Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

1969. január 7. 4 Kedd Téli vadászat Egy megrögzött kommunista —VÉKONYKA LESZ EZ A CI­PŐ — emeli kucsmájához a kezét} üdvözlésként egyik öreg puskás, miközben ott topogunk a többi­ekre várva a megbeszélt helyen,! a békéscsabai Lencsési út végén. J Fagyos szél harapdálja a kabáto­kat, dobognak a lábak, s aztán sorba befut mindenki. Van, aki j autón érkezik, van, aki kerékpá-! ron. Aztán még egy utolsó szorítás a patronokkal telitűzdelt derék-} szíjon, s a tucatnyi vadász útra! kel. Reszkessetek nyulak és fá­cánkakasok! A DAJKA-KERT változatos va-! dászterep. Kőkeményre fagyott.! nehezen járható szántások, ritkásj facsoportok, zsömbékos, nádas te­rületek és sík mezők váltogatják! egymást. Legyezőszerűen szétosz-j lik a társaság, az első patronok; becsúsznak a csőbe, s a ropogó ha­von a vadak apró szabályos nyo­mait a határt járó vadászok csíz- j mája tapossa szét. Az első tapsi-} füles megússza. Az első fácánka- j kas is. A lövés messziről olyan! tompán és erőtlenül hallik, mint-! ha bodzapuskával akarták volna, leteríteni az ebédrevalót. Ahogy i szűkül a kör. egyre gyakrabban j szólal meg a puska, de a nap első zsákmánya bizony nem valami bőséges. Csóvál iák is fe jüket a va­dászok. ám a második kört jó két tucat fácánkakas bánja. Egy bok­rokkal. árkokkal körülzárt akácos­ból rajokban repültek fel, s a leg­több lövés előtt felcsattant a kiál­tás: kakas jobbra! vagy kakas balra! és ki törődött azzal, hogy a ravaszt húzó ujjait alaposan meg- csipdesi a hideg... Fáradhatatlan segítőnk, egy kávébarna vizsla, rendíthetetlen szorgalommal gyűj­tögette a magasból aláhulló ma­darakat, ám érdekes módon min­dent a gazdihoz vitt, még akkor is. ha más lőtte le. Igazán jó szol­gálatot azonban a nádasban tett,1 amikor a csontkeményre fagyott,! kusza levelek közül fuvarozta elő a zsákmányt. Fölhajtott itt egy ró­kát is, ám a vörösbundás úr ala­posan megtréfálta a vadászokat (pedig sokan fenték rá a puská­jukat), mert úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Gogosári Talán soha sem jutottam vol­na hozzá a gogosárihoz, ha nincs egy konzervipari termék- bemutató Békéscsabán. Ott pil­lantottam meg először életem­ben. Szerényen pironkodott a sok konzerv között a maga 480 gramm nettó súlyával, zöld címkéjén a csábítóan mosolygó paprikával, paradicsommal és hagymával. Vajh’ ki ö és merre van hazá­ja? — néztem rá vágyakozva, de a cirill betűk hamar eloszlatták kételyeimet. Nem vitás, hogy va­lahol a Volga mentén ... Oda „száműzik” gogosárit, itthon még a hírét sem ismerik. Vettem te­hát egy üveggel belőle kóstoló­nak. Elvégre nem lehet rossz, ha paprika, paradicsom és hagyma van benne. Otthon kíváncsian bontottam fel és megkóstoltam gogosárit. Ámultam, olyan, mint a magyar lecsó — olajosán. Remek ízű. De miért csak a kiállításon lehetett hozzájutni és nem előbb? És ha már megismerte az ember, mi­ért nem lehet ezután mindig vá­sárolni belőle? Talán csak „csa­léteknek” szánták vagy kapható lesz ezután az üzletekben? Majd elválik. Mindenesetre én máris vennék, legalább két üveggel, ha a kereskedelem hozzásegítene. Ugyanúgy a Balaton salátából meg a szovjet recept szerint gyártott uborkából is. Tessék ki­próbálni! —or. DÉL KÖRÜL VALAMIT eny­hült az idő, de nem enyhült a pus­kások vadászkedve. Csak úgy me­net közben ettek pár falatot, s az arasznyi termoszokból kávét, teát ittak, aztán kezdődött minden elölről. A barázdába bújt, s a kör­be szorult nyusziknak feketeva­sárnapjuk volt, mert a szédítő vágta után egy-egy jól eltalált lö­vés látványos bukfencet, vettetett velük és vérük piros foltot ha­gyott a havon. Január végéig tart ez a vadászszezon, de addig is jó néhányszor elhangzik még a ki­áltás: Vigyázz, nyúl! Hazafelé menet, már jó néhány