok propagálása te­rén. A televízió, az atomreaktor, a küszöbön álló bolygóközi uta­zás, a mikro- és makrovilág új titkainak felfedezése időszakában, ez némileg csökkenti az egész munkát tekintve, javuló statiszti­kák láttán érzett örömet és elége­dettséget. Bár az is igaz, hogy a természettudományos ismeretek iránti érdeklődés lanyhulása tár­sadalmi jelenség és közvélemé­nyünk szerint inkább számít szé- gyellnivalónak például a különbö­ző „izmusok” nem tudásarmint a relativitás-elmélet ismereteinek hiánya. A TIT Békés megyei szervezeté­nek a munkásság körében végzett ismeretterjesztő tevékenysége for­mailag a vegyes tematikájú elő­adás-sorozatokban konkretizáló­dik. Komplex sorozatokkal (ahol a szóbeli, írásos, vizuális, gyakor­hagyva, mindjárt a legfejlettebb ismeretterjesztő módszerrel akar sikert elérni. lati módszerek váltják egymást) ! még csak elvétve találkozunk, de taktikai hibát követ el az, aki a fokozatosság elvét figyelmen kívül Természetesen e kérdésben is külön elbírálás alá esnek a váro­sok, különösen Békéscsaba. A me­gyeszékhely majd 13 ezres mun­kássága az összlakosság 23 száza­lékát jelenti, így természetes és örvendetes, hogy a tervezett elő­adások csaknem 25 százaléka (a megyei átlag 16 százalék) az üze­mek, gyárak dolgozói előtt hang­zik eL Az intenzívebb kapcsolat- teremtés szándékára számtalan tö­rekvés utal, így: az előadások számának növelése, a közgazda- sági ismeretet adó rendezvények fokozott propagálása, a „rétegek­hez” szóló speciális előadások szervezése stb. Különösen áll ez a megállapítás a textiliparra, ahol is a múlt évet összehasonlításul véve, csaknem megduplázódott az előadások száma. Végezetöl _ hivatkozva a jövő nemzedékére—a TIT tovább­ra is feladatának tekinti az ipari tanulók bekapcsolását az ismeret- terjesztés új tudást adó metamor­fózisába, már csak azért is, hogy a jövőbeni statisztikák visszája se legyen fakóbb, mint a színe... Brackó István RekorcTdő alatt készült el a 400 kilovoltos szovjet—magyar távvezeték A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség védnökségével rekordidő alatt készült el az új, 400 kilo­voltos szovjet—magyar kooperá­ciós távvezeték, amely a Szovjet­unió nyugat-ukrajnai energia- rendszerét köti össze Munkács­tól a Gödön felépített új transz­formátor-állomásig. A szerelés befejezése után már üzembe he­meg ezektől az alakoktól. Annál is inkább szerettem volna leráz­ni őket, mert tudom, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkísérettel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New Yorkban is akadnak átjáróházak. Gondol­tam, hogy azok segítségével ta- ián megszabadulhatok tőlük. Mindenesetre meg kellett vár­nom Ruthot, hogy megbeszéljem vele a hadltervet. Az volt az el­képzelésem, hogy... De belépett Ruth, és minden dugába dőlt. — Neked volt igazad — mond­ta minden bevezető nélkül. — Cucke nem úriember. Előző nap, miután elváltunk, az egyik kopó felszállt ugyanar­ra az autóbuszra, amelyen ő uta­zott. Aztán reggel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert néhány másodperc múlva belépett a nyomába két férfi, akik közül az egyiket már ismertem. Nagyon jól értették a szakmájukat, mert leültek egy asztalhoz, és eszük ágában sem volt még csak oda se biccente­ni azoknak, akiket az én jelenlé­tem vonzott a vendéglőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kísérőm tegnap együtt ül­dögélt itt, ugyanebben a vendég­lőben. Mondanom sem kell, hogy a hangulat nagyon elromlott, mi­előtt még kellemessé válhatott volna. A lány folyton a szomszéd asztalok felé figyelt, olyannyira, hogy idegességemben meggyanú­sítottam: valamelyik kellemetlen fráterrel szemez. — Ugyan, szívem — mondta Ruth. — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segédszolgálatos között egy bárányhimlő miatt karanténnak nyilvánított lakta­nyában, ezek közül altkor sem kéne egyik sem. Egyszerűen ide­gesítenek, ennyi az egész. Elmondtam, hogy mit eszeltem ki, de a lány kinevetett. És igaza is volt. Még akkor se rázhattam volna le kísérőmet, ha nem kel­lett volna Ruthnak is megbir­kóznia ugyanezzel a feladattal. Hiszen a fickók nyilvánvalóan jobban ismerték a várost is, a szakmát is, mint én, a zöld­fülű. Elkomorodva hallgattam, mert semmi ötletem nem volt, mi mó­don teremthetnék olyan körül­ményeket, hogy Ruth beválthas­sa az ígéretét. Ruth kitalálta, mire gondolok, és így vigasztalt: — Ne félj, szívem, nem szala­dok el. Néhány napig várunk... Szavai meg is nyugtattak vol­na, de közömbös hanghordozása nyugtalanított. Az volt az érzé­sem, mintha .imponálna neki az ügy. Alighanem megbánta, hogy annak idején nem fogadta el Cucke ajánlatát, s egyszerűen elmenekült előle egy másik ál­lásba. A felhajtás, amelyet Cuc- ke-nek tulajdonított, legalább kétszáz százalékkal emelte sze­mében a szállodaigazgató érté­két. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közel jut a vár bevételéhez. Viszont én, aki már mr [’ *aptam a várkisasz- szonytól a vár kapuiénak kul- . csát. csalódottan vehettem tudó- • másul, hosv furfangos vetéivtár- S sam időközben új zárat szerelte- : tett fel. • (Folytatjuk) lyezték a berendezéseket, s már- ciúsban tartják az avató ünnep­séget, amely egyben a Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. év­fordulóját köszönti. A KISZ Központi Bizottságán megvonták a védnökség mérle­gét, s megállapították: a külön­böző területeken dolgozó ifjú szakemberek becsülettel teljesí­tették az 1966 májusában aláírt szocialista szerződésben foglalt kötelezettségeket. Sokat tettek azért, hogy késedelem nélkül va­lósuljon meg a több mint 800 millió forintos beruházás. A véd­nökséggel kapcsolatos feladatok koordinálására életre hívott bi­zottság, ha kellett, az illetékes minisztériumok támogatását is megnyerte egy-egy határidő meg­rövidítéséhez. Ezenkívül jó né­hány esetben a gyárak, üzemek ifjúkommunistáit is bevonta kez­deményezéseivel a nehézségek el­hárításába. A KISZ két önkéntes ifjúsági építőtábort szervezett a munka­iatok meggyorsítására: a lakók több mint 25 ezer órát áldoztak szabad idejükből az ifjúkommu- ndsták kötelezettségeinek hiányta­lan teljesítésére. A 21. számú Ál­lami Építőipari Vállalatnál a VERTESZ-nél és az Országos Vil­lamos Távvezeték Vállalatnál Dó­dig 1 800 000 forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a fiata­lok. Tisztelet és megbecsülés illeti azokat, akik fizetett munkakö­rükön túlmenően is vállalnak társadalmi megbízatást. Hosszan sorolhatnánk azoknak a nevét, akik itt, a megyében is hosszú évek, esetleg évtizedek óta se­rénykednek a párt soraiban, va­lamelyik tömegszervezet aktivis­tájaként vagy mint országgyűlési képviselők, tanácstagok hordják vállukon a közösség gondjait. Akadnak közöttük, akik annak idején ott voltak a Földosztó Bi­zottságokban, s ma talán azért munkálkodnak, hogy szűkebb pátriájukban is megszervezzék a vízműtársulást, szebb, világos tanteremben tanulhassanak a hajdani földigénylők unokái vagy éppen azért, hogy elkészül­jön a régen várt kultúrotthon. Hajuk megőszült, de áldozat­készségük még mindig a_ régi, például szolgálhat azoknak, akik­nek a nyomukba kell lépniük. Mert nyomukba kell lépniük ha­marosan és kérni, vállalni a fel­adatok egy részét. Igen elgondolkoztató megálla­pítással találkoztunk a Hazafias Népfront mezőkovácsházi já­rási bizottságának abban a be­számolójában. melyben a járási tanácstagok elmúlt kétévi mun­káját értékelik: „Tanácstagjainknak a beosztá­sukon túlmenően, kettő, sőt, öt társadalmi funkciója is van. Ez azt bizonyítja, hogy lakóhelyü­kön a dolgozók megbecsülését élvezik. Itt utalunk arra, hogy egyes tanácstagok túlzott elfog­laltságuk, sokoldalú leterheltsé­gük miatt, nem tudják nyújtani a tanácsi munkában a tőlük el­várhatót”. A példa, úgy gondoljuk, általá­nosítható. Mert ki ne ismerne közülünk olyan vezető beosztású elvtársakat, akik a pihenő ide­jük javát is a közügyeknek ál­dozzák, családjuktól rabolva el a drága órákat. Nem tudnak el­utasítani egyetlen kérést sem, mert úgy érzik, azokat bántanák meg, akik bíznak bennük, s aki­ket ők is szeretnek. Pedig ma már minden munkaterület teljes embert kíván és növekednek a követelmények az önként vállalt társadalmi funkciókkal szemben is. Volt idő, amikor égető szükség volt a megbízatások halmozásá­ra, hiszen lényegesen kevesebb rátermett, megbízható káderrel rendelkezett az ország, mint amennyit teendőink Igényeltek. Nem túlzott optimizmus azonban azt állítani, hogy ma már van lehetőség a társadalmi terhek arányosabb elosztására. A gyer­mekek kisebb rutinnal, de fiata­los lelkesedéssel — felsorakoz­hatnak az apák, nagyapák mö­gé. Természetesen bizalomra, biztatásra van szükségük, s ezt csak azoktól kaphatják meg, akik valamikor a negyvenes, ötve­nes években maguk is fiatalként álltak csatasorba. Nem korai kimondani: a tár­sadalmi fejlődés jelenlegi szaka­szában, jobban, mint eddig bár­mikor, megengedhetjük ma­gunknak a fontolgatást, amikor közéleti funkcióra kérünk fel va­lakit. Meggondolhatjuk: bírja-e, nem raboljuk-e el energiáját olyan teendőktől, melyeknek — felelős beosztásánál fogva — ma­radéktalanul eleget kell tennie. De számot. kell vetniük a lehető­ségeikkel azoknak is, akiket kér­nek. Nem szabad elvárnunk senki­től, hogy mindannyiunk boldo­gulásáért munkálkodva, jómaga felőrlődjön. Hiszen még sokáig szükségünk lesz a sok munkával, töredelemmel szerzett tapaszta­latokra. őrizzük drága kincsként erejüket, egészségüket, úgy is, hogy könnyítőnk íerheiken. Békés Dezső rr1 * T* T 7 7* ' ?? „láncolj, dalolj, ifjúság Szombaton délután a Békési megyei Jókai Színház színpadán ] nyilvános balettbemutatót tarla- I naik a Megyei Művelődési Ház1 balettnövendékei. A 15.30 órakor ] kezdődő kétrészes műsor nemcsak ízelítőt ad majd az ifjú tánco­sok művészetéből, hanem minden bizonnyal kellemes meglepetést [ is szerez a nézőknek. A program ! mintegy keresztmetszetét adja a! « művelődési házban folyó balett- oktatásnak, hiszen színpadra ke­rül a klasszikus keringő és a jazz-balett. sőt még az' óvodások Tavaszi sétája is. A műsort Kabódi Sándorné rendezte és koreografálta. Zon­gorán kísér Gábori Mihályné, konferál Gazsi Endre. Közremű­ködik a Controll-együttes. Az érvelés hatalma Utasszállító gépek erőszakos irányítása Kubába annyira min­dennapivá lett, hogy jelzője is van: hijac­king (hidzseking). A fogalom a húszas évek Amerikájának a csempésztársadalmá_ bői származik. Az il­legális árut szállító tehergépkocsikát ha­talmas ponyvákkal fedték be a rendőrség szeme elől. Gyorsan kellett csinálni, hát biztatták is a ponyva­feldobó legényeket: — Hi, Jack, pull over! (Hé, Dzsek, húzd át!) A szándé­kuk nélkül Havanná­ban landoló amerikai és más nemzetiségű utasszállító gépek száma évről évre nő, sőt idén januárban majdnem annyi volt, mint a múlt eszten­1 dobén összesen. A hi­jacking a vicclapok kedvenc témája lett. — Helló, Miami! Három fickó áll mö­göttem revolverrel. — Oké! Vigye őket át a szigetre és sies­sen vissza. A legfrissebb eset, a távirati irodák szűkszavú jelentése szerint akként zajlott le, hogy egy sovány, hippi kinézetű fiatal­ember késsel akarta kényszeríteni a piló­tát, de az a lelkére beszélt, eltérítve szándékától. Próbál­juk bővebben re­konstruálni: — Mi böki a lapoc- kám? — A bicskám he­gye, miszter pilóta. Irány Havanna! — Jó amerikai ön? — Azért igyekszem meglépni hazámból Kubába. — De gondoljon arra, miszter hippi, hogy a kitérés sok­sok gallonnal több üzemanyagot igényel. Most, amikor kormá­nyunk mind nagyobb katonai erőfeszítések­re tör a világban és a vietnami csatáinkhoz is temérdek benzin, olaj kell, nem gon­dolja, hogy hazafiat- lanság így pazarol- tatni velem az USA üzemanyagát? — Hagyja a lelki­zést, apakoponya! — Jó. De gondol­jon szegény Johnso- nunkra. Ezt a pazar­lást a- ő elnöki nyug­díja is megérzi pár centtel! Esedezem, másítsa meg botor el­határozását ...! A hijack (könnyez­ve): — Igaza van. Le­mondok. De van ke­nyere, szalonnája, meg egy kis új hagy­mája? Ne érezzem, hogy hiába nyílt ki a bicskám. —új—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents