Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

1969. január 31. 3 Péntek Telnete a Újabb vietnami akció — Közeledik Fotó: Demény Csaknem gyárrá változott a Kétegyházi Gépjavító Állomás (Tudósítónktól) Mint ismeretes, a voTt gépállo­mások 1968. január óta a mező- gazdasági gépek javítása mellett' más ipari termékek előállításával is foglalkoznak. A Kétegyházi Gépjavító Állomás tevékenységi köre a gépjavítás mellett kiterjedt a mezőgazdasági gépgyártásra, va­lamint az ezekhez szükséges pót- alkatrész készítésére is. Az elmúlt évben 170 darab napraforgó adap­ter készült és került értékesítésre. csarnokának vagy az állatszállá­sok téli fűtésében. Szintén a Szel­lőző „Művekkel történt szerződés alapján német tervek szerint és német megrendelésre 2 darab lég­vezeték készült el az állomáson, amelyek leszállítása most van fo­lyamatban. Egy-egy ilyen légveze­ték mintegy 800 ezer forint ér­téket képvisel B. M. március 8 A megyei nőtanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén érté­kelte az 1968. második félévi miunkát. Erről Boros Gábomé, a megyei nőtanács titkára számolt be. Többek között elmondotta, hogy a nőtanácsok a speciális feladatok mellett segítették a szocialista muníkaversenyt is. A mezőgazdasági üzemekben 48 termelőszövetkezetben összesen 559 brigád vett részt a mozga­lomban 3566 taggal Ebből ki­mondottan női brigád ötven volt 1500 taggal Ezek munkáját, a brigádok működésének segítését vállalták a nőtanácsok és felada­tuknak eleget is tettek. A nőne­velő munkával kapcsolatban el­mondotta, hogy a már eddig jól bevált formákon kívül bentlaká­sos iskolákat, ankétokat és egyéb összejöveteleket is szerveztek. Ismertette ezután az ez évi mun­katervet is. Kihangsúlyozta, hogy a nemzetközi nőkongresszus je­gyében készítették a tervet, ezen­kívül figyelembe vették a külön­böző évfordulókat is. A nemzet­közi nőnapot a munkahelyeken az idén tartalmasabbá akarják tenni. A városokban és községek­ben pedig központi ünnepsége­ket rendeznek. A munkatervben szerepel a békemozgalom 20. év­fordulójának megünneplése, va­lamint a Tanácsköztársaság 50. évfordulójával kapcsolatos fel­adatok is. A vietnami asszonyok megse­gítésére újabb akció indul a MNOT felhívására. A nőitanácsok gyapjútakarókat készítenek, me­gyénkben száz ilyen takaró hor­golását vállalták az asszonyok. Továbbá 6 ezer darab kultivátor- kapa, Orkán silóhoz 2200 vágópen­ge, 10 MTZ kompresszorház, trak­toros ekéhez különböző pót- és tartalékalkatrészek meg egy lápi- henger is. Az elmúlt évben az ál­lomáson mintegy 1300 különböző típusú hűtő került felújításra, mely megközelítően 900 ezer fo­rint bevételt eredményezett. Több vállalattal van az állomás­nak kooperációs szerződése kü­lönböző gyártmányok előállítására. A Szellőző Művek megrendelésé­re a múlt évben az állomáson 900 OTR—71. típusú olajkályha ké­szült. Ez a gyártmány kiváló szol­gálatot tesz a gazdaságok szerelŐ­Kétszázkilencvenhatezer forintos totónyeremény Dombegyházán! Négyes találat Medgyesegyházán A 4. fogadási játékhét — mind a totóban, mind a lottóban — nagy nyereményekkel örvendeztette meg megyénk szerencsejátékosait. A totóban a játékban részt vett 1 millió 229 ezer szelvény között — az országos értékelés során — mindössze egy telitalálatos szel­vényre bukkantak. Ezt a szelvényt Papp András — dombegyházi la­teletűzdelt egyenruhájukban, övükben pisztollyal, gondosan megborotvált, de a kimerültség­től sárgás-zöld ábrázattal, feszült várakozással tekintettek ránk. Megpróbáltam felismerni közöt­tük Paulust. Laszkin -tábornok odalépett az asztalhoz, hangosan és katona módjára tagoltan be­mutatkozott, majd felém for­dulva, hozzáfűzte: „...és a kísére­temben levő személyek”. Az ezredes bemutatta a másik oldalon felsorakozott tiszteket. Paulus nevét azonban nem em­lítette. Szeretnék személyesen Paulus úrral beszélni — követelte eré­lyesen Laszkin. Az asztal mögül előlépett egy magas, kimért, még mindig fiatal tábornok, érces hangon jelentette: „Rosbe ve­zérőrnagy vagyok, a 71. lövész­hadosztály parancsnoka. Von Paulus tábornagy úr lemondott a parancsnoki tisztségről és min­den hatalmat rámruházott. A tá­bornagy úr közép-európai idő szerint tíz órakor jelenik meg, és a megadásról folytatandó tár­gyalások vezetésével engem bí­zott meg...” — Nem azért jöttem, hogy tár­gyalást folytassak a kapituláció­ról, hanem azért, hogy elfogad­jam a megadást — szakította fél­be Laszkin. Nyomban ismertette a követe­léseket: a német parancsnokság azonnal parancsot ad mindkét hadseregcsoportnak a tűz be­szüntetéséről, szervezetten, lista szerint átadja képviselőinknek az egységek teljes személyi állo­mányát és harci felszerelését A legyőzőitek számára nem marad más, mint a beleegyezés. Roske azonban megjegyezte, hogy parancsnoki hatalma csak a déli hadseregcsoportra terjed ki. Az északi hadseregcsoporttal Paulus utasítására minden kap­csolatot megszakítottak. Roske nyomban megpróbálkozott azzal, hogy ellenköveteléseket támasz- szón. Így például követelte, hogy a tiszti állománynak hagy­ják meg a személyi fegyvereket, a tiszti kardot és a tiszti rend­jeleket... Laszkin újra erélyesen félbeszakította és emlékeztette a január 8-án történtekre. A szovjet parancsnokság akkor jó­val megtisztelőbb feltételek kö­zött ajánlotta fel az ellenségnek a kapitulációt Egy pontban nyomban megszületett a meg­egyezés: Laszkin a szovjet pa­rancsnokság nevében ígéretet tett arra, hogy garantálja a ha­difoglyokkal való emberséges bá­násmódot, az azonnali orvosi se­gítséget, a betegek és a sebesül­tek gondozását. Ezután Roske az írógéphez ült és maga gépelte le a német csa­patokhoz szóló parancsot. A pa­rancs szentimentális kifejezések­ből állt és a következő szavak­kal fejeződött be: „Jövendő sor­sunkat a jó istenre bízzunk...” (Folytatjuk) kos — töltötte ki. A szerencsés nyertes — mint megtudtuk — „új­donsült” játékos: mindössze há­rom hete totózik. Az első két hé­ten 3—3 db szelvénnyel játszott, majd ezt követően 10 dfc> szelvény­nyel próbálkozott. Ezek egyikén valamennyi mérkőzés eredményét — beleértve a +1 eredményét is — eltalálta. Nyereménye 296 ezer forint, s ezzel megdöntötte me­gyénk korábbiakban felállított 240 ezer forintos — szarvasi — totó­nyeremény rekordját. A másik nagy nyeremény szin­tén „egyházán”, mégpedig Med­gyesegyházán talált gazdára — négytalálatos nyeremény formájá­ban. A szerencsés nyertesnek itt szerényebb összeg, „mindössze” 164 ezer forint üti a markát. A hónap folyamán — az említette­ken felül még Tótkomlóson (totó: 70 ezer forint), Eleken (totó: 115 ezer Ft), Vésztőn és Békéscsabán (lottó: 82 ezer Ft), valamint Me- zőberényben (lottó: 100 ezer Ft) voltak jelentős összegű totó-lottó­nyeremények. Elmondhatjuk tehát, hogy me­gyénk bel ieknek az év első hónap­ja totó-lottónyereményekben gaz­dag volt. Influenza-hír A lengyel fővárosban és az or­szág különböző vajdaságaiban je­lenleg összesen mintegy félmillió influenzás van. Az A2—Hong-Kong —68 vírus okozta járvány szerdán tovább terjedt. A nagyvárosok kö­zül újabban Szczecinben, Rze- szowban, Kielcében jelentették be a járványállapotot. A fővárosban a helyzetet nehezíti az, hogy az orvosoknak negyven százaléka szintén influenzás. — Kfsz-ek asszonyainak találkozója Az első félévi munkatervben szerepel többek között az is, hogy a ktsz-ekben, valamint háziipari szövetkezetekben dolgozó asszo­nyok találkozóját is megszerve­zik. Ez újszerű a nőmozgalmi munkában, de ez igen fontos, mi­vel a szövetkezetekben sok asz- szony és lány dolgozik. A vb tagjai értékes javaslatok­kal segítették a további munkát. Lapusnyik Lajosné javasolta, hogy a nőtanács az NDN kong­resszusáról részletes tájékozta­tást adjon. Ezenkívül kérte, hogy a járási nőtanácsók üléseiken foglalkozzanak a cigánylakosság problémáival is. Molnár Pálné a világnézeti neveléssel kapcsola­tos teendők rögzítését hiányolta a munkatervben. Gyebnár János- né elmondotta, hogy a vietnami asszonyok megsegítésére induló akcióban máris sóik segítséget kapnak a vállalatoktól, elsősor­ban a Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezettől. Ezt követően Farkas Pálné, a mezőkovácsházi járási nőtanács titkára számolt be a munkáról. Többek között elmondotta, hogy a járásban tíz különböző szak­kör, 19 tsz-akadémia, öt nőklub és tíz szülők akadémiája műkö­dik. Ezenkívül 19 előadásra kö­töttek szerződést a TIT-tel. Uj segédiizemágak A televízióban látott Korcsok- ügy tanúsítja legjobban, hogy a termelőszövetkezetek vezetőinek mennyire résen kell lenniük egy- egy segódüzemág kialakítása, el­indítása előtt. Az ország szélhá- | masai ugyanis most falun szedik a hiszékenység vámját. Sajnos, hogy ebbe a vámszedésbe olykor a tsz-ektől függetlenül működő szervek egyes dolgozói is belekon- tárkodmak. Jó pénzért megjátsz- szák a szélhámos nagybácsiját. Szerencsére a hiszékenység kút- j jára járó korsó nálunk hamar el- ! törik. Ennek az a magyarázata, j hogy bűnüldöző szerveink élénk figyelemmel kísérik a gazdasági élet űj vágányra futását. Ha szél­hámosságot látnak, közbelépnek, hogy a baj, bajjal ne tetőzzön. A bűnüldöző szervek mellett azonban a társadalom is éber. A tsz-ek érdekvédelmi szerve — a TOT és a területi szövetségek — mind nagyobb figyelmet fordíta­nak a mezőgazdaságban dolgozók idényjellegű foglalkoztatásának megszüntetésére. Ok sohasem ab­ból a szemszögből ítélik meg az új kisegítő üzemág szervezésének fontosságát, hogy ezzel kapcsolat­ban mit mond egy városból fa­lura vetődött lelkes ember, hanem a helyi lehetőségekből, melyek be­leilleszthetők a népgazdasági igény kielégítésébe. A népgazdasági igjény Esősor­ban az érdekvédelmi szervek, va­lamint a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ajánlá­sain jut le az üzemekbe. Érthető, hogy az a tsz-vezető, aiki az új segédüaemág szervezésében ki­hagyja az előbb említett két leg­fontosabb szervet, az információ hiánya miatt könnyen mellékvá­gányra futhat. Tulajdonképpen ez a legfőbb tanulsága az egész Kor- csok-ügynek. Az új segédüzemágak szervezése azonban nem állhat le egy-egy ilyen ügy kapcsán. Bár kétségte­len, elgondolkoztatja az embert, körültekintésre inti. A megyei ta­nács vb decemberben foglalko­zott a tsz-ek úgynevezett kisegítő üzemág fenntartásában szerzett tapasztalataival. Érdekes, hogy megyénk tsz-einek túlnyomó több­sége elsősorban olyan új ágazat szervezésére vállalkozott, amely a helyi lakosság napi szükségletei­nek kielégítésére nyújt módot: zöldség-, baromfi-, tejelárusító­helyek létesítése, virágüzlet fenn­tartása, pékség, tésztakészítő-üzem nyitása, a nagyobb városokban vagy éppen a szomszédos község­ben piaci stand üzemeltetése. A segédüzemágak kisebb része ipari tevékenységet foglal magába: drótfonatok készítése, műanyag­ipar és így tovább. Szövetkezeteink vezetői a gaz­daságirányítás új rendszerében maguk döntenek a foglalkoztatási gond megoldásában. Az állam eh­hez legfeljebb erkölcsi támoga­tást nyújt. Marad tehát erre a célra a tsz-ek saját pénzforrása. A tavalyi esztendő igazolja, hogy a saját pénzügyi helyzet mennyire behatárolja az új segédüzemágak elindítását. Ha pénzügyi szerve­ink korlátlan anyagi lehetőséget biztosítanának többek között le­vestészta gyártására, akkor köny- nyen beüthetne a krach — aho­gyan régen mondták. A piac fel­vevőképessége korlátozott, az újabb piac meghódítása viszont nem megy máról holnapra. Vajon egy-egy községben milyen közhan­gulathoz vezetne a tésztaüzem be­szüntetése, időszakos vagy csök­kentett létszámmal való üzemel­tetése. Ezért foglalt állást a me­gyei tanács végrehajtó bizottsága is amellett, hogy az új segédüzem­ágakat kis létszámmal, viszonylag kevés áru termelésével ajánlatos bejáratni, hogy a helyi vezetők láthassák: miként ítéli meg a piac a kezdeményezésüket. Az utóbbi hónapokban helyen­ként azonban megnőtt a segéd­üzemág iránti „étvágy”. Néhány tsz olyan kezdeményezésbe vágott, amely a mezőgazdasági ágazattól idegen. Könnyelműság volna ex katedra kijelenteni, hogy az effaj­ta ágazatok szervezésétől tekint­senek el. Többnyire önállóan vagy valamelyik nagyobb ipari üzem védnöksége mellett vállalják ezt a munkát. Tudunk néhány igen eredményesen működő effajta kö­zös vállalkozásról, melyek nagyon is megfontolt gondolatok eredmé­nyeként születtek. A kooperáció akár a termelésre, akár az érté­kesítésre feltétlen helyes és jár­ható út. A közös rizikó esetleges terhét általában könnyebb elvi­selni, mint az egyszemélyi vállal­kozásból eredő ódiumokat. A kisegítő ágazatok fejlesztésé­ben tapasztalt korlátlan lehetősé­gek közül azt tartanánk helyes­nek, hogy termelőszövetkezeteink­ben a lakosság elsődleges igényei­nek kielégítésén felül olyan kise­gítő üzemek szervezésére töreked­jenek, melyekkel e fontos nép- gazdasági ágazat erőteljesebb fej­lesztése lehetséges. Számtalan le­hetőség várja a megoldást. (Vala­melyik tsz már gyártja a görgős ekét). Eke, borona, fogas, vető­gép, hogy csax a leggyakrabban hiányolt főbb cikkeket említsük. Jó gyártási lehetőségek ezek még tsz-közi kooperációra is. A gépjavítás szervezése sem ke­rülheti el szövetkezeteink figyel­mét. Vajon egy község három tsz-e közül indokolt-e mindegyik gépműhelyét feltölteni modern eszközökkel? Nem lenne jobb ezt társulás vagy közös vállalkozás formájában tető alá hozni? De igen. Talán a gazdaságosság, az anyagi érdekeltség ezt a témát is közelebb vinné a megoldáshoz. Ha a segédüzemágak fejleszté­sében termelőszövetkezeteink a helyi lehetőségeket vizsgálják, és ezeket hozzáigazítják, beleillesz­tik társadalmunk célkitűzéseibe, akkor kevesebb teret engednek a Korcsok-féle szélhámosoknak. Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents