Békés Megyei Népújság, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-20 / 15. szám

»69. Január 19. 5 Vasárnap fltsz-szihrelsgfl jogtanácsosa írja: A nyugdíjas ísz-fagok és járadékosok foglalkoztatásáról A kormány és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa újból sza­bályozta a nyugdíjas és járadékos termelőszövetkezeti tagok foglal­koztatását és a kereseti határo­kat. A rendelkezésiek lényegét az alábbiakban lehet összefoglalná. A termelőszövetkezetben tag­ként dolgozó nyugdíjasok (akár ipari, akár tsz-nyugdíjas), öregségi és munkaképtelenségi járadékosok és ezek házastársa fizikai munkát korlátozás nélkül végezhetnek. Ez esetben nyugdíjuk nem esik kor­látozás alá. Amennyiben a fenti személyek a termelőszövetkezetben tagként dolgoznak, de szellemi munkát vé­geznek, nyugdíjuk abban az eset­ben esik korlátossás alá, ha mun­kavégzésük évente a 120 napot meghaladja. Ebben az esetben a nyugdíj folyósítása a 121 nap el­érését követő hónap elsejétől az év hátralevő részében szünetei. Ha a termelőszövetkezeti öreg­ségi nyugdíjas munkaviszonyt lé­tesítő nyugdíja nem esik korlá­tozás alá akkor, ha keresete vagy jövedelme éves viszonylatban a 6 ezer forintot nem haladja meg. Amennyiben az öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesülők létesítenek munka- viszonyt, járadékuk csak akkor nem esik korlátozás alá, ha ke­resetük vagy jövedelmük — nap­tári év viszonylatában — a 3 ezer 120 forintot nem haladja meg. A termelőszövetkezeti tagokat tehát az új rendelkezések csak akkor érintik, ha a termelőszövet­kezeten kívül más vállalatnál vagy szerveknél létesítenek mun­kaviszonyt. • Dr. Drágán Iván na vagy a tőire? — vette szám­ba a tanult nyugati folyókat. — Majd kiderüli — mondta Gábor és a rádióhoz lépett. — Látod a Hungária, a Pannónia, meg a többi magyar adók hall­gatnak. Három óra van. Éjjel három. Legalábbis otthon ná­lunk. Szünetel az adás. Itt meg most volt este. Mi tehát csak nyugaton lehetünk. — ... „...ambos fiúkat. Albatros hívja...”. — Te, ez mintha magyarul be­szélt volna! — kapta fel fejét Imre. Forgass vissza! Gábor tekert egyet a kereső- gombon. __ ...hívja a Galambos fiúkat! H alló Galambos testvérek! Je­lentkezzetek! — Ez bennünket hív —ujjon­gott fel Imre. Gábor élesre áhította a képet. Egy széles karimájú szalma­kalapos barna arcú férfi mo­solygott a fiúkra. — Igen a Galambos fiúkat ke­ressük! — mondotta a férfi ide­genszerű hangsúllyal. — Ne cso­dálkozzatok, hogy ismerlek ben­neteket Az egész világ rádiója benneteket keres, és én boldog vagyok, hogy elsőnek üdvözöl­hetlek benneteket. Az egész amerikai kontinens nevé­ben gratulálok nektek hős és bátor kiállástokért. Az egész világ büszkén tekint Galambos Gáborra és Galambos Imrére. Méltó fiai vagytok nagy hírű édesapátoknak, öt akartuk üd­vözölni, de titeket is szeretettel fogadunk. Bízzátok csak ránk most már magatokat Messze A szarvasi serlegesek Százhúsz ezer kére nád Biharugráról flz ünnepi egységgyűlésien az f kötelesség volt..de egész terem a tapstól visszhang- j nem hagyja ed az ajkakat, csak a zik, amikor dr. Faragó Elek, a ' ~ ­! szemek csillogása és a büszke I testtartás tudatja azt az önbecsü­lést, ami minden embert megin­dít, ha jót tesz, ha a társadalom­nak hasznot hoz. Igaza van a parancsnoknak. Nem különös emberek ők, tették kötelességüket, teljesítették fel­adatukat. Az is igaz, hogy nem kényszerültek „éles” kötelesség- teljesítésre, nem kívánt* ezt tő­lük az ország rendje. Nyugodtság jellemzi társadalmi rendünket, az' ország lakossá g& békességben dolgozik. De talán az ő jelenlétük is hozzájárul ehhez. Munkájuk mellett képezik magukat, katonai ismereteket szereznek, mert tud­ják, hogy a kül-elienség nem va­lami nagy elégedettséggel nézi ha­zánk nyugalmát. S ami az ellen­ségtől telik, meg is tesz mindent a bomlasztásért, a közrend felborí­tásáért. Nem kell messzire men­nünk a példáért... OonäQlatefc rendeződnek az emberben ezekről a harcosokról. A húszéves fiatalembertől a het­venévesig, megtalálható minden korosztály. Nők is, férfiak is. Acéiszürke ruhájuk éppúgy eggyé teszi őket, mint amilyen egyek és egységesek a párt által eléjük állított feladat teljesítésében. S amikor kilép az idős munkásőr és vele együtt a? egység elé áll az új munkásőr, újra csak aka­dozó szavak telítik meg a termet. A szorongatott fegyver simogatva kerül az új harcos kezébe. — Nemcsak, ezt a fegyvert ad­juk át, hanem átadjuk a köteles­séget is. Nehéz, de már fáradtak vagyunk mi... Becsüljétek meg és a párt parancsának megfelelően használjátok. Legyen jelkép ez a géppisztoly, ami mindig jelzi, hogy az öregek nem hoztak rá szégyent.,. Papp Árpád, a munkásőrség or­szágos parancsnoka meghatódva hallgatja a szarvasi serlegeseket. Látni az arcán, hogy legalább annyi öröm tölti el őt is, mint azokat, akik büszkén ölthették magukra az egyenruhát. Nem ud- | variassághal, hanem őszintén, j szívből gratulál a munkásőr elv- | társaknak. Megérdemelték a me- gye legjobb önálló egysége címet. I A napi munkájuk mellett vet- í tek részi a fárasztó kiképzésben, lünk*otthon érezhetők’ negate- l kát. Már előkészítettük a leszál- : Hozre-nd biztosítását s mindenut lóhelyet és méltó fogadtatást ' ott voltak, ahol a társadalom er- •' ; dákéiról szó volt. Kémény embe­; rek ők. Szívük mégis mennyire ■ lágy. Amikor a 74 éves Törőcsik t Sanyi bácsit kérdezem, hogy mi- § lyen érzés tartalékállományba S menni, nemcsak könnyezik, ha- A Galambos házaspár is ki- \ nem el is sírja magát. Pedig ré- váncsian nézett össze. Mióta a : f harcos man Mellen a Tanacs- második erősítőt kilőtték, és új- ! köztársaság. Emlékérem es a Tű­ből közvetlen összeköttetést tud- ! eves Munkasor Jelvény. Mikor tak teremteni a Ratoplannal, a : mar megkonnyebul, akkor mond­munkásőrség megyei parancsno­ka átadja a szarvasi „szurkeruhá. soknak” a vándorserleget. Az egység parancsnoka pociig tréfá­san, de mégis komolyan „meg­nyugtatja” a résztvevőket: — Azon leszünk, hogy ebben az évben gondot okozzunk a megyei parancsnokságnak. Újra elsők akarunk lenni, s akkor meglesz a ^mesterhármas”, s végleg mi­énk marad a serleg. Vehet a pa­rancsnok elvtárs egy másikat... A szarvasi munkásőrök akara­tát és elszántságát fejezte Jd ez­zel Sonkoly Mihály, akinek irá­nyításával becsületet szereztek a szarVaslaknak a fegyveres munká_ sok. Hosszú sorokat kellene leírni, ha a múlt évi eredményeiket mind fel akarnánk sorolni. Az értéke­lés szűk szavai azonban jól érzé­kelik a szarvasi egység becsüle­tes munkáját, fáradtságát. — Ünneppé teszi ©gységgyűlé- sünket az, hogy az 1968-as évre az elöljáró parancsnok és az irá­nyító pártszervek által meghatá­rozott feladatokat teljesíteni tud­tuk — jelentette többek között a parancsnok az ünnepi évzárón. — Jelentem, hogy a kiképzési pa­rancs követelményeinek eleget tettünk! fl szűk szavak mögött ott állnak az eredmények, amiért a pártszervezetek és a parancsno­kok jóváhagyásával megérdemel­ten kaptak a legjobb szakaszok, rajok vándorzászlót. Ugyancsak büszkén tűzhette mellére az ün­nepségen több elvtárs a Kiváló Parancsnok, valamint a Kiváló Munkásőr jelvényt. Akik pedig már tíz éve áldozatkészen tevé­kenykednek a munkásőrségnél, Szolgálati Érdemérmet kaptak. Idős, fáradt lábak csattannak a parancsnok előtt és az ajkakat szép szó hagyja el a kitüntetés utáni kézszoritás közben: — A dolgozó népet szolgálom! A kívülállónak is felemelő a jelenet. De mennyi örömet és ün­nepet érez az, aki elcsukló hang­gal, mondani akarja, hogy „ugyan szakadtatok hazátoktól, de ná­rendezünk tiszteletetekre. * — Hű, mi lesz még ebből! — súgta az egyik riporter szom­szédja fülébe. Kísérleti Telep laboratóriuma megint benépesült. Hajnali fél ■ négy volt még csak, de az éjféli ! hírek után a lapok szerkesztői jj újabb riportereket küldtek ki, : hogy leváltsák az immár tíz őrá. : ja állandó készültségben levő j társaikat. A képadótól és a hír- ■ adótól is új munkatársak kértek : bebocsátást. De a régiek is el- : tették az alvást és a pihenést későbbre. Már csak puszta kí­váncsiságból sem hagyták el őr- s ja: — Azért itt leszek ám még ve­lük ... Csak hát mégis fáradt va­gyok. Gyenge már a „motor” ... Törőcsik Sándor a munkásőr­ség megalakulása óta tagja a szarvasi egységnek. Két ujját mutatja, melyek már görcsösen behajtottak és soha többé nem egyenesednék ki. Mennyi tett le­het ezek mögött a kezek mögötti? Németh István ugyancsak a tóg- ■ öregebbek közé tartozik. Hatvan­SSSS7 ««rs-1 sar^-a*« StlSfia LSem áS: I «*»«!* aauMtfc «*> » lan körül még korántsem esen desedtek el az események, és a távolra sodródott gép hazahoza­tala nem fog olyan simán men­ni, mint gondolták. Galambos főmérnököt az bosz- szantotta, hogy a fiúk elforgat­ták a képvevő keresőgombját, pedig az az Atomfizikai Kutató mégis bizakodik: — Reméljük, hogy kapunk tő­letek ezután is feladatot... Ha Öregek vagyunk is, amíg csak láb­ra tudunk állni, segítünk benne­teket. Szóljatok, hívjatok bennün­ket ... Mepriiwfljtva mennek tar­,, , . talékáŰományba. Érzik, hogy jó Intézet adojara volt beállítva, . kezekbe kerül a fegyverük. Ezt is így hiába tartotta készenlétben a mikrofont, nem volt olyan sze­rencséje, mint az ismeretlen amerikainak, aki lám máris be­szélhet a Galambos fiúkkal. (Folytatjuk) várják tőlük. Azt akarják, hogy jj egy év múlva majd rájuk is azt j mondhassák, amit itt, ezen az ün- ! népségén Frank Ferenc, a megyei ! pártbizottság' első titkára nekik ‘ mondott: — Tisztességesen dolgoztak, becsülés jár ezért a munkásőrök­nek. Becsülés jár családjuknak is, akik segítették Önöket abban, hogy feladatukat mindig teljesít­sék ... Varga Tibor A Biharugrai Halgazdaságban kiváló minőségű, vékony szálú és hosszú szárú nádat aratnak. Az építőipar számára mintegy 120 ezer kéve nádat adnak át erről a területről. A nádaratás több tucat, dolgozónak ad téli kereseti lehető séget Biharugrán. A tárgyalóteremből: Amire nincs paragrafus Háromnapi tárgyalás után az] ügyész elejtette * vádat, s a Bé­késcsabai Városi Bíróság úgy dön­tött, hogy B. Lajos nem követte el az ifjúság elleni bűntettet. Leg­feljebb könnyű testi sértésért marasztalhatják el — a fellebbe­zés elbírálása után de ez eset­ben csak pénzbüntetést, kap a lá­nyát megvesszőző apa. Mégis érdemes feleleveníteni a per főbb mozzanatait, hiszen a tanulságok messze túl mutatnak a bíróság falain. * Múlt év nyarán a gyámügyi ha­tósághoz fordult a B.-házaspár. Elpanaszolták, hogy nem bírnak 14 éves lányukkal, Jolánnal. En­gedetlen, csavarog, hazudik. A gyámügyi előadó — helyes elvből kiindulva — igyekezett rábírni a szülőket, hogy mégis próbálják megnövelni a lányt Ehhez azon­ban —- mint a tárgyaláson ő maga is elismerte — nem egészen helyes tanácsot adott: „Ha szükséges verjék meg, csak arra ügyeljenek, hogy nyomot ne hagyjon". B. Lajos a „jó tanácsra” így emlékezett: „Verjék meg, csak a csontja né törjön”. Szeptember 4- én, amikor a lány — szerinte ké­sőn — fél kilenckor jött haza, úgy megverte vesszővel, hogy az orvosi látlelet szerint mellén, combján, lábszárán 8 napon be­lül gyógyuló sérülések keletkez­tek. Másnap ismét kikapott, akkor az. anyja cibálta meg a haját. Jo­lán szerint azért, mert nem tét- j szett a frizurája, az asszony sze- j rint azért, mert szemtelenül visel­kedett. Szeptember 6-án megjelent a gyerek a gyámügyi hivatalban, és most már ő kérte, hogy vegyék állami gondozásba. Indokul fel­hozta, hogy szülei baptisták, ő viszont már nem hajlandó ima­házba járni. Emiatt gyakran meg­yerik. Továbbá nem engedik mo­ziba, tiltják a tv-től és egyéb szórakozástól, ünneplő ruháját csak akkor adják rá, ha az ima­házba indul. Az orvosi látleleten kívül az egyik szomszédasszony, illetve annak barátnője is alá­támasztotta szavait, s ügyében vizsgálat indult. * A bírósági tárgyalás első órái Után nagyjából ez a kép alakul­hatott ki a hallgatóban: Adva van egy vallási fanatizmusban szenve­dő, brutális apa — hozzá hason­lóan elfogult anya, — s egy két­ségbeesett gyerek, aki felserdül­ve, immár különbséget tud tenni az iskolában és otthon hallottak között, Emiatt fordult szembe szüleivel, s attól sem riadt vissza, hogy a törvény elé idéztesse ap­ját. Igaz, hogy B. Lajos kezdettől fogva tagadta lánya állításait, de imára kulcsolt kezébe — így ült a vádlottak padján — könyen be­leképzelhette az ember a suhogó vesszőt, A vallomások egy része is eze­ket a benyomásokat erősítette meg. A szülőket vádolta értetlenséggel, maradisággal például az a fiatal- asszony, akinek gyakran panasz­kodott Jolán az otthoni bánás-mód miatt. Az utca több más lakója elmondta, hogy rendszeresen hal­lottak az utóbbi időben kiszűrődni B.