Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
/ 1969. január 24. Péntek (Folytatás az 1. oldalról) értékesítés, hogy biztosítva legyen a fogyasztók folyamatos, választékos áruellátása. Éppen ezért határozatban kötelezte a kereskedői, mi es az ipari osztályt, hogy a fentiek érdekében megfelelő kapcsolatot építsen ki a kereskedelmi és az ipari vállalatokkal. A fogyasztók ellátását kedvezően befolyásolta az üzlethálózat fejlesztése. A kereskedelmi szer■■ , « Ülést tartott a megyei tanács vek a múlt évben 134 új boltot nyitottak, s kiadtak 55 magánkis- kereskedői igazolványt. A járási és városi végrehajtó bizottságok 43 tsz-elárusító helyet engedélyeztek. Az egészségügyi, a művelődés- ügyi ellátás, a megyei szakigazgatási szervek, valamint a járási és! ruházáshoz a megyei víz- és csavaros! végrehajtó bizottságok irá- } tornamű vállalatnak 1969-ben 2 nyitásának elemzése után a feladatokról beszélt. A végrehajtó bizottság a jelentést elfogadta, majd megkezdte a költségvetés tárgyalását. A költségvetésről és a fejlesztési célkitűzésekről Az írásos költségvetést, valamint a pénzügyi tervet, továbbá a tanácsi fejlesztési célkitűzéseket Csepregi Pál, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese terjesztette a tanácsülés elé. A jelentés magyarázatot ad a költségvetés és a pénzügyi terv elkészítésével kapcsolatos célokra. Megállapítja többek között: — A kormány, illetve az országgyűlés a tanácsok részletes előirányzatait nem határozta meg, csupán a szabályozókra és néhány egyéb, kötelező előírásra állóságát. Megszűnt a tervezői és kivitelező kijelölési rendszer, a kötött anyag- és keretgazdálkodás. Üj vonása a költségvetési tervezésnek és gazdálkodásnak a felújítási alapképzés; a kötelező tartalék beállítása; a rögzített béralap-gazdálkodás; a középtávú pénzügyi tervezés; a normatív tervezés fokozatos érvényesülése és a fix összegben biztosított állami hozzájárulás rendszere. A jelentés második részében Figyelemmel hallgatják a tanácstagok a költségvetés beszámolóját. hozott határozatot, biztosítva ezzel a lehetőséget a helyi elő- A ^irányzatok tanácsi hatáskörben történő végleges megállapítására. Mind az 1968. évi, mind az 1969—70. évi költségvetést a tanácsok már az új irányítási rendszer figyelembevételével állították össze. — Alapvető változás a gazdálkodásban — hangzott többek között a jelentésben —, hogy megszűnt a tervlebontásos irányítási rendszer, az ágazati közvetlen irányítás, a kettős alárendeltség gyakorlata. A gazdálkodásban bevezetett területi elv lényegesen növelte a tanácsok gazdasági önhangsúlyozta az előadó, hogy :az 1969. év a gazdasági megszilárdítás éve. A tanácsok minden szinten csak a fejlesztési alap helyi bevételeire és a tervben meghatározott fix összegű állami támogatásra számíthatnak, a hozzájárulás emelése nem várható. A tanácsok 2 százalékos tartalékot kötelesek betervezni. Minden többletköltséget vagy áremelkedést a helyi fejlesztési alapból kell fedeznünk. A cél az, hogy a vállalati gazdálkodás hatékonysága javuljon, korlátozni kell a beruházások nö- f vekedését és törekedni keli a I gazdaságosabb készlet-szintek alakítására. tító berendezés és a 6 kilométer csatornahálózat megépítése. Vésztőn átadnak 7 középiskolai osztálytermet és egy műhelytermet. A városokban 23, a községekben 8 általános iskolai osztálytermet építenek. Az óvodai fejlesztés