Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-06 / 3. szám
A XXXIV. Velencei Biennale Az út a Biennöléhoz a társadalom rezdüléseinek néhány emlékezetesebb mű- Grand Canalon vezet végig, szeizmográfja, feltétlenül vet. majd a vaporettó kiér a érdekesek különösen azok Ligia Clark. Brazília; Bé- lagúnára és a gyöngyszür- számára, akik lényegi voná- lép az ember egy fekete ke vízen néhány megálló sokban harmonikus társa- fülkébe, innen egy fekete Után máris ott köt ki, ahol dalmi rendben élnek, és a hilófolyosón egy másik fe- a legnagyobb képzöművé- nagy formarenden túl nem kete fülkébe (a folyosó szeti tárlatok ismétlődnek is juthatnak el a belső kény- mellett egy átlátszó sátor kétévenként. Ennyi lenne szer ilyen nyilvánulósaihöz. és egy labda) innen egy az egész, ha más város- Mégis merészen állítom harmadikba, amiben egy Öan hogy ezek a képek, melyek ?zt csak kiállításra valók az csodálatos világot jelent, már az út alatt is — va- .. , lami szürrealisztikusat. Ha megmegrántják és meg kell keresni a kijáratot... ífcuixi b^uiiccuiBAtmuadii. na « *, Farnese de Andrea Fflggvalog megy az ember, az állapít,0t‘ fikcióját nem gesztett üveglapok közé ótígen tölthetik be — nais gyönyörű. Most úgy este látszó betűket és gépelt tíz óra'felé érkeztünk Tde f°bb ^tativ erővel renfáradtan, mégis bementünk, ^e*k®*hek, mint azok ahol Anzolo Fuga, Venezia. és órákig sétáltunk az utá- didaktikusán mindent el- üveg- és rézlapokból ké- nozhatatlan sikátorok la- ™°adJ^nk„ ... szített ablaka és ilyen elbirintIában hosv ecy fél- trártS?.parensekke változott járású pávája seines, üvegSSnaifa a kT ÍSZ°nyaV VTáZf cs'hár-szerCen függő szo- San Marko előtt, feledve * Ä.VÄ U°JZ«n b?rdekoláció- szép hatá- ■lindent, csak a szépségnek , ' , ' ,sy" " súák. .Ive. u!y a rohanas’_ a kaosz> a Ausztria viszont kékA Grand Canalon nercen- városok levegőtlensége, a sárga-piros festett szögva- Vóntüf rrü láM.l tajak legl képp' a hpg>,pk sakból állított ki szobrot, elénk JMotoroI csónakok plasZl,kUs vortu,atai mind melyek térbeli folytatását élénk M°toros csona o , témával, kifejezéssel már a falra festették. kánvo^^avesséeeel ^’nasv hökkentek elém- A fest.6’ Románok közül Maítec a máim nafoHk vrnanó tülT akirp olyan képek zddu1’ székely faragásokra emlékű tördelik szét A Rial- r,ak’ melynek Ehetőségeit keztető baltával faragott tón bazárok, nyüzsgő embe- 6 a \ p.ar.^f bÜt?' rek; aranvmozaikok, a Zöld pze J"ok’ ta^yak ízet is magaÄS? SÄ -S5Ä Vissza kell kanyarodni éledtek föl‘ a kepzomüve- rendkívüli hatásokat adták, négy évet. Egyrészt ugyan- szp UJ 1 aS ' .... aagy meietre _ a.aki ott is egybeépültek az élmé- Az akk°r °!y,anap'UífM’ k°Tb0ZIC1°‘ a ,a?an ta™U nyek. másrészt akkor a olyan tündöklő Velence szelek modern változatai XXXtT. Biennale érthetően ma*} szürke volt az •»*£• Az arab Rp*aatf Ahmed nagy hatással volt rám. 7alá" így .™eg *zebb’ a Penészes fal festmény Akkori gondolataimat idé- kagylószürkek az igaz- ha asa.t érlelte képpé A Zem. Nem kritikus akar- «5™Sy felségével azono- del-amenkai pavilonban tam lenni a kiállításon, ha- sultak; f.s fmindpn fnssen fy varos favursh-szerútn nem festő, aki impresszió- mosott- tlszta volt osszeeszkabalVá egy teremKat gyűjt és keresi az ér- A Biennale pavilonjai ben nyekereg nyiszorog íelmi rezonánsokat. És ez kongó ürességgel várták a zeiiel, nyelvét olt, hnstancot a világ képzőművészetét látogatókat. Az összeverő- e;^ . s. en* » bemulatő kláitiií, er.e ki- «< c.oclilkoz- ^rSS^STSSX va, vagy tisztelettel me- Keszuü naiuraus naia-OK redtek ránk, legalábbis ez Ü!Ä válóan alkalmas. Nem érdekli a festőket a zsáner- témák romantikája, a tájteszkségen belül érdekesek és figyelemreméltóak. A Szovjetunió pavilonjávolt az érzésem. Aznap képek konvencionális lát- körülbelül 8—10 ember Ványszerűsége, hanem a vi- volt velünk a kiállításokon. ba“ ä'fegyeTmezött' stíiu7ú lág egyetemes problémái, H°Sy aztaa pbb°l adodlk"e képek között érdekess igé- azok filozófiai magva és a vagJ’ hivatásszeretetből. vej hatott Leonbv űrhajós megfogalmazás végtelen ki- mindenesetre szinté kiszol- képsorozata, fejezési lehetősége. A gálják a látogatókat tidVa- A japán pavilonban A XXXII. Biennale hangú- riasafi, készségesen. Éz kü- óriásfülek, és sok kicsi fül lati elemei nemcsak vizuá- ériben már Genovában is mellett Taka Matsu pers- lisan, de auditív módoh feua«*- pektivikus térábrázólásai is próbára tették a szemlé- Kezdtük a spanyolok- (terepasztaiszeruen) fur- lő idegeit. A forgó henger- n61. Nonfiguratív képek, Igen haSk ‘,0U ben zuhanó Vaspálcák mo- figurätiv negatív kepek (a tak a frarjcja Armén üveg- hoton koppáhása, az elékt- figura kivágva és csak a tömbbe öhtött hegedűi, Az romágneses szobrok mozgó környezet festve) dilettáns Uruguy-i Frasconi grafikái ésápjainak halk, nyugtalan hatásokkal és szűrreáliszti- és konstruktív képei szép Zenéje fokozza az izgalmat, kusan festett képek. Mivel élményt nyújtottak. A ma- Ez a fizikai izgalomkeltés a Biennale nyitását botrá- Svarok közül Kondor Béla, elgondolkodtató. A belső nyok előzték meg, az olasz Koka-s ac és Vilt Tibor harmónia felbomlását tűk- pavilonban még folyt a !zl"*s bele' főzi, mely a külső világ rendezés. Az egyik festő aPültek a Blennale egesze* ftyugtalanságáVal aránylik, tüntetésképpen papírdara- A Bienftalén a szépet va- Kevés olyan művész akadt, bókkal takarta le képeit. iartli groteszk játékosság aki a biztonságot, egysze- A résztvevőket, akárcsak váltja fel Néhány fiatal fű szintézisekkel, optimista országonként is, külön ele- kitűnően elszórakozott a életszemlélettel fogalmazta mezni nagy feladat len- foglalkoztál „művekkel". Volna. Mivel a műalkotás a ne, inkább csak kiragadok áhógy ott pihentünk a pa, ...................... ......... dón, megpillantottam égy t eremőrt, aki egy monumentális tilóló-szerű faäl- ' kotmányhóe támaszkodott. A szoborban sem és a pillanatban sem éreztem a művészet komolyságát. Már a négy ívvel ezelőtti Biennalén is voltak pop- árt, op-art és vád szürrealista elképzelések, de ennyire nem érződött az unalom; itt éZ vált de- monstratívVá. A fotómóntázsok, a fizikai törvényeken alapuló művek már a mechanikus- ságot dicsérik és nem a rátaláíást, az alkotást. Mélyen leha igolt érzéssel, fáradtan, értetlenül jöttünk ki és szinte felszabadultan lélegeztünk ismét a rózsaBiró Gyűlő Lajos: ŐSZ üveg-égbolt, tejpuha felhők, nyárfasor, arany-lobogás, rovarnesz, friss szántás, fanyar Izék, sarjadó mag, varjú-nász: élet. szfn márványlépcsőkön, a 2öldcsszürke laguná partján és gyönyörködtünk a Szent Pál templom szép sziluettjében. A sok nagy- ratörő, hírnévre vágyó festő és szobrász víziójának harca után ez a csodálatos béke a tájban és színekben, felengedte a szorongást. De azóta is nyitva a kérdés, hogy a művészet ilyen fejlődése a tudományokéval párhuzamosan fogja-e nemesíteni az elmét, az érzelmet vagy pedig száhalmas kiáltássá válik az embertengerből, az eltűnés előtt. Ezüst György Ihász-Kovács Éva: Vagy kezdjük élőiről.**? ősapánk, álacsónykoponyájű, husáng-fegyverű, nyershúsevő: kiben kellett, högy ä legelső Gondolat megszülessék, valahol a tudat mély-őserdejében, különbén ember nem ívelne az űrben, a nemsokára-feltárt, esillagtltkú magasban, s kerekasztal se lenne, ahol az okosok fejük összedugva tanakodnak, míg Paradicsomot-teremtő erőkből a téboly fekete kúpjai növekednek... Vagy kezdjük élőiről az egészet,., ? Fekete János Csendélet bambusszal Miklós István Ócskások • ,/:ix mm