fárasztó kilométerrel a hátunk mögött, a vállra vett boton a zsák­mányt hintáztatva a vadászok a következő „kirándulás” program­ját beszélték meg. Nyálra mennek majd, de nem puskával, hanem hálóval, s a beavatottak vélemé­nye szerint ez is nagyon izgalmas dolog. SZÜRKÜLETKOR MÁR Ű.TRA együtt a kis társaság. A tapsifüle­sek és a fácánok katonás rend­ben sorakoznak egymás mellett a havon, a puskák visszakerülnek a tokjaikba, s a nem sokkal előbb még kiáltásoktól, lövések zajától visszhangos téli tájra köd eresz­kedik. (brackó) Régi barátaik, egykori fe­letteseik, munkatársaik gyűltek össze a művelődési otthonban, hogy nyugalomba vonulásuk al­kalmával elbúcsúztassák a két harcos Marosán testvért. Azaz nem is annyira búcsú volt ez, mint inkább sok-sok érdemük számbavétele a hivatalos nyugdí­jaztatás alkalmával. Mihály, a volt tanácselnök azt mondta vá­laszbeszédében: eddig sem éltem hiába, ezután sem akarok tétle­nül élni. János, a földművesszö­vetkezet volt felvásárlója is azt mondta: nem fogja tétlenül nézni a szövetkezet további fejlődését. Akik ismerik Kétegyháza múltját és jelenét, nem tartják öndicsérő nagy szavaknak. Maro­sán Mihály kijelentését. Olyan elhagyatott, szegény volt a köz­ség, mint ő maga béres és nap­számos korában. Az elnyomás kettőzött volt ebben a román lak­ta községben. A jajt, a panaszt, az igazságot még magyarul sem mondhatták ki, nemhogy anya­nyelvükön. A felszabadulás után egyenlő jogú állampolgárokká váltak. Ám az életkörülmények nehezen javultak. Mint mindenki, Marosán Mihály is villanvfénv nélküli, sáros utcákban járt-kelt esténként, eleinte rendőrként, az­tán községi elöliáróként. Nem­hogy mozi, művelődési ház, de még jó ivóvíz sem volt. Marosán Mihály azok soraiban küzdött, akik azt akarták, hogy megvál­tozzon a község arculata, a lakos­ság életkörülménye. Küzdött a maradi és a reakciós nézetek el­len, a termelőszövetkezetek létre­hozásáért. Nem riadt vissza a közös cél érdekében a népszerűt­len feladatoktól sem. Mindenütt ott volt, ahol az állam, a lakosság érdekeiért, a román nemzetiség anyagi és kulturális felemelkedé­séért valamit tenni lehetett. Az ellenforradalom idején az­zal űzték el a tanácselnökhelyet­tesi székből, hogy megrögzött kommunista. Büszke volt erre a jellemzésre, mert 1948-ban kigyul­ladt a villany Kétegyháza utcáin és lakóházaiban. A térdig érő sarat tégla- és betonjárda vál­totta fel, az iskolák egy részében — ahol a szülők ehhez hozzájárul­tak — román nyelven folyt a ta­nítás, s elkészült az állandó mozi is. Aztán alig két-három év múl­va ivóvíz-hálózat kígvózta be a község utcáit. Most két évvel ez­előtt felépült a művelődési otthon is. Mindezekhez 0 is hozzá­adta a maga energiáját az alatt a tizenöt év alatt, amíg tanácselnök­helyettes volt, s az utóbbi négy évben, amikor a vb-elnök tiszt­ségét töltötte be. Szelíd hangon csitította a maga sorsbeliek jog­talan vagy türelmetlen követeié­Reggeli csevegés J ó reggelt, kedves olvasó­im! Egyik közkedvelt, képes heti­lapunkban találkoztam az alábbi hirdetéssel: „— Jaj! Leszakadt a gombom! — Nem baj, mert a fő­városi Műanyagipari Vállalat szaküzleteiben ennél sokkal szebb kapható. Közületeket is kiszolgálunk!” Heuréka ... ! Tessék csak el­képzelni ... Ha valakinek lesza­kad a reggeli vagy délutáni csúcsforgalomban felöltője, téli­kabátja vagy bundája, egyetlen, elhűtlenkedett gombja, nehogy lecsöngesse ezért a vacak csönt-, fém- vagy műanyag darabkáért az autóbuszt, vagy két megálló között a vészfék fogantyújának igénybevételével leállítsa a vo­natot. Csak ezt ne! Hanem meg­fontolt, nyugodt hazafiúi öntu­dattal csavarja le kabátja többi gombját is. Utóvégre kedvére válogathat szebbnél szebb soro­zatokban a fent említett üzletek bármelyikében. Sőt! Igyekezzen meggyőzni