Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-20 / 15. szám
Száz éve szülőiéit Tornyai János Egy évszázada született Tornyai János, Alföld-festészetünk kiváló alakja. Különös fogalma a magyar művészettörténetnek ez a művészeti áramlat. Aki nem ismeri eléggé, azt hiheti, a puszta kizárólagos lefestését jelenti a szó, nyájak, délibábok és gémes- kutak képre komponálását. Holott Alföld-festőink talán kevesebbet festették a pusztát, mint azok, akiket nem illetünk ezzel a névvel, témájuk sokkal inkább az Alföld embere volt, mint a táj. S az alföldi ember műveik főszereplője akkor is, ha nincs a képen, ha nagyritkán egy-egy történelmi jelenet, csendélet a képek tárgya. Mert az ottani parasztság szemlélete tette őket azzá, amivé váltak, a nagy indulatok és hatalmas érzelmek, nyomasztó feszültségek és izzó tragédiák elégedetlensége vezette ecsetjüket, nem a táj formái. Tornyai egész munkásságát meghatározta ez a parasztsággal azonosuló, indulatos szellemi alfpldiség. Mintarajziskolát, művészképzőt végzett, Párizsban, Németországban, Itáliában folytatta tanulmányait, mint korának festői, de e sokféle példa közül csak Munkácsy hatott rá Párizsban is — A1 föld -képeivel —, s még harmincéves sincs, amikor megtér az Alföld- höz: Hódmezővásárhelyhez. Az agrárproletár indulatoktól bevülp századvégi parasztváros nemcsak ösztöndíjjal kötötte magához festő-szülöttét: egy életre elegendő indítást adott emberségének, művészetének, festői programot é$ örök kötöttséget. Első figyelmet keltő alkotása a Juss, jelképe ennek a hűségnek: 1901-ben festette legkorábbi változatát, s a szegényes örökségen ádázul összecsapó Rarasztindulat szinte egész pályáján végigkísérte, új meg új változatok megfestésére kényszerítette. Tornyai bejárta a művészi indulat végtelen útjait. A nagy példakép, Munkácsy realisztikus drámaisá- gától a romantikusan lázadó kötetlenség festészetéhez ért, az elbeszélő pikturától munkássága a türelmetlenül kiáltó, olykor üvöltő harsogásig lendült. A fejlődés állomásait újabb képek jelzik. Szitáló lány, .Csizmahúzás, Hurka töltés — népi zsánerjelenetek az első esztendőkben, a Rákóczi Rodostóban című vászon és a megrenditően szép Nagy Bercsényi Miklós-portré a későbbi korszakban. S aztán alföldi tájak, Gémeskút és Nagybprulás a század tízes éveiben, egészen a bús magyar sorsig. A Bús magyar sors mellékcíme: önéletrajz, és az aszott pusztán bóklászó csontsovány ló kettős jelképe mutatja, mit is jelentett az Alföld és az alföldi téma ennek a mesternek. Tornyai János művészet- történeti nevezetességűvé tette Vásárhelyt saját festészetével és azzal, hogy művészeti központot szervezet a városban, Endre Béla, Rpdnay Gyula — Alföldfestő művésztársai — részére is. Népművészeti alkotásokat gyűjtött és kerámia-műhelyt teremtett (ebből lett a napjainkban mind fontosabbá váló kerámia-gyár), festészetet népszerűsített és közönséget nevelt (így született meg a mai vásárhelyi művésztelep és a mai vásárhelyi értő publikum). S közben élte maga is a vásárhelyiek életét. Nem is a városiakét: egy idő után a tanya vált otthonává, művész létére egy volt a vásárhelyiek kö- zpl, s később, amikor elköltözött öreg korára, akkor sem szakadt el a Viharsaroktól. Élete végén — lfKi8-ban halt meg — indulatai csendesebbé váltak. Szentendrei korszakában derűsebb szobabelsők kerültek vásznaira, de a foltok tépettsége, a napfény élessége, a formák nyugtalansága régi erőket őrzött. Mindig az Alföld festője maradt Tornyai János. zs. a. Üvöl- még nem volt ott az újság és már harmadszor másztunk le a hatodikról hiába... A TÉVÉBEN aztán megmagyarázták