Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-11 / 290. szám
1968. december 11. 5 8Kérdi Figaró itt — és figaró ott A kiutasított női fodrász története A Hegyeshalomnál bejövő vonaton egy fiatalembert ellenőriz a vámőrség. Magyarországra utazik, a papírok rendben vannak. „Péter Egri, USA állampolgár, női fodrász New Brunswick városban”. De gyanút fog mégis a hatóság. Csiklandós helyzetbe kerül Egri Péter. A szó igazi értelmében! Ugyanis nemcsak a kérdések csiklandósak, hanem az a motozás is, amelynek során előkerül a meztelen testére övvel ráerősített huszonkétezer forint. Nem betűhiba: 22 000 forint! Adunk róla néhány életrajzi adatot, mielőtt továbbmennénk. Okányban élt, majd ipari tanulónak ment Budapestre. A nem igazi munkásemberre Jellemzően 1956-ban munka helyett oda vágódott szolgálattételre az ellenforradalomhoz. Nemzetőrnek jelentkezett, s micsoda önajánlattal: „Én voltam az, aki hegesztőpisztoly - lyal elvágtam a ledöntött szobor talprészét..." Emlékszünk rá, ennél jobb ajánlólevelet nem nagyon lehetett volna vinni az ellenforradalmároknak. Fegyvert kapott kezébe „érdemeiért”, az ekkor még húszéves Egri — és garázdálkodhatott Milyen fosztogatásokban, akciókban vett részt, az most már részleteiben nem is érdekes. Tény, hogy amikor meglátta a szovjet Minivizor-68. Huszonöt fordulós karácsonyi pályázat és a magyar forradalmi egységek tankjait, fejvesztve elmenekült. Azaz, annyi időt még szakított magának, hogy a megsebesült, s a kórházban fekvő barátjának, albérlőtársának holmiját magához vegye és azzal szökjön. Ennyi elég az életrajzból. Beutazott tehát 1968-ban Magyarországra, élve azzal az emberséges állami intézkedéssel, mely szerint — amennyiben tisztességesen viselkedik — semmi bántódása nem lesz hazánkban. De hát a mi fodrászunk már eleve nem „ingyért” kötötte derekára az Ausztriában szerzett 22 ezer forintot. Költőpénznek? De akkor miért Ausztriában vette a forintot? — Rokonok segítésére? Azt tudta, hogy csak a magyar pénzügyi szervek illetékesek a forint kiadására! — Nem tudta, hogy ez devizabűntett? Akkor miért kötötte ruhája alá, meztelen testére, körbe a száz- forintosokat? Sok a kérdés, ami a vallomása miatt invitál bennünket arra, hogy választ kapjunk rá. De engedjük csak a határtól útjára. Megérkezik Okányba. Sorba látogatja a rokonokat,, ismerősöket Szándékát illetően nem lehetünk nyugodtak. Amerikai nagyúrhoz illően, szemében az okányi rokonok, ismerősök csak í olyan — ő fogalmazta így: — „buta falusiak’’. „Koldusok", „rongyosak", „nyomorfészeklakók” — mind, mind az ő szótárából és sok más, szülőhazáját gyalázó kiamerikai nagyúr, a figaró ott — hát éppen megél... Maradjunk még a levélnél, amelyből megtudjuk azt is, hogy honnan értesültek Egri amerikai polgártársai a magyarországi cselekményeiről. Íme, az amerikai állampolgár, aki maga is felháborodik azon, amit a fodrász úr nálunk művelt: „Ezeket a dolgokat valamelyik hozzátartozója írta meg ide, az itt tartózkodó édesanyjának. Mindezekről azért értesítettük a rendőrséget, mert az ilyenek rontják a renoméját a más hazalátogatóknak. Egyébként ezeknek a disszidálásával Magyarország nem veszített semmit, mert itt is botrányosan élnek..." Mondjuk azonban tovább, ugyanis Egri hazárdírozását még ez sem fejezi ki teljesen. Garancialevéllel ez év elején meghívta anyját. Kincses Rózát, aki kint maradt; unokahúgát a múlt évben csalta ki, s a most 18 éves Papp Mária ugyancsak „kint rekedt”; ez év szeptemberében Mihály Ferencnét (testvérét) biztatta a disszidálásra. Valamennyien okányiak, s nem tértek vissza. A mostani útjának is ez volt a célja. Számtalan embert megkörnyékezett és invitált: „Jöjjenek az USA-ba, ott minden tejfel..." De még ezzel sem zárult be a kör. A sajátjának mondott, de a valóságban kölcsön kapott Volkswagen gépkocsival ittasan és részegen járta az országot, íme egy tanú vallomása: 21. rejtvényünk NEVES EMBER A magyar prózai vlgelbeszélés kezdeményezője (A különös végrendelet, 181*); ő írta első eredeti társadalmi regényünket. A Bélteky-ház-at (Í8S2). A | műben a Bélteky család és nemzedé- j kén keresztül a konzervatív és a ha- j ladó középnemesség küzdelmét nvu- j tatja be a reformkorban és a hala- j dás mellett foglal állást. Rokonszenv- vel ábrázolja a néipi alakokat Is. Legtartósabb sikert tanitómeséivea aratott, ezekben is a megújuló magyar | társadalom problémáit szólaltatja meg. , Az irodalom mellett Jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki Széchenyi szellemében; az 6 alapítása a Pesti Hazai Első Takarékpénztár. Kérdésünk: Kiről van szó? 1 2 3 m H m 1 §§ i! 8 9 u Vízszintes: 1. Férfi becenév. 4. Értéke. 6. Az erő fizikai mértékegysége, j 8. Balaton... Függőleges: 1. Ki alapította a Pesti | Hazai Első Takarékpénztárt? 2. Kiejtett betű. 3. Dörzsgumi. 5. Tanuló. 7. Vissza: női becenév. Beküldendő a függőleges 1 Karácsonyi 21. rejtvényszelvény 1968. december 11 jelentés. A „rongyosak” szó kissé meglepő az ő szájából. A több hétre hazánkba utazó fodrász úr ugyan nem dicsekedhetett valami fenséges öltözettel. Egyetlen öltöny ruhában érkezett az országba. Elegánciájával nem ragadtatta el a magyar lányokat... De — sajnos — mégis voltak körülrajongói. Persze, messziről jött ember azt mond, amit akar. Aki hiszi, az csodálja, aki az életben tapasztalt már egyet, s mást, az megveti. És ekkor érkezett egy levél az Egyesült Államokból. A feladó X. Y. Woodbrige. Mein St. NJ. USA. A levélíró a rendőrséghez címzi mondanivalóját, s prezti- zsének hangot adva így tájékoztat: (szó szerint) „Kérjük, figyeljék Egri Pétert, aki látogatóban tartózkodik Magyarországon, Okány, József A. utca 14 szám alatt, Békés megyében. Piros Volkswagen kocsival járja ®z országot sógorával... Kocsmákban mindenütt hangoskodnak, botrányokat csinálnak, Miskolc és Sajólád között részegen fejre állt a kocsival, zsebei százasokkal kitömve... A sok magyar pénze onnan van, hogy Budapesten 50 forintért adta a dollárt..." És vajon milyen dollárt árult? Azt, amit ő keresett vagy azt, amit megbízóitól kapott a „feladat” végrehajtásáért? Bár ő nagy fodrászszalonnal dicsekedett itt, ott azonban egy kis fodrászatban mósodmagával — örülhet, ha a megélhetéshez szükséges pénzt megkeresi. Tehát a figaró itt — Megjelent üt Arnóton (Borsod megyében), azt mondta, hogy üzenetet hozott az USA-ban élő nővéremtől. Nem nagyon hittem, de aztán azt mondta, hogy pénzt küldött. Ide is adta az 1500 forintot, így aztán elhittem. A nevét azonban nem mondta meg. Be volt rúgva, neki is ment a fának a kocsival... Dvorcsák Margit, ha hitt is, mégis leellenőrizte levélben az idegent a nővérénél. Jött a válasz: Egri Péter az illető, s Okányban tartózkodik. De nem- ! csak pénzt, hanem csomagot is í küldött. És akkor hol a csomag? Megkeresték Egrit. Magyarázkodás, fenyegetőzés a feljelentéssel — aztán meglett a csomag. Azonban Egri, a „gazdag” amerikai női fodrász úgy látszik, mégiscsak rászorult arra, hogy a másnak küldött ajándékot megvámolja. Hiányzott a csomagból két pulóver, két csipkeblúz, négy kendő, két frottír törülköző, egy harisnya- nadrág. Lám, az amerikai úri? Mindez megtörtént. Izgatás, ittas vezetés, devizabűntett. Itt előttünk, okányiak, budapestiek, arnótiak előtt. És hányán hittek neki!? De miért? Hány embert becsapott! De miért? Lehullott róla a lepel. Figaró lebukott itt is, figaró lebukott ott is. Távoznia kellett az országból. Eljátszotta becsületét szülőhazájában másodszor is, eljátszotta ezt az amerikai polgárok szemében is. Elkopott tehát a fodrász ficsúr ..fenőköve’'... Varga Tibor Falusi életkép, anno 1968. Fotó: Esztergály Az igazi mérce A Bükk egyik legtündéribb táján, Szilvásvárad vendégmarasztaló üdülőjében sétáltunk a park fái alatt — az üdülővezető vendégeiről beszélt. Nem az elégedettekről: általában az a többség, azzal nincs különösebb probléma. Azokról, akik például kutyaólnak minősítik a kedves kőházacskákat, amelyek családi elhelyezést nyújtanak — és akik azt mondják az egykori Keglevich-kastélyra: „Szép, szép, de hol van ez a svájci Davos- tól?” A mosolyogni való irreális ki- fakadás juttatta eszembe, menynyi rossz mérce van forgalomban eredményeink mérésére, országosan. Torz mércék — ilyen vagy olyan torzulással. Mert más előjellel is mérhetünk hamisan. A „svájci” szemmérték, amely Davos luxuséletét és milliárdos forgatagát kéri számon a Bükk, a Mátra, a Bakony kis üdülő- falvaitól, éles irrealitásával jól szemlélteti, mennyire hamis az az elgondolás, amely a magyar adottságokat teljesen figyelmen kívül hagyja, az évszázadok óta gazdag, békében élő, páratlan természeti adottságokkal rendelkező ország viszonyait kéri számon hazánktól. Rengeteg a jele az ilyen igénylicitálásnak. De azok se lehetnek büszkék felfogásukra, akiknek hasonlítá- si alapjuk mindmáig: 1945 vagy 1930. A háború rombolta, vérző és szegény kis ország persze nemzedékek emlékeiben élő keserves valóság. De ezzel nem lehet ma megindokolni azt, hogy egyes élelmiszerüzletekben szombat délután nem lehet kenyeret kapni. Pedig egy idős eladó — igaz. hosszú vita és a hatodik vevő dühös megjegyzése után — azzal próbált indokolni, hogy a vevő „mit csinált volna 45-ben?” A múlt Ilyen emlegetése azonban mit sem használ mai fegyelmezetlenségek, közönyösség és mulasztások ellen — mert az a tény, hogy szép és jó kenyeret sütnek és azt eszünk, békeidőben egyáltalán nem különleges érdem. Csak a hiányát veszi észre az ember — a vásárló, az állampolgár, a szocializmus legtisztességesebb híve is. Ugyanígy nem lehet szakadatlanul a világválság 30-as éveinek emlékével bombázni fiatalemberek tudatát, akik a szocializmusban felnőve nem ismerik a munkanélküliség világát, a földtelen parasztok nyomorát. Arra hivatkozni, hogy „százezrek Voltak munka nélkül” történelmileg igaz — de mai helyzetünkben ez a hivatkozás nem ad választ a munkakörülményeire panaszkodó munkásnak. A háborús áruhiányra vagy a régi szegénységre való utalások pedig semmit sem enyhítenek annak a vásárlónak a mérgelő- désén, aki. a pénzéért most kap silány árut, selejtet, akivel most folytatnak huzavonát egy rossz gyerekcipő cseréje miatt. Nemcsak az a veszélye ennek a mércének, hogy hatástalanul agitál. A másik kár, amit okoz, hogy könnyen hencegéssé válik a múlttal szemben elért eredmények emlegetése. Kétségtelen ugyanis, hogy remek grafikonokat tudunk készíteni: ha például egy város lakosságáról kimutatjuk, hogy 1930-ban nem vásárolt könyvet, most pedig csak lakosonként évi 2 kötetet vesz, ez siker és gyönyörűség. Kérdés, megállhatunk-e ezek után a kulturális igények fejlesztésével, hogy ezentúl a statisztika népszerűsítésének szenteljük minden energiánkat? Alig elképzelhető. Inkább az, hogy a lakosságra fejenként jutó két könyv száz könyvbarát vásárlásait jelzi — és néhány száz embert, aki még ma sem vesz kalendáriumot sem. A lehetőségek teljes kihasználása tehát még csak cél. Tehát ez az Igazi mérce. Visszatérve a kenyérellátás elég sűrűn bírált zökkenőire: a cél annak a lehetőségnek kihasználása, hogy a meglevő korszerű sütőüzemekben tisztességes és mindig jó minőségű kenyér készüljön — és a kereskedelem a meglevő szállítóeszközeivel úgy szervezze meg a „szépséges” kifejezéssel áruterítésnek nevezett munkáját, hogy ne legyen bolt, ahonnan a vevő dühösen és kenyér nélkül forduljon ki. Ehhez pedig semmiféle .,világszínvonal'' nem kell — csak saját meglevő eszközeink és munkaerőnk ésszerű elosztása és szervezése. Szándékkal idézek ilyen kézenfekvő példát: ilyen mindennapit, mint a kenyér. Mert a fejlődést az ember minnennap méri, a saját életén.. Az iparcikken, amelyet lehet jól gyártani, a munkán, amit lehet jól elvégezni, sőt, benne van a kifejezésben, hogy lehet a lehető legjobban. B. F.
