Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

A titkárnő szerint Pok- főcz ŐSLönneU, a Valódi Házitarhonyat Gyártó Vál­lalat igazgatójának homlo­kán vészéé viharfelhők tornyosulták, amikor kUtd- tá az úkázt: — Kétetn, hívja ősszé a vezérkart! Csalhatatlan megérzését rövidéit, velősen, közérthe­tően tolmácsolta is a sor­ban érkezőknek: yAz öreg pipás ..Ennek alapján a főkönyvelő, a főmérnök, a párttitkár, az szb-titkár és a személyzetis balsejtel­mektől gyötfötten lépték át dz igazgatói küszöböt. — Üdvözlöm önöket! Fontos kérdésben kell ál­lást foglalnunk, most kivé­telesen nagy szükség lesz d kollektiv bölcsességre — csengett ércesen Pokrócé Ödön hangja. Pillanatnyi szünetét tar. tött, a vezérkar pedig mé­rő pillantásokat Pétéit az igazgatói homlokra, mely kétségtelenül igen árnyékos volt, különösen a ráncok mélyén. Ráadásul magázó- dik is! — A vezetésem alatt mél­tán széles hírnévnek ör­vendő vállalatunk becsüle­te forog kockán! Ismerte­tem a tényállást: Brig Anti, vállalatunk közismert gépkocsivezetője tegnap délután négy őrá harmincöt petekor a mi­niszterhelyettes elvtdti tit­kárnőjének visszaszállítása közben, khm... izé ... szó­val olyan helyre nyúlt, aminek semmi összefüggé­sé nem volt a kocsi vezeté­sével ... — A csirkefogó! — Szi­szegte valaki. Minden szem a sze­mélyzetisre meredt, aki te­tőtől talpig nő volt. Továb­bi tűnődésre azonban nem Volt lehetőség, mert Pok- iőcz ismét harsogott: — Ne szóljunk közbe! Miniszterhelyettesünk, tel­jesen jogosan, elégtételt kö­vetel! — Hívja ki párbajra — ajánlotta a főmérnök és megnyugodva nézett ki az ablakon. Pokrócz hangja menny­dörgőit: — Ne izetlenkedjünk, kérem! At ügy felettébb kínos. Vállalatunk hírne­vén csorba esett, amit ki kell köszörülnünk! Brig An­tit fegyelmivel kell Sújta­ni! Egyetértünk? Köszö­nöm! Most már csak azt kell tisztáznunk, ki folytas­sa le a fegyelmi eljárást. Mi a vélemény? A főkönyvelő tétován, de Bizalmaskodva rebegte: — Talán legjobb volna, dirikém, Ha te vennéd ke- Sedbe, az egészei, ml tód bízzuk nyugodt lélekkel... Az igazgató sokszínű hangja most nyekergősen Szólt: — Erről... erről szó sem lehet, mert izé... az ilyen­fajta emberek, hogy ment­sék a bőrüket, védekezés közben hetet-havat össze­hordanak és kellemetlen volna számomra, ha az egyeztető bizottság előtt azzal terelné el magáról a figyelmet, hogy én meg he­tenként egyszer személye­sen kísérem el titkárnőmet a barátnőjéhez. Az ember igazán mindent megtesz munkatársaiért, de kelle­metlen volna, ha egyesek 1 Kínos üg Ő. Kovács István írása y ézt esetleg félremagyaráz­nák ... Érthető, nem igaz? Dé tálán te nyugodtan le­bonyolíthatnád — Szólt ké­rő hangon a főkönyvelőhöz. — Ajjaj! Én tényleg csak bonyolítanám! Most már mindegy, elmondom, a múltkoriban Évikével — tudjátok, á számlásából — a munkaidő jobb kihaszná­lása végett a kocsiban akar­tam epy vitás számlát tisz­tázni, de a motorzúgás mi- dtt Valószínűleg félreértett és kaptam tőié égy akkora pofont, hogy még a motor is leállt, éS ráadásul az a piSZOk Brig Anti hazáig rö­högök. fékéé megértheti­tek .., Tatán inkább te, kollégám — adta tovább a lápot á főmérnöknek. — Nézzétek, gyérékék ... Tudjátok, hogy van dz... Az ember úgy öSsze tud nö­vi a múnkdlátsaival, még a javaslataikat is szívesen meghallgatom. Nemrégiben példám a sülttökfaliri ki­szállás előtt azt javasolta ez é Brig Anti, hogy vi­gyünk már előbb ki két kis árva mókust a Hűvösvölgy­be. Mindig ndgy állatbarát voltam, hát beleegyeztem. Kicsit ugyan furcsállottam, hogy szőkék, de mire a félreértés tisztázódott, már késő volt. Annyira késő, hogy á kiszállásra már nem jutott idő ... Hát ez van... Egyébként véleményem sze­rint ét teljesen személyze­tis reszort... A négyveitéii de még mindig szemtetaló sze­mélyzetis vörösregyúlt arc­cal tiltakozott: — Kellemetlen emlékeket ébresztene bennem. Tudjá­tok, amikor a múltkor a rötyögősi kirendeltségün­kön azt a rázós ügyet vizs­gáltam, visszafelé jövet an­nak ám annak ói.. egy fél éjszaka dugulása volt- mit összeküszködtünk, míg hazaéttünk.., Örülök, hogy ótthóií nem . volt baj... Különbén az elvtársak most megfoghatják az isten lábát, itt a nagyszerű neve­lési lehetőség *— nézett fel­éledve a párt- és szb-titká- tokra. Azok szinte egy ember­ként sóhajtottak fel: — Kínos. i, nagyon kínos lenne... A múltkor, ami* kor borért voltunk a kocsi­val — tudjátok, amit kará­csony előtt szétosztottunk egy kicsit beszivtunk, és egész Úton a Liti Marlent énekeltük, na persze csak a dallama miatt, de ezt esetleg illetékes helyen nem értenék meg... A vezérkar megsemmi- sttlten bámult niaga elé, mig végül Pokfőcz Ödön a halántékát nyomogatva megszólaltl — Ügy tapasztalom, azért nem rossz gyerek ez a Brig Anti, mindenkihez fűzi valami emlékNe tör­jünk hát pálcát felette, mig meg nem hallgatjuk, elvég­re bizalmi állást tölt be... — ÉHrlkém — örvende­zett a főmérnök —, mint mindig, most is fején talál­tad a szöget. Tényleg, hall­gassuk csak meg, hiszen a látszat gyakran csal... És jött Brig Anti, még- hózzá emelt fővel. Arcán dérüs magabiztbSSág, bűn­tudatnak semmi nyoma. Ma született bárány az egész ember. Pokrócz Ödön kis krágo- gisok között, de rögtön a lényegre tért: — Khm a. té Tóni... khm... nézd, láthatod, högy magunk között va­gyunk ..., hogy is volt hát aszal a titkárnőnél? — Óh, hát ezért vagytok ilyen szépen és sápádtan együtt1 Na nem kell úgy mellte szívta a balhét! Az a helyzet, hogy venném kéne valamit áz aiszony születés­napjára és tájékozódás cél­zatából még akartam nézni, ugyan mily eh fehérneműt viselhet egy olyan jószágú nő, de sajnos, 6 félreértet­té..! A személyzetis a foga közt visszhangozta: — Fél­reértette ... A főkönyvelő viszont rögtön a Védelmére kelt: — Élhihető ez, kérem, a nők már ilyenek — tiszte­let a jelenlevő kivételnek — heh ehe —, irigyek egy­másra, mind azt szeretné, hogy olyan holmijai legye­nek) ami senki másnak.. i Én bizony megértem a hely­zetet is, Antit is. Csak előbb kérdezni kellett vol­na, azután nézni... Brig Anti bűnbánóan le­helte: — Igazad van, máskor úgy csinálom.,. •A feszült légkör oszlado- zóban volt, Pokrócz Ödön hangja is újra visszanyerte régi erejét, amikor határo­zottan rögzítette a végső kbnklúziöt: — Mindén világos! Érig Anti munkatársunk jóhiSzé- múSégéhez nem férhet két­ség, viszont á minisétéfHé- Ipettes elvtársnak iS elég­tételt kell adni! Éppen ezért az a javaslatom, hogy Brig Antit meggondolatlan­ságáért helyezzük át (min­denki megkövül) a részünk­re kiutalt, holnap érkéid új Volgára. (Mindenki meg­könnyebbül.) Egyetértünk? CSáK úgy dörrént a vá­lasz: — Egyet! — Köszönöm, barátaim! A kollektív bölcsesség is­mét döntött! Jüdkaí A titkárnő, äki egéig Idő alatt idegesen hallgatóion, felszabadult mosollyal be­libbent : — Parancsoljon. <, — Kérem, jegyezze fed: holnap értesíteni a minisz­terhelyettes elvtársat, hogy azt á bizonyos gépkocsive­zetőt azonnali hatállyal át­helyeztük. Megvan? Köszö­nömi Bontson fel, kedves, egy ÜVég konyakot. 11 Aztán Brig Antihoz for­dult, és megfenyegette: — Te pedig vigyázz, mert mostanában nem kapunk új kóciit... Vajnai László: De faclo I.aokoon-hadakozású gálákszisok. Szférák üveg-lepedőjét lebegtetik űr-viadorok. * * * Micsoda hajnal: Mint őriás fény-medúza jön fel az égre a Nap. Sugár-polipok nyújtogatják csápjaikat, s a pepita-éjszak» pihenni tér... Már álszik barlangjában a bíbor-denevér. Szememet kinyitom. Szivemet rád nyitom. Szerelmem radar-ernyőjét rád irányítom. — Kopoltyú-késerű a szám. I'ogaim közt vég-virág-szirom. ►estemen tövisruhám. i'főgyitom magamat, győgy-ir-szavakkál, míg valahol a föld köldökén üveg-plhe fészekben, föl~epedt egy pacsirtatojás. Zengj, elektronikus zene: Szállj, többlépcsős-ima. A prostituált-halálnak ma meg kell halnia, S letéplek én ugye nőstény-virágom? ßs parafa-hitemet, ólom-hitre váltom. Fények hullnak rám hernyó-puhán. Ökörhal-kövér vasorrú-állat turkál a föld beleiben, világ-maradék után. • * * Sugaras-hajnal: Arany-fákon, arany-rügyek. — J»j> mi lesz velem, tenélküled?! Szokolay Sándor Fehér virágok Meskó Anna Margaréták Hankó Hona Csendélet

Next

/
Thumbnails
Contents