nekünk... Nemrég...! Szóval a posta egyik Sass Ervin: Mintha álom lenne minden Megszakított dráma Kürti András írása kielen ricsaj verte Tg ] fel a kültelki bérBv I ház csendjét■ A ^ lakók kitódultak a H J gangra és érdek™ * lődve bámultak le az udvarra. A földszinti öröklakó, bizonyos Vrba- nics János, húsüzemi csoportvezető kergette a nejét a poroló-állvány körül, mindenre elszánt harci kiáltások közepette. A harmadik kör után az asszonyka kimerültén, pi- hegve támaszkodott neki a kazánajtönak. — Kegyelem, Urbanicsl — nyöszörögte. — Kegyelem! Mindent megmagyarázok. A férj fenyegető tartásban állt meg előtte. — Kálijuk! Ki volt az az alak, akivel összebújva fe- ketéztél a Cirmos Cica presszóban? A szeretőd? Ha töredelmesen bevallasz mindent, nem bántalak, de ha hazudsz! Ha mellébeszélszl hálod ezt?! Közepes méretű konyhakést húzott elő az egyik zsebéből, a másikból fenőkövet, és pillantását le nem véve a feleségéről, szaporán fenni kezdte a kést. — Mit akar, az ég szerelmére?! — kiáltott le az első emeleti folyosóról Szűcs Karola, a mimázalelkű vénkisasszony. — Börtönbe akar kerülni...?... Vrbanics abbahagyta a fenést, elgondolkozva nézett fel Karolára, s a többi szurkolóra, aztán zsebre vágta a kést, a fenőkövet, majd néhány lépést tett előre, meghajolt: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves Lakótársak! Itt most megszakítom a cselekményt, mert furdal a kíváncsiság, hogy az én helyemben önök hogyan járnának el ebben a lélekdrá- mai szituációban. — Olyan lesz ez — érdeklődött Medvegy bácsi a másodikról —, mint a tévében a Példázat meg a Curd Jürgens sorozat? — Stimmt — bólintott megnyerő mosollyal Vrbanics. — Nos, ki szál hozzá elsőnek? — Elöljáróban azt kellene tisztáznunk — jelentkezett egy férfi a harmadik emelet kettőből —, hogy saját szemével látta-e a nagyságos asszonyt a Cirmosban, vagy csak kósza mende-mondákra alapítja a gyanúját? — ízzel a két szememmel — matatott Urbanics arra a két szemére —, ezzel láttami — Es ha látta?/ — hajolt át a kOTlnton Kalper Fe- rencné, engedélyes piaci árus. — Azért nem kell mindjárt a vérét venni szegénykének! Én i$ meg- iszok péha egy-egy kupica kevertet a kollégákkal. Mi van abban? Ma már nem olyan időket élünk! — Maga is jobban figyelhetne! — avatkozott a vitába Kelemen néni, a házfelügyelő, és abbahagyva a sepregetést, előjött a kapualjból. — A konfliktus nem, Qft van, hogy Rózsika együtt feketézett egv palival, hanem az a pláne, hggy összebújva feketézett vele. Érti? összebújva! Nagy difi! Ez Urbanics úr monológjában világosan benne volt. Ismét má$ vette át a szót: — Urbanics lakótárs helyében én mindenképpen tartózkodnék a brutalitásoktól. Különösen azPk után, hogy félbeszakítva a cselekményt, morális vitat nyitott és ezzel elvesztette a reményét arra, hogy tettét a bíróság mint hirtelen felindulásból, pillanatnyi elmezavarbqp elkövetett korpusz deliktit vegye tekintetbe. — Hű, a keservül — vakarta meg a kobakját olt alant Urbanics. — Tetszik látni, erre nem is gondoltam! No akkor gyere, Rózsi. most az egyszer meg- úsztad. Adj érte hálát a televíziónak. — Felnézett a karzatra, meghajolt. —Köszönöm szíves közreműködésüket, a viszontlátásra, a viszonthallásra. MONDOM, igazgató kartárs, semmi bajom... A fejem? Neeeml Nem fáj...! Tessék...? Ja, hogy az a ja- i vaslat? Igazán egyszerű! Fizetem a termelési adót... akarom mondani az öregsé- | git, a szakszervezeti díjat, sőt az OTP-kölcsönÖm után á hír...! Neeem! Akkor sem radtak. Nekünk. Házi pltár; a kamatot Teljes jogú tag- volt semmi bajom...! A ház- nak. Naponta ott imádko- ja vagyok a társadalomnak, ban, ahol lakom... ott a ha- zott előttük az egész ház! Ezek után igazán képvisel- tpdik emelet négyben... Főleg reggel... íIá lójngbon, hetem a saját érdekeimet! Szóval egyik nap nem jött pizsamában, köntösben, mint Ha úgy látom, hogy én ha- a levélhordó postás. De az “vo ° dervise - vi hatezerért csak négy na- CSak ő nem jött Postások tettünk is! Amikor ppt dolgozhatok, akkor is érkeztek- Hárman js. Hoz- csak úgy, ha az esztergapa- hatvannégy postaládát, dot elhozzák a lakásomra Istenemre mondom, igazga- a bütykös tengely öntvé- jó kartárs, aranyos kis lányéval és négy segédmun- <ják voltak! A kapu alatta kassal együtt és a selejt az |aira szögezték. Olyanok nuku... Hát ki tudja jobban, voltak, mint szegény nagy- vezetője... a tévében meg- hogy én mennyiért mit esi- anyám szobájában a házi magyarázta nekünk, hogy náljak, ha nem én...! Hogy oltár! Hatvannégy kicsi há- ez a kulturált postai kézbe- egyéb illetékesek...? zi oltár... Aztán eltűntek, sites, már az egész világon jl jj HAf f OTTA, }gaz- Neeem! Nem a ládák! A így csinálják. Különben is gató kartárs!? Gyorsan jár postások! A ládák ott ma- mi mind a hatvannégyen ____________antiszociális lények vagyunk, mert azt kívánjuk a szegény kézbesítőtől, hogy ő jöjjön a hatodikra... mászs zunk le mi, ti?enketten a hatodikról, tizenketten az ötödikről és így tovább. Nem is egyszer. Többször. IVfíg meg nem találjuk hőn óhajtott reggeli lapunkat a ládában- Délelőtt pedig igazán cserélhetünk is. A nagymamákkal meg az otthon maradó asszonyokkal. Egész délutánig, amíg mi dolgozunk, mászhatnak é$ imádkozhatnak ők... Na persze nem olyan változatosan, mint mi... De azért nekik is megy. AZ IGAZGATÓ kartárs is bizonyára tudja, felment az újságok ára és a postai tarifa. Csak a kézbesítő pem- Még a? elsőre sem— Illetve a harmadikra igen. Egv külön húszasért... De ezenkívül ő lent maradt. A ládánál. Sőt, most már a távirat is lent maradt. A ládámban- Este baftól másnap reggelig. Este kellett volna egy fontos találkozón részt vennem. Az volt a ládámban és a táviratban. Így aztán lemaradtam a találkozóról. A kioktatásról nem. Levelemre a posta közölte, úgy döntött, hogy a táviratot is csak a ládáig kézbesíti. A táviratkihordó- nak se kelljen felmennie a hatodikra. Csak a távirat árának kellett felmennie. Elvégre a posta csak tudhatja, hogy a posta menynyiért hú* adhat... Hogy a beadott javaslatom és a posta...? Ugyan, igazgató kartárs... Semmi köze a kettőnek egymáshoz... Neeem... Elvégre csak ép tudhatom, hogy én... —a —u sötét vonal lenn az erdő rásimulva leng a felbő fehér szikrát dobál a hó jégbe fagyva ül egy hajó dermedten vár a part szélén tűz mikor gyűl az ég kékjén sötét vonal lenn az erdő rásimulva )epg a felhő feneketlen csoda-prdő bánatosztó búfelejtő jégcsap nyúlik le az ágról megpihentél a világtól mintha anyám hangja szólna mintha füst ülne a hóra mintha á|pm lenpe minden mintha rámzubanna minden nem kések el nem nem nem én anyám anyám » te szegény miért siettél úgy előre életemnek drága őre hogy elmentél hogy elmentél mély sötétbe beJevesztél csoda-erdő mese-erdő öröm hozó könnyet ejtő hívj magadhoz és megjövök fák húsába beköltözők jéggé dermedt ág én leszek nyögő sóhaj csak én leszek ez is az is csak én leszek fáradt vándor is én leszek sötét vonal lenn az erdő rásimulva leng a felhő mintha anyám hangja szólna/ mintha füst ülne a hóra mintha álom lenne minden mintha rámzuhanna minden csoda-erdő mese-erdő a világot is elrejtő fák gyökere tartson ottan olyan szépen szép halót tar tűz muzsika jéggé válva múlt életed bpzsannája —••**>*'• Sülé István Utca