-ék otthonából sírást, jajgatást. Szót kapott a tárgyaláson a kis­lány két hajdani tanárnője is. Né­hány mondat a vallomásukból: „Nem találta meg a helyét az osztályközösségben- A gyerekek! elhúzódtak tőle, gúnyolták elha­nyagolt külseje miatt”. „Szána­lomra méltó volt a magányossá­ga”. „Levelet írt egy kisfiúnak és egy kislánynak, barátjuknak ajánl­kozott”. Maga Jolán is szomorúan, szé­gyenkezve emlékezett ezekre az évekre. Büszkén mondta azon ban, hogy amikor felérte ésszel, milyen fontos a tisztaság, az ápolt külső, sokat mosott, mosdott. Szülei vi­szont nem nézték jó szemmel ezt. Apja rendszeresen rányitotta a fürdésre használt kiskonyha ajta­ját, és szemrehányást tett neki a „flanc olásért”. B. Lajos és felesége is azt val­lotta, hogy szerintük a lány való­ban túl sokat mosdott. Nyáron például naponta háromszor is. Ezt ellenezték. Jolán nyáron a gyárban dolgozott. Megmosdott reggel, majd munka után, végül pedig késó délután, amikor el akart menni valahová!. Pusztán ennyi is elég lenne ta­lán ahhoz, hogy a B. házaspár felfogására, nevelési elveire kö­vetkeztessünk. Még többet árul­nak el azonban azok a válaszok, amiket a bíró kérdéseire adott az asszony. — Moziba szabad járni a hívők­nek? — Csak arra a filmre, ami nem káros. — Táncolni, szórakozni? — A hivő szórakozóhelyre sem jár. Ezek után nehéz elhinni, hogy Jolánt szívesen elégedték moziba vagy tv-t nézni, az imaház látoga­tása helyett. S részben érthető, hogy a gyerek szórakozási vágyá­tól hajtva és a szülők rosszallásá­tól tartva, az utóbbi időben enge­dély nélkül is elszökött otthonról sétálni, moziba, barátnőjéhez. Utólag többnyire azt hazudta, hogy valamelyik szomszédnál, ro­konnál, esetleg az imaházban volt. — Kihúzták belőlem a hazug­ságot — vallotta, s hogy notórius hazudóvá vált, abban kétségkívül része volt a szülők maradi gondol­kodásának, állandó gyanakvásá­nak. Anyja például még azzal is megvádolta, hogy testi kapcsolat­ban áll férfiakkal, a nem egészen 15 éves lány, (Az orvosi vizsgá­lat szerint, Jolán érintetlen!) ♦ Könnyű lenne ezek után az is­kolai és családi nevelés ellenté­tét, a rossz otthoni körülményeket emlegetve, felmenteni az apját bí­róság elé citáló Jolánt, s elítélni a „baptistát”. Csakhogy ezt nem tehette a bíróság sem, mert az igazság sokkal bonyolultabban, ellentétesebben jelentkezett ebben az ügyben. A lány már kisgyermekként hozzányúlt társai pénzéhez. A tár­gyaláson is több ízben rajtakap­tak á hazugságon, s az is bebizo­nyosodott, hogy hajlamos a csa­vargásra. Sok baj van vele ab­ban a diákotthonban is, ahol ősz óta — mint állami gondozott — tanul. Félévkor két tantárgyból is megbukott, s társai, nevelői naSV' zolónak, megbízhatatlannak isme. ri-k. Köztudott, hogy az érésben levő kamaszlány gondolkodása gyakran szélsőséges. Jolán azonban az átla­gosnál is jobban hajiam«» a túlzá­sokra. Vele született rossz tulaj­donságok ezek? Lehet. De otthoni körülményeinek, mind annak, amit szüleitől látott, hallott, nagy szerepe van abban, hogy egyéni­sége így alakult. Békés Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents