Békés Megyei Népújság, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

1968. december 11. Szerda A nadály Régen hallott szó. Én úgy is­merem: pióca, hivatalosan „or­vosi nadály”. Latin nevét nem tudom. Valamikor (éltünk tőle, amikor a nádasban cserkésztünk és (élelemmel vegyes tisztelettel néztük azt a nagy hajú, papos- csuhás, kereszttel, rózsatüzérrel dekorált zavart tejű embert, aki a szerda, szombati piacokon egy beíőttesüvegben árulta a kis íe- kete „kígyókat”. Sokáig nem találkoztam velük. És most a 9-es buszon egy fiatal nő emeli ki szatyrából a patikai tégelyt. (A íekete műanyag fedőn is kígyó tekereg). A kalauztól az utasokig mindenki tárgyalni kez­di a vízben tekergő fekete lénye­ket. — Nadály! Nadály az, édös lel­kem — így a befáslizott lábú né­ni — orvos rendelte erre a visz- szeres lábamra! De jó ez vérnyo­másra, s ha a szájba teszik, el­állítja a fogfájást, kiszívja a rossz vért. A kalauz megborzong. Ö még fiatal, talán nem tud erről az ősi receptről, hogy is a vérszívó nadályok valami gyógyszert is fecskendeznek az erekbe, termé­szetes és jó gyógyszert gutaütés ellen. — Csak 70 fillér darabja — így a visszeres lábú nénike. — A hú­gom csak odatartja az üveget a fájós lábamra s a pióca már oda is tapad. Hogy vesszük le? Le­dobja az magát, ha tele lesz. Ha nem hát, lesózzuk és ki is adja magából a vért. Lehet újra hasz­nálni. csak ne kútvízbe tegyék, hanem esővízbe, artézibe. A nadályok nem tudják még mi­lyen sors vár rájuk. Mohón szívják a friss vért, majd síkos testüket só érinti, fájdalmas tekergőzés közben levetik magukat a szá­mukra életet adó testről. Vissza a természethez, mondta Rousseau. Ma SZTK-receptre is kapható az orvosi pióca. Kíván­juk, hogy eredményesen működ­jenek. — H. I — Száztíz százalékra teljesítette éves tervét a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki tervezési osztálya A Körösvidéki Vízügyi Igazga- \ tóság műszaki tervezési osztálya] jóval határidő előtt 110 százalékra teljesítette éves tervét. Személyen- j ként több mint 135 ezer forint ér­téket termeltek az osztály dolgo­zói. Mintegy félmilliárd forint ér­tékű beruházásnak készítették el a műszaki tervét. Biharugrán pél­dául 6500 hold föld üzemi vízren­Háztáji gazdaságoknak is nevei palántát a tótkomlósi Viharsarok Tsz A tótkomlósi Viharsarok Tsz ] termál vízfűtéses hajtatóházában sok értékes palántát neveinek. í Eddig csak saját szükségletre és ] termelőszövetkezetek kisegítésére ] nevelték a palántákat, most ] azonban a háztáji gazdaságok — I főként Gyula, Békéscsaba, Med­gy esegy háza lakói részére — ne­gyedmillió palántát kértek, A Viharsarok Tsz kertészete a leg­nagyobb gondossággal állítja elő a kiváló minőségű palántát a ház. táji kertészkedők számára is. dezési tervét készítették el. A jó termőföldet mintegy 12 millió fo­rintos beruházással varázsolják biztonságos termővé: mentesítik a területet a belvíztől és öntözésre rendezik be a legjobb táblákat. A határidő előtti éves tervtelje­sítésnek a látszatnál is sokkal na­gyobb a jelentősége. Így előbbre hoztak több olyan tervezési mun-* kát, amelyre 1969. év első hónap­jaiban került volna sor. Ezzel pár­huzamosan hamarabb megkezdhe­tik a kivitelezők az anyagbeszer­zést és a munkaszervezést. Min­denképp hasznát látja a tervtúltel­jesítésnek a magas- és mélyépít­kezés. Lff ,Fénymennyezet' a Keleti csarnokában 1969: belső tatarozás Budapesten, a Baross téri gya­logos aluljáró-rendszerből — mint ismeretes — az üvegfal alatt ki- alakított majdnem húsz méter széles aluljáró folyosón juthatnak be az utasok a Keleti-pályaudvar csarnokának süllyesztett pénztár­sorához, majd onnan lépcsőn ha­ladnak fel a peronszigetekhez. A ; süllyesztett térséget azonban jól J meg kell világítani, annál is in­kább, mert a lépcsősoron naponta tíz és tízezrek járnak. A szakem- ; berek sokat töprengtek, hogyan lehetne a lehető legjobban megol­dani a térség világítását. Végül úgy döntöttek: újszerű „csillárt'’ ] kap a csarnok eleje, a tetőre füg- gesztének egy könnyű szerkezet-, bői kialakított, úgynevezett „fény­mennyezetet”, amelyről több százj lámpa szórja a fényt, és a könnyű acélszerkezetre szerelt fényvisz- szaverő lapok is még tovább ja­vítják a fényeffektust. A Keleti-pályaudvar csarnokát néhány évvel ezelőtt renovál­ták, sajnos, nem nagyon látszik meg a hatalmas épületeken. Kü­lönösen piszkos a csarnok belseje, mert a gőzmozdonyok kéményéből kiáramló korom rárakódott a fa­lakra. A hetvenes évek elejétől már csak elvétve fut be a gőz­mozdony a Keletibe, s ezért ha­tározott úgy a MÁV, hogy 1969- ben újból tataroztatja a csarnok felsejét, most már lényegesen jobb minőségű festékanyagot használ­va fel. Ezt a munkát 1970 elejére befejezik, amikor az egész Baross téri gyalogos aluljáró-rendszert és a metró első szakaszát átadják a forgalomnak. Egy község szenzációja Ahová «* ipar is „betette a lábát99 szenzációja most a i autóbuszon Gyulára vagy Békés- órás munkaidőhöz Pályaválasztási A Hazafias Népfront békéscsa­bai, V. kerületi elnöksége decem­ber 16-án este 7 órakor .Taminá- ban, a téglagyár kultúrtermében '■ pályaválasztási tanácsadást ren.! dez. A tanácsadáson részt vesz- j nek a Munkaügyi Minisztérium j Ifjúsági és Pályaválasztási Osz­tályának munkatársai is, vala- ] mint a meghívott vendégek: a ke­rület három iskolájának P. osztá­lyos tanulói és szüleik. A tanácsadáson részletes tájé­koztatók hangzanak el különböző elhelyezkedési és továbbtanulási lehetőségekről. Az úgy történt... Deres, a főnök így formed Kereste és Seresre: — Mit tettetek? — Kérem szépen, az úgy történt... — kezdi Keres, de nem folytathatja, mert Se­res közbevág: — Tulajdonképpen a jóhiszeműségünk áldozatai vagyunk. Ki gondolta volna, hogy rájön valaki? — Ez minden, amit védekezésül fel tud­tok hozni? — Mi mást tehet­nénk? — esdekelnek duóban. Hanem a hallgató­ság soraiból Veres közbekiált: — Tessék kivizsgál­tatni! Egyszeriben halálos csend támad, amit csak hosszú gondol­kodási idő után tör meg Deres menny­dörgő hangja: — Ha szabad kér­deznem — fordult Veres felé —, kivel méltóztatnál te ezt az ügyet kivizsgáltatni? — Az illetékesekkel — válaszol a helyzet komolyodására való tekintettel immár egy kicsit halkabban Ve­res. Újra csend . követ­kezik, vihar előtti csend. Minden szem rámered. Elsőként Deres találja fel ma­gát. — Talán azt sze­retnéd, hogy kiszivá­rogjon ennek az ügy­nek a híre? Le aka­rod járatni a testüle­tünket? — Úgy