Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-11 / 8. szám

1969. január 11.

Szombat

2900 új előfizetővel növekedett lapunk olvasótábora

A múlt év utolsó hónapjaiban az addigiaknál jóval több szó esett megyeszerte a Népújságról.

Ankétokon, összejöveteleken beszélgettek róla a szerkesztőség vezetői, a járási pártbizottságok vezetői, munkatársai, a lapkiadó vállalat szervezői a községek és a termelőszövetkezetek vezetőivel, aktíváival. Azután ide is, oda is benyitva lapunk régi olvasói, baráti köreinek tagjai, s nem kevésbé a postások és a lapárusok.

Az ilyen megmozdulások láttán, néhányar megkérdezték: Talán deficit fenyegeti a Népújságot, hogy ilyen nagy a buzgalom?

A megkérdezettek szívesen válaszoltak az ilyen és még sok más kérdésre is. De maradjunk az elsőnél: sem ráfizetés, sem népszerűtlenség nem fenyegeti a lapunkat. Annyira nem, hogy az 1956. évi napi 7—8 ezer helyett most, az új esztendő eddigi napjaiban már 29—30 ezer példányszám hagyja el a nyomda rotációs gépét. Ebből 2900-at január elsejével új előfizetőknek kézbesítenek ki a postások, főleg a községekben, a szétszórt tanyák világában élő termelőszövetkezeti családoknak. A lap szervezői,

ilyen feladatra is vállalkozó régi olvasó',

a pártalapszervezetek és más társadalmi szervek aktívái ugyanis elsősorban a termelőszövetkezeti parasztság soraiból igyekeztek újabb előfizetőket megnyerni.

Az eredmény — az erre for- Az elmúlt időben többször dított rövid időt figyelembe véve j elhangzott a jaminai emberek jo- — jó. A kamuti Bélre Tsz tagjai : gos panasza: nincs egy rendes ze' nek kritikáját is közli. Továbbá az,, hogy az írott betű nem szalad el, mint a kép, hanem türelmesen ott marad, lehetőséget ad egyes cikkek újbóli elolvasására, j arra is, hogy a szomszédnak megmutassák. Az ellenérvként felhozott 4—5 újság mögött leg- j inkább heti- vagy havi lapok előfizetése rejlik, amelyek csak rész- ! ben pótolják a napilapok friss híreit, eseményeit. Különben Is korunk gyors fejlődése, a termelési eljárások és módszerek állandó változása nemcsak rádiót, televíziót, néhány heti-, havi lapot, hanem egy megyei és egy központi napilap nyújtotta tájé- j koztatást, ismertet és követel, j Szerencsére legtöbb helyen futja ; is ezek előfizetésére, í Szükséges is. Most már még a j gondolatból is el kell űzni azt,

! hogy „minek értsek én ehhez is,

; ahhoz is, majd megmondják a vezetők, hogy mit, hogyan kell | csinálni.” A családapák és anyák saiát maguknak is tartoznak azzal, hogy megfelelő tájékozottság és ismeret szerzésével lépést tudjanak tartani a fejlődéssel. Tartoznak ezzel serdülő gverroekeik- nek is, akiknek a jelenleginél is

'bonyolultabb technikai berendez- I kedésű életre kell felkészülniük, j Ne sajnálják tőlük, hanem inkább

szokassák rá őket a rendszeres újságolvasásra,

s majd tapasztalhatják, hogy gyermekeik könnyebben tanulják a történelmet, a földrajzot, de a magyar helyesírást és a szabatos kifejezésmódot is. És ami nagyon fontos: könnyebben eligazodnak a nagyon is lázas világban.

Ami a Népújság kelendőségét illeti, arról csak ennyit: ahol akadnak lelkes hirdetői — Kamuion, Kevermesen és a többi említett községben — és elmondják a szellemi táplálék, az újságolvasás szükségességét, nélkülözhetetlenségét, ott rövid idő alatt 100— 180 előfizetéssel válaszolnak. Bízunk benne, hogy a községi párt- szervezetek, s a termelőszövetkezetek aktívái továbbra is feladatuknak tekintik, hogy minél több családhoz jusson el a nélkülözhetetlen tájékozottságot, ismeretet szolgáltató újság.

K. I.

ötven éve történt

A köztársaság elnököt választ

Újévi meglepetés a jaminaiaknak

közül újonnan nyolcvanon, a j nés szórakozóhelyük. Történtek kétsopronyi. Hunyadi tagjai közül | kísérletek az igények kielégítéséhetvenöten, a kevermesi Lenin j de ezekr61 rövid idő után mln_ .....................-------i > vesen hallgatják a lo muzsikát.

d

ig kiderült, hogy nem az, amit |

Tsz tagjai közül száznyolcvanán, a nagykamarási Üj Élet Tsz tagjai közül százan fizettek elő január elsejétől a Népújságra. Így sorolhatnánk még hasonló számokat Mezőberényből, Békésszent- apdrásról, Kondorosról, s a megye több községéből is.

Azért tartjuk jónak ezeket az eredményeket, mert az előfizetésgyűjtés hogyanjának, mikéntjének megbeszélése közben néhányan amolyan „nem fog menni” borúlátóan nyilatkoztak. Indokolták ezt azzal, hogy lassan annyi lesz már a televízió, mint a rádió. Meg hogy egyes családok máris

4—5 újságra fizetnek elő. A nyomaték kedvéért elmondtak néhány elmarasztaló szót a Népújságról is. Többek között: szerkesszék olyan magas színvonalon, hogy önmagát kellesse.

Mondani sem kell, hogy minden érvnek megvan a maga ellenérve. A Népújság példánvszáma nem csökkent annak ellenére, hogy megyénkben immár 50 ezer tv-előfizető van. Mi több, a tv-k szaporodása idején

7—8 ezerrel 29 -30 ezerre növekedett.

A rövid magyarázata ennek az, hogy lapunk nemcsak a tv-mű- sort, hanem a műsor egy részéés hangulatosan éneklik is. Ezek- után érthető, hogy minden este fiatalokkal és idősekkel egyaránt tele van a presszó. Egy fekete vagy egy pohár sör mellett szíszeretnének.

A Debreceni Üzemélelmezési Vendégtátóipari Vállalat helyi vezetője, Koroknai Lajos, és a téglagyár művelődési házának igazgatója, Hadobás István, elhatározták, új színnel gazdagítják a város munkáskerületének szórakozási .lehetőségeit. Átalakították a ; gyár kulturális intézményének • helyiségeit és megnyitottak egy : szépen berendezett, 150 férőhelyes ! zenés presszót.

Szívesen látogatták ezt helyet ■ főleg az idősebbek, mivel hosz- 5 szabb ideig csak cigányzenekar j szórakoztatta a közönséget. A fi- ■ atalok azonban nem találták he- 2 lyüket... ■

Az új év első napján kellemes : meglepetéssel szolgált a vezetőség • a jaminaiaknak. A presszóba szer- : ződtettek három olyan képzett 2 zenészt, akik az „örökzöld” me- : lódiáktól | mindent

Csak gratulálni lehet az illetékeseknek, hogy a minden áron bevételre törekvés helyett igényes szórakozóhelyet alakítottak ki, amit örömmel fogadtak a jaminai ak.

—tai.

1918. november 16-án kiáltották ki a köztársaságot, de a köztársaság elnökét egyidejűleg nem választották meg. Erre csak 1919. január 11-én került sor, amikor Károlyi Mihályt ideiglenes köztársasági elnökké válasz, tolta a Nemzeti Bizottság Végrehajtó Bizottsága.

Milyen fejlemények előzték meg ezt az aktust?

1918 novemberében a vidéki „parasztforradalom”, december, ben a katona tüntetések és külö- i nősen január első hetétől a gyárfoglaló munkásmozgalmak rendkívüli erővel jelezték, hogy a köztársasági kormány képtelen konszolidálni a politikai és gazdasági helyzetet. Károlyi ugyanis tiszteletre méltó következetes, séggel igyekezett megteremteni a konszolidáció alapjául szolgáló nemzeti egységet, ezt azonban a nagytőke és a nagybirtok önzése és szabotázsa megakadályozta. Az ipari tőke még az objektív nehézségeken túl is fékezte a termelés újjászervezését, a földbirtokosság hallani sem akart a földreform végrehajtásáról, alattomos jobboldali szervezkedés bontakozott ki a parasztmozgalmak letörésére, a munkáskövetelések teljesülésének megakadályozására, a katonatanács likvidálására. Sőt, Nagy Vince belügyminiszter attól sem riadt vissza, hogy utasítást adjon Szamuely Tibor meggyilkolására, Salgótarjánban pedig sortüzet zúdítottak a bányászokra.

A KMP ébersége azonban leleplezte Festetics hadügyminiszter jobboldali puccskísérletét, mozgósította a munkástömegeket a reakciós készülődés ellen, s a szociáldemokrata baloldal maga is megkongatta a vészharangot az ellenforradalom céljainak megakadályozására. A forradalmi tömegek harci elszántságát támogatta 1919 elején az osztrák és német munkástömegek politikai sztrájkja és a Spartakus-felkelés Németországban. Ilyen körülmények között jutott Garami arra az elhatározásra, hogy az SZDP minisztereinek ki kellett vonulniuk a kor. mánybóL Terve azonban egyaránt elfogadhatatlan volt mind Károlyinak, mind a szociáldemokrata baloldalnak, de még a Jászi-féle radikálisoknak is,

akik nagyon jól tudták, hogy a szervezett munkásság nélkül

semmiféle kormány nem maradhat a helyén, ha csak nem lép az ellenforradalmi terror útjára.

Az SZDP-ben előbb pártvá- lasztmányi, majd munkás tanácsi ülést tartottak. Ez utóbbi, 1919. január 8-án 15 órás tanácskozás keretében vitatta meg a helyzetet. Garami javaslatát (kilépni a kormányból) elvetette, Garbai javaslatát (tiszte szociáldemokrata kormányt alakítani) csekély szótöbbséggel megszavazta

ugyan, de végül Kunfi közvetítő javaslatát fogadta el: bent maradni a kormányban, de követelni a belügyi és a hadügyi tárcát.

Károlyi és Jásza elfogadta ezt a megoldást, a Lovászy vezette Károlyi párti jobboldal azonban (mint a Károlyi párton belüli többség) élesen tiltakozott. Huzavona kezdődött, s közben a Spartakus-felkelés is elbukott Ez növelte az ellenforradalom „önérzetét”, s Garami számára „tisztábbá tette a láthatárt”. Létrejött a kompromisszum: Károlyi lesz a köztársasági elnök, Berinkey Dénes az új kormányfő, s az SZDP négy tárcát kap. Böhm: hadügy, Garami: kereskedelmi, Kunfi: közoktatásügyi és Peidl népjóléti miniszter lett. A fontos belügyi tárca Nagy Vince kezében marad.

„Károlyi mint elnök, deklarálta pártokfölöttiségét: kilépett a saját pártjából. A külpolitika irányítását azonban megtartotta. Részt vett minden miniszter, tanácsi ülésen és a kormány nélküle nem hozhatott törvényerejű rendeleteket. A januári nagy po. litikai válság ezzel egyelőre megoldódott. De az igazi megoldás, az, amelyet a KMP képviselt, eltolódott március végére, pontosabban 1919. március 21- re, a proletárdiktatúra kikiáltásának napjára. F. M.

Aattrfif/th

rAHrAí7.h'*Uf KHHtóétty

Tartalomból: V. Korlonov: A j Marcell), Basil Davidson: Gerillakommunisták jelszava az összefogás (Pravda), A lengyel kommunisták kongresszusa (Novoje Vremja), M. Posztolovszkij: A szovjet gazdaság és washingtoni kritikája (Novoje Vremja), C. Sztyepanjan: Mi rejlik a szocializmus „új modellje” mögött?, Sz. Asztahov: A Bonn—Tel Aviv tengely (Mezsdunarodnaja Zsiz- ny), „A világ első antikommunis- ta kommunista pártja”? (Forgács

6. RÉSZ VI. FEJEZET

— Ott, ott, nézzék azt az ajtót — sikoltotta Galambosné.

Igen, most már mindnyájan látták. Az oldalsó egyik kisajtó, közvetlenül Gábor mellett kissé a legújabb slágerig ■ megnyílt

tudnak: a zongoránál ! — A csomagtartó szekrény ajKóté Árpád, a dobnál Pető 1st- j *?ja. - magyarázta Galambos

; főmérnök.

ván, a szakszofonnál pedig Kiss : A rádiórip0rter beindította a

Ferenc. A kedvelt számokat nem- j képadó felvevőjét, a többiek hacsak játsszák, hanem kellemesen : lálos csendben figyeltek. De figyelt most már szinte az egész világ. Mióta a Pannónia Képadó bejelentette, hogy rövidesen eredeti helyszíni közvetítést ad az elrepült atomgépről, mindazok a külföldi adók. amelyek délután már átvették a gép bemutatásáról és váratlan indulásáról készült riportot, bejelentették igényüket erre a közvetítésre is,

Megjelent a Nemzetközi Szemle januári száma

háború a portugál gyarmatokon a

fehér uralom ellen (Der Spiegel), f ______ ____

A

. Jazkova: Az imperializmus és : hisz alig akadt ember, akit ne a kelet-európai államok (Novoje •

Vremja), Jurij Zsukov: A NATO • újjáélesztésének tervei (Pravda), {

Rupert Lockwood: Ausztrália a j külföldi monopóliumok marká- j ban (International Affairs), j Günther Rose: A „szellemi offen- ; zíva” (Deutsche Aussenpolitik), :

Események nyomában... :

érdekelt volna a Ratoplan titka és sorsa.

Ki tudja, hány szempár tapadt most arra a képre, amelyet az Atomfizikai Kutató Intézet Kísérleti Telepének laboratóriumában Galambos főmérnök eléjük varázsolt a flát vivő, messze száguldó új repülőről. A lapok riporterei ugyan bosszankodtak egy kicsit, hogy mindenki „első kézből” kapja a tudósítást, de nem tehettek semmit. A technika nem ismer pardont.

Galambos főmérnök látszólag nyugodtan ült a készülék előtt. Felesége azonban, aki közvetlen mögötte ült, úgy vette észre, hogy férje hajában, különösen a halánték táján nagyon megszaporodtak a fehér hajszálak. Ma őszült volna meg a férje ennyire? Vagy csak nem vette észre eddig? Lehet. Az utóbbi hetekben bizony mind ritkábban látták egymást. Míg a gép épült, néha napokig haza sem tudott ménni. Az utolsó napokban, a végső előkészületek idején meg különösen ide kötötte munkája.

De azért mennyivel másképp képzelték el ezt a napot! Sok sikert, sok csalódást megértek már együtt, összeforrtak jóban, rosszban, de az örömet sohasem tudták úgv megosztani, mint a bánatot. Most Is úgy ültek ott a készülék mellett, mint fiatal házas korukban, mikor Gábor halálos betegen, magas lázzal vívódott s gyermekágyban. Azóta csaknem tizenöt év telt el, de a szülői aggódás most sem volt kisebb, sőt megnövekedett, hisz tetézte a kisebbik fiú, Imre hollétének, sorsának aggasztó bizonytalansága.

De az idő nem akart megkönyörülni rajtuk.

A percek oly kínos lassan múltak, mintha nem is a XX. században, a modern atomkorszakban élnének, hanem a világ teremtése előtt, amikor az idő homokóráján még senki sem figyelte a homokszemek lassú pergését. Azt hitték, tán mégis állt az idő.

Pedig az idő nem állt meg. Rohant tovább, mint az atomrepülő, amely egyre meszebb vitte titkát.

A sok figyelő szem azonban mégsem tapadt hiába a hang- képszekrénvek képüvegére. A sok ezer kilométer távolból érkező sugarak felfedték a titkot.

Az ajtó alig észrevehetően ismét megnyílt.

Előbb egy láb, majd két kéz és egy szőke fej jelent meg a repülő kabinjában Még mindig látszott valami a kimászó alakból. Galambosné máris felsikol- tott:

— Imre, Imre fiam! Él! — s megragadta férje karját. A főmérnök is megdöbbenve ismerte fel fiát, de szólni nem tudott. Valami keserű fájdalom szorította össze szívét és torkát. Az első pillanatok örömét, hogy fia él és megvan, elnyomta benne a keserű csalódás, hogy „mégis a fiúk tették!”

Az apa öröménél nagvobb volt benne a feltaláló csalódása.

Ettől a pillanattól félt már eddig is. és most, hogv feltárult a „titok”, úgy érezte, boav meg- rvcaltáW TMaevnn szpevplltp. ma-