Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-11 / 8. szám

1969. január 11. Szombat 2900 új előfizetővel növekedett lapunk olvasótábora A múlt év utolsó hónapjaiban az addigiaknál jóval több szó esett megyeszerte a Népújságról. Ankétokon, összejöveteleken be­szélgettek róla a szerkesztőség ve­zetői, a járási pártbizottságok ve­zetői, munkatársai, a lapkiadó vállalat szervezői a községek és a termelőszövetkezetek vezetőivel, aktíváival. Azután ide is, oda is benyitva lapunk régi olvasói, ba­ráti köreinek tagjai, s nem ke­vésbé a postások és a lapárusok. Az ilyen megmozdulások láttán, néhányar megkérdezték: Talán deficit fenyegeti a Népújságot, hogy ilyen nagy a buzgalom? A megkérdezettek szívesen vá­laszoltak az ilyen és még sok más kérdésre is. De maradjunk az elsőnél: sem ráfizetés, sem népszerűtlenség nem fenyegeti a lapunkat. Annyira nem, hogy az 1956. évi napi 7—8 ezer helyett most, az új esztendő eddigi nap­jaiban már 29—30 ezer példány­szám hagyja el a nyomda rotá­ciós gépét. Ebből 2900-at január elsejével új előfizetőknek kézbe­sítenek ki a postások, főleg a községekben, a szétszórt tanyák világában élő termelőszövetkezeti családoknak. A lap szervezői, ilyen feladatra is vállalkozó régi olvasó', a pártalapszervezetek és más tár­sadalmi szervek aktívái ugyanis elsősorban a termelőszövetkezeti parasztság soraiból igyekeztek újabb előfizetőket megnyerni. Az eredmény — az erre for- Az elmúlt időben többször dított rövid időt figyelembe véve j elhangzott a jaminai emberek jo- — jó. A kamuti Bélre Tsz tagjai : gos panasza: nincs egy rendes ze­' nek kritikáját is közli. Továbbá az,, hogy az írott betű nem sza­lad el, mint a kép, hanem türel­mesen ott marad, lehetőséget ad egyes cikkek újbóli elolvasására, j arra is, hogy a szomszédnak megmutassák. Az ellenérvként felhozott 4—5 újság mögött leg- j inkább heti- vagy havi lapok elő­fizetése rejlik, amelyek csak rész- ! ben pótolják a napilapok friss híreit, eseményeit. Különben Is korunk gyors fejlődése, a terme­lési eljárások és módszerek ál­landó változása nemcsak rádiót, televíziót, néhány heti-, havi la­pot, hanem egy megyei és egy központi napilap nyújtotta tájé- j koztatást, ismertet és követel, j Szerencsére legtöbb helyen futja ; is ezek előfizetésére, í Szükséges is. Most már még a j gondolatból is el kell űzni azt, ! hogy „minek értsek én ehhez is, ; ahhoz is, majd megmondják a vezetők, hogy mit, hogyan kell | csinálni.” A családapák és anyák saiát maguknak is tartoznak az­zal, hogy megfelelő tájékozottság és ismeret szerzésével lépést tud­janak tartani a fejlődéssel. Tar­toznak ezzel serdülő gverroekeik- nek is, akiknek a jelenleginél is 'bonyolultabb technikai berendez- I kedésű életre kell felkészülniük, j Ne sajnálják tőlük, hanem in­kább szokassák rá őket a rendszeres újságolvasásra, s majd tapasztalhatják, hogy gyermekeik könnyebben tanulják a történelmet, a földrajzot, de a magyar helyesírást és a szabatos kifejezésmódot is. És ami nagyon fontos: könnyebben eligazodnak a nagyon is lázas világban. Ami a Népújság kelendőségét illeti, arról csak ennyit: ahol akadnak lelkes hirdetői — Kamu­ion, Kevermesen és a többi emlí­tett községben — és elmondják a szellemi táplálék, az újságolva­sás szükségességét, nélkülözhetet­lenségét, ott rövid idő alatt 100— 180 előfizetéssel válaszolnak. Bí­zunk benne, hogy a községi párt- szervezetek, s a termelőszövetke­zetek aktívái továbbra is felada­tuknak tekintik, hogy minél több családhoz jusson el a nélkülözhe­tetlen tájékozottságot, ismeretet szolgáltató újság. K. I. ötven éve történt A köztársaság elnököt választ Újévi meglepetés a jaminaiaknak közül újonnan nyolcvanon, a j nés szórakozóhelyük. Történtek kétsopronyi. Hunyadi tagjai közül | kísérletek az igények kielégítésé­hetvenöten, a kevermesi Lenin j de ezekr61 rövid idő után mln_ .....................-------i > vesen hallgatják a lo muzsikát. d ig kiderült, hogy nem az, amit | Tsz tagjai közül száznyolcvanán, a nagykamarási Üj Élet Tsz tag­jai közül százan fizettek elő ja­nuár elsejétől a Népújságra. Így sorolhatnánk még hasonló számo­kat Mezőberényből, Békésszent- apdrásról, Kondorosról, s a megye több községéből is. Azért tartjuk jónak ezeket az eredményeket, mert az előfizetés­gyűjtés hogyanjának, mikéntjének megbeszélése közben néhányan amolyan „nem fog menni” ború­látóan nyilatkoztak. Indokolták ezt azzal, hogy lassan annyi lesz már a televízió, mint a rádió. Meg hogy egyes családok máris 4—5 újságra fizetnek elő. A nyo­maték kedvéért elmondtak né­hány elmarasztaló szót a Népúj­ságról is. Többek között: szer­kesszék olyan magas színvona­lon, hogy önmagát kellesse. Mondani sem kell, hogy minden érvnek megvan a maga ellenér­ve. A Népújság példánvszáma nem csökkent annak ellenére, hogy megyénkben immár 50 ezer tv-előfizető van. Mi több, a tv-k szaporodása idején 7—8 ezerrel 29 -30 ezerre növekedett. A rövid magyarázata ennek az, hogy lapunk nemcsak a tv-mű- sort, hanem a műsor egy részé­és hangulatosan éneklik is. Ezek- után érthető, hogy minden este fiatalokkal és idősekkel egyaránt tele van a presszó. Egy fekete vagy egy pohár sör mellett szí­szeretnének. A Debreceni Üzemélelmezési Vendégtátóipari Vállalat helyi ve­zetője, Koroknai Lajos, és a tég­lagyár művelődési házának igaz­gatója, Hadobás István, elhatároz­ták, új színnel gazdagítják a vá­ros munkáskerületének szórakozá­si .lehetőségeit. Átalakították a ; gyár kulturális intézményének • helyiségeit és megnyitottak egy : szépen berendezett, 150 férőhelyes ! zenés presszót. Szívesen látogatták ezt helyet ■ főleg az idősebbek, mivel hosz- 5 szabb ideig csak cigányzenekar j szórakoztatta a közönséget. A fi- ■ atalok azonban nem találták he- 2 lyüket... ■ Az új év első napján kellemes : meglepetéssel szolgált a vezetőség • a jaminaiaknak. A presszóba szer- : ződtettek három olyan képzett 2 zenészt, akik az „örökzöld” me- : lódiáktól | mindent Csak gratulálni lehet az illeté­keseknek, hogy a minden áron be­vételre törekvés helyett igényes szórakozóhelyet alakítottak ki, amit örömmel fogadtak a jami­nai ak. —tai. 1918. november 16-án kiáltot­ták ki a köztársaságot, de a köz­társaság elnökét egyidejűleg nem választották meg. Erre csak 1919. január 11-én került sor, amikor Károlyi Mihályt ideigle­nes köztársasági elnökké válasz, tolta a Nemzeti Bizottság Végre­hajtó Bizottsága. Milyen fejlemények előzték meg ezt az aktust? 1918 novemberében a vidéki „parasztforradalom”, december, ben a katona tüntetések és külö- i nősen január első hetétől a gyárfoglaló munkásmozgalmak rendkívüli erővel jelezték, hogy a köztársasági kormány képtelen konszolidálni a politikai és gaz­dasági helyzetet. Károlyi ugyan­is tiszteletre méltó következetes, séggel igyekezett megteremteni a konszolidáció alapjául szolgá­ló nemzeti egységet, ezt azonban a nagytőke és a nagybirtok ön­zése és szabotázsa megakadá­lyozta. Az ipari tőke még az ob­jektív nehézségeken túl is fé­kezte a termelés újjászervezé­sét, a földbirtokosság hallani sem akart a földreform végre­hajtásáról, alattomos jobboldali szervezkedés bontakozott ki a parasztmozgalmak letörésére, a munkáskövetelések teljesülésé­nek megakadályozására, a kato­natanács likvidálására. Sőt, Nagy Vince belügyminiszter at­tól sem riadt vissza, hogy utasí­tást adjon Szamuely Tibor meg­gyilkolására, Salgótarjánban pe­dig sortüzet zúdítottak a bá­nyászokra. A KMP ébersége azonban le­leplezte Festetics hadügyminisz­ter jobboldali puccskísérletét, mozgósította a munkástömege­ket a reakciós készülődés ellen, s a szociáldemokrata baloldal maga is megkongatta a vészha­rangot az ellenforradalom cél­jainak megakadályozására. A forradalmi tömegek harci el­szántságát támogatta 1919 elején az osztrák és német munkástö­megek politikai sztrájkja és a Spartakus-felkelés Németország­ban. Ilyen körülmények között jutott Garami arra az elhatáro­zásra, hogy az SZDP minisztere­inek ki kellett vonulniuk a kor. mánybóL Terve azonban egy­aránt elfogadhatatlan volt mind Károlyinak, mind a szociálde­mokrata baloldalnak, de még a Jászi-féle radikálisoknak is, akik nagyon jól tudták, hogy a szervezett munkásság nélkül semmiféle kormány nem marad­hat a helyén, ha csak nem lép az ellenforradalmi terror útjára. Az SZDP-ben előbb pártvá- lasztmányi, majd munkás taná­csi ülést tartottak. Ez utóbbi, 1919. január 8-án 15 órás tanácskozás keretében vitatta meg a helyze­tet. Garami javaslatát (kilépni a kormányból) elvetette, Garbai javaslatát (tiszte szociáldemok­rata kormányt alakítani) csekély szótöbbséggel megszavazta ugyan, de végül Kunfi közvetítő javaslatát fogadta el: bent ma­radni a kormányban, de követel­ni a belügyi és a hadügyi tárcát. Károlyi és Jásza elfogadta ezt a megoldást, a Lovászy vezette Károlyi párti jobboldal azonban (mint a Károlyi párton belüli többség) élesen tiltakozott. Hu­zavona kezdődött, s közben a Spartakus-felkelés is elbukott Ez növelte az ellenforradalom „önérzetét”, s Garami számára „tisztábbá tette a láthatárt”. Létrejött a kompromisszum: Károlyi lesz a köztársasági el­nök, Berinkey Dénes az új kor­mányfő, s az SZDP négy tárcát kap. Böhm: hadügy, Garami: kereskedelmi, Kunfi: közokta­tásügyi és Peidl népjóléti mi­niszter lett. A fontos belügyi tárca Nagy Vince kezében ma­rad. „Károlyi mint elnök, deklarál­ta pártokfölöttiségét: kilépett a saját pártjából. A külpolitika irányítását azonban megtartot­ta. Részt vett minden miniszter, tanácsi ülésen és a kormány nél­küle nem hozhatott törvényerejű rendeleteket. A januári nagy po. litikai válság ezzel egyelőre megoldódott. De az igazi megol­dás, az, amelyet a KMP képvi­selt, eltolódott március végére, pontosabban 1919. március 21- re, a proletárdiktatúra kikiáltá­sának napjára. F. M. Aattrfif/th rAHrAí7.h'*Uf KHHtóétty Tartalomból: V. Korlonov: A j Marcell), Basil Davidson: Gerilla­kommunisták jelszava az össze­fogás (Pravda), A lengyel kom­munisták kongresszusa (Novoje Vremja), M. Posztolovszkij: A szovjet gazdaság és washingtoni kritikája (Novoje Vremja), C. Sztyepanjan: Mi rejlik a szocia­lizmus „új modellje” mögött?, Sz. Asztahov: A Bonn—Tel Aviv tengely (Mezsdunarodnaja Zsiz- ny), „A világ első antikommunis- ta kommunista pártja”? (Forgács 6. RÉSZ VI. FEJEZET — Ott, ott, nézzék azt az aj­tót — sikoltotta Galambosné. Igen, most már mindnyájan látták. Az oldalsó egyik kisajtó, közvetlenül Gábor mellett kissé a legújabb slágerig ■ megnyílt tudnak: a zongoránál ! — A csomagtartó szekrény aj­Kóté Árpád, a dobnál Pető 1st- j *?ja. - magyarázta Galambos ; főmérnök. ván, a szakszofonnál pedig Kiss : A rádiórip0rter beindította a Ferenc. A kedvelt számokat nem- j képadó felvevőjét, a többiek ha­csak játsszák, hanem kellemesen : lálos csendben figyeltek. De fi­gyelt most már szinte az egész világ. Mióta a Pannónia Képadó bejelentette, hogy rövidesen ere­deti helyszíni közvetítést ad az elrepült atomgépről, mindazok a külföldi adók. amelyek délután már átvették a gép bemutatásá­ról és váratlan indulásáról ké­szült riportot, bejelentették igé­nyüket erre a közvetítésre is, Megjelent a Nemzetközi Szemle januári száma háború a portugál gyarmatokon a fehér uralom ellen (Der Spiegel), f ______ ____ A . Jazkova: Az imperializmus és : hisz alig akadt ember, akit ne a kelet-európai államok (Novoje • Vremja), Jurij Zsukov: A NATO • újjáélesztésének tervei (Pravda), { Rupert Lockwood: Ausztrália a j külföldi monopóliumok marká- j ban (International Affairs), j Günther Rose: A „szellemi offen- ; zíva” (Deutsche Aussenpolitik), : Események nyomában... : érdekelt volna a Ratoplan titka és sorsa. Ki tudja, hány szempár ta­padt most arra a képre, amelyet az Atomfizikai Kutató Intézet Kísérleti Telepének laboratóri­umában Galambos főmérnök eléjük varázsolt a flát vivő, messze száguldó új repülőről. A lapok riporterei ugyan bosszan­kodtak egy kicsit, hogy minden­ki „első kézből” kapja a tudó­sítást, de nem tehettek semmit. A technika nem ismer pardont. Galambos főmérnök látszólag nyugodtan ült a készülék előtt. Felesége azonban, aki közvetlen mögötte ült, úgy vette észre, hogy férje hajában, különösen a halánték táján nagyon megsza­porodtak a fehér hajszálak. Ma őszült volna meg a férje ennyi­re? Vagy csak nem vette észre eddig? Lehet. Az utóbbi hetek­ben bizony mind ritkábban lát­ták egymást. Míg a gép épült, néha napokig haza sem tudott ménni. Az utolsó napokban, a végső előkészületek idején meg különösen ide kötötte munkája. De azért mennyivel másképp képzelték el ezt a napot! Sok sikert, sok csalódást megértek már együtt, összeforrtak jóban, rosszban, de az örömet sohasem tudták úgv megosztani, mint a bánatot. Most Is úgy ültek ott a készülék mellett, mint fiatal házas korukban, mikor Gábor halálos betegen, magas lázzal vívódott s gyermekágyban. Az­óta csaknem tizenöt év telt el, de a szülői aggódás most sem volt kisebb, sőt megnövekedett, hisz tetézte a kisebbik fiú, Im­re hollétének, sorsának aggasztó bizonytalansága. De az idő nem akart megkö­nyörülni rajtuk. A percek oly kínos lassan múltak, mintha nem is a XX. században, a modern atomkor­szakban élnének, hanem a világ teremtése előtt, amikor az idő homokóráján még senki sem figyelte a homokszemek lassú pergését. Azt hitték, tán mégis állt az idő. Pedig az idő nem állt meg. Rohant tovább, mint az atom­repülő, amely egyre meszebb vitte titkát. A sok figyelő szem azonban mégsem tapadt hiába a hang- képszekrénvek képüvegére. A sok ezer kilométer távolból ér­kező sugarak felfedték a titkot. Az ajtó alig észrevehetően is­mét megnyílt. Előbb egy láb, majd két kéz és egy szőke fej jelent meg a repülő kabinjában Még mindig látszott valami a kimászó alak­ból. Galambosné máris felsikol- tott: — Imre, Imre fiam! Él! — s megragadta férje karját. A fő­mérnök is megdöbbenve ismerte fel fiát, de szólni nem tudott. Valami keserű fájdalom szorí­totta össze szívét és torkát. Az első pillanatok örömét, hogy fia él és megvan, elnyomta benne a keserű csalódás, hogy „mégis a fiúk tették!” Az apa öröménél nagvobb volt benne a feltaláló csalódása. Ettől a pillanattól félt már ed­dig is. és most, hogv feltárult a „titok”, úgy érezte, boav meg- rvcaltáW TMaevnn szpevplltp. ma-

Next

/
Thumbnails
Contents