van, úgy van! — kiált fel egy­szerre Keres meg Se­res, és Deres bátorí­tására tapsban törnek ki. A hallgatóság so­raiban pedig még ilyen megjegyzések is elhangzanak: — Pfúj! Gazember! Keres meg Seres most már szinte ön­kívületbe esve szid­ják Verest. Deresnek kell lecsendesítenie őket: — De hát, kérlek benneteket, nyugod­jatok meg. Tudom én, mi a tisztesség. * Másnap, de még harmadnap is alig fo­gadják Veres köszön­tését. Deres is éppen hogy biccent derese­dé fejével. Keres és Seres azonban még csak nem is biccent. Ők soha nem bocsát­ják meg Veresnek, hogy le akarta járat­ni a mindkettőjüknek oly szíve szerint va­ló testületet. \ Gyulavári szenzációja most a Békés megyei Nyomdaipari Vál­lalat kihelyezett üzeme. No, nem éppen az egyedüli szenzáció, mert már épülőfélben van az ABC- áruház és az egészségügyi kombi­nát is, amit ugyancsak érdeklődés­sel figyel a lakosság. Hanem egy üzem azért mégis más... Ahogy Novák Mátyás tanácselnök mond­ja: „A mezőgazdaság mellé az ipar is betette a lábát a község­be”, Munka- és kereseti lehetősé­get teremt éppen azoknak, akik­nek a legnagyobb szükségük van rá: a nőknek és a fiataloknak. A mezőgazdaság gépesítése során fe­leslegessé vált munkerő egy ré­szének. A nyomdaipari vállalat feltétel­hez kötötte az üzem létrehozását: megfelelő épületet bocsásson ren­delkezésre a község. A tanács vb úgy döntött, hogy teljesíti a kí­vánságot és még utat is építtet az üzemhez. A község vezetőinek szívügyévé vált, hogy minél előbb megvalósuljon az elhatározás. A tanácselnök sok más gondja mel­lett a fél szemét mindig az épü­let átalakítási munkáin tartotta. Igyekezett minden akadályt elhá­rítani, nem engedte a megtorpa­nást. Tulajdonképpen szeptember 1- re tervezték a megnyitót, de a belső átalakítási munkák, sajnos, mégis elhúzódtak és több mint két hónapig (november 4-ig) kel­lett még várni a község történeté­ben oly jelentős szerepet játszó eseményre. Közben a vállalat az első határidőnek megfelelően elő­re biztosította a munkát, ami így rendkívül összetorlódott. Vajon képesek lesznek-e a dolgozók az önhibájukon kívül bekövetkezett lemaradást pótolni? A községen átvezető főúttól nem messze áll az az épület, amelyben a nyomda kapott helyet. Bejáratá­hoz út vezet, amelyen az anyag- szállítást bonyolítják le. Még min­dig tart az építkezés: raktárral bővül az üzem. A munkaterem­ben azonban már folyamatos a termelés. Ügyes kezű asszonyok, lányok dobozokat, tasakokat ké­szítenek, címkéznek, kártyanaptá­rakat sarkalnak, stancolnak. Aki ide belép, csupa vidám ar­cot láthat. Valami különös vará­zsa van ennek a munkának. Mennyivel inkább asszonyoknak való, mint mondjuk, a kapálás vagy a facsemete-ültetés! És mennyivel jobb reggelenként csak ide a „szomszédba” jönni, mint autóbuszon Gyulára vagy Békés­csabára utazni! Igaz, előbb meg kell tanulni a tennivalókat és addig csak ala­csony órabér jár. Mindössze 3 Ft 50 fillér volt kezdetben, de egy hó­nap alatt kiérdemelték, hogy a vállalat 4 Ft-ra emelje. A szorgal­mat, törekvést az is elősegíti, hogy mindnyájan tudatában vannak: ők az alapító tagok. És egy kicsit irigyeltek is, hiszen csak 36-an vannak és még nagyon sokan vál­lalnának itt munkát. Cziráki Lajosné és Grúz Lajos- né már rangot is kapott. Persze nem ingyen. Augusztustól hatan í jártak át a gyulai nyomdába ! megismerkedni a szakma titkaival i és ők ketten voltak a legügye- j sebbek. így érdemelték ki a cső- j portvezetői megbízatást. Czirákiné azelőtt az erdőgazdaságban facse­mete-ápolással foglalkozott, Grüz j Lajosné pedig az egyik gyulai üzem takarítónője volt. A dolgozók elismerik őket. Dá­niel Lászlóné Czlrákinéval kap­csolatban például ezt mondja: — Nagyon aranyos, de tud szi­gorú is lenni. Ha pedig valamit megkérdezünk tőle, biztos, hogy helyes választ ad. Pallag Imre üzemvezetőtől is csupa elismerő szót lehet hallani: — Akik a tsz-ből jöttek, kez­detben sehogy sem tudtak a 8 órás munkaidőhöz alkalmazkou ni. Késtek, olykor-olykor néhány percre haza akartak szaladni „anyut megnézni”, na, meg vitat­koztak is: „Te nem parancsolsz” — mondták. De hamar egyenesbe jött minden. Kivétel nélkül csak dicsérni tudom őket odaadó szor­galmukért, gondos munkájukért. Totán Péterné és Szabados An- talné azelőtt Gyulára járt át dol­gozni. Örülnek, hogy hazakerül­tek. örülnek annak is, hogy olyan község lesz Gyulavári, ahol meg­honosodik a nyomdaipar. Ezzel egyszer talán még híressé válik. És fejezzük be az üzemlátoga­tást Grüz Lajosné örömteli szavai­val: — Hinni sem mertük volna, hogy Gyulaváriban valamikor ilyen üzem lesz. Novák Mátyás, a községi tanács elnöke mostanában is gyakran fel­keresi az üzemet. Korrekt partner a Békés megyei Nyomdaipari Vál­lalat, a község... azaz az üzem dolgozói sem maradhatnak adó­sok. Most már ez be is bizonyo­sodik. Mert vannak még további ter­vek; bővíteni az üzemet, hogy még több asszony és lány dolgozhas­son Gyulaváriban. Legalább száz­százötven. A tanács pedig ehhez is megad minden segítséget. Pásztor Béla Sokakat érdekel: * I Jancsó Gyula — Jilly Béla — Oláh Sándor: A kertépítő zsebkönyve A zsebkönyv címet nemcsak azért viseli jogosan e mű, mert kis helyen elfér, vékony, tehát a kertépítő bárhová magával viheti, j hanem azért is, mert elsősorban gyakorlati tanácsadó: a kertépítő naponként felvetődő kérdéseire felel. A műszaki kivitelezéssel kapcsolatos teendőkön túl, a | pénzügyi és adminisztrációs fel­adatok elvégzésére is megtanít. Különösen hangsúlyozzuk az I utóbbit, mert számtalan esetben állt már tanácstalanul a szakmá­I hoz kiválóan, de az adminisztrá­cióhoz csak alig értő kertépítő az ügyviteli bonyodalmak közt. Mindezek mellett természetesen minden olyan anyag jellemzése, rajza és beszerzési helye is ben­ne van a zsebkönyvben, amely a terv gyakorlati megvalósításá­hoz szükséges. Lehet tehát vá- I lasztani, ha az egyik vagy má- ■ sikféle beton, kőlap, vas, fűmag stb. az elképzeléseknek nem a tgmegfelelőbb. A rövid ismerte­tés és néhány tanács lehetővé teszi az ízléses, szép és gazdasá­gos építést. A zsebkönyvet elsősorban a kert építésével foglalkozó válla­latok, szövetkezetek építés- és munkavezetőinek, valamint ad­minisztratív ügyintézőinek ajánl­juk. Felhívjuk azonban figyelmü- | két a tervezőknek is: elképzelé­seik papírra vetése során támasz­kodjanak bátran e munkára, hogy tervük a kivitelező igényeinek is iminden tekintetben megfelel >en | (Mezőgazdasági Kiadó)

Next

/
Thumbnails
Contents