a városokban 25 férőhellyel, a községekben 70 férőhellyel várható. | A célcsoportos víz-csatorna bemillió, 1970-ben 3 millió forint hozzájárulást kell saját fejlesztési alapjából biztosítani. A Gyulai Kenyérgyár építésének befejezésére 9,3 millió forintot fordítanak az állami fix összegű hozzájárulásból. Végül az előadói jelentés hangsúlyozza, hogy a harmadik ötéves terv hátralevő két éve minden tanácsi szervtől komoly, körültekintő munkát és felkészültséget követel. A tanácsok tevékenységük során mind az össztársadalmi, mind a helyi érdekeket tartsák szem előtt és segítsék elő ezek kölcsönös egymásra hatását a gazdasági szabályozó eszközökkel Felszólalások, javaslatok, igények A költségvetéssel kapcsolatos kérdések, majd az arra adott válaszok után megkezdődött a vita. Elsőnek Káplár Károly (orosházi megyei tanácstag) kért szót: A szövetkezetek adóztatásáról és ezen belül a pontatlanságról beszélt. Azt javasolta a tanácsülésnek, hogy a szakszövetkezetek és a tsz-ek adókötelezettségét egységesebben határozza meg. Novák Mátyás (Gyulavári): Négy pontban sorolta fel azokat az igényeket, melyekben a Pénzügyminisztérium támogatását kérte. Ezek: A megye egészségügyi problémája, mely évek óta visszatérő igény, hiszen országos viszonylatban Békés megye nem kapott e tekintetben megfelelő helyet. Igényelte a belvizek levezetésének gyorsítását, az utak, hidak megnyugtató korszerűsítését és a lakóházak helyreállítására, felújítására megfelelő összeg biztosítását. Takács Lajos (Gyula): Nagyobb támogatást kért Gyula város fejlesztéséhez. A lakásigényt, valamint a város csatornázását említette. Mint elmondotta, az utóbbi 36 millió forintba kerül, de ehhez legalább . hat és fél millió forintjuk hiányzik. Mivel pénzügyi gondjuk van és az ivóvízellátást nehezen tudják megoldani, ez akadályozza a víztársulások létrehozását is. Végül az árvízveszélyes területeken a körtöltések állandó rendben tartására hívta fel a figyelmet. Dr. Krattinger Márton (Szeghalmi járás): Foglalkozott felszólalásában többek között a tanácsok önállóságával, a pénzkiáramiással, a megye általános . fejlődésével, a kiskereskedelmi forgalommal, a tanácsi vállalatok 'szükségnek megfelelő termelésével, a termelékenység növekedésével. Itt elmondotta, hogy a létszámból fakadó termelésnövekedés még mindig 57 százalékos. Nem tártotta helyesnek, hogy egyes tanácsi vállalatok más megyében keresnek tervezési kapacitást. Végül javasolta, hogy most már feltétlenül szükség van arra, hogy Szeghalmon megoldják a fekvőbeteg-ellátást. Győri Imre (Mezőkovácsháza): Bírálta azt a helyzetet, hogy az országban egyik és másik megye között — támogatás, szempontjából — nagy aránytalanságok vannak. Sőt, ugyanezt „a. jelenséget látja megyén bélül a járások között is. Ó is igényelte a mezőkovacsházi járás egészség- ügyi gondjának megoldását. Almási Tibor (Szarvas): Elmondotta, hogy az új. városban jelenleg 65 százalékos a vízellátottság. Nagyobb támogatást kért a város részére. Kállay Istvánná (Orosháza): A kulturális feladatokat . elemezte. Orosházán szinte elviselhetetlen már a helyzet ,a gimnáziumi kollégiumban. Az ihtéz- mény létrehozása óta nem kapott fejlesztést. Mind a fiú-, mind a leánykollégium zsúfolt, nem biztosítja a nyugodt tanulást, tisztálkodást és pihenést. Több Összeget kért a jelenleginél az iskolák szemléltető eszközeinek bővítésére. Krivik András (Békéscsaba): A sportszervek pénzügyi támogatását és létesítményeik korszerűsítését igényelte. Dr. Hegedűs Pál (Szarvas): A községi tanácsok támogatása miatt kért kiegészítést a tervezett központi hozzájáruláshoz. Vályi Péter pénzügyininiszter felszólalása Ezután Vályi Péter pénzügyminiszter kért szót. Bevezetőjében a Békés megyei tanács költségvetését nagyon jónak minősítette, mért — mint mondotta — abban a szellemben készült, amely az ország egész gazdálkodását jellemzi, azokat a célokat szolgálja, amelyeket a népgazdaság egészében kívánunk megvalósítani. Majd így folytatta: — Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy olyan dolgokat is megígérjek, ami később nem teljesíthető. Azok a kérdések azonban, amelyek felvetődtek, további tanulmányozást igényelnek, komolyan meg kell azokat vizsgálni. Ettől természetesen nem zárkózunk eL A vita során világosan látszott — folytatta —, hogy az országot, az ország életét, gondjait mindenütt meg lehet találni. Az állami költségvetés összeállításánál felvetődött problémákra rá lehet ismerni Békés megyében is. Azok a jelzések, észrevételeik, amelyek elhangzottak, mind olyanok, amelyeket figyelembe kell venni a to. vábbiakban a Pénzügyminisztériumnak, a gazdasági vezetésnek, a kormánynak. Ezután az új gazdaságirányítás rendszeréről beszélt A. gazdasági reform bevezetése alkalmas volt arra — mondotta —hogy már 1968-ban is egy sor új, friss erőt szabadítson fel, új lehetőségeket nyisson meg a gazdasági fejlődés számára. Ezek az eredmények kézzelfoghatók. Az ország egyensúlyhelyzete jobb, mint az előző években és meghaladta a legoptimistább számításokat is. Ez annak köszönhető, hogy a gazdasági (Folytatás a 3. oldalon) ku Nagyobb lehetőségek a szociális ellátottság javítására A költségvetési előirányzatok a i szociális és kulturális ágazatokban nagyobb lehetőséget nyújtanak. Az á cél, hogy a szociális ágazat tekintetében az országos átlagtól' alacsonyabb szintű megyei ellátottságunkat fokozatosan felszámoljuk. A jobb szociális ellátottság érdekében a kórházak gyógyszerellátásának javítására 300 ezer forintot, a szociális segélyek egy főre jutó átlagának emelésére 500 ezer forintot, a csecsemőkelengye-akciöval együtt járó feladatokra 200 ezer forint emelkedést irányozott elő a költségvetés. A tanácsi költségvetés összvolumene — a felújítási alap előirányzata nélkül — 1967-hez viszonyítva 8—9 százalékos növekedést jelöl meg. A helyi bevételek 1969-ben országos szinten — az összbevételen belül — 70 százalékot mutatnak. Megyénkben az állami hozzájárulás aránya 1969—70-ben 20 százalékos. Irány i ^ IV. Megbízható szállító, biztos piac Az állami hozzájárulásnak több mint a fele jut lakásépítésre A tanácsi fejlesztési alap 1968- hoz viszonyítva 7 százalékkal emelkedik. A fejlesztési alap 35 százaléka képződik a helyi bevételi forrásokból. A községfejlesztési hozzájárulás összege változatlan marad. A kommunális adó címén a várható bevételt 15 százalékos, a tanácsi vállalatok amortizációs befizetéseit 10 százalékos növekedéssel tervezték, fty állami fix összegű hozzájárulás ez évi előirányzata 124,3 millió forint. Ebből a célcsoportos beruházások előirányzata 73,4 szá-! zalék. Lakásépítésre 51,4, víz- és csatorna-előirányzatra 30,7, a í középiskolák fejlesztésére 7,7, a tanácsi sütőipar korszerűsítésére ] 10,2 százalékot terveztek. Ennek! kapcsán üzembe helyezik a 300 j köbméter/nap kapacitású víztelenítőt, ugyancsak befejeződik a] 2180 köbméter/nap szennyvíztisz-i A világon ma már legalább egymillióféle árut gyárt a gépipar, s a vegyipar is több százezer termékfajtát állít elő. Elképzelhetetlen, hogy egy tízmillió lakosú kis ország ennyifajta termék gyártására berendezkedjék. Erre még egy közepes vagy annál nagyobb állam sem vállalkozhat. A technikai fejlettség mai színvonalán a legtöbb termelési és tudományágat önállóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok fejleszti. Nagy lélekszámúk, hatalmas felvevőpiacuk, nagy területük és sokoldalúan fejlett gazdaságuk teszi ezt lehetővé. Az árucikkekre azonban a kis országoknak is szükségük van. Mit tehetnek? Ha az adott ország kapitalista társadalmi és gazdasági rendszerében él, akkor beépül valamely tőkés nagyhatalom érdekszférájába, s a nagy monopóliumok profitját növelve, vállalva a „kis halra” vadászó „nagy hal” állandó fenyegetését, igyekszik fedezni szükségleteit. Ha szocialista ország és valós nemzeti, nemzetközi érdekek vezérlik, akkor a legszélesebb együttműködésre törekszik a testvérországokkal, s olyan gazdasági kapcsolótokat alakít ki, amelyek módot adnak az igények fokozott kielégítésére. S e kapcsolatok révén olyan gazdasági potenciálra tesz szert, hogy a szocialista világon kívül is megfelelő forrásra talál szükségleteinek kielégítéséhez. Az utóbbiak leírásához nem elméleti ismeretek, hanem gyakorlati tapasztalatok, sokszorosan beigazolódott módszerek és formák álltak rendelkezésünkre. Magyar- ország elmúlt húszesztendős tapasztalatai, KGST-tagságunk két évtizede egyértelműen amellett szól, hogy hazánk egyedül a szocialista együttműködés útján juthatott el mai fejlettségi színvonalára. Jórészt magunk mögé utasítottuk azokat az országokat, amelyekkel a felszabadulás előtt egy szinten álltunk. Magyarország számára a KGST- ben kialakult együttműködés mindennapi szükséglet. Elsősorban azért, mert nyersanyagban szegény ország vagyunk, feldolgozó kapacitásunk viszont nagy. Ahhoz, hogy kapacitásunkat kihasználhassuk, a nyersanyagot külföldről kell biztosítanunk. Ebben a KGST játssza a legfontosabb szerepet, hazánk legmegbízhatóbb szállítója. A tagállamok közötti együttműködés révén a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelország kőszénből fedezi szükségletünket, vasércbehozatalunk 95 százalékát a Szovjetunióból vásároljuk. Kohósalakot és hengereltárut is importálunk, a legfontosabb 12 nyersanyagból csupán a bauxit fedezi az ország teljes szükségletét. Közismert, hogy hazánk gazdasági növekedése — sok más országtól eltérően — viszonylag nagymértékben függ a külkereskedelemtől, mind a forgalom mennyiségétől, mind jövedelmezőségétől. Éppen az említett okok miatt állandóan növekvő importra szorulunk. De csak az az ország tud rendszeresen importálni, amely évről évre bővíteni tudja exportját. A magyar iparban már a dolgozóknak csaknem egynegyede exportra termel. Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha a megtermelt árut értékesíteni tudjuk. (Nemzeti jövedelmünk közel 40 százalékát a külkereskedelmen keresztül realizáljuk). E tekintetben is a KGST a támaszunk, ezúttal nem a megbízható szállító, hanem a biztos piac minőségében. A tagállamokkal kötött szerződéseink biztosítják, hogy külkereskedelmi forgalmunk 68 százalékát