feleségét, családtag­jait, hozzátartozóit, hogy alakít­sák meg elsőként a Gomblecsa- varók Vidéki Szervezetét... ! Győzze meg embertársait e nagy­szerű szövetség úttörő jelentő­ségéről! Tegye jelszavává: „Le a múlt idők gombjaival!” Fantasz­tikus lehetőségek rejlenek egyet­len lecsavarási mozdulatban! El tudom képzelni az emberiség bé­kés egymáshoz közeledését ezzel az újkeletű akcióval. Mert mi is a lényeg ... ? Embertársunk egyetlen lepattant vagy lecsa­vart gombjáért mosolyogva át­nyújtunk egy teljes, új sorozatot. Feltéve, ha több színben és vál­tozatban mindig tartunk belőle magunknál. Ha pedig már ko­rábban elajándékoztuk, akkor nyájas mosolyok közben megin­vitáljuk újdonsült ismerősünket egy budapesti útra — csak ide, ugye, a szomszédba! —, hogy kedvére válogat ásson a szaküz­letek gombcsodás vitrinjeiben! Esetleg, ha nyugdíjas vagy a „Kicsi a bors, de erős” Tsz tag­ja, megmutathatunk neki egy XX. századi pesti lokált vagy egy sztrintíztáncosnő legújabb magánszámát. Fantasztikus lehetőségek nyíl­nak ezzel! Én most csupán arra vagyok kíváncsi, ki fogja ezt el­sőként elkezdeni Minden a szer­vezésen múlik! Vajon ki lesz az első. bátor, úttörő kezdeménye­Addig viszont a feleségemmel megerősíttetem kabátom gomb­jait, mert ezzel a néhány sorral csúcsforgalomban indulok a szerkesztőmhöz. S megtörténhet, hogy nyájas mosolyú, gombpat­tintó, avagy gombcsavaró em­bertársamnál nem lesz egy szá­momra tartogatott, új gombso­rozat. C ha ez így lesz, vajon ki fog velem felutazni Budapest­re...? ! (gyarmati) seit. így magyarázta tévedéseiket is. Következetesen és szenvedé­lyesen küzdött az ellenséges néze­tek és az igazságtalanság ellen. Ezért vált a kétegyházdak szere­tett Mihály bácsijává. Azok szerint sem élt hiába eddig, akik jól ismerik több mint két évtizedes közszolgálati tevé­kenységét. Biztosra veszik, hogy ezután sem húzódik tétlenségbe, mert vérében van a község fej­lődésén, a lakosság felemelkedé­sén való munkálkodás. Azért, mert valóban az ő. aminek ellen­ségei is nevezték: megrögzött kommunista. K. I. (2. rész) Az Atomfizikai Kutató Inté­zet munkatársai mindezzel tisz­tában voltak, de azt már nem mindenki vette észre, ami Ga­lambos mérnököt különösen ag. gasztotta. A műszertáblára esett tekintete és észrevette, hogy a sebességmérő mutatója a legna­gyobb sebességet is túlhaladta. Az irányítás nélküli gép azáltal, hogy az indítókar Gábor testsú­lyától állandóan lenyomva áll, egyre fokozódó sebességgel tá­volodik a Földtől, minthogy megtartotta felszállási, csak­nem 90 fokos függőleges irányát. Szörnyű gondolatok kínozták Galambos mérnököt. Mi lesz, ha a gép kikerül a stratoszférába, hisz nem magasrepülésre tervez­te? Bírja-e a könnyű alumíni­um-gép a különleges légnyomá­si viszonyokat? Van ugyan a gépen oxigénkészülék, de mit használ ez, ha nincs Gáboron és mi lesz így a fiúval, ha nem tér magához? Aggódó töprengéseiből azon­ban nem akart egyelőre semmit sem elárulni, és bámulatos ön­uralommal fordult a körülállók- hoz: — Hiába, uraim, nem tudunk így összeköttetést teremteni a megszökött géppel. A szemfüles riporter azonnal felhasználva a kedvező alkalmat Galabos mérnök félé fordult: — Főmérnök úr! Eneedjcn meg egy őszinte kérdést Ön is­merte legjobban a gépet. Mivel magyarázza gépének váratlan elindulását? A közvetlen ok mindenesetre az volt hogy fiam — aki nem tudom hogyan került a gépre — lenyomta az indítókart, miután valaki a biztosítékot kioldotta — mondotta a mérnök őszintén a riporter szeme közé nézve, majd így folytatta: — Bármit is gon­doljanak önök Gábor fiamról, én tudom, hogy ezt nem önszán­tából tette. Maga az a tény, hogy közvetlenül a gép indulása előtt az ő figyelmeztető hangját hallottuk, valamint az, hogy most is eszméletlenül fekszik a gépben, valami másra mutat Engedjék meg azonban, hogy feltevéseimet majd csak a rend­őrségnek mondjam el, miután előhívták és levetítették az ösz- szes felvételeket, amelyek bizo­nyára több részletkérdést tisz­táznak majd előttem is. Ezzel felkelt, gondterhelten hátrasimította őszülő hajfürtjeit, és bár hangia nyugodt volt, szo­katlan mélységgel csengett, amikor Benedek mérnöktársá­hoz fordult. — Kérlek, gondoskodj arról, hogy az adást állandóan figyel­jék. Ha fiam magához térne, azonnal hívjatok. Én megkísér­lem még a táviránvítás automa­tikus átváltását iránvíto^t suga­rakkal — mondotta és saját kü­lön kísérleti termelje sietett. A többiek megértő szeretettel és együttérző aggodalommal te­Évforduló előtt A sok vihart látott 1897. év­ben alapított vésztői Földmunkás Egyletben tartották meg 1943. február 13-án a Pardi István, Molnár Mihály, Szántó István, Pardi Gergely és Szántó Mihály által szervezett földmunkás kongresszust, amelyre a környe­ző megyékből, sőt a Dunántúlról is eljöttek a parasztküldöttségek. A földmunkás kongresszusra megkért engedély kiadását Tóth Béla főszolgabíró megtagadta, s azt hosszabb utánjárással a Belügyminisztériumtól sikerült megszerezni. A kongresszusi gyűlés alkal­mával a Földmunkás Egylet he­lyiségeit betöltötték a paraszt­küldöttek. A megnyitó beszédet Pardi István mondotta, utána Dobi István fejtegette a paraszt­ság szervezeti életének jelentő­ségét, majd rámutatott arra, hogy a második világháborúból a parasztság csak győztesként kerülhet ki. A földmunkás kongresszus a II. világháború feszített idősza­kában zajlott le, amikor a bűnös Horthy-rezSim lába alatt is moz­gott már a föld. Éppen ezért nagy karhatalmi apparátus állt készenlétijén a földmunkás kongresszus napján. Pardi Ist­vánnak és társainak pedig hó­napok múltán is jelentkezniük kellett a csendőrségen, mint meg­bízhatatlan elemeknek. Pardi István most, 83 éves ko­rábban büszke öntudattal emlé­kezik a történtekre, mondván, hogy kiállásuk a nincstelen pa­rasztságért nem volt hiábavaló. S valóloan, a vésztői földmun­kás kongresszus a nehéz idők­ben szinte egyedülálló jellegé­nél fogva is maradandó történés, melynek 25 éves évfordulóján emléktáblát helyeznek a volt Földmunkás Egylet épületének falatja 1969. február 13-án. Bíró Gy. Lajos kintettek utána. Nekik sem volt mindegy, hogy a másnapi pró- jjaút meghiúsult, hisz a gép építésében nekik is nagy részük volt, ők is várták fáradságos munkájuk eredményét, a sikert, az elismerést; kétszeresen meg­értették hát, mit érezhet Galam­bos főmérnök, aki nemcsak új alkotásáért, hanem fiának sor­sáért is aggódhat És ez az aggódás annál tragi- kusabb volt mert úgy látszott, hogy valóban minden segítség reménytelen. Húsz perccel később a Pannó­nia adó részletes képriportban számolt be az atomrepülőgép váratlan felszállásáról. A közönség oly hevesen köve­telte az igazság feltárását hogy már csak a percek alatt egyre elképesztőbb méreteket öltő rémhírek miatt is jobbnak lát­ták a való helyzet őszinte feltá­rását. Mindenekelőtt a félbema­radt riportot folytatták. A diákok is még együtt vol­tak és megdöbbenve látták, hal­lották társuknak, Galambos Gá­bornak váratlan szereplését. Kü­lönösen Takács Árpi szíve szo­rult össze, amikor megpillantot­ta barátja áléit alakját. A riport a rendőrségi nyomo­zás vezetőjének nyilatkozatával ért véget. Temesd rendőrőmagy felszólított minden szemtanút, hogy a nyomozás érdekében azonnal jelentkezzen és mondjon el mindent, amit az esettel kap­csolatban fontosnak tart. így az­tán hiába fogták körül évfolyam- társai Árpit, amikor Marosi ta­nár meghallotta, hogy Gábor ba­rátja tud valamit Galambosék titokzatos éjszakai látogatójáról, maga telefonált a rendőrségre. Nem telt bele öt perc, egy rend­őrségi kocsi máris repítette